Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-17 / 119. szám
hídlapmagazin 2006. június 17., szombat • HÍDLAP VII Ősidőktől kezdve az ember megszámlálhatatlan illattal találkozott, melyek közül sokat rendkívül kedvel, másokat nemkívánatosnak tekint és igyekszik elnyomni ezeket gyakran más, kedvelt illatokkal. A szagokra és illatokra gondolva fel sem merül bennünk, hogy egy misztikus utazás részeseivé tehetnek bennünket. Miért van az, hogy az illatokra koránt sincs annyi megkülönböztető szavunk, mint mondjuk a színekre? Az illatok tulajdonképpen apró részecskék sokaságából állnak, és még azt sem tudjuk pontosan, hogyan érzékeljük őket. Az illatok meghatározhatják hangulatunkat, közérzetünket. A keleti emberek évezredekkel ezelőtt felfedezték a füstölők jótékony hatását: kellemes illatuk mellett egészségvédő és nyugtató hatással is rendelkeznek. Tiszta gyógynövényekből, virágolajokból és fűszerekből készülnek. A füstölők szerepe a keleti kultúrában meghatározó: vallási szertartások, temetések, sőt ma már a mindennapok elengedhetetlen kelléke. A buddhista vallással a füstölők alkalmazása elteijedt egész Ázsiában. Napjainkban a füstölő egyre nagyobb teret hódít Európában is. Jótékony hatását a modem tudományok is igazolták. A füstölő használata A füstölők az egész világon a vallásos és mágikus szertartások szerves részét képezték és képezik a mai napig. A régiek hittek abban, hogy bizonyos illatok vonzzák a jó, illetve taszítják a rossz szellemeket. Füstölőt nem csak azért égettek, hogy Isteneiknek szentelt helyet megtisztítsák, hanem azért is, hogy az égő áldozatok átható szagát elnyomják. A füstölőként fordított kínai xiang szó valójában „illatot” jelent. Az első dokumentum arról, hogy Kínában füstölőt használtak a középkorból származik, de nem kétséges, hogy a füstölő ismerete és használata több, mint ezeresztendős múltra tekint vissza. A Tang-dinasztia idején már léteztek úgynevezett „füstölő-órák”. A füstölők egyenletes égése tette lehetővé, hogy az időméréshez is hasznosíthassák. Időegységük az 1 ke (14 perc és 24 mp) volt. Ez a hagyomány olyannyira tartotta magát, hogy a XVI. században készített mechanikus órákat is a füstölőre megszabott időegységek alapján kezdték készíteni. A füstölő használata a buddhizmus térhódításával Indiából jutott el nemcsak Kínába, hanem Nepálba, Tibetbe, Mongóliába, Srí Lankára, Burmába, Koreába, Japánba stb. Mondhatjuk, hogy minden ország közül talán Kínában a legnagyobb a füstölőfogyasztás. Régtől fogva a természetfeletti erőkkel való érintkezés eszközének tekintették nemcsak a buddhisták, de a taoisták és konfuciánusok is. Az égő füstölőpálcákkal való geszti- kuláció jelenti a kapcsolatteremtést, a füstjük jelzi az isteneknek, ősöknek, hogy a számukra felajánlott ételáldozat elkészül a számukra. A hagyományos szertartások, rituálék elengedhetetlen kellékeként használják esküvő, temetés stb. alkalmával, de olykor minden különösebb jelentőség nélkül, csak magáért az illatért gyújtanak füstölőt. Különböző formájú és nagyságú füstölőket ismerünk, a 10 cm körüli pálcikáktól kezdve az 5 méter magas, fatörzs nagy- ságúakig. Vannak rúd és spirál alakúak, körkörösek, díszesek és egyszerűek, mártottak, csavartak, sodrottak, pálcások és pálca nélküliek. A füstölőkészítéshez a szantálfa szolgáltatja a legközkedveltebb alapanyagot, de szinte minden létező kellemes illatot, aromát képesek előállítani. Egy szál füstölőt tartsunk pár másodpercig láng fölé, amíg a vége parázslani nem kezd, majd fújjuk el a lángot. A pálcás füstölőt szúrjuk földbe, gyurmába, a lehulló hamu felfogásáról gondoskodjunk. India India napjainkban a füstölőgyártás egyik központja: a füstölőpaszták készítéséhez ében-, teak- és szantálfát, pézsmát, sáfrányt, mirhát és egyéb fűszereket használnak, ezekbe sodorják a bambuszpálcákat. Kína Kínában az istenekkel való érintkezés eszköze a füstölőpálcák égetése. Ázsia országai közül talán itt a legnagyobb a füstölőfogyasztás. A kínai füstölők a legjobb minőségűek Kelet-Ázsiában. Japán Japánban a teaceremóniához hasonlóan a füstölőpálcák használata is a művészet egy része. A tömjén égetése az ünnepélyes szertartás része: áldozat Buddhának és az isteneknek. Japánban külön művészet fejlődött ki azokra az illatokra épülve, melyek természetes anyagok hevítésekor szabadulnak fel. A parfümöktől eltérően, a füstölő illata olyannyira finom és kifinomult lehet, hogy a kínaiak a szaglás szó helyett a hallgatás (venxiang) szóval írták le azt, amikor valaki meggyújtott egy füstölőt, és illatában gyönyörködött. Ez a kifejezés a japán nyelvben is meghonosodott. Az egyik legismertebb és legnépszerűbb formája a koh- nak a pálcika, mely nem tartalmaz bambusz szálat, ezért illata finomabb, füstje halványabb a megszokottnál. A legkülönfélébb alkalmakkor teheti színesebbé életünket, akár egy csésze kiváló japán zöld tea, a bancsa kortyolgatása közben. Tibet A tibeti füstölő nagyon sok fajta gyógynövényből készül. Míg az indiai, kínai füstölők alapanyaga általában 3- 4 fajta gyógynövény, a tibeti füstölők többsége akár 25 fajta gyógynövényt is tartalmazhat. A tibeti füstölőt rúd alakúra sodorják, pálca nélkül. • Sápszki Márta Rejtvény A P A K A 1 T E K N T A F M A C S N R A Z S 0 A 1 R A M A C Y C S U R 1 K K A J 0 C R É 0 M T N E L E 1 K U S M A J 0 A Á F A R A L Y A S L A T N 1 L L Y N L E P A U S Z 0 R J A S A L A M Y T U K R A H L A K M A E R A 1 T M A K 1 N D A 1 Z 1 K N S E Y N H 1 1 N G S 1 R Y U S N E U 1 A R E E S G 1 T Z 0 M 0 E M 1 N C K Ö R M Ű A N T Y M T U G N Á G Á G F L E L A Á N A L R 0 L A E F S 0 J N A 1 B 1 N Ó E L A 1 M 0 D í N L í N Ü S R 1 R É H 0 R S U N A D V E N G S É K K 1 1 A M E E K G 1 Z B 0 L E D R A M U R U T R 0 D 1 0 P r A J 0 R A L 1 Z KANYARGÓS SZÓKERESŐ Az eddig megszokottól eltérő az alábbi szókereső feladványunk. Induljon el a bal felső sarokban megjelölt négyzetből, és keresse meg a szójegyzékben szereplő állatnevek tekergő útját, amely csak átlós irányban nem haladhat! Minden szó utolsó betűje egyúttal a következő szó első betűje is. A többi betűt csak egyszer használhatja. Egyetlen állatnevet viszont a szójegyzékből nem tud felhasználni, azt nem találja meg az ábrában. Melyik ez az állat? APÁCAMAJOM, AFRIKAI ELEFÁNT, ALBÍNÓ ELEFÁNT, AMERIKAI NYUSZT, APELLA, ARANY SAKÁL, CSUKLYÁS MAJOM, DIANA MAJOM, GERINCESKÖRMŰ GALÁGO, INDIAI IHNEU0M0N, LAJHÁR MAKI, LEOPÁRD, MACSKANYÉRC, MALÁJI PÁLMASODRÓ, MEDVEKENGURU, MÉHÉSZ BORZ, MOCSÁRI TEKNŐS, NANDÍNIA, NÍLUSI, KROKODIL, NYESTKUTYA, ORÁNGUTÁN, SELYEMMAJOM, SZIAMANG, SZURIKÁTA, TANTALUSZ, TELFAIR SÜN, TIGRIS, URÁLI TIGRIS, ZORILLA Gasztronómiai kalandozások Édességek Szent Iván éjszakájára Mondják, hogy a zsírok és olajok a szénhidrátok füzében égnek el. Ez ugyan nem igaz, de jól hangzik és ráadásul megnyugtatja az ember lelkiismeretét, ha egy kis édességre vágyva mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem. Süssünk hát ma egy kicsit, azután nyugodt lelkiismerettel bukjunk el! Egyszer-egyszer nem olyan nagy bűn! Az Esztergomi linzer például 60 perc alatt elkészíthető és egy adag „mindössze” 3 150 kJ-t, azaz 750 kcal-át tartalmaz. Hozzávalók 6 személy részére: 5 dekagramm liszt, 25 dekagramm vaj, 25 dekagramm cukor, 5 dekagramm darált dió, 10 dekagramm szilvalekvár, 1 tojás, 1 csomag sütőpor, fél csomag vaniliás- cukor, 1 dekagramm őrölt fahéj, egy evőkanál kakópor, 1,5 dl tejföl. A sütőporral elkevert lisztet összegyúrjuk a tojással, cukorral, vanil- iáscukorral, kakaóval és annyi tejföllel, hogy könnyen formázható tésztát kapjunk. A tészta nagyobbik felét tepsibe nyomkodjuk, rákenjük a lekvárt, és a dióval megszórjuk. A maradék tésztából rácsot rakunk a tetejére. A tojással megkenjük, és közepes tűznél megsütjük. Ha kihűlt, kockákra szeleteljük, és vaniliáscukor- ral meghintjük. És álljon itt még egy kalória-orgia. Ráadásul a neve is kívánatos főleg így nyáridőben, amikor bizony a szokásosnál is nagyobb hajlandóságot mutatunk a csókra - bizonyság rá Szent Iván éjszakája. Burkolt fantáziacsók Hozzávalók: 40 dekagramm liszt, 12 dekagramm zsír, 1 tojás, egy csepp ecet, langyos sós víz. A Töltelékhez: 6 tojás, 1,25 kiló alma, a citrom, 35 dekagramm cukor, egy deciliter rum, egy narancs vagy fél deciliter marasquino, 12 dekagramm liszt. A lisztből két dekagramm zsírral, egy tojással, csepp ecettel, jó sós, langyos vízzel rétestésztát gyúrunk. Ha kész, lezsírozzuk és letakarva pihentetjük. Utána lisztezett abroszon rétesnek kihúzzuk, szárítjuk és azután lezsírozzuk. A 6 tojásból 12 dekagramm cukorral, 12 dekagramm liszttel, citromlével piskótamasszát készítünk. Húsz részre elosztjuk és nyolc-tíz cm távolságra a réteslapon kupacoljuk. Minden egyes piskótarakásba egy fél megtisztított nyers almát teszünk. (Az alma puha fajta legyen.) A réteslapot lazán felsodorjuk, eldaraboljuk, a vágott széleket alátűrjük és kizsírozott tepsibe rakjuk. Tetejét lezsírozzuk és megsütjük. A megmaradt cukorból két dl vízzel, vaníliával szirupot készítünk; ha kihűlt, belekeverjük a narancs és a citrom levét, héját, rumot és ezzel a kisült tésztát itatjuk. Finom lehet. Próbálják ki! • Petrov
