Hídlap, 2006. április (4. évfolyam, 64–84. szám)
2006-04-15 / 74. szám
2006. április 15., szombat • HIDLAP III A húsvéti ünnepkör rangok. Legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz-, illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg. Az új tűz gyújtása a remény szimbóluma is. Jellegzetes szokás még a feltámadási körmenet szombat estéjén. Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvétvasárnap megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották vagy a földekre vitték a jó termés reményében. Vasárnap hajnalán szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma. Húsvéthétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Vidéken egykor kútvíz- zel, vödörből locsolták le a lányokat, sőt egyes vidékeken a patakban megfürösztötték őket, sajnos ha hideg volt Húsvétkor bizony betegség is származhatott ebből. Mindenesetre nem árt vigyázni! • P. Rein Húsvét a keresztény világ legnagyobb ünnepe. A zsidó vallásban Pészachkor (jelentése: elkerülni, kikerülni) ünnepük az egyiptomi rabságból való szabadulást. Magyarul a kovásztalan kenyér (macesz) ünnepének is nevezik, mert a fáraó annyi időt sem hagyott a zsidóknak az Egyiptomból való távozásra, ameddig a kenyerüket megkeleszthették volna, ezért a vízből és lisztből gyúrt kelesztés nélküli maceszt (pászkát) ették. Az ünnepet megelőző 40 nap a nagyböjt, Jézus 40 napos pusztai böjtjének emlékére, a felkészülés, a lelki és testi megtisztulás ideje. Számos európai nyelvben a zsidó Pészachból eredeztetett szavak a Húsvét megfelelői: Pascua (spanyol), Páscoa (portugál), Pasqua (olasz), Paque (francia), Paste(román). Főleg germán nyelvterületen viszont az Ostara istennő (a túlvilág istennője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőségkor volt) nevéből eredő Easter, Oster elnevezés honosodott meg, mely a kereszténység előtti, pogány tavaszünnepekre emlékeztet. A Húsvétot megelőző vasárnapot nevezik virágvasárnapnak, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére. Jézus szamárháton érkezett a városba, a nép virágokat, pálmaágakat hintett lába elé, így dicsőítette. A főpapok, akik rossz szemmel nézték Jézus tanításait, úgy döntöttek, hogy tanítványai körében elfogják, s az áruláshoz megnyerték Júdást. Az utolsó vacsorát Jézus tanítványai körében költötte el. Kenyeret nyújtott tanítványainak, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem”, majd bort ivott, mondván: „Igyátok, mert ez az én vérem.” A vacsora után Jézus tanítványaival a Getsemáné kertbe ment, s arra kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok azonban elaludtak, nem vir- rasztottak Mesterükkel. Itt a Getsemáné kertben árulta el Júdás egy csókkal Jézus kilétét a katonáknak, akik elhurcolták. A foglyot töviskoszorúval megkoronázták és így gúnyolták: „íme a zsidók királya!” Erre utal a keresztre szögezett felirat is: „Iesus, Nasarenus, Rex Iudeorum, Názáreti Jézus, a zsidók királya. Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota-hegyre, ahol megfeszítették. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnaptól Húsvét vasárnapjáig tartó nagyhét. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékére a Húsvét előtti vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak. Általánosan elterjedt szokás a nagymise előtti barkaszentelés, melyet a pap aztán kioszt a hívek között. Virágvasárnap elnevezése a római egyházban Dominicca palmarum, azaz Pálma vasárnap, ezért mediterrán vidékeken ilyenkor pálmaágat vagy olajágat szentelnek. A pálmaszentelés szokása már a VII. században elterjedt volt Itáliában. A megszentelt barkának gyógyító, rontásűző szerepet tulajdonítottak. Gyakorta leszúrták a földbe, azt tartva, hogy elűzi a férgeket. Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai, azt tartják, a harangok Rómába mennek, ott gyászolják Krisztust. Szokás volt ilyenkor kereplővel zajt kelteni, így gondolták elűzni a gonoszt, és így helyettesítették a harangokat. Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás. Általában magas rangú egyházi személyek mosták meg ilyenkor tizenkét szegény ember lábát. Szintén liturgikus eredetű szokás a pilátusverés vagy égetés. A templomban a gyerekek égtelen zajt csaptak (verték a padokat), vagy a falu határában Pilátust jelképező szalmabábut égettek. Elterjedt szokás nagycsütörtökön a virrasztás, annak emlékére, hogy Jézus az Olajfák hegyén virrasztott. Bizonyos vidékeken zöldcsütörtöknek is nevezték, mivel ezen a napon zöld növényekből készült ételeket főztek (sóska, spenót), a bő termés reményében. Nagypénteken halt kereszthalált Jézus. A keresztények körében a bűnbánat, a mély gyász és a szigorú böjt napja. A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok némák. Ezen a napon a passiojátékok, élőképes felvonulások világszerte ismert szokások. Rómában minden évben a pápa közreműködésével elevenítik fel a keresztút stációit. Nagypéntekhez babonás félelmek kötődnek a paraszti életben. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem sütöttek kenyeret (mert kővé válik), nem mostak (mert a ruha viselőjébe villám csapna). A víznek, mint ősi pogány tisztulás szimbólumnak mágikus erőt tulajdonítottak. Nagypénteken napfelkelte előtt friss kútvízzel vagy patakvízzel kellett mosakod-- ni, az védett a betegségek ellen. Ezt a hajnali vizet aranyvíznek nevezték. Az állatokat is kihajtották a patakhoz itatni, és le is fü- rösztötték őket, hogy ne legyenek betegek. Szokásban volt a határjárás, határkerülés is. Ilyenkor a férfiak a templom előtt gyülekeznek, csoportosan mennek a határba, ahol zajkeltéssel, kerepléssel űzték el az ártó erőket a földekről. Nagyszombaton véget ér a 40 napos böjt, és újra megszólalnak a haVarga Péter jegyzete Húsvét vasárnapján A Húsvét, a kereszténység egyik szent ünnepe, úgynevezett „mozgó ünnep”. Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. A tavaszi napéjegyenlőség március 21-én van, ehhez igazodik a húsvét időpontja. Ha a március 21-ei napéjegyenlőség időpontja olyan szombati napra esik, amikor éppen holdtölte van, akkor abban az évben a Húsvét március 22-én van. Tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a Húsvét. A csillagászati tavasz kezdetétől a legtávolabbi időpontra eső húsvétvasárnap pedig április 25-e lehet. 2006-ban április 16-a Húsvét vasárnapja. Három szereplője van a húsvéti történetnek: az asszonyok, az angyalok és a tanítványok. Az asszonyok kora hajnalban elindultak, hogy Jézus testét megkenjék drága fűszerekkel, illatos olajokkal. Szeretetüket akarták bizonyítani még akkor is, amikor már csak Jézus holttestével találkozhattak. Ám a sírhoz érve a követ elhengerítve találták, az Úr teste pedig nem volt a sírban. Ezeket az asszonyokat Isten nagyon kitüntette és felmagasztalta, hiszen a feltámadás első tanúi ők voltak. Ok látták elsőként, hogy a sír üres. A világtörténelem leghatalmasabb fordulata következett be, hiszen Isten Jézus testét nem adta az enyészetnek, az elmúlásnak. Minden test olyan, mint a fű, és a dicsősége, mint a fűnek virága. „Megszárad a fű és virága lehull” - mondja a próféta. Minden test sorsa a hervadás és az enyészet. De most Isten hatalmas jelet mutatott. „Fiának teste nem az emberi sorsot hordozza, hanem Isten ezt a testet a maga dicsőségébe öltöztette” - olvashatjuk Szathmáry Sándor megindító sorait. Amikor Isten Fiáról bizonyságot tesz, akkor magának az embernek a sorsáról tesz bizonyságot, hiszen Jézus a mi testünket hordozta, a mi sorsunkat viselte, a mi fájdalmainkat és szenvedéseinket vette magára. Ha most Jézus, aki érettünk testté lesz, ilyen dicsőséget kapott istentől, akkor ez a mi dicsőségünk is, hiszen a Megváltó a mi testvérünk. Ami Jézusban történt, az egyben nekünk szóló üzenet is: „Benne higgy, s az élet lelke meggyőz benned sírt, halált”- mondja az egyik ének. Soha addig Isten nem mutatta meg, hogy mi lesz az ember sorsa a halál után, ám Jézusban a Húsvét misztériumának köszönhetően előttünk áll Isten tanúságtétele. Ez a tanúságtétel rólunk, a jövőnkről, testünkről, halálunk nem sejtett lehetőségéről szól. És ez valami hallatlan üzenet. Az ószövetségi ember ezt soha nem sejthette, nem remélhette. Hiszen a feltámadásból és a megváltásból kiviláglik, hogy az ember végsősoron nem a poré lesz, hanem Isten örök életének részévé válik Krisztusban. Amint Puszta Sándor írja csodálatos versében: „A mindenségben kell lenni egy helynek/ ahol még emlékeznek rám/ apám szíve az/ mire vágyók még/ haza megyek. Kegyelmekben gazdag boldog húsvéti ünnepeket, minden Kedves Olvasónknak!
