Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)

2006-06-17 / 119. szám

VI HÍDLAP • 2006. június 17., szombat magazin Hol VOLT, hol nem VOLT... A fájdalom kövei Marosi Antal, a Magyar Rádió tudósítójának fotói a palesztinokról Akár egy mese is kezdődhet­ne a címben említett frázissal - hol VOLT, hol nem VOLT de mi inkább az idén 14. alkalom­mal megrendezett, soproni könnyűzenei fesztiválról írnánk ezt, azt. Hogy lesz, mint lesz, mikor lesz és a legfontosabb: kik lesznek ott a 2006-os „ereszd el a hajam” bulin? A VOLT-történelem Kezdjük talán egy kis visszatekin­téssel, nézzük meg honnan indult és hová jutott az idén 14. születésnapját ünneplő VOLT Fesztivál. Általáno­san felmerülő kérdés, hogy mit is ta­kar a négy napig (július 5-6-7-8) tar­tó fesztivál neve, a VOLT. Valamikor a rendszerváltás alkonyán közel húsz számot élt meg a VOLT névre hallga­tó popkulturális magazin, amely a 90-es évek után új színfolt volt a ha­zai lappiacon. A kérdésre keresendő válasz az újsághoz köthető, hiszen a kiadvány két főszerkesztője ma is meghatározó arcnak számít, egyikük, Ligeti Nagy Tamás akkortájt legin­kább „CULT” néven jegyezte cikke­it. E két ember jó pár évig csak lélek­ben vett részt a VOLT Fesztiválon, de amióta egyszer kipróbálták, belesze­rettek. Fülöp Zoltán és Lobenwein Nor­bert, alig múltak el 18 évesek, ami­kor az előbb említett úriemberektől „kölcsönkérték” a VOLT nevet azzal a szándékkal, hogy fesztivált szer­vezzenek a helyi sportcentrumban. Az első VOLT-nak (de régen is volt) a csarnok legkisebb terme adott ott­hont. Érdekesség, hogy akkor egy jegy ára - 1993-at írtunk - 220 fo­rint, a fellépők száma 5, a közönségé 800 volt. Az első komolytalan év után Sopron legnagyobb könnyűze­nei fesztiválja töretlen fejlődést mu­tatott, burjánzása lépésről lépésre történt. Ezzel arányosan nőtt a fellé­pők száma, velük együtt pedig évről évre kétszeresére, háromszorosára dagadt az érdeklődők létszáma is. A VOLT lassan átköltözött a kisterem­ből a Sportcsarnok nagytermébe, majd idővel a folyosót, a környező utcákat és tereket is programsátrak lepték el. A 2002-es esztendő pálfordulást hozott a VOLT életében, hiszen a soproni buli szervezői megállapodást kötöttek a Szigettel, amely értelmé­ben a VOLT az első számú hazai fesztivál szervező cég portfoliójába került. Nemcsak a szervezésben, de a helyszínben és időpontban is válto­zás történt: a tavaszi időszakról nyár­ra tették át a fesztivált, az érdeklődők pedig a soproni Lővérekben buliz­hattak hajnalok hajnaláig. Nem mellékesen a szervezők ázsi­ója is évről évre nőtt, 2003-ban a Magyar Turizmus Rt. „Kiemelt kul­Május 1-től országszerte kapható a belépőjegy a VOLT Fesztiválra. A jegy­értékesítő helyek listája www.volt.hu oldalon megtalálható. A napijegy ára elővételben 4500 Ft, a helyszínen pe­dig 5000 Ft, a négynapos bérlet pedig elővételben 10900 Ft, míg a helyszí­nen 13500 Ft. A VOLT Fesztivál Klub tagjai a www.volt.hu oldalon is rendelhetnek bérletet, amelyhez a 10 év alatti gyerekek felnőtt kísérővel ingyen látogathatják a VOLT Fesztivált. turális esemény” címet adományo­zott a VOLT-nak, 2004 decemberé­ben pedig a két főszervező vehetett át „Sopronért” érdemrendet Walter De­zsőtől, a város polgármesterétől. A szervezők szándéka tizenhárom év óta nem változott szinte semmit: a cél, hogy a VOLT műfajoktól függet­lenül csupa olyan programnak adjon otthont, amelyet ők maguk színvona­lasnak, izgalmasnak, érdekesnek tar­tanak. így lehetséges az, hogy rock­koncertek, elektronikus zenei sztá­rok, világzenei előadók, jazz-koncer- tek, filmek és beszélgetések akár egy időben zajlanak, egymástól nem messze. Milyen lesz az idei? Az idei VOLT Feztivál semmiben sem fog különbözni azoktól a bulik­tól, melyeket eddig megszokhattak a látogatók. Annyiban kuriózumnak számít majd, hogy még több újdon­ság, még több világsztár várja majd a Lővérekbe látogatókat. Koncertet ad az utóbbi két évtized egyik legfontosabb rockzenekara, a THE CULT. A csapat frontembere, lan Astbury az elmúlt években az új­jáalakult Doors-ban a régi tagok mellett Jim Morrison-t „helyettesí­tette”. Jó néhány év hallgatás után túl vannak egy teltházas amerikai turnén, és most - mindössze néhány európai fellépés között - a VOLT Fesztiválon igazi szenzációként újra színpadra lépnek. A májusban meg­jelenő lemez turnéja keretében ugyancsak a VOLT közönsége előtt koncertezik a szintipop kétségtele­nül egyik legjelentősebb klasszikus csapata a PET SHOP BOYS. Tiszte­letét teszi Sopronban a világ - sokak szerint - egyik legjobb zenekara, a New York-i FUN LOVIN' CRIMI­NALS. A német DE PH AZZ neve mára fogalommá vált az igényes fi­nom jazz rajongói körében. Az idei évben ők is a VOLT Fesztivál vendé­gei lesznek, akárcsak a mexikói tra­dicionális mariachi zenét, a polkát, a latin-rockot skával, púnkkal, hiphoppal vegyítő LOS DE ABAJO. Nagy visszatérőkből sem lesz hi­ány, hiszen a VOLT Fesztivál jelentő­ségét mutatja, hogy több hazai legen­dás csapat hosszú évek után itt lép először újra színpadra. Ezek közé tártozik az F.O. SYSTEM nevű zene­kar, mely egyetlen koncertet vállal az idei évben, a választás pedig a VOLT Fesztiválra esett. Újra találkozhat a közönség a SEXEPIL-lel, a KONT­ROLL CSOPORT-tal és a popkultúra egyik legkarizmatikusabb alakjával, PAJOR TAMÁS-sal. Nem szabad megfeledkezni a hazai rockbandákról sem, ott lesz Sopron­ban a TANKCSAPDA, az idén 25 éves fennállását ünneplő MOBY DICK, de a fellépők között szerepel többek között az EDDA, a REPUB­LIC, a BEATRICE, a P.MOBIL, a LORD, a BIKINI és az OSSIAN, míg a legaktuálisabb csapatok közül fellép a HOOLIGANS, a DEPRESSZIÓ, a JUNKIES, a BLACK OUT, a SUPERBUTT is. A nagy fellépők mellett Dunát le­hetne rekeszteni a „segédprogramok­kal is: színház (Junion Csoport, Godot Dumaszínház), mozi (a Titanic Filmfesztivál legsikeresebb alkotásait vetítik) várja az érdeklődőket. • N.B. Június 17-én az intézmény ki a környék települései­nek, városainak kultúrtörténetében először paleszti­nokról készült fotósorozatot állította ki. A fotókon a harcokat leginkább elszenvedő gyerekek, asszonyok, idősek láthatók. A tárlat létrejöttét a Magyar-Pa­lesztin Társaság támogatásában láthatja a közön­ség. A várhatóan csupán a Féja Közösségi Házban egy hétig tartó kiállítás következő állomása - két j napra - a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárában lévő rögtönzött galéria lesz. Ezt követően a képek tovább vándorolnak, egyenesen Szudánba.- Hogyan vélekedik arról, hogy a fotósorozatának kiállításának támo­gatására benyújtott pályázatát a Nemzeti Kulturális Alap elutasította?- Őszinte leszek. Nem tudom az okokat és nem is keresem. Mondhat­nám úgy is, hogy van, aminek én lá­tom fontosságát, és ugyanennek a do­lognak mások nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. De talán ez fordít­va is igaz.- Kollégái, a szakmabeli fotósok, újságírók, hogyan vélekedtek a most kiállításra került anyagról?- Hmm, itt megint csak azt kell mondjam, hogy nem tudom. Nézze, én minden egyes kiállításomon a képek mellé kirakom az összes levelet, amit a fotókkal kapcsolatban kapok. Az Irak­ról szóló tárlatomnál ott volt például Juhász Ferenc honvédelmi miniszter vagy Medgyessy Péter kabinetfőnöké­nek levele. Azért tartottam fontosnak kirakni ezeket a leveleket, mert ezek hozzátartoznak a tárlathoz, ezek a •do­kumentumok igazolták, hogy ezek az emberek gratuláltak, hogy tetszett ne­kik a kiállítás. A palesztinokról készí­tett mostani kiállításon is ott lesz az ön által is említett két elutasító levél, mely egyrészt a Fővárosi Önkormány­zat kulturális bizottságának, másrészt a Nemzeti Kulturális Alapnak az eluta­sító levele. Ugyanakkor ezek mellett kint lesz Lévai Anikónak és Orbán Viktornak a levele is, melyben az írják, hogy nekik tetszett és nagyon jóleső érzéssel vették tudomásul, hogy van olyan magyar újságíró, aki elmegy azokba a térségekbe, ahonnét mennél kevesebb hír érkezik.- Ön elsősorban a tudósítói munká­ja miatt volt a palesztin területeken. Milyen munka volt ez?- Erről a dologról azt kell tudni, hogy az ember akkor tudósít, amikor van miről, meg ha éppen ott van, ahol történik valami. Én nyolc éve járom a palesztin területeket, meg nem mon­dom, hogy hány tudósítást küldtem ez alatt a nyolc év alatt. Ennyi idő eltel­tével kialakult az, hogy a rádiós mun­kám ellenére én képekben gondolko­dom, tehát ezek a fotók az én gondo­lataimat tükrözik. Lehet, hogy jobb lettem volna tévésnek, de most már mindegy. A fotók az üzenetük mellett igazolások, hogy én tényleg ott jár­tam, amiről tudósítottam.- Hogy kell elképzelni a tudósítói munkája menetét?- Kilencven másodpercbe kell bele­sűríteni mindazt, amiről akkor ott szó van. Ebbe például természetesen nem férnek bele az érzelmek. Nagyon nagy mélységek nem fémek bele. Ta­lán ezért vannak a fotók, mert azok esetleg visszaadnak valamit abból, ami kimarad a tudósításból. A tudósí­tói munka egyébként annyiban lénye­gesen könnyebb, mint Magyarorszá­gon, mert ott hamarabb be lehet sze­rezni az információkat. Ennek egy­részt az az oka, hogy Palesztinában belátják, hogy az újságíróra szükség van és minden újságíró, aki megfor­dul ott, az elvisz valamit abból a problémából, ami az ottani emberek életét nyomasztja. így aztán én még nem találkoztam ott azzal jelenséggel, hogy nem engedtek volna be valaho­va, vagy elzavartak volna. Másrészt a nyolc év arra is jó volt, hogy kialakí­tottam egyfajta ismerősi, baráti kört. És ezek a barátok látják, hogy én a tu­dósításaimban azt mondom, ami van, és nem azt, amit hallani szeretnének. Ezért megbíznak bennem.-A Magyar Rádió a hazai médiapi­acon még mindig fontos tényező. Egy ilyen médiumnál fontos, hogy milyen eredménnyel végzi a munkáját. Hogy tudja, tudósításainak hány százalékát adják közre ?- Tudtommal minden tudósításo­mat közreadták, azt, amelyiket nem adták le, azt én sem adtam volna le.- Milyen körülmények között ké­szültek a Féja Közösségi Házban most kiállított fotók?- A legjellemzőbb a fényképek ké­szítésénél is a bizalom volt. Elterjedt rólam a világban, ha máshogy nem, hát úgy, hogy én mondtam, hogy én nem pályázom semmilyen fotópályá­zatra, mert én a másik ember szenve­déséből nem szeretnék pénzt vagy hír­nevet csinálni. Nem akarok azoknak az embereknek a jóindulatával vissza­élni, akik megengedték, hogy belenéz­zek az életükbe. Ez egy másfajta hoz­záállás, mint amit mutatnak azokban a térségekben az újságírók, fotósok. Az én fotóalanyaim közül egy se kerül semmilyen óriásplakátra később. A fo­tóalbum az más, az annak kapcsán ké­szül, hogy én már régóta tárgyalok a könyvtárellátóval, hogy ha egyszer lesz egy „palesztin-album”, akkor át­vesznek tőlem jó pár száz fotót. Mert azoknak egyébként ott van a helye.- Hogy látja, eléri a kiállítás azt a célt, amit szánt neki?- Én azt gondolom, hogy a palesz­tinok esetében egy ügyről lehet be­szélni, vagy az ügynek egy oldaláról, de én úgy látom, hogy a palesztinok ügye egy sajátos ügy. Ha ennek az ügynek az a sorsa, hogy ezek a fotók a Féja Géza Közösségi Házban legye­nek, ahol később, van mondjuk egy cipővásár, és ott, ahol a képek lógnak a falon valaki próbálgatja a cipőket és feltekint az egyik-másik képre és el­gondolkodik, azt hiszem elvisz majd valamit magával a fotók üzenetéből. És ekkor nekem már megérte.- Hány felvételről van szó tulajdon­képpen?- Pontosan nem tudom, hogy hány darab került itt kiállításra, olyan sok­ból áll az egész összeállítás, több mint százról van itt szó. Ezek között van­nak gyerekrajzok is, ezeket a zánkai gyerektáborban lévő palesztin fiata­lok készítették. A zánkai táborban már két éve nyaralnak palesztin gye­rekek.- Mi a Magyar-Palesztin Társaság kapcsolata az ön kiállításával?- A kapcsolat azon egyszerű oknál fogva jött létre, hogy a magyarorszá­gi palesztin nagykövetség adta a pénzt a kiállításra. Ezen kívül több országban is, például Algériába is így kerülhettek a fotóim, illetve a gyerek­rajzok. Algériában egy nagyon ran­gos helyen állítottuk ki a képeket, ezen a helyen ott is hagytam az egész képanyagot, mert úgy gondoltam, hogy a tárlat a palesztinok pénzéből valósult meg, legyen ez is az ő javuk­ra. Úgy éreztem, hogy kötelességem ott hagyni a tárlatot, ahol kellő szín­vonalú lehetőséget biztosítanak ne­kem. Az esztergom-kertvárosi állo­más után két napra a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárában állítom ki a képeket, majd rögtön viszem is to­vább a kiállítást Szudánba, ahová szintén meghívót kaptam. Most épp a szudáni vízumra várok, ha időben megjön, akkor 23-án, leszedem a ké­peket a Féjábanj át viszem a Suzukiba, ahol 25-éig lesznek, majd elindulunk a tárlattal Szudánba. • Pőltl Oxi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents