Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)
2006-05-13 / 94. szám
hídlcipmagazin 2006. május 13., szombat • HÍDLAP V Politikai csendélet 2006-ból „A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” Márai Sándor A választási vereség okairól A Fidesznek továbbra sincs ellenszere a tartós és totális negatív kampányokkal szemben. Ezt valószínűleg a szakértői háttér gyengesége, a stratégiai tervezés és szemlélet, valamint a társadalomlélektani ismeretek hiánya okozza. A Fidesz - elsősorban - elhibázott kampánystratégiája miatt veszített. Ebben benne volt a véletlenszerű győzelem esélye is, ennek ellenére a még saját logikája mentén sem következetes koncepció szükségszerűen vezetett az újabb vereséghez. Orbánék ismét megpróbálkoztak a centrumban tartózkodók, a bizonytalanok és a baloldaliak megnyerésével is. Abból a téves állításból indultak ki, miszerint a „késő kádári középosztályok, és a csak populista ígéretekkel megszólítható kádári proletariátus egy részének támogatása nélkül a hazai jobboldal nem tud hatalomra jutni. Ezt 2002 világosan bebizonyította.” Ezt a célt szolgálta a párt „földszintes” kampánya, e miatt állították középpontba a pragmatikus, szociális és elosztási kérdéseket. Ezért öltözött Orbán Viktor a képzeletbeli kádári kisember igénytelenségének megfelelően, és frazeológiája ezért bővült a kádári, szociális demagógiával. A Fidesz kommunikációs szinten sokszor úgy tett, mintha feladta volna rendszerváltoztató szándékait. Ennek logikus következményeként a Fidesz és az MSZP közti eszmei-politikai különbség sokszor eltűnt. Csakhogy ez az átpozicionálás kártékony és fölösleges volt. A kisemberek ugyanis nem várják el politikusaiktól, hogy ugyanolyan reményt vesztetten nézzenek ki, mint ők. Az értékelvű politizálás feladása elbizonytalanította a jobboldali szavazók egy részét, ugyanakkor semmiféle hozadéka nem volt. Ennek időnkénti felismerése rákényszeríttette a Fideszt az ideológikusabb, baloldal ellenes üzenetek megfogalmazására, ami az ellenséges médiaközegben napok alatt hatástalanította a kádári kisemberek megnyeréséért folytatott addigi munka nagy részét. E hiábavaló küzdelemben a Fidesz elveszítette korábbi legnagyobb előnyét is, mert nem maradt energiája egy koherens jövő-és társadalomkép felmutatására. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc lendületes szónoklatai az érzelmi azonosulás lehetőségének biztosítása mellett, azt a látszatok keltették, mintha a szocialisták rendelkeznének a problémák megoldására alkalmas kész forgatókönyvekkel. Jobboldali párt nem nyerhet ideológiai hívószavak, vonzó jövő-és országkép nélkül. Orbán Viktor sokáig egy pártok feletti, nemzetegyesítő, kádári, apa figurát alakított a médiákban, aki a pártpolitikai szféra felett, a társadalmat mozgósítva próbált politizálni. Ez több szempontból is rossz döntés volt, hiszen mindenki tudta, hogy Orbán valójában a jobboldali politikai erők egyes számú vezetője és integráló személyisége. Ráadásul a baloldali média beszorították Orbánt a radikális, populista, hatalommániás vezér szerepkörébe, ezért a nemzetegyesítő szerep éppen azokra nem hathatott, akiket megcélzott. Ilyen ellenséges médiaközegben Orbán soha nem lesz képes a bizonytalanok és a balliberálisok megnyerésére. Minden kitörési kísérlet elpazarolt idő és energia. Az elmúlt négy évben a jobboldal és a Fidesz intellektuálisan is elszürkült. A háttérben dolgozó szakértői műhelyek értelemszerűen nem befolyásolhatták a jobboldali közgondolkodást és nyilvánosságot, a politikusok pedig intellektuális szempontból alkalmatlanok voltak e feladat ellátására. Az egyetemi-akadémiai értelmiség jelentős része továbbra sem kockáztat: egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt ma is ragaszkodik a balliberálisok által kanonizált tudományossághoz, valamint a hazug, politikailag korrektnek mondott be- széd-és gondolkodásmódhoz. Rosszul felfogott szerepértelmezése miatt a Fidesz értelmiségi holdudvara lemondott a kritikai attitűd gyakorlásáról, és többnyire csak a lojalitását hangoztatta. Valódi szellemi-intellektuális háttér hiányában a politikusok a közvélemény- és társadalomkutatási eredményekből próbálták meg kihámozni, hogy mit vár el a nép, milyen ígéretekkel és lózungokkal lehet nyerni. Meg sem próbálták a fordítottját: tudatosan alakítani a szavazók gondolkodását, befolyásolni értékrendjüket, növelni problémaérzékenységüket, szélesíteni látókörüket. Pedig erről, egy a jövőt alakítani szándékozó politika, sohasem mondhat le. Szervilisen és gyáván követték a kampánystratégák praktikus, szegényes fantáziájának szüleményeit. Ennek következtében az utolsó hónapokban a súlyos hibákat elkövető, jellegtelen Rogán Antal, valamint a már teljesen elhasználódott Deutsch-Für Tamás alakították a Fidesz politikáját - párhuzamosan Orbán Viktorral. A Vizsla-ügy, a szerverbetörés ügye, Gyurcsány állítólagos beintése, Mikola cinikus megjegyzése a határon túli magyarok kérdésében stb. teljesen elterelték a figyelmet az Orbán Viktor által megfogalmazott és fontosnak szánt üzenetekről. A vereség után Orbán magára vállalt minden felelősséget, és Kövér László is arról beszél, hogy mindenért az elnökség a felelős. Ez az álláspont tarthatatlan, és erkölcsileg elfogadhatatlan. Nincs kollektív felelősség. A társadalmi munkamegosztásnak megfelelően az említettek egy feladat elvégzésére vállalkoztak, annak reményében, hogy azt el is tudják végezni. Időközben kiderült, hogy túlbecsülték saját képességeiket és képtelenek voltak a kapott feladatok elvégzésére. Ezért megbízóikat politikai felelősség terheli, de a kampánystratéga Habony Árpád, Rogán Antal és Deutsch-Für Tamás esetében erről sokkal többről van szó. Ok morálisan, politikailag és szakmailag egyaránt megbuktak: ez nem maradhat következmények nélkül. A sokat hibázó, kevéssé tehetséges politikusok félreállítása nem bűnbak- képzés, hanem a sikeresebb jövőt biztosító logikus lépés. A szankciók elmaradása felelőtlenség, a követelmény- rendszer kiiktatása egy struktúrából a jövőt veszélyeztető lépés. Eltúlzottnak bizonyult a Gyurcsány Ferenc személye ellen folytatott kampány is. A Fidesz stratégái nem értették meg, hogy egy bizonyos ponton túl már nem érdemes újabb ügyekkel előhozakodni, mert a bűnösből áldozatot csinálnak, aki sajnálatot és részvétet vált ki. A kádárizmus szellemi örökségét ápoló és képviselő baloldaliak és a liberálisok számára az erkölcsi kérdések nem sokat számítanak. Elfogadták Horn Gyulát, Medgyessy Pétert és a gyanús körülmények között milliárdossá lett Gyurcsány Ferencet is megkedvelték. Ép erkölcsi érzékű, boldogabb sorsú országokban az MSZP mindhárom volt és jelenlegi miniszter- elnöke - előélete miatt - a politikai közéletben sem vehetett volna részt. Az elmúlt négy évben a Fidesz rengeteg energiát pazarolt fölösleges dolgokra. Ilyen volt a nemzeti összefogás és a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvés. Orbán Viktor szerint minden korábbi párthatáron átlépve párbeszédet kell folytatni a honpolgárokkal a nemzeti egység megteremtése érdekében. Az egész országot szövetségbe kell szervezni, ami nem azonos a jobboldali szövetséggel, mert a nemzeti egység megteremtését szolgálja. A nemzeti egységre való törekvés merőben antidemokratikus, szellemi-intellektuális téren pedig egy világnézet és értékrend dominanciáját jelenti. A nemzeti egység megteremtésének egyetlen haszonélvezője lenne: a kádárizmusban kompromittálódott elitek és a mai kormánykoalícióhoz kötődő és azt működtető csoportok. Nemzeti egység esetén ugyanis nincsenek politikai, erkölcsi és etikai megfontolások, hiszen az egység lényege a különbözőségek relativizálása, eltüntetése. A Fidesz vesztét végső soron ezúttal is a nyugdíjasok és a fővárosiak okozták. A szavazók harmadát kitevő nyugdíjasok között az MSZP 51-39 százalékos arányú előnnyel rendelkezik. Ezt a 40 év alattiak körében mért Fidesz-előny nem tudta kompenzálni. A jövőre vonatkozó aggasztó jel, hogy a 19 és 29 év közöttiek körében nőtt az MSZP és az SZDSZ támogatottsága. Orbán Viktor szerepe és felelőssége A volt miniszterelnök rossz emberismereten alapuló személyzeti politikája, egyszerre meglévő befolyásolhatósága és hajthatatlansága jelentősen csökkentették tevékenysége hatékonyságát. Ugyanakkor tényként szögezhetjük le, hogy kitűnő stratégiai és taktikai érzéke, valamint karizmája nélkül, a magyar jobboldal ma is csak jelentéktelen zárványként létezne a magyar társadalomban. Ennek ellenére Orbán Viktor nem Szent István, és nem Kossuth Lajos. Úgy tűnik megbukott a teljes jobboldal lefedésének és integrálásának elképzelése. Az „egy a tábor, egy a zászló” elv mentén folytatott politizálás végső soron nem vált be, tartalékai e módszernek már nincsenek. Az elképzelés mégsem volt teljesen elhibázott, hiszen majdnem sikerre vezetett. Az egységes stratégia kidolgozását hátráltatták a párbeszédre törekvő naiv szalon jobboldaliak, a mérsékelt- séggel házaló széplelkűek, akik képtelenek tudomásul venni, hogy az SZDSZ által vezényelt baloldal egyetlen célja a nemzeti érdekvédelem gyengítése, az egész jobboldal, de elsősorban Orbán Viktor szellemierkölcsi megsemmisítése. Akik az Orbán nélküli jobboldalról fantáziáinak, azok elvesztették realitásérzéküket. Nyilvánvaló szociológiai tények tagadása nem vezet sehova. Orbán Viktor létezése nem érzelmi vagy akarati kérdés. A részben saját hibájából elvesztett két választás ellenére Orbán Viktor a választók akaratából a jobboldal meghatározó tényezője maradt. Ez több mint egymillió ember döntése, akik közül sokan érzelmileg is kötődnek választott politikusukhoz. Nyerési esélyeit csökkentette, hogy már másodszor hibázott a választási kampány egyik döntő elemének tartott televíziós vitán. 2002-ben kizárólag Orbán visszafogott, rossz vitastílusának volt köszönhető, hogy nem vált mindenki számára nyilvánvalóvá Medgyessy Péter, akkori baloldali miniszterelnök-jelölt felkészületlensége és alkalmatlansága. Kisebb mértékben, de ugyanez a hiba ismétlődött meg a jóval tehetségesebb Gyurcsány Ferenc elleni 2006-os vitán, ahol Orbán nem vette fel az agresszív szocialista jelölt fordulatszámát és nem törekedett ellenfele sarokba szorítására. Ezt sokan a gyengeség jeleként értékelték. Visszatekintve Orbán Viktor eddigi pályafutására, a két választást valójában 1999-ben veszítette el, amikor úgy döntött, hogy szakít az ügyintéző miniszterelnök szerepfelfogással, és e helyett történelemformáló, koncepcionális miniszterelnökként dolgozik tovább. Ennek a jól érzékelhető váltásnak megvolt a pozitív hozadéka. Negatívumként tarthatjuk viszont számon, hogy miután nem voltak tisztázottak a döntési jogkörök, ráadásul hiányzott egy vertikális, a működőképességet biztosító hierarchia is, rövid idő után a politikai-stratégiai kérdésekben ad hoc döntések születtek. A Fidesz addig sokra tartott második vonala nem volt ura a helyzetnek, ezért aztán viszonylag gyorsan megnőtt a bizonytalan politikai kontúrokkal rendelkező konjunktúra lovagok száma és befolyása. Függetlenül a személyes szimpátiáktól, Orbán Viktor nélkül nincs kormányzásra esélyes jobboldal. Hogyan tovább? Változatlan szervezettel és politikusi garnitúrával a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség soha nem nyerhet. Sem Orbánnal, sem nélküle. Nem tehetik ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy. De a politikai-ideológiai üzenet is korszerűsítésre szorul. A feladat majdnem akkora, mint 1994-ben volt. A jobboldal ideológiai és strukturális megújítása elkerülhetetlen feladat. A Fidesz és a KDNP önálló entitásként való megjelenése, az általuk létrehozott Magyar Szolidaritás Frakció megalakulása kedvező jel, de nem elegendő. A szellemi-ideológiai megújulást szolgáló új jobboldaliság lényege, a korábban polgárinak nevezett értékek és elvek határozottabb és közérthető képviselete. Súlyos hiba lenne a jobboldal politikáját az átlagemberek szintjéhez és véleményéhez igazítani. Kizárólag arra figyelni, hogy miről beszélnek a választópolgárok. A mai Magyarországon a jobboldal nem mondhat le értékközvetítő szerepéről, a távlati nemzeti célok megfogalmazásáról, azaz a hétköznapi tudat folyamatos alakításáról, befolyásolásáról. Olyan típusú új jobboldalra van szükség, ahol a politikai tagoltság a politikai-ideológiai sokszínűség és az érdekképviseletek mentén jön létre. A jobboldal új politikai stratégiájának kidolgozásakor nem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarország egy politikailag-ideológiailag kettészakadt ország. Ezt a helyzetet azonban nem a Fidesz idézte elő 1998 és 2002 között, hanem az 1948-ban totálissá lett - és négy évtizeden át fenntartott - kommunista diktatúra. 1948-at követően hosszú időre szembekerült egymással a társadalom két nagy csoportja: a kommunizmust működtetők, a rendszer haszonélvezői, ideértve a kollaboráns magyar értelmiség nagy részét, valamint azok, akik mindezt csak eltűrték, ugyanakkor családjukban és a privát szférában - sokszor megalkuvások árán - de mégiscsak megőrizték a tradicionális nemzeti- polgári-keresztény értékrendet. A két oldal eltérő kulturális preferenciákkal rendelkezik, és többnyire a szocializációja is más. Magyarország egy politikailag-ideológiailag és mentálisan (érzelmileg) is kettészakadt ország. A rendszerváltozás óta nyilvánvaló, hogy hazánkban az ellentétek mélyek és racionálisak. A szellemi eliten belül meglévő politikai-ideológiai megosztottság és a részben ehhez kapcsolódó kulturális ellentétek már az alacso- nyább státuszú társadalmi csoportokban is megjelentek. A posztkommunista baloldal és a nemzeti jobboldal kiélezett küzdelme lehetetlenné teszi az átjárást a két tábor között. Elkezdődött egy folyamat, amelynek a végén egy-egy szubkultúra a bölcsőtől a sírig képes gondoskodni polgárairól. Törvényszerű, hogy a magukat elnyomottnak vagy mellőzöttnek érző társadalmi csoportok igyekeznek kiépíteni a saját maguknak megfelelő intézményeket: ez a folyamat a pártok körüli szatelit-szervezetek létrehozásával kezdődik és sokszor csak az integratív, komplex társadalmi struktúrák megkettőződésével ér véget. így olyan egymás mellett elhelyezkedő, párhuzamos intézményrendszerek jönnek létre, amelyek nemcsak az egyének, de különböző társadalmi csoportok számára is lehetővé teszik az elkülönülést, az élet szinte minden területén: az óvodáktól a sportegyesületekig. Az állampolgár szabadon dönthet minden kérdésben, de legtöbbjük természetesnek veszi az adott helyzetet, s a tradícióknak megfelelően él. Más szubkultúrákra egyszerűen nem kíváncsi. A jelenlegi súlyos helyzetben a Fidesznek hangsúlyozottan nemzeti, jobboldali párttá kell válnia, végleg szakítva liberális gyökereivel. Elfogadhatatlan a Lánczi András és társai által sugallt álláspont, mely szerint nincs vállalható és folytatható magyar jobboldali örökség, ezért a zsidó konzervativizmust kell feléleszteni. Ez utóbbi koncepció érvényre jutása esetén kész a híd az SZDSZ felé. A Fidesz-Magyar Pogári Szövetségnek nyitott, a demokratikus magyar jobboldal integrálására alkalmas szervezetté kell válnia. Az idő sürget: egyre gyakoriabbak a keresztény-és magyarellenes kirohanások. Előrehaladott állapotban van a magyar közoktatási rendszer szétverésé, kulturális intézményeink ellehetetlenítése és az életünket szabályozó értékek relativizálása, az általános erkölcsi normák diszkreditálása. Óriási áldozatok és rengeteg szenvedés árán, de a gazdaság mindig újjászervezhető. A szellemi-intellektuális szférában okozott pusztítás azonban sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Két Magyarország van A feladat adott. A jobboldali országrésznek olyan politikai képviseletre van szüksége, amelyik a békés egymás mellett élés keretei között, képes legalább az ország egyik felét a jobboldaliak számára is élhetővé tenni. • Tóth Gy. László Megjelent: Magyar Nemzet, 2006. május 10.
