Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)

2006-05-27 / 104. szám

4 HÍDLAP » 2006. május 27., szombat www.istergranum.hu • • Önkényesen szabályozza a Duna vízhozamát Szlovákia? Folytatás az 1. oldalról „Ha ez a feltételezés valóban beiga­zolódik, annak komoly következmé­nyei lesznek, az olaszok ugyanis a szerződéskötéskor azt is aláírták, hogy betartják a szabályozást” - mondta egy sajtótájékoztató során Pomothy László, a szlovák gazdasági minisztérium államtitkára. A kihágás akár az alig egy hónapja megkötött szerződés felbontásához is vezethet, egyelőre azonban komisszió vizsgálja a történteket. Miklós László elmondá­sa szerint azzal, hogy az Énei meg­szegte az eredeti szabályozást, több probléma is születhet: a megemelke­dett vízszintnek köszönhetően ve­szélybe kerülhettek az Öreg-Duna, il­letve a Garam-part mellett található A Szlovák Villamos Műveket hatvanhat százalékban privatizáló olasz Énei tár­saság több hónapos késés után április végén, 31,3 milliárd koronáért, majd 220 milliárd forintért vette át új tulajdo­nát. A cég vezetése és a szlovák gazda­sági minisztérium a szlovák - magyar határtól körülbelül hetven kilométerre lévő mohi atomerőmű 3. és 4. blokkjá­nak a befejezéséről is megegyezett. Jirko Malchárek tárcavezető tájékozta­tása szerint az olaszok 2007 májusára elkészítik a kivitelezési tervezetet, az építkezés 2008-ban kezdődhet majd el. tulajdonok, és veszteség érte a víz­gazdálkodási vállalatot is, mert a je­lenlegi reguláció szerint a bősi erő­műnek kevesebb víz jut, így az kisebb mennyiségű áramot termel. Rastislav Potrech a Szlovák Villamos Művek szóvivője szerint mindez annak köszönhető, hogy a vállalat részletesen j vizsgálja a bősi vízerőmű kihasználtsá­gát, az elemzés új tapasztalatokat hoz mind a villamos művek, mind a vízgaz­dálkodási vállalat számára. Droppa György, a Duna Kör ügyvi- j vője a Hídlapnak elmondta, hogy ép- [ pen akkor érkezik nagyobb mennyisé­gű víz az Öreg-Dunába, amikor azt csak nehezen tudják kezelni, és akkor, amikor a vegetációs időszakban szük­ség lenne rá, kevesebb mennyiség jut ide. Droppa szerint a megoldás egy nemzetközi szerződés aláírása lenne. „Miklós László, szlovák környezetvé­delmi miniszter már régebbtől szor­galmazza az ügy megoldását, folynak tárgyalások is, de mindig elakad a do­log a diplomácia útvesztőjében” - mondta az ügyvivő, aki szerint maga a vízmennyiség ökológiai kérdés, de azt csak műszakilag lehet szabályoz­ni. Droppa egyébként úgy véli, hogy ennél is több vízre lenne szükség, és az lenne a kedvező állás, ha a vizet nem a vízlépcső, hanem az Öreg-Du- na felé vezetik le. • Szép Éva L A P ( S Z ) É L Bukovics Krisztián Össztűz Nincs könnyű helyzetben a külpolitika terén egyébként sem jeleske­dő régi-új magyar kormánygarnitúra, az elmúlt hetekben hárman há­rom felől indítottak offenzívát Budapest ellen. Tehetik, hiszen a vá­lasztások utáni, kormányalakítás előtti időszakban még inkább gyenge lábakon álló diplomácia amolyan bal-liberális magyar men­talitással kezeli az ügyet: az asztalra csapás helyett most is csak a finomkodás marad, miközben magyar házakat tolnak bele a tengerbe Vir-szigetén, történelemtanárokat zaklat bőrkabátos felügyelő Po­zsonyban, és magyar csirkékkel riogatja a kisgyerekeket a román tit­kosszolgálat. Persze, nem lehet minden tárca élére olyan kiváló ké­pességű embert állítani, mint a ferences gimnázium egykori, azóta színt váltott diákja, János (nem Háry, hanem Kóka) és tegyük hozzá azt is, hogy nem a még mindig (már megint) baráti Moszkva áll szembe Budapesttel. A hármak szövetsége pedig tisztában van vele, hogy mikor és mennyit engedhet meg magának (mindig mindent), hiszen Magyarország úgyis gyámoltalan kiskacsaként (csirke, pláne tyúk) csipog majd vissza, avagy mondhatnánk: madárnak néznek minket - joggal - pedig nem is tollas a hátunk (nem mindenkinek). Miközben Szlovákiában az ország miniszterelnök-helyettese, Csáky Pál a kormány nevében kér bocsánatot a meghurcolt tanáremberek­től (nem mellékesen egy hónappal a választások előtt ezzel ismét magára haragítva a nacionalista politikai erőket), addig idehaza a sérelmet szenvedőknek még azt sem mondták, bakfitty. Hívatták e helyett a konzult, bekérettek ezt-azt, majd szép lassan elhallgatták a történteket, épphogy csak bocsánatot nem kérve Pozsonytól a kelle­metlen incidensért. A horvát példa más, mégis sok tekintetben ugyanaz: kíváncsi lennék arra, hogy mikor bontják le a Balatonba beleépített külföldi és magyar tulajdonú házakat, amelyek Vir-hez hasonlóan szintén tiltott helyen, módon épültek. Valószínűleg soha, mint ahogyan a román titkosszolgálatnak - amelyen egyébként fél Románia röhög - sem kell majd felelnie azért, hogy több száz ma­gyar ember megélhetését tette kockára, amikor alaptalan rágalmak­kal halmozta el Bábolnát. Persze, nehezen is menne az effajta szá­monkérés, amikor a sajátunkkal sem tudunk mit kezdeni: a szlovák forrásokra hivatkozó, választások előtt kiszivárogtatott tervezett bombamerényietek - amelyek a pánikkeltás határát súrolták -n is le­szereltettek a kormány kommunikációs arzenáljából. A rémhírkelté­sért idehaza máig nincs felelős - nem nehéz megjósolni: nem is lesz -, és miközben Pozsony mindent tűvé tesz azért, hogy kiderül­jön, ki szivárogtatta ki az információkat, itthon már béke és csend honol. Mint minden, az ismét kormányrúdhoz került szabad demok­rata-szocialista érdekkoalíciót kellemetlenül érintő ügyben. Magyar király szobra a Felvidéken A révkomáromi Európa Udvarban avatták fel az emlékművet Folytatás az 1. oldalról A program megvalósításához kü­lönböző alapítványok pályázatai segít­ségével nyernek pénzt, de a város, és a megye is támogatja azokat. „Köteles­ségünk megismerni a történelmet, ápolnunk kell a kisebbségi öntudatot, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az említett uralkodók Európa történelmében is fontos szerepet ját­szottak. Emellett fontosnak tartjuk azt is, hogy bemutassuk a szobrászokat, az eddigi műveket ugyanis vagy ma­gyarországi, vagy felvidéki magyar művészek alkották” - mondta a Híd­lapnak Litomericzky Nándor, aki elis­merte, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszik munkálkodásuk, vagy másnak a szobrát látnák szíve­sebben. „Sokszor kérdőre vonnak, hogy miért nem a szlovák történelem­hez kötődő személyeknek állítunk em­léket. Erre egyszerű a válasz: kisebb­ségi szervezet vagyunk, a mi progra­munkban az szerepel, hogy a magyar történelem nagy alakjainak emeljünk szobrokat. Természetesen nem va­gyunk az ellen, ha valamelyik más szervezet más jellegű emlékművet ké­szíttet, hiszen annál patinásabb egy város, minél több műemléke van” - mondta a projekttervező, aki III. Bélát III. Béla 1148-ban vagy 1149-ben szü­letett, és 1172-től 1196-ban bekövet­kezett haláláig volt magyar király. Az uralkodó 130 centiméter magas bronzszobrát Bartusz György Mun- kácsy-díjas kassai szobrászművész készítette, a bronzöntő Bartusz Rafael volt, a talapzat pedig Risavy Boldizsár kőfaragó munkája. az egyik leghíresebb és legműveltebb Árpád-házi királynak tartja, egy olyan uralkodónak, aki rendbe tette az or­szág ügyeit és felvirágoztatta azt. A szoboravatón Csáky Pál, szlovák miniszterelnök helyettes elmondta, hogy III. Béla uralkodása alatt békés eszközökkel gyarapodott az ország. „Erre a nyugodt építkezésre van ma is szükség. Úgy gondolom, az elmúlt években sikerült nekünk is leraknunk a fejlődés alapjait, az elkövetkezőkben viszont még meg kell szilárdítanunk azt az irányt, amerre haladni kívá­nunk” - mondta az MKP-s politikus. Hortai Évától, alpolgármestertől azt is megtudtuk, hogy az avató utáni saj­tótájékoztatón Bastrnák Tibor bejelen­tette, hogy Komárom pályázatot nyert a komáromi erőd felújításához szüksé­ges dokumentációk elkészítésére, és ezen tervek kivitelezésében Makovecz Imre építész is részt vesz. A tervek várhatóan őszre készülnek el. • Sz. É. Szombaton újra rajtol a Kinizsi Százas Régiónkat is érinti a legendás teljesítménytúra útvonala Minden év májusának utolsó hétvé­géjén rendezik meg a Kinizsi Százas országos teljesítménytúrát, melynek során a túrázók a fővárosi Csillag­hegytől a Tatabánya melletti Szárlige­tig 24 óra alatt egészen pontosan 101,6 kilométert tesznek meg. A tatai Kinizsi Természetbarát Egyesület Encián Magashegyjáró Szakosztálya idén huszonhatodik al­kalommal . rendezi meg az ország egyik legismertebb és legnagyobb tö­megeket megmozgató Kinizsi Százas teljesítménytúrát. A legendás 100 ki­lométeres táv indulói május 27-én szombaton 6 óra 45 perc és 8 óra kö­zött indulhatnak folyamatosan a csil­laghegyi HÉV megálló közelében lé­vő orvosi rendelőtől. A kevésbé felké­szült természetbarátok kiírt, Dorogig tartó 38 kilométeres, illetve a Pilis­nyeregig tartó 35 kilométeres túra rajt­ja 7 óra 30 perc és 8 óra 30 perc között lesz. Az országos kéktúra útvonalán, a Pilis és a Gerecse vadregényes tájait érintő teljesítménytúra negyedszáza­dos fennállása óta egyre nagyobb nép­szerűségnek örvend. Az 1981-es első „százason” mindössze 191-en álltak rajthoz, és nyolcvanan értek célba, kö­zülük csupán három hölgy. Tíz évvel később már az ezret is meghaladta a vállalkozó szellemű túrázók száma, és azóta is minden évben több mint ezren vágnak neki a magas hegyeknek. Ta­valy 1310 induló közül 617-en küz­döttek meg az összesen 2 ezer 775 mé­ternyi szintkülönbséggel és a hideg sötét éjszakával, közöttük 47 nő volt. Az elmúlt 25 évben közel 8 ezren büszkélkedhettek azzal, hogy teljesí­tették a Kinizsi Százast, akik között nagyon sok a megszállottan visszajá­ró, többszörös teljesítő. Az útvonalon fekvő települések la­kói évről évre nagy izgalommal és étellel-itallal várják a megfáradt turis­tákat. A kesztölci kocsmában beren­dezett ellenőrző ponton még a Doro­gig menők is pecsételtetnek, de To­kodra és Mogyorósbányára már csak a klasszikus táv teljesítői mennek. To­kodon a helyi civil szervezetek, a Tokodi Faluközösség Egyesület és a Gazdakör felajánlásával a pincevöl­gyi pavilon környékén frissítőállo­mást rendeznek be, ahol vízzel és zsí­ros kenyérrel kínálják, és baráti sza­vakkal bíztatják a táv felét már leküz- dő turistákat. A mogyorósbányai Ka­kukk vendéglő, a Nagy-Gete és a tokodi pincék utáni emelkedő meg­mászása után a „százas” egyik legkri­tikusabb pontjának bizonyul. Ide álta­lában kora este érkeznek a túrázók, sokak lábát feltöri a cipő, de ha nincs egyéb baj, akkor is elbizonytalanod­nak a még előttük álló közel ötven ki­lométer és az éjszaka láttán. Az el­múlt évben 267-en, az indulók egy­ötöde adta fel a versenyt ezen a kör­nyéken, 50 és 70 kilométer között. A Kinizsi Százas évről évre kedveltebb az ultrafutók körében is, ezért a túrá­val egy időben az Ultrafutók Magyar- országi Szövetsége egyúttal megren­dezi a „Terep Százas” futóversenyt is, amelynek győztese rendszerint még alkonyat előtt megérkezik a szárlige'ti általános iskolába, ahol május 28-án vasárnap reggel 8 óráig várják a gya­logos teljesítőket. • Kép és szöveg: Gábor Éva

Next

/
Thumbnails
Contents