Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-17 / 119. szám
VI HÍDLAP • 2006. június 17., szombat magazin Hol VOLT, hol nem VOLT... A fájdalom kövei Marosi Antal, a Magyar Rádió tudósítójának fotói a palesztinokról Akár egy mese is kezdődhetne a címben említett frázissal - hol VOLT, hol nem VOLT de mi inkább az idén 14. alkalommal megrendezett, soproni könnyűzenei fesztiválról írnánk ezt, azt. Hogy lesz, mint lesz, mikor lesz és a legfontosabb: kik lesznek ott a 2006-os „ereszd el a hajam” bulin? A VOLT-történelem Kezdjük talán egy kis visszatekintéssel, nézzük meg honnan indult és hová jutott az idén 14. születésnapját ünneplő VOLT Fesztivál. Általánosan felmerülő kérdés, hogy mit is takar a négy napig (július 5-6-7-8) tartó fesztivál neve, a VOLT. Valamikor a rendszerváltás alkonyán közel húsz számot élt meg a VOLT névre hallgató popkulturális magazin, amely a 90-es évek után új színfolt volt a hazai lappiacon. A kérdésre keresendő válasz az újsághoz köthető, hiszen a kiadvány két főszerkesztője ma is meghatározó arcnak számít, egyikük, Ligeti Nagy Tamás akkortájt leginkább „CULT” néven jegyezte cikkeit. E két ember jó pár évig csak lélekben vett részt a VOLT Fesztiválon, de amióta egyszer kipróbálták, beleszerettek. Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, alig múltak el 18 évesek, amikor az előbb említett úriemberektől „kölcsönkérték” a VOLT nevet azzal a szándékkal, hogy fesztivált szervezzenek a helyi sportcentrumban. Az első VOLT-nak (de régen is volt) a csarnok legkisebb terme adott otthont. Érdekesség, hogy akkor egy jegy ára - 1993-at írtunk - 220 forint, a fellépők száma 5, a közönségé 800 volt. Az első komolytalan év után Sopron legnagyobb könnyűzenei fesztiválja töretlen fejlődést mutatott, burjánzása lépésről lépésre történt. Ezzel arányosan nőtt a fellépők száma, velük együtt pedig évről évre kétszeresére, háromszorosára dagadt az érdeklődők létszáma is. A VOLT lassan átköltözött a kisteremből a Sportcsarnok nagytermébe, majd idővel a folyosót, a környező utcákat és tereket is programsátrak lepték el. A 2002-es esztendő pálfordulást hozott a VOLT életében, hiszen a soproni buli szervezői megállapodást kötöttek a Szigettel, amely értelmében a VOLT az első számú hazai fesztivál szervező cég portfoliójába került. Nemcsak a szervezésben, de a helyszínben és időpontban is változás történt: a tavaszi időszakról nyárra tették át a fesztivált, az érdeklődők pedig a soproni Lővérekben bulizhattak hajnalok hajnaláig. Nem mellékesen a szervezők ázsiója is évről évre nőtt, 2003-ban a Magyar Turizmus Rt. „Kiemelt kulMájus 1-től országszerte kapható a belépőjegy a VOLT Fesztiválra. A jegyértékesítő helyek listája www.volt.hu oldalon megtalálható. A napijegy ára elővételben 4500 Ft, a helyszínen pedig 5000 Ft, a négynapos bérlet pedig elővételben 10900 Ft, míg a helyszínen 13500 Ft. A VOLT Fesztivál Klub tagjai a www.volt.hu oldalon is rendelhetnek bérletet, amelyhez a 10 év alatti gyerekek felnőtt kísérővel ingyen látogathatják a VOLT Fesztivált. turális esemény” címet adományozott a VOLT-nak, 2004 decemberében pedig a két főszervező vehetett át „Sopronért” érdemrendet Walter Dezsőtől, a város polgármesterétől. A szervezők szándéka tizenhárom év óta nem változott szinte semmit: a cél, hogy a VOLT műfajoktól függetlenül csupa olyan programnak adjon otthont, amelyet ők maguk színvonalasnak, izgalmasnak, érdekesnek tartanak. így lehetséges az, hogy rockkoncertek, elektronikus zenei sztárok, világzenei előadók, jazz-koncer- tek, filmek és beszélgetések akár egy időben zajlanak, egymástól nem messze. Milyen lesz az idei? Az idei VOLT Feztivál semmiben sem fog különbözni azoktól a buliktól, melyeket eddig megszokhattak a látogatók. Annyiban kuriózumnak számít majd, hogy még több újdonság, még több világsztár várja majd a Lővérekbe látogatókat. Koncertet ad az utóbbi két évtized egyik legfontosabb rockzenekara, a THE CULT. A csapat frontembere, lan Astbury az elmúlt években az újjáalakult Doors-ban a régi tagok mellett Jim Morrison-t „helyettesítette”. Jó néhány év hallgatás után túl vannak egy teltházas amerikai turnén, és most - mindössze néhány európai fellépés között - a VOLT Fesztiválon igazi szenzációként újra színpadra lépnek. A májusban megjelenő lemez turnéja keretében ugyancsak a VOLT közönsége előtt koncertezik a szintipop kétségtelenül egyik legjelentősebb klasszikus csapata a PET SHOP BOYS. Tiszteletét teszi Sopronban a világ - sokak szerint - egyik legjobb zenekara, a New York-i FUN LOVIN' CRIMINALS. A német DE PH AZZ neve mára fogalommá vált az igényes finom jazz rajongói körében. Az idei évben ők is a VOLT Fesztivál vendégei lesznek, akárcsak a mexikói tradicionális mariachi zenét, a polkát, a latin-rockot skával, púnkkal, hiphoppal vegyítő LOS DE ABAJO. Nagy visszatérőkből sem lesz hiány, hiszen a VOLT Fesztivál jelentőségét mutatja, hogy több hazai legendás csapat hosszú évek után itt lép először újra színpadra. Ezek közé tártozik az F.O. SYSTEM nevű zenekar, mely egyetlen koncertet vállal az idei évben, a választás pedig a VOLT Fesztiválra esett. Újra találkozhat a közönség a SEXEPIL-lel, a KONTROLL CSOPORT-tal és a popkultúra egyik legkarizmatikusabb alakjával, PAJOR TAMÁS-sal. Nem szabad megfeledkezni a hazai rockbandákról sem, ott lesz Sopronban a TANKCSAPDA, az idén 25 éves fennállását ünneplő MOBY DICK, de a fellépők között szerepel többek között az EDDA, a REPUBLIC, a BEATRICE, a P.MOBIL, a LORD, a BIKINI és az OSSIAN, míg a legaktuálisabb csapatok közül fellép a HOOLIGANS, a DEPRESSZIÓ, a JUNKIES, a BLACK OUT, a SUPERBUTT is. A nagy fellépők mellett Dunát lehetne rekeszteni a „segédprogramokkal is: színház (Junion Csoport, Godot Dumaszínház), mozi (a Titanic Filmfesztivál legsikeresebb alkotásait vetítik) várja az érdeklődőket. • N.B. Június 17-én az intézmény ki a környék településeinek, városainak kultúrtörténetében először palesztinokról készült fotósorozatot állította ki. A fotókon a harcokat leginkább elszenvedő gyerekek, asszonyok, idősek láthatók. A tárlat létrejöttét a Magyar-Palesztin Társaság támogatásában láthatja a közönség. A várhatóan csupán a Féja Közösségi Házban egy hétig tartó kiállítás következő állomása - két j napra - a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárában lévő rögtönzött galéria lesz. Ezt követően a képek tovább vándorolnak, egyenesen Szudánba.- Hogyan vélekedik arról, hogy a fotósorozatának kiállításának támogatására benyújtott pályázatát a Nemzeti Kulturális Alap elutasította?- Őszinte leszek. Nem tudom az okokat és nem is keresem. Mondhatnám úgy is, hogy van, aminek én látom fontosságát, és ugyanennek a dolognak mások nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. De talán ez fordítva is igaz.- Kollégái, a szakmabeli fotósok, újságírók, hogyan vélekedtek a most kiállításra került anyagról?- Hmm, itt megint csak azt kell mondjam, hogy nem tudom. Nézze, én minden egyes kiállításomon a képek mellé kirakom az összes levelet, amit a fotókkal kapcsolatban kapok. Az Irakról szóló tárlatomnál ott volt például Juhász Ferenc honvédelmi miniszter vagy Medgyessy Péter kabinetfőnökének levele. Azért tartottam fontosnak kirakni ezeket a leveleket, mert ezek hozzátartoznak a tárlathoz, ezek a •dokumentumok igazolták, hogy ezek az emberek gratuláltak, hogy tetszett nekik a kiállítás. A palesztinokról készített mostani kiállításon is ott lesz az ön által is említett két elutasító levél, mely egyrészt a Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának, másrészt a Nemzeti Kulturális Alapnak az elutasító levele. Ugyanakkor ezek mellett kint lesz Lévai Anikónak és Orbán Viktornak a levele is, melyben az írják, hogy nekik tetszett és nagyon jóleső érzéssel vették tudomásul, hogy van olyan magyar újságíró, aki elmegy azokba a térségekbe, ahonnét mennél kevesebb hír érkezik.- Ön elsősorban a tudósítói munkája miatt volt a palesztin területeken. Milyen munka volt ez?- Erről a dologról azt kell tudni, hogy az ember akkor tudósít, amikor van miről, meg ha éppen ott van, ahol történik valami. Én nyolc éve járom a palesztin területeket, meg nem mondom, hogy hány tudósítást küldtem ez alatt a nyolc év alatt. Ennyi idő elteltével kialakult az, hogy a rádiós munkám ellenére én képekben gondolkodom, tehát ezek a fotók az én gondolataimat tükrözik. Lehet, hogy jobb lettem volna tévésnek, de most már mindegy. A fotók az üzenetük mellett igazolások, hogy én tényleg ott jártam, amiről tudósítottam.- Hogy kell elképzelni a tudósítói munkája menetét?- Kilencven másodpercbe kell belesűríteni mindazt, amiről akkor ott szó van. Ebbe például természetesen nem férnek bele az érzelmek. Nagyon nagy mélységek nem fémek bele. Talán ezért vannak a fotók, mert azok esetleg visszaadnak valamit abból, ami kimarad a tudósításból. A tudósítói munka egyébként annyiban lényegesen könnyebb, mint Magyarországon, mert ott hamarabb be lehet szerezni az információkat. Ennek egyrészt az az oka, hogy Palesztinában belátják, hogy az újságíróra szükség van és minden újságíró, aki megfordul ott, az elvisz valamit abból a problémából, ami az ottani emberek életét nyomasztja. így aztán én még nem találkoztam ott azzal jelenséggel, hogy nem engedtek volna be valahova, vagy elzavartak volna. Másrészt a nyolc év arra is jó volt, hogy kialakítottam egyfajta ismerősi, baráti kört. És ezek a barátok látják, hogy én a tudósításaimban azt mondom, ami van, és nem azt, amit hallani szeretnének. Ezért megbíznak bennem.-A Magyar Rádió a hazai médiapiacon még mindig fontos tényező. Egy ilyen médiumnál fontos, hogy milyen eredménnyel végzi a munkáját. Hogy tudja, tudósításainak hány százalékát adják közre ?- Tudtommal minden tudósításomat közreadták, azt, amelyiket nem adták le, azt én sem adtam volna le.- Milyen körülmények között készültek a Féja Közösségi Házban most kiállított fotók?- A legjellemzőbb a fényképek készítésénél is a bizalom volt. Elterjedt rólam a világban, ha máshogy nem, hát úgy, hogy én mondtam, hogy én nem pályázom semmilyen fotópályázatra, mert én a másik ember szenvedéséből nem szeretnék pénzt vagy hírnevet csinálni. Nem akarok azoknak az embereknek a jóindulatával visszaélni, akik megengedték, hogy belenézzek az életükbe. Ez egy másfajta hozzáállás, mint amit mutatnak azokban a térségekben az újságírók, fotósok. Az én fotóalanyaim közül egy se kerül semmilyen óriásplakátra később. A fotóalbum az más, az annak kapcsán készül, hogy én már régóta tárgyalok a könyvtárellátóval, hogy ha egyszer lesz egy „palesztin-album”, akkor átvesznek tőlem jó pár száz fotót. Mert azoknak egyébként ott van a helye.- Hogy látja, eléri a kiállítás azt a célt, amit szánt neki?- Én azt gondolom, hogy a palesztinok esetében egy ügyről lehet beszélni, vagy az ügynek egy oldaláról, de én úgy látom, hogy a palesztinok ügye egy sajátos ügy. Ha ennek az ügynek az a sorsa, hogy ezek a fotók a Féja Géza Közösségi Házban legyenek, ahol később, van mondjuk egy cipővásár, és ott, ahol a képek lógnak a falon valaki próbálgatja a cipőket és feltekint az egyik-másik képre és elgondolkodik, azt hiszem elvisz majd valamit magával a fotók üzenetéből. És ekkor nekem már megérte.- Hány felvételről van szó tulajdonképpen?- Pontosan nem tudom, hogy hány darab került itt kiállításra, olyan sokból áll az egész összeállítás, több mint százról van itt szó. Ezek között vannak gyerekrajzok is, ezeket a zánkai gyerektáborban lévő palesztin fiatalok készítették. A zánkai táborban már két éve nyaralnak palesztin gyerekek.- Mi a Magyar-Palesztin Társaság kapcsolata az ön kiállításával?- A kapcsolat azon egyszerű oknál fogva jött létre, hogy a magyarországi palesztin nagykövetség adta a pénzt a kiállításra. Ezen kívül több országban is, például Algériába is így kerülhettek a fotóim, illetve a gyerekrajzok. Algériában egy nagyon rangos helyen állítottuk ki a képeket, ezen a helyen ott is hagytam az egész képanyagot, mert úgy gondoltam, hogy a tárlat a palesztinok pénzéből valósult meg, legyen ez is az ő javukra. Úgy éreztem, hogy kötelességem ott hagyni a tárlatot, ahol kellő színvonalú lehetőséget biztosítanak nekem. Az esztergom-kertvárosi állomás után két napra a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárában állítom ki a képeket, majd rögtön viszem is tovább a kiállítást Szudánba, ahová szintén meghívót kaptam. Most épp a szudáni vízumra várok, ha időben megjön, akkor 23-án, leszedem a képeket a Féjábanj át viszem a Suzukiba, ahol 25-éig lesznek, majd elindulunk a tárlattal Szudánba. • Pőltl Oxi Zoltán
