Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-11 / 50. szám
/ 2006. március 11., szombat • HIDLAP V hídlafmapazin „Éjfélre jár. Az Akadémia utca 17. egyik ablakában még ég a villany. Rákosi elvtárs dolgozik ott. Senki nem ismeri nála jobban, hogy mit adott hazánknak ez a nap. Ő tudja, hogy hány holdon szántottak ma a ceglédi traktorok, tudja, hogy mennyi acélt adott Csepelen a martin, örül a számtan ötösnek, és tudja, hogy teljesíteni fogják a fogadalmat a nógrádi bányászok, a pécsiek, a tataiak, a borsodiak - valamennyien. És senki nála jobban.” (Hazánk egy napja, Szabad Nép, 1952. március 9.) Rákosi (Rosenfeld) Mátyás 1892. március 9-én született a vajdasági Adán kiskereskedő családban. A soproni reáliskolában, majd a szegedi Magyar Királyi Főreáliskolában tanult. Érettségi után a Keleti Kereskedelmi Akadémián szerzett 1912-ben okleveles kereskedői képesítést. 19121914 között nemzetközi kereskedelmi cégeknél gyakornokoskodott Hamburgban és Londonban. 1910-ben belépett az SZDP-be. 1911-ben rövid időre bekapcsolódott a Galilei-kör munkájába. 1914-ben hazatért és önkéntes katonai szolgálatra vonult be. 1915 elején hadapródjelöltként a keleti frontra vezényelték. 1915 áprilisában orosz hadifogságba esett. 1918 elején megszökött, és májusban tért vissza Magyarországra. A Szabadkán állomásozó honvédgyalogezred kiképzőtisztje lett. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. A Tanácsköztársaság idején népbiztoshelyettes volt. A bukás után emigrált, 1926-ban visszatért, letartóztatták, és 8 év börtönre ítélték. A fogságban tett vallomásával mind az illegális magyar kommunista párt számos tagját, mind a Komintern néhány tagját feladta. Nem sokkal kiszabadulása előtt Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt választási nagygyűlésén Csepelen. 1947. augusztus 3. egy újabb perben életfogytiglani kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Oroszország által 1849- ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Moszkvába távozhatott. 1945-ben tért haza a Szovjetunióból. Több nyelven kiválóan beszélt. A Magyar Kommunista Párt (1949-től a Magyar Dolgozók Pártja) főtitkára. 1945-től miniszterelnök-helyettes, majd 1952-53-ban a Minisztertanács elnöke (miniszterelnök) volt. Sztálin halála után, 1953-tól pozíciója gyengült, önkritikára kényszerült. A miniszterelnöki székben a desztallinizációt megkezdő Nagy Imre követte, akivel szemben 1956-ig váltakozó sikerű hatalmi harcot folytatott. Az SZKP XX. kongresszusa után, 1956 nyarán az MDP Központi Vezetősége tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott. A pártfőtitkári székben a legközelebbi elvbarátjának számító Gerő Ernő követte. Az SZKP KB Elnökség 1956. november 5-i ülésén a hatalomból való végleges eltávolításáról határozott. Ezután többször fordult az SZKP KB-hoz és magához Hruscsovhoz levélben, amelyben visszatérését sürgette. Az MSZMP IKB 1957 februárjában úgy döntött, hogy Rákosi 5 évig nem térhet vissza Magyarországra. 1957 április 18-án az SZKP KB helybenhagyta az MSZMP IKB ezen határozatát, ezért Rákosit 1957 júniusában Moszkvából előbb Krasznodarba, majd Tokmakba (Kirgizia), végül Gorkijba telepítették. 1957. május 5-én megfosztották képviselői mandátumától. 1960. november 1-jén az MSZMP Politikai Bizottsága felfüggesztette párttagságát, majd 1962. augusztus 16-án kizárták a pártból. 1970 áprilisában az MSZMP KB plénumán engedélyezték volna hazatérését, ha írásban kötelezettséget vállal, hogy nem fog politizálni, ebbe azonban Rákosi nem egyezett bele. 1971. február 5-én Gorkijban halt meg. Hamvait február 16- án titokban szállították haza. Az 1956. évi forradalom elbukásával a hatalomra került Kádár János Rákosi Mátyás személyi kultuszát jelölte meg az „ellenforradalom” kiváltó okának. Mint a Moszkva által támogatott új, de enyhébb diktatúrát alkalmazó vezető elítélte a túlzott, istenként dicsőített vezéri szerepkört. Ugyanígy alakult ez a Szovjetunióban is, ahol az 1953-as év Sztálin halálával a „desztal- linizációt”, vagyis a vezér beteges félelméből adódó hatalomvágya túlkapásainak megszüntetését, átalakulását hozta el. Többek között a külpolitikai helyzet változásai, vagyis a hidegháború új fejezete miatt. • Bánhidy András A személyi kultusz 1952-ben érte el a csúcspontját, hiszen ekkor ünnepelte az ország Rákosi 60. születésnapját. jót példázza a Rákosit körülölelő személyi kultuszt, ahogyan a születésnapi beszédek, különböző évfordu lókra írt versek, rigmusok dicsőítik. Mindemellett tudható, s már számos történész, dokumentumokkal is rámutatott, hogy a különböző ünnepségek, rendezvénysorozatok szervezése hatalmas pártmunkát igényelt. A külön ilyen célokra létrehozott ad hoc bizottságok részletes programtervei ma már levéltári dokumentumok. Az óramű pontossággal zajló felvonulásokon a díszletezés színei, formája, elhelyezése éppoly meghatározott, s ellenőrzött volt, mint a felolvasásra kerülő méltató vers, vagy beszéd tartalma. Ez utóbbi bemutatására, s a kultusz bagatell, s egyben mégis rémisztő voltának bizonyítására szolgál a következő visszaemlékezés Rákosi hatvanadik születésnapjáról. „Az egyik szónok beszédében méltatja nagy vezérünk, Rákosi elvtárs 60. születésnapjának ünnepét. Megemlékezik eddigi munkás életéről, összehasonlítja a múltat a jelennel, amikor a régi nagyurak gyermekei tanulhattak csak az iskolában, de a szegény ember gyermeke ki volt onnan közösítve. Ma a dolgozók gyermekei előtt nyitva az élet, elnyerhetnek magas hivatalokat, kormányunk arra törekszik, hogy az eddig elnyomottak fel legyenek emelve. így megemlékezik Molnár Mihály kígyósi kisparasztról, aki ma az egyetemen tanul... Rákosi elvtárs elhozta és alkalmazta a Szovjetunióból a forradalmi tapasztalatokat, Lenin és Sztálin dicsőséges tanítványának bizonyult. A nemzetközi munkásosztály nagy vezér fér- fiainak egyike... Egységében is nagy, Nagyságában is egyszerű! ...” s Érsekségének 19. évében Paskai László II. János Pál pápa - az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásával - kinevezte az esztergomi főegyházmegye 81. érsekévé a 60 esztendős dr. Paskai László kalocsai koadjutor érseket. Paskai Szegeden született 1927 május 8-án, középiskolai tanulmányait az itteni piaristáknál végezte, 1945-ben érettségizett, majd belépett a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rendtartományba, ahol 1949-ben tett fogadalmat. Rendi neve: Pacifik. Filozófiai és teológiai tanulmányait Gyöngyösön kezdte, a rend szétszórása után a Szegedi Hittudományi Főiskolán tanult, ahol 1951-ben végzett. A budapesti Hittudományi Akadémián 1952- ben szerzett teológiai doktori címet. Pappá 1951. március 3-án szentelték. 1952 és 1955 között püspöki szertartó Szegeden, 1955-től 1965- ig filozófiai tanár, prefektus, spirituális. 1965- 1969 között a Központi Papnevelő Intézet spirituálisa, 1973-tól 1978-ig rektora. 1965-től a I littudományi Akadémia megbízott előadója, 1967-1978 között a filozófia tanszék vezetője. 1978. március 2-án bavagalianai címzetes püspökké és veszprémi apostoli kormányzóvá nevezték ki. 1978. április 5-én szentelték püspökké. 1979 március 31-től 1982. április 5-ig veszprémi megyéspüspök, ezt követően 1987 március 3-ig Ijjas József mellett kalocsai koadjutor érsek (utódlási joggal kinevezett segédérsek). 1986 júliusától 1990 szeptemberéig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. 1987 március 3-tól esztergomi, az egyházmegyék átszervezése folytán 1993-tól esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása. 1988. június 28-án a pápa bíborosi -rangra emelte, címtemploma - elődjéhez, Lékai Lászlóhoz hasonlóan - Rómában a falakon kívüli Szent Teréz-templom (S. Teresa al Corso d'Italia). 75. életévét elérve benyújtotta lemondását, melyet II. János Pál pápa elfogadott. 2003. január 11-ig a főegyházmegye adminisztrátora volt. 1990. február 6-án Németh Miklós kormányfővel közös nyilatkozatban érvénytelenítették az 1950-ben a püspöki kar és a rákosista kormány közötti, a Vatikán hozzájárulása nélkül kötött megállapodást, amelyben a magyar katolikus felsőpapság elismerte a kommunista Magyarország államrendjét és kötelezte magát, hogy nem engedi meg a katolikus egyház „államellenes politikai célokra” való felhasználását. Szólni kell még arról is, hiszen az állambiztonsági szervek irányítása, ellenőrzése alatti Magyarország történetét tekintve ez elkerülhetetlen, hogy a rendszerváltást követően számos köztiszteletben álló személy „ügynök-múltja” napvilágot látott. Történészek véleménye, s a rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy Paskai László tudtán kívül szerepelt a nyilvántartásba vett ügynökök között, s hogy kihallgatási jegyzőkönyveit jelentésként tartották számon. Mindemellett dokumentumok igazolják, hogy jóindulatú nyilatkozatokat tett, s hogy külföldi útjairól szóló beszámolói nem tartalmaztak érdemi információkat. Ezenkívül tudható, hogy a külföldre engedéllyel kilátogatóknak be kellett számolniuk tapasztalataikról az állambiztonságnak. • Szabó Anita Esztergomi kronológia „Nincs erdő köröttem. Állok zöld domb ormán; nagy folyó, kis város szelíden néz föl rám; s már a szél is megáll, hirtelen elhallgat, mint a ventilátor amit lecsavarnak. Alig'olykor-olykor egy ágyúhang dördül: katonagyakorlat moraja a völgybül. Folyón innen és túl két kis szomszéd ország lapdázza fülembe a jövendők harcát. ” /Babits Mihály: Verses Napló, Esztergom, ElőhegyI Esztergom város történetével kapcsolatosan, álljon alább néhány válogatott esemény, mely érdekes, rövid összefoglalást nyújthat a korabeli királyváros mindennapjairól. Kezdjük a korképet az 1830-as esztendőnél, amikor is március havában jeges árvíz pusztított Esztergomban. A nagy hideg miatti áradás következtében a Szent Vendel-szobrot a Szent Anna-templom mellé költöztették. Nyolc év múlva március 13-án - abban az évben, amikor a pesti árvíz is hatalmas károkat okozott - a várost ismét jeges áradás veszélyeztette. A korabeli összeírások, feljegyzések, valamint a tulajdonosok bejelentései alapján 853 házból 614 teljesen összedőlt, s csupán 150 maradt valamennyire épen. Egy évvel később az enyhébb tél következtében a város vezetésének nem a pusztításokkal kellett törődnie, hanem egyéb közéleti döntések is születhettek. így történt, hogy a testület böjtmás havának hatodik napján kihirdette a nagy- és a kispiac végleges helyét. Előbbi a döntés értelmében a mostani Széchenyi téren, illetve a Simor János utcában volt, utóbbi pedig a Rákóczi téren és a Vörösmarty utcában. Ugyanezen évben, húsz nappal az előző döntés után, a tanács a városban működő polgárőrség ruháira, valamint ze- nekari felszerelésére 100 váltó forintot szavazott meg. Egységében is nagy, Nagyságában is egyszerű!
