Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-17 / 119. szám
HÍDLAP • 2006. június 17., szombat h apmagazin tőséget tulajdonított a magyarok állásfoglalásának, hiszen az döntő szerepet játszhatott volna a Habsburgok katonai potenciáljának gyengítésében. Megfigyelői mindazonáltal a legkülönbözőbb hírekkel tértek vissza Párizsba. 1805-ben azután francia csapatok törtek be Pozsony térségébe, ám hiába szólították föl a magyarokat a csatlakozásra és az elszakadásra, a kísérlet sikertelen maradt. Ugyanez történt 1809-ben is, pedig akkorra a Habsburgok már sorozatban könyvelhették el a kudarcokat. Bécs elfoglalása után maga Napóleon szólította föl a magyarokat a csatlakozásra - mindhiába. A rendek attól féltek, hogy a francia terjeszkedéssel a francia jogrend bevezetése is együtt jár, ami a nemesi kiváltságok eltörlését jelentette volna - abból pedig köszönték, nem kértek. Ugyanakkor a napóleoni uralmat sem tartották túl hosszú életűnek. A franciák ezután elfoglalták Pozsonyt, mire a magyarok nagy bőszen fegyvert fogtak a kontinens akkor legyőzhetetlennek tűnő hadserege ellen. Az utolsó nemesi felkelés azonban Győrnél csúfos kudarcot vallott 1809. júniusában, ami egyértelműen bizonyította, hogy a felszere- letlen és gyakorlatlan nemesi felkelés (insurrec- tio) teljességgel alkalmatlan komoly feladatok megoldására. Napóleon jött és ment, Bécs és I. Ferenc viszont maradt. Az ország előrelátóbb politikusai nekiláttak, hogy kidolgozzák azt az elkerülhetetlen átalakulási folyamatot, amelyet majd reformkor néven emlegetünk. • Varga Péter A // győri / F urcsa egy korszaka volt hazánk történetének a 18-19. század fordulója. Egyik jellemzője a refomeszmék kialakulása, megfogalmazódása. A Bécset erőteljesen szorongató napóleoni Franciaország sikerein fölbuzdulva bontakozott ki a tiszavirág életű Martinovics vezette fölkelés, amely azonban csak néhány beszervezett lelkes liberális mozgalma maradt, és nem is mutatott túl önnön korlátain. Eszmei háttere az a francia forradalomban meghirdetett „szabadság-egyenlőség- testvériség” volt, amelyet azonban a konzervatív magyar nemesség gondolkodás nélkül elutasított. A másik jellemzője az a gazdasági kojunktúra volt, amelyet annak köszönhetett az ország, hogy Napóleon meghirdette Anglia ellen a kontinentális zárlatot, így bizony a korábbinál lényegesen kelendőbbek lettek azok az angolnál rosszabb minőségű hazai termékek, amelyek eddig nem nagyon találtak piacra Európában. A feudális rendszer minden körülmények közötti fennmaradását szorgalmazó I. Ferenc így érdek- szövetségbe került a hasonló szándékkal élő magyar köznemességgel, hiszen a francia forradalom radikalizálódása és a polgári eszmék napóleoni terjedése mindkét fél számára fenyegető érzést jelentett. A hadiesemények legnagyobb része elkerülte Magyarországot annyira, hogy fegyveres ellenfél mindössze kétszer járt magyar területeken. Gazdasági szinten azonban Magyarország bőségesen kivehette részét a háború terheiből. Napóleon, bár ismerte a magyar- országi állapotokat - kémei útján viszonylag pontosan tájékozódott - mégis igen nagy jelenBánk bán hangja A Bánk bán, nemzeti drámáink legjeleseb- bike természetesen Katona József műve, hangot azonban Erkel Ferenc kölcsönzött a főúrnak, hogy az operarajongók másfél száz esztendő múltán is gyönyörködhessenek e remekműben. A zenészcsaládból származó Erkel alig múlt 17 éves, amikor házi zenetanárnak Kolozsvárra szerződött, ahol később kap- k. csolatba került Ruzitska Györggyel, Erdély korabeli zenei életének egyik meghatározó alakjával. Zenei pályáját mint zongoraművész kezdte, mindamellett már ekkor is vezényelt alkalmanként és a zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1834-ben mutatkozott be Pesten először, alig egy évvel később itt is telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Társaságnál volt karnagy. 1837-ben a Nemzeti Színház elődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz szerződött, első karmesteri minőségben. Karmesterként itt mintegy három évtizeden át volt zenei vezető és a szellemi élet irányítója. Aktív kapcsolatba került a színházzal is, ami a zeneszerzői érdeklődését is a színpad felé irányította. 1840-ben mutatták be első operáját a Bátori Máriát. A szövegkönyv szerzője már ekkor is az az Egressy Béni, aki egészen 1851-es haláláig hasznos segítőtársa volt Erkelnek az operaszerzői munkájában. 1844-ben mutatták be a Hunyadi László című történelmi operát. Később megnyeri a Kölcsey Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázatot is. Erkel Ferenc szerzeménye azóta is a magyar nemzet és a Magyar Köztársaság Himnusza, a világon talán az egyetlen igazi Himnusz, amely nem induló. A szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott, többek között az ő irányításával alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság. Erkel nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera, mint műfaj megteremtése. Nyugati operák mintáira támaszkodva, a 19. század magyar verbunkos zenéjének fel- használásával és újraértelmezésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. A zene mellett neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakk-körnek előbb alelnöke, majd egy év múlva elnöke lett. Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel minden évben a kiemelkedő magyar zeneműveket és zenetudományi munkákat jutalmazzák. 1893. június 15-én érte a halál. • -a. -r. Tapintható domborbetűk Kempelen Farkas, a nagy tudású műszaki alkotó, egyben a fonetika első jelentős hazai szakembere sokat töprengett azon, hogy lehetne megtanítani írni-olvasni a vakokat. Mária Terézia keresztlánya, az 1759- ben született Maria Therese Paradis harmadik életévében vesztette el szeme világát. Kitűnő hallású gyermek volt viszont, s megtanult orgonálni is.-A feljegyzések szerint tizenegy éves korában az Agoston- rendiek bécsi templomában saját orgonakíséretével énekelte el per- gólesi „Stabat mater”-jét. E tehetséges lányra figyelt fel az 1778-as évek vége felé Kempelen Farkas, amint a Pressburger Zeitung 1779. július 14-i híradásában olvasható. Kempelen jól tapintható domborbetűket készített Paradis kisasszony számára, s így tanította meg neki a szavak összetételét is. Ezt követően kicsiny kézinyomdát készített a hölgynek, amely alkalmas volt arra, hogy az egyes betűkből összerakott szövegből lenyomat is készüljön. A boldog hölgy 1779. június 15-én már meg is írta - pontosabban ki is nyomtatta - első levelét, amelynek címzettje természetesen Kempelen volt. A neves műszaki alkotó a kis kézinyomdát később továbbfejlesztette, s olyan írógépet konstruált, amelynek billentyűin domború betűket helyezett el. A technikatörténészek véleménye szerint az első írógép-szabadalmat Hell Miksa kapta 1714-ben, de az első, gyakorlatban is bevált írógépet Kempelen Farkas készítette 1779-ben. Ez utóbbi adatot azonban nem tudjuk bizonyítani. Az azonban bizonyos, hogy mivel Hauy 1784-ben ismerkedett meg az akkor Párizsban tartózkodó Paradisszal, kis nyomdáját megmutatta neki, Hauy pedig a Kempelen-féle síknyomtatást továbbfejlesztvén 1786-ra eljutott a dombornyomásos könyv előállításának technológiájához, amely őt világhírűvé tette, s amely a vakokat az olvasáshoz segítette. (Kempelen tudhatott erről, hiszen ő 1804-ben hunyt el.) 1840-ben a pesti vakok intézetében állították fel Hauy mellszobrát, Ferenczy alkotását. Ebből az alkalomból az intézet igazgatója, Dolezsálek Antal emlékezett meg a vakok életének segítőiről, az általuk használt eszközök feltalálóiról. Kempelen Farkas neve itt, 1840-ben már nem hangzott el. Ez nem is csoda, mert bár Kempelen főként Bécsben élt, félig-meddig mégiscsak magyarnak kell tartanunk. (Annyira, hogy késő utódai Esztergomban éltek-haltak.) Viszont akkor mi keresnivalója lenne a nagy feltalálók sorában egy pesti megemlékezésen? Próféta a saját hazájában? Talán egyetlen ember volt, aki hirdette, hogy a dombornyomáshoz Kempelen ötletére is szükség volt. Őt Hauynek hívták. • Históriáé
