Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)

2006-05-06 / 89. szám

VI HÍDLAP • 2006. május 6., szombat hídlapmagazin Félni az Istent, szeretni a hazát, teljesíteni a kötelességet Esztergom az Ápádházi-kirá- lyok egykori székvárosa, majd a tatárjárás után az esztergomi érsek székhelye. A városban számos olasz, francia, spanyol, flamand, német család telepe­dett le az évszázadok alatt. Egyik ismerősömtől hallottam a szellemes mondást, hogy a vá­rosban annyi Etter élt, hogy vé­letlenül hívják Esztergomnak, akár Ettergom is lehetett volna. 1825-ben jött az első Etter János Bu­dára és feleségül vette Simon Borbálát. Felesége halála után Esztergomba jött és megnyitotta manufakturális serfőzde üzemét. Újból megnősült és fia, Nándor folytatta a serfőző mesterségét, de 1870-ben tönkrement és elárverezték az üzemet. Tisztviselői állást vállalt és négy gyermeke született. Ödön nevű fia jó képességei révén továbbtanult és el­végezte a pozsonyi Kereskedelmi Aka­démiát. Hazajött Esztergomba és az it­teni Takarékpénztárban vállalt gyakor­noki állást. Fokozatosan haladt a rang­létrán, végül 1928-ban, fiatal kora elle­nére a közgyűléstől megbízást kapott az ügyvezető vezérigazgatói állásra. Tagja volt a vármegye végrehajtó bizottságá­nak, a városi képviselő-testületnek. Vi­lági elnöke volt a Belvárosi plébánia képviselő testületének és az esztergomi Széchenyi Kaszinónak. 1941-ig volt a Takarékpénztár elnök-vezérigazgatója. Öt gyermek maradt utána.- Ahogy az Etter-házhoz sétáltam, láttam egy emléktáblát a falon Etter Jenőnek állítva, ezek szerint más Étterek is jelentős szerepet játszottak Esztergomban ?- Etter Ödön öt gyermeke közül Jenő volt az elsőszülött, 1897-ben született. 1915-ben az esztergomi bencés gimná­ziumban tett hadiérettségit. Rövid ki­képzés és a tisztiiskola elvégzése után az orosz fronton, az első vonalban telje­sített szolgálatot. Lengyelországban megsebesült, ahol lengyel parasztoknak köszönhette életben maradását. A kato­nai szolgálat után doktorált a jogi egye­temen. Fiatalon nevezték ki Esztergom város főügyészévé. 1941. januárjától 1944. júliusáig volt a város polgármes­tere. Székfoglaló beszédében foglalt gondolatai ma is érvényesek: félni az Tstent, szeretni a hazát, teljesíteni a kö­telességet. Mikor az orosz-német szö­vetség alapján a németek lerohanták Lengyelországot, apám lépéseket tett a honvédelmi miniszternél, egykori baj­társánál és az esztergomi tiszti üdülőt a menekült lengyel tisztek rendelkezésére bocsátotta. Jelentős mértékben segített abban, hogy közel 50 ezer lengyel ál­lampolgár külföldre menekülhessen. A hazai menekülteknek is hatósági védel­met biztosított. Ugyancsak veszélyes ténykedése volt az esztergomi zsidóság védelme. Esztergomban nem volt gettó és az élelmiszeijegy ugyanúgy járt a zsidóságnak, mint a többi állampolgár­nak. 1944-ben azonban már alispáni utasítást kapott a zsidók elkülönítésére, amit saját házuk kijelölésével oldott meg. A rendelkezés 69 család, 398 esz­tergomi és 138 környékbeli zsidó lakost érintett. Mivel apám ragaszkodott orvo­si ellátó és más elkülönítő helyiségek­hez, ezek hiánya okot adott az időhú­zásra és a menekülésre. Persze jóakarói feljelentették a Belügyminisztériumnál és a Gestapónál is.- Hogyan sikerült a letartóztatást és a deportálást „megúszni"?- Apám barátai elintézték, hogy azonnali katonai behívót kapjon. Eközben megfosztották polgármesteri hivatalától és kényszernyugdíjazták. Mikor 1945-ben az orosz fogságból hazatért, kérelmezte visszahelyezését, de ezt elutasították. Ezután ügyvéd­ként dolgozott, majd az 50-es években az ügyvédi kamarából is kizárták. Por­tásként alkalmazta régi zsidó ismerő­se, állandó rendőri megfigyelés alatt állt, egészen 1957-ig. Több nyelven beszélt, még oroszul is. Egyszer jelen voltam, mikor egy német SS tiszttel beszélgetett, aki csodálkozott, hogy apám nem rajongott a német irodalmi esszékért. Hogy lehet, hogy ön német származású és anyanyelvű és nem sze­reti? Apám azt felelte, én itt születtem, itt nősültem, én már magyar vagyok.- Milyen volt az élet a század eleji Esztergomban, itt is jellemző volt az or­szágos gazdasági fellendülés? Majd ho­gyan változott a II. világháború után?- Sajnos Esztergom fejlődését meg­akasztotta Trianon. A háborút megelő­zően nagy fellendülést élt Esztergom, de az I. világháború után „éléskamrá­ját”, Párkányt és környékét elrabolták. Azonban köszönhetően a város kiváló közigazgatási és pénzügyi vezetésének, a '20-as évek recesszióját a város nem nagyon érezte. A '30-as években aztán megindult Esztergom idegenforgalma, a fürdőélet, a városban akkoriban öt szálloda volt. A háborús készülődés alatt megtorpant a fejlődés, Esztergom kisváros maradt. A II. világháború után az állam nagyon ellenségesen viselke­dett az egyházhoz hű várossal. Mikor Mindszenty bíborost elhurcolták, majd kijelölt helyettesét meggyilkolták, nagy űr támadt a városban. A közigaz­gatásból minden hozzáértőt eltávolítot­tak és hozzá nem értő 4 elemis embe­rek kerültek a helyükre. Az erdészeti is­kolát Sopronba vitték, a Szent Imre Gimnáziumot megszüntették. Rombo­lás és pusztítás, - ezt hozta a „felszaba­dulás”. 1957 után kezdődött valamiféle fellendülés, az iparosítás hatására, de sajnos akkor épültek a szörnyű kocka­házak, a patinás belváros lebontása után. Mindezen intézkedés a klerikális város büntetését és hagyományőrző büszkeségének megtörését célozta.-A család hogy élte meg ezt az idő­szakot?- Eredetileg apám az egész családot ki akarta vinni Bécsbe, megtapasztalva a fronton a szovjet életet. Édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy itthon ma­radjunk, és a családból végül senki nem ment Nyugatra. Az igazoló bizott­ság elismerte, hogy apám üldözöttek­nek segített, de 1948-ban már mi is re­akciós maradiaknak minősíttettünk. Apámat az ügyvédi kamara nem vette vissza, fizikai munkásként dolgozott, nehezen éltünk. A nappali műszak után apám éjjeleit történelmi kutatással, cikkírással, családkutatással töltötte, megírta a maga „forsyte saga”-ját, ami korhű leírásával kiadásra vár. 1956 no­vember 3-án Mindszenty bíborost kö­szöntötte volna Esztergomban, beszé­dét a bíboros idézetével fejezve be: „Zúgnak a habok, de mi nem félünk, mert sziklán állunk. De mitől is fél­nénk? A haláltól? Az én életem Jézus, és meghalnom nyereség.” Az akkori körülmények között nem csoda, hogy politikai üldözése folytatódott. 1974-ben bekövetkezett haláláig hű volt eszméihez, szolgálta Istent, a csa­ládjának és a tudománynak élt.- Milyennek látják a város életét, fejlődését napjainkban? A jelenlegi polgármester nagy len­dülettel fogottá munkához. Újjáépült a sokak által nagyon várt párkányi híd, új utakat kaptunk, elkészült az él­ményfürdő, a város új büszkesége. Igyekezett a várost egy új fejlődési út­ra állítani, ami ha sok munkával, megszorítással, küzdelemmel jár is, az idősek és fiatalok, a régi és új esz­tergomi polgárok összefogásával re­méljük sikeres lesz! • Bölcsházy Sándor A magyarországi szervezett segítségnyújtás első 125 éve A Magyar Vöröskereszt 2006. május 16-án az esztergomi vár lovag­termében tartja ünnepi ülését. A rendezvény apropója, hogy a nem­zetközi szervezet hazai megalapítására 125 évvel került sor. Az első magyar vöröskeresztes alapszervezetet pedig Esztergomban hozták létre. Az ünnepségen beszédet tart a szervezet elnöke, Habsburg György és Meggyes Tamás polgármester, aki egyben fővédnök is. A Magyar Vöröskereszt történetének kezdete a 19. századra tehető. A magyar szabadságharc leverését követően, az 1867. évi kiegyezéssel létrejövő Osztrák- Magyar Monarchia csatlakozott a Genfi Egyezményekhez és megkezdődött egy bécsi székhellyel működő önkéntes segélyegylet szervezése. 1878. április 12-én döntés született az Ausztriában és Magyarországon önállóan működő Vörös Ke­reszt Egyletek szervezési és működési alapelveinek kimunkálásáról. Az akkori uralkodó I. Ferenc József jóváhagyta a javaslatot, majd 1880. december 5-én megbízta gróf Károlyi Gyula főrendházi tagot a magyar segélyegylet megszerve­zésével. A Vöröskereszt elődszervezetei megalakulásával párhuzamosan az or­szágban több helyen ez időben Központi Segélyező Nőegylet néven gyűjtést kez­deményeztek. A kezdeményezés jelentős eredményét tapasztalva a nőegylet ve­zetői elhatározták, hogy a gyűjtésből származó pénzzel támogatott karitatív mun­kájukat állandósítják. A nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröske­reszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. Vezetői részt vettek a Magyar Vöröske­reszt megalakításában. 1881. május 16-án megalakult a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylete. Az első elnök gróf Károlyi Gyula, társelnök gróf Zichy Nándomé lett. A Magyar Vöröskeresztről 1993-ban törvény született. Ennek megfelelően a Vöröskereszt feladatai közé tartozik: háború esetén az ál­dozatok mentésében való részvétel, a háború áldozatainak és a hadifoglyok nyil­vántartása, a rászorulók és hozzátartozók tájékoztatása, átmeneti anyagi és ter­mészetbeni segítségnyújtás. Hasonlóan ír a törvény a katasztrófahelyzetekkel kapcsolatosan, amikor a rászorultak mentését és istápolását jelöli meg a Vörös- kereszt számára. Ezek mellett fontos feladata a szervezetnek az eltűnt személyek felkutatása, mely feladatra keresőszolgálat működtetése szükségeltetik. Ugyan­csak a feladatok közé tartozik a nehéz időkben felállított átmeneti szállások fenn­tartása, az egészségnevelés, a házi gondozói szolgálat, az elsősegélynyújtás ok­tatásának működtetése. Külön törvényrész foglalkozik a véradással, melynek megszervezése ugyancsak a Magyar Vöröskereszt feladatkörébe tartozik. • PÖLTl A mozgás nem cél, hanem eszköz A chikung-taichi Ez az ősi, hajdan titkos gyakorlat chikung és taichi tormák különleges ötvözete. Egy tra­dicionális kínai belsőenergia fejlesztő mozgássor, amely a többi stílussal egyetemben buddhista és taoista alapokra épül. Alapelve és célja megegyezik a statikus chikungé- val, de nehezebb a kivitelezése. Nyugtatja a szellemet, szabályozza a chi-t, kombinálja a mozgást és a nyugalmat, létrehozza a testfelszín és a belső szervek, a külső mozgás és belső béke, az erő és a szelídség harmóniáját. A 15 forma némelyike egyes állatok jellemző mozdulataihoz hasonló mozgást, és természeti jelenségekkel való kapcsolatba lépést tartalmaz. A mozgásos gyakorlatot egyfajta meditativ állapotban, egy stabil alap létrehozása után megfelelő légzés alkalmazásával végzik. Ez természetesen csak kitar­tó gyakorlással megszerzett jártasság után alkalmazható. Nagy hangsúly helyeződik a test és az elme ellazulására. Elsősorban a gyógyulást, a betegségek megelőzését, az élet meghosszabbítását, a belső harmóniát szolgálja, és jelentős mértékben növeli az immunrendszer hatékonyságát. Mindezek mellett kiemelkedő fontossággal bír a ma embere számára, egy magas szintű stressztűrőképesség elérésének lehetősége. Május második víkendjén Esz­tergomban, a Petőfi Sándor Ál­talános Iskola tornatermében tartja első taichi foglalkozását a természetgyógyászként is is­mert Hegyi Gábor. A har­mincórás tanfolyam keretében mindent megtanítanak az érdek­lődőkkel, amit a chikungról és a taichiről tudni kell. A tanfolyamindítás nem újszerű do­log, Hegyi Gábor már több magyaror­szági - sőt külföldi - városban is szervezett hasonló órákat. „Mi az egész ország területén szer­vezünk összejöveteleket, különböző helyeken indítunk tanfolyamokat, ezek a dolgok folyamatosan működnek” - mondta a természetgyógyászként is is­mert Hegyi Gábor. „Hogy miért pont Esztergom? Elsősorban a közelség mi­att, másodsorban pedig azért, hogy az itt élő emberekkel is megismertessük a taichi lényegét. Mi a csikungtajcsi ne­vű gyakorlatsort egy tanfolyam kereté­ben megtanítjuk az érdeklődőknek. A tanfolyamban továbbá alapszintű me- ditációs gyakorlatok is benne vannak, de az érdeklődés szintjén érintjük en­nek történetét, elméletét is.” Az esztergomi tanfolyam május 14-én kezdődik és négy vasárnap tart (bővebb információ Biegelbauer Lillá­nál, a 06/20-420-1990 telefonszámon, vagy a lilla@chikung-taichi.hu e-mail címen kérhető). Minden alkalommal hat órát vesz igénybe a foglalkozás, és aki elvégzi a tanfolyamot, az akár ott­hon is el tudja végezni a gyakorlatot. A dologban rengeteg fejlődési és egyéb lehetőség rejtőzik, sőt a magasabb szintre lépés is elképzelhető. „A taichi a kínai kultúra egy része, természeti megfigyeléseken alapuló mozgásmechanizmust jelent, ahol a mozgás nem cél, hanem eszköz” - is­mertette a tanfolyam lényegét Hegyi Gábor. „A hagyományos kimenő orvos­lás szempontjából lehet megközelíteni az egész felfogásrendszert, ahol az em­beri szervezet és a szellem egységet ké­pez. Ennek a jól működéséhez az kell, hogy a bennünk áramló és bennünket éltető, illetve fenntartó energia megfele­lő minőségű és mennyiségű keringést alkosson. Ennek a fenntartása, kijavítá­sa, fokozása történik ezzel a taichi moz­dulatsorral. Ezt a dolgot teljesen medi- cinális célra, gyógyulásra, egészség- megőrzésre, az élet jó minőségben való meghosszabbítására és akár harcművé­szet elsajátítására is lehet használni. Mi Esztergomban ebből a medicinális ol­dalát emeltük ki teljesen. Ez a típusú, ez a stílusú gyakorlatsor erről szól. Arról, hogy meggyógyuljanak a tagok, ne le­gyenek betegek, hogy az immunrend­szer megerősödjön. Ez a tanfolyam egy út és mód ahhoz, hogy valaki a gyógyu­lás útjára léphessen.” Hegyi Gábor hozzátette, hogy egyre többen vannak, aki a taichi iránt érdek­lődnek, mivel az emberek keresik azo­kat az alternatív lehetőségeket, ahol nemcsak valamiféle szerek, bogyók, porok, különböző keverékek bevételé­vel és szedésével tarthatják szinten a megfelelő egészségi állapotukat, hanem olyannal is, ami nem okoz semmiféle függőséget. „Egy hatezres múltra visz- szatekintő sikeres orvosi hagyomány­nak bárhol, bármikor van létjogosultsá­ga. Az emberek tudják, hogy a test és a szellem nem szétválasztható. Ennek a kettőnek az összhangja, illetve harmó­niába hozása nagyon fontos” - zárta a beszélgetést a természetgyógyász. • Nagy Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents