Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)

2006-06-17 / 119. szám

4 HÍDLAP • 2006. június 17., szombat www.istergranum.hu Gyümölcs nélkül maradunk nyáron A hazai kertészet még mindig jelentős lemaradással küzd Világbajnok lett az Aranycsapat A szurkolók szerint a magyar az évszázad válogatottja Folytatás az 1. oldalról Lux Róbert, a Magyar Zöldség- Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács főtitkára kérdésünkre el­mondta: a 2004-es rekordterméstől va­lószínűleg elmarad, de a tavalyi szűkös esztendőt biztosan felülmúlja az idei termésmennyiség. A gazdáknak minde­nekelőtt a minőségre kell helyezniük a hangsúlyt és meg kell érteniük, hogy összefogás nélkül nehezen boldogul­nak az uniós versenyben. A hazai kerté­szet több évtizedes lemaradással küzd a nyugat-európai országokhoz képest, és ezen eddig égy kormány sem tudott ér­demben segíteni. A gazdákban későn tudatosult például, hogy az uniós támo­gatásokhoz termelői értékesítő szerve­zetek (TÉSZ) alakításával juthatnak hozzá. A „kőkemény versenyben” le­maradnak azok, akik nem rendelkez­nek csomagolóüzemmel, hűtőházzal. A hazai árak ugyanakkor igenis verseny­ben tudnak maradni az importgyümöl­csökkel szemben - mondta Lux és hoz­zátette: „a verhetetlen árak mögött álta­lában nagyon is verhető minőség áll”. A terméktanács egyeztetésbe kezdett németekkel, lengyelekkel a meggy­ágazat piaci helyzetével kapcsolatban, illetve kezdeményezték egy egységes, szabványos minőségtanúsító rendszer kidolgozását is. Azoknak a termelők­nek, akik eddig jobbára légyümölcs­ként adták el terméküket, nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk arra, hogy nagyszemű, szép gyümölcsöket nevel­jenek. A kajszitermést például ajánla­tos határozottan megritkítani az igazán minőségi, tetszetős és eladható termés érdekében. Spanyolországban például 2 eurót kapnak a termelők a 26 milli­méteres cseresznye kilójáért, 32 milli­méteresért, ami már egy szilva méreté­hez közelít, akár 12 eurot is fizetnek, ha az előhűtött, szín és méret alapján válo­gatott, csomagolt. Bemát István, egy Szobon és Vámosmikolán működő gyümölcsös vezetője a szokásosnál jobb termésre számít az idén. Mint mondta, barackból ritkítás nélkül is csúcsmennyiség várható, de bíztató az alma hozama is. Tavaly a fagykárok igencsak megtizedelték a gyümölcsö­ket, a várt mennyiségnek csupán 30 százalékát szüretelték. A gazdaság fő­ként azért van szerencsés helyzetben, mert korszerű hűtőházzal rendelkezik, így akár 30-40 napig is tárolhatják a 70 százalékig érett gyümölcsöt, kivárva, amíg az importdömping levonul és kedvezőbb árakat kínálnak érte. A jól tárolt gyümölcs így ugyanolyan minő­ségű marad, mintha frissen szedték volna, míg azoknak, akiknek nincs hű­tőházuk minél előbb túl kell adniuk a termésen, különben már csak „lé”-ként veszik át, sokkal nyomottabb áron. • Szabó Hajnal Folytatás az 1. oldalról A Sebes Gusztáv által irányított magyar válogatott a képzeletbeli dön­tőben az 1982-ben bronzéremmel végző lengyelekkel játszott és a sza­vazatok 55 százalékát kapta meg, mellyel megnyerte a szavazást. Az Aranycsapat ezzel - az évszázad mér­kőzése cím mellé - begyűjtötte az év­század csapata elismerést is. „A ma­gyar labdarúgásra nézve óriási meg­tiszteltetés, hogy az élen végeztünk az internetes szavazáson” - beszélt meg­hatódva a végeredményről Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás hát­védje. „Minden öntömjénezés nélkül állítom, hogy nagyon jó csapatunk volt akkor, nyertünk egy olimpiai ara­nyat, megvertük az angolokat (6-3, 7- 1), sőt a berni döntőben világbajnoki ezüstöt szereztünk, illetve meghono­sítottunk egy új játékrendszert is. Magam részéről örülök neki, az vi­szont sajnálatos, hogy ezt csak hár­man érhettük meg, de a lelkünk mé­lyén ezt a diadalt megosztjuk a többi­ekkel is. Nagy elismerés ez az Arany­csapatnak.” Buzánszky Jenő nem ment el szó nélkül a 2006-os világbaj­nokság találkozói mellett sem. „Iga­zán kiemelkedő mérkőzést még nem láttam, de az kitűnik, hogy a kiscsapa­tok megkeserítik a nagyok életét. Az angolok, a svédek, a franciák is csak szenvednek.” - folytatta az egykori já­tékos. „Grosics Gyulával június 30-án megyünk Németországba, a két elő­döntőn ott leszünk, de a finálén való részvétel még kérdéses.” • (nagy) t A p ( s z ) É L Benkő Gábor Lampard meze Sajnálom, de nekem a világbajnokságról elsőre Bódog Tamás jut eszembe. Elviekben nincs abban semmi kivetnivaló, hogy a magyar válogatott labdarúgója érdeklődést mutat a világ egyik legnagyobb, de bizonyosan a legnagyobb tömegeket megmozgató sporteseménye iránt. Ugyan mi bajunk lehet, ha Bódog fogja magát, és néhány cim­borájával együtt elcsatangol Frankfurtba, hogy sörözéssel egybeköt­ve megnézze az Anglia-Paraguay mérkőzést. Tegye, ha épp ahhoz van kedve. Ám az, bevallom, már zavarja az önérzetemet, hogy Bó­dog Tamás Frank Lampard mezében kóvályog Frankfurt utcáin, s közben az angol szurkolókkal együtt énekel, kurjongat, hogy „Let's go, England!” Nem túl ciki ez? Nem elég lejárató ránk, a magyar futballra nézve? Nem a frászt! Bódog Tamásnak annyi szerencséje van (ami egyben a legnagyobb szerencsétlensége is), hogy egy ma­gyar újságíró kollégán kívül a kutya sem ismerte fel, ki is ő valójá­ban. Legyen már annyi gerincesség, annyi büszkeség egy magyar vá­logatott labdarúgóban, hogy nem csinál ekkora ökörséget. Szóval, sajnálom, de nekem a vb-ről hirtelen tényleg ez ugrott be, de majd valahogy megemésztem. Hanem azon már nehezen teszem túl magamat, hogy éppen húsz esz­tendeje, amikor utoljára világbajnokságon láttam a magyar csapatot. A mexikói torna idején éppen hatesztendős voltam. Homályos emlékeim vannak arról, hogy édesapám és a hozzánk átkukkantó haverjai igen­csak dühösek lesznek, amikor Disztl Péter egymás után kapja a gólo­kat a szovjetektől. Ne tessenek félre érteni. Hatesztendősen fogalmam sem volt, mit jelentett akkor ez a kudarc. Azóta viszont megtanultam. Felnőttem úgy, s velem együtt egy generáció, hogy nem kaptam kielé­gülést a magyar futballtól. Nem tudtam a vb-ken, Európa-bajnokságo- kon büszkén magamra ölteni egy magyar játékos mezét, és a nagy tor­nákon nem tudtam a barátaimmal közösségi élménnyel betöltekezni, hogy közben ökölbe szorított kézzel szorítsunk a mieinkért. Vajon mi­lyen érzés lenne, ha egy magyar futballista gólt lőne egy világbajnok­ságon? Én spéciéi körbeszaladnám a fél lakótelepet, ami azért nagy szó, mert ilyesmit vagy tizenöt éve nem csináltam. Kár, hogy valahogy azt érzem, ilyen katartikus élményben a most tíz hónapos kisfiamnak sem lesz része egy jó darabig... Mert a futballunk ócska, és elnézve a dolgainkat, még ócska is lesz vagy harminc évig. A világbajnokság egyébként tetszik. Élvezhető meccseket látunk, sok a gól, szépek a cselek, és még tévén keresztül is üdítő a hangulat. Más kérdés, hogy az áhított közösségi élményre, a nemzeti büszkesé­günk kitombolására egész egyszerűen alkalmatlan a számunkra. Ho­lott a lényeg ez lenne. így a végére kicsit megnyugodtam. Bódog Tamásra sem haragszom már annyira. Igya csak a sörét, éltesse Lampardot, énekelje az angol himnuszt. Érezze jól magát a világbajnokságon. Futballozni úgysem fog soha. Útilaput kapnak az elégedetlenkedők? Gyurcsány: itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Folytatás az 1. oldalról A felmérés ugyanis komoly, közel tízszázalékos esését mutatja az MSZP esetében. Egy másik, a Medián által készített felmérés is azt mutatja, hogy a megszorító intézkedéseket elutasít­ják az emberek, főként a gáz és gyógyszeráremelést, valamint az áfa­kulcs ötszázalékos emelését. Mindez azonban nem vezet majd oda, hogy lemond a kormány, vagy netán a la­kosság kezd demonstrációba. Előbbit a történelem sem támasztja alá, hi­szen nem volt még olyan kormány, amely a népszerűségvesztés miatt vissza adta volna mandátumát. Utób­bi viszont a magyar emberek hozzáál­lásával magyarázható, elsősorban az érzelmi pártszimpátiában gyökerezik. Ez mindkét oldal és valamennyi párt esetében elmondható. A politológus rávilágított arra, hogy az 1995-ben bevezetett Bokros-csomag sem volt olyan hatással a választókra, hogy e miatt váltották volna le az akkori bal­oldali kormánykoalíciót. 1998-ban a kisgazda párt segítette tulajdonkép­pen hatalomra a Fideszt, nem a kor­mány kártékony gazdaságpolitikájára reagáltak az emberek, véli a politoló­gus. Az érzelmi politizálás azóta csak erősödött, ezért úgy gondolja, hogy a mostani többszörös Bokros-csomag még kevésbé fog hatni a választások­ra. Tóth Gy. László szerint most is csak azok a baloldalra szavazók ren­dültek meg, akik bizonytalanok vol­tak, és a külsőségek, felszíni benyo­mások alapján szavaztak. Magyaror­Elemzők szerint a Gyurcsány-csoma- got további megszorítások követik majd, várhatóan ugyanis nem váltja majd be a hozzá fűzött reményeket és nem hoz elegendő megtakarítást. Rövid távon kedvező hatása lehet a szigorító intézkedéseknek, hosszú távon azon­ban inflációnövelő hatása is lehet. szágon még csak a lakosság egy része reagál és dönt az alapján, amit a saját bőrén tapasztal, másik része még az életszínvonaluk romlása esetén sem fordul el a választott párttól. Hogy egy ilyen tanulási folyamat társada­lom lélektani szempontból meddig tart, a jövő mutatja csak meg és való­színűleg a következő generáció adja meg erre a kérdésre a választ. Gyurcsány durva megnyilvánulása az Országos Érdekegyeztető Tanács (ÓÉT) csütörtöki ülésén azonban még az érzelmes választókat is mélyen érintheti, sőt talán szomszédunk Szlo­vákia is megsértődik. Simon János po­litológus szerint egyértelműen lehullt az álarc a miniszterelnökről. Az ÓÉT ülésén a szakszervezetek kritizálták az intézkedéseket, mire Gyurcsány töb­bek között azt mondta: „Lehet Szlová­kiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeret- nénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar ár­színvonal mellett feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a mun­káltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet men­ni Magyarországról! Itt lehet bennün­ket hagyni, kérem szépen! Tessék! Le­het menni!” (inforadio.hu) Simon János kijelentette: őyurcsány karakterében ez benne van, jól mutatja, gyenge kötődéseit az országhoz, mivel nem ez az első ilyen eset, még vélet­lennek sem mondható, és a feszült helyzetre sem fogható. Ráadásul nem is reális alternatíva a magyarországi munkavállalók többségének, amit kí­nált, mivel Európában ők a legkevésbé mobilak, vagyis nehezen hagyják el az országot és keresnek máshol munkát. Ha megfogadnák Gyurcsány tanácsát, akkor Magyarország a nyugdíjasok or­szága lenne. A Vállalkozók Pártja máris bocsá­natkérésre szólította fel a kormányfőt kirohanása miatt, úgy vélik egy de­mokratikus állam második embere nem engedhet meg magának ilyen ki­jelentéseket. • G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents