Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)
2006-03-11 / 50. szám
• HÍDLAP • 2006. március 11., szombat Egyszuszra Duray Miklós rovata Váljunk építkező közösséggé! Az ember annyiban alakítja környezetét és az emberi társadalmat, amennyiben megvalósítja elképzeléseit, bevallja tévedéseit, és tud jövőt tervezni. Erre való alkalmassága attól függ, mennyire követő (heteronóm) vagy mennyire alkotó (autonóm) személyiség, mennyire tudja kihasználni az önmaga és a mások által teremtett helyzeteket. Mindez érvényes a szervezett közösségekre, az emberi társadalmakra, de akár egy politikai pártra, esetünkben a Magyar Koalíció Pártjára is... A Magyar Koalíció Pártja parlamenti párt. Ezt az alkotmányos helyzetét nem kiváltsággal, hanem a népfelség jogán szerezte, mert Szlovákiában a szavazóképes lakosság több mint öt százalékának élvezi a támogatását, illetve azért, mert az ország magyar lakosságának az aránya tíz százalék. Ennél fogva alkotmányos érdekképviseleti szervezetként jelenhet meg minden nemzetközi fórumon... Eljött az ideje, hogy áttekinthetően és összefüggéseiben fogalmazzuk meg annak az ötszáz kilométer hosszan és tíz-ötven kilométer szélességben fekvő 8-9 ezer négyzetkilométernyi, Szlovákia és Magyarország államhatára mentén fekvő régiónak az érdekeit, amelyben választóink túlnyomó többsége él. Az itt élőknek - nem tekintve a közigazgatási határokat - mintegy 60 százaléka magyar nemzetiségű. A régió érdekei mellett azonban meg kell fogalmaznunk a sajátos magyar érdekeket és a többi kisebbségi népcsoport érdekvédelmét is. Ez azt jelenti, hogy két irányból kell megfogalmaznunk a párt négy — vagy többéves programját. Törekednünk kell a gazdasági és a szociális bizonytalanság mérséklésére és megszüntetésére, egyúttal meg kell teremtenünk a közösségi és a területi illetőségű sajátos jogbiztonságot, a különleges jogállást. A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy mindez híjával van. A nem szűnő, illetve az alig mérséklődő munkanélküliség és elszegényedés egyrészt kilátástalanságot teremt, másrészt a fiatalok elvándorlását, elköltözését okozza. A megyei választások eredménye pedig - sok egyéb mellett - azt is bebizonyította, hogy sem a törvénnyel szabályozott politikai versennyel, sem a szövetségkereső politikával nem tudunk olyan helyzetet teremteni, amelyben nem leszünk leszavazhatok vagy megkerülhetők. Ezért törvénnyel szabályozott módon kell megszüntetni a többségnek és az ugyanazon nagy (kerületi/megyei) közigazgatási egységben lévő más régióknak való kiszolgáltatottságunkat. Tudomásul kell vennünk, hogy a piacgazdaságban az állam gondoskodó szerepe megszűnt - segítő feladata azonban annál világosabban jelenik meg. Kötelességünk tehát rábírni az államot feladatának teljesítésére: támogassa a régiók fejlesztését, és úgy határozza meg az egyébb támogatás-politikáját, hogy ne omoljanak le a társadalom tartópillérei. Ez nem csupán a munkahelyteremtés szempontjából fontos, hanem pl. ezt igénylik a mezőgazdasági kis- és középvállalkozók is. I udatosíta- nunk kell, hogy közösségünk életképességének megőrzésére a figyelmünket elsősorban a gazdaságilag, társadalmilag és a korszerűtlen közlekedés miatt leszakadó régiókra kell fordítanunk. Ez egyrészt az ott működő kis- és középvállalkozások fejlődési esélyeinek a javítását jelenti, másrészt a települések kistérségi társulásainak szakmai és gazdasági támogatását igényli. Regionális társadalomépítő tevékenységünket a települések regionális társulásaira, a regionális fejlesztési ügynökségekre és az Európai Unió interregionális programjaira kell alapoznunk. Már második éve jelenik meg életünkben új elemként az Európai Unió. A napi életben, egyszerű állampolgárként ezt akkor vettük észre először, amikor átléptük az államhatárt. Útlevél nélkül utazhatunk 2(X)4. május elseje óta Magyarországra; Lengyelországba és még északabbra; Ausztriába és tovább, egészen az Atlanti-óceán partjáig valamint az Adriai-tengerhez Szlovéniába, sőt Velencébe vág}’ akár Szicíliába. Megszűnt a határátkelő helyeken a vámvizsgálat. Nemsokára megszűnik minden ellenőrzés. Növekedett a szabadságérzetünk, legalábbis azo- ké, akik élni tudnak és élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Sorstársaink nagy része azonban pénz híján nem tudja élvezni ezeket az előnyöket, hiszen még orvosságra sem telik neki és a vízdíjat sem tudja kifizetni. De lehet, hogy csak kényszerűségből használja, mert idegen földre az otthoni kilátástalanság miatt kel útra. Felháborító, hogy szabadságérzetünknek szinte egyetlen mértéke az utazás szabadsága, mintha azt kínálnánk: menjetek, amerre a szemetek lát. Pedig igazi szabadságérzet csak otthon alakulhat ki. Otthon érezhetem magam szabadnak, ha az állam nem él vissza gyengeségemmel, ha visszaadja, amit jogtalanul elvett tőlem, ha egyenrangúnak és egyenértékűnek érezhetem magamat, ha szabadon használhatom anyanyaelvemet, ha nem kell mássá válnom, mert állami kötelékben szeretnék érvényesülni, ha nem kell alárendelnem magamat azoknak, akik az állam törvényszerinti tulajdonosainak tekintik magukat, ha nem kell a folyó túloldalán, szinte kamyujtasra élő rokonomhoz látogatóba száz kilométert utaznom, mert valamikor az állami önkény lebontotta a két falut összekötő hidat, és még most sem méltóztatik neki helyreállítani. A valódi, a szerves szabadságérzetünknek otthon kell kialakulnia. Ez legyen a célkitűzésünk. Európai uniós tagságunknak nem a szabad utazás és költözködés a legnagyobb - noha jelentős - hozománya, hanem az a lehetőség, hogy gazdaságilag újraélesszük a határ mentén, az államhatár két oldalán fekvő, történelmileg és földrajzilag, valamint a gazdasági vonzáskörök szerint összetartozó, de a politika viharai által szétvert régiókat. Ez érvényes Ung-vidéktől és Bodrogköztől Csallóközig és Csilizközig. A létező, határon átívelő, működőképes régiók esetében pedig kiváltképpen oda kell figyelni a Bodrogköz-zempléni együttműködésre, Borsod-Abaúj térségére, Gömörre, Nógrádra és Ipoly-mentére, Párkány-Esztergom térségére, azaz az Ister-Granum Eurorégióra, a Hídverő Erorégióra, amelynek lengyelországig kiterjedő kapcsolatai vannak és a Csallóköz-Győr-Moson-Sopron megyei együttműködésre Ez legyen a társadalom- és közösségépítő programunk alapja, hogy ne kényszerüljön az itt élő fiatal elvándorolni, elköltözni azért, hogy európai ember módján élhessen, hogy természetes képességeit hasznosíthassa. De ne kényszerüljön sem a fiatal vagy a nyugdíj korhatár előtti-, esetleg a csökkent munkaképességű ember koldulni menni az Európai Unió más országaiba, és szépséges lányaink se kényszerüljenek magukat alávetni megalázó rabszolgamunkának. Ezzel függ össze nyugdíjasainknak és a létminimumon élőknek a létbiztonsága is. Ha 2008-ban - esetleg egy-két évvel később - Szlovákia az Európai Unió pénzrendszerébe, az euro-övezetbe kerül, ez a társadalmi réteg vészesen elszegényedhet. Csak akkor lépjen be Szlovákia az euro-övezetbe, ha a központi költségvetés arányosan tudja biztosítani a nyugdíjasoknak és a szociálisan leszakadó rétegeknek az Európai Unióban elfogadott megélhetési szintet. Ugyanúgy, ahogy 2004-től törvény által biztosítja az Európai Parlament szlovákiai képviselőinek a többi EU képviselő díjazásával arányos (nem azonos) díjazást. Az Európa Tanács és az Európai Unió népfelségi testületéiben egyre inkább az egyenrangúság elve tör előre, ami azt jelzi, hogy érlelődik a népek/nemzetek Európájának a gondolata. Ennek ugyan fékezője a központi államhatalom, ami az egyik szervezetben a Miniszterek Tanácsában, a másikban, az Európai Tanácsban testesül meg. Hiba lenne azonban, ha az érdekérvényesítő szervezetek meghunyászkodnának az államhatalmi szervek előtt. Tudatosítsuk: az állam kormányfüggő, a kormány pedig a parlamentnek tartozik elszámolással. A kormány és a parlament emiatt népfelségi függőségben működik, tehát ki van szolgáltatva a választó polgároknak. Ezért jelképesen is, és valóságosan is a választótól függ a megbízatása, ami egyrészt bizonytalanságot jelent, másrészt biztonságot ad a politikusnak. Ha tehát a Magyar Koalíció Pártjának a választók által megbízott parlamenti képviselői, a párt politikusai és szakemberei a választói többség szavazataival, azt a megbízatást kapják, hogy 1/ segítsék a Szlovákiában élő magyarság beolvadását a szlovákságba, és az „életképtelenek szétszóródását, vagy 2/ képviseljék integrációjukat úgy, hogy az államon belül érvényesíthessék önrendelkezésüket, gazdasági érvényesülésüket és emberi megélhetőségüket, akkor a két lehetőség közül azt kell képviselniük, amelyik többségi támogatást kapott. A Magyar Koalíció Pártja, tudatában országos felelősségének, regionális küldetésének, a magyarság iránti felelősségének, arra kéri a párt tagjait, támogatóit, a Szlovákiában élő magyarokat, a magyarokkal azonos tájegységekben élő szlovákokat, ruszinokat, ukránokat, németeket, romákat és cigányokat, a római katolikusokat és a görög katolikusokat, a pravoszlávokat, a reformátusokat és az evangélikusokat, a zsidókat és a többi bevett valláshoz tartozókat, valamint a felekezet nélkülieket: adjanak a pártnak megbízatást arra, hogy segítse és képviselje a régió gazdasági és társadalmi érdekeit, képviselje sajátosságaikat, küzdjön legitimen megfogalmazott önálló jogállásukért, segítse jogérvényesítésüket, legyen szószólója regionális érdekeik érvényesítésének, képviselje önkormányzati, illetve autonómia törekvéseiket. Modern Déva várakat építünk Beszélgetés Dr. Téglásy Imrével az abortuszról Magyarországon minden harmadik terhesség abortusszal végződik, a művi terhesség-megszakításban részt vevő nők nyolcada húsz év alatti. A probléma súlyosságát az egyházakon kívül a civil szervezetek ismerték fel, ők munkálkodnak azon, hogy a szociálpolitika is végre a maga helyén kezelje az abortusz-kérdést. Az magzat-, gyermek- és családvédő Alfa Szövetség főtitkárával, Téglásy Imrével a terhességmegszakításról, és a lehetséges megelőzési, elkerülési módokról beszélgettünk.- Milyen aráttyú az abortuszok száma ma Magyarországon?- Minden két élveszületésre egy abortusz jut, tehát minden harmadik másállapotot terhességként élnek meg és elvetetik a magzatot.- Mit tehet egy civil szervezet az abortusz elleni küzdelemben?- A mi feladatunk a figyelemfelhívás, tudatosítanunk kell a társadalomban, hogy az abortusz nem a női jogok diadala, hanem súlyos károkat okoz. A terhesség-megszakítás a termékenységét megélni nem tudó nő tragédiája, melynek áldozatául esik a gyermek és az abortuszt végző orvos is. A gyermek az életével fizet ezért, az orvos pedig a kétezerötszáz éves hippokratészi hagyományok megtagadásával. Az abortusz törvényessé tétele óta hatmillió gyermeket öltünk meg. Többes számot kell használnom, hiszen ez mindannyiunk, az egész társadalom közös bűne. A nő elkövető és áldozat is egyben, áldozata annak az abortuszdiktatúrának, mely az orvosokat is belekényszerítette ebbe a hivatásukkal ellenkező szerepbe.- Rengeteg vitát hallani arról, hogy mikortól tekinthető embernek egy ember.-Véleményem szerint erre egyetlen elfogadható tudományos válasz létezik: a fogantatás pillanatától. Sajnos ma is van olyan elmélet, mely csak a szüléstől tekinti emhernek a gyermeket, sőt az angol filozófus, John Harry még napjainkban is publikál olyan műveket, melyek szerint még az egyéves gyermek sem tekinthető embernek, így az is szabadon elpusztítható. Más elméletek szerint a beágyazódástól lehet számítani az emberlétet, ez azonban a sürgősségi fogamzásgátlót gyártók propagandája, hiszen valahogyan el kell adniuk azokat a kemikáliákat, amelyekkel a hetvenkét órás magzatot megölik.- Mennyire van szerepe a médiának, a közgondolkodásnak ebben a kérdésben?- Sajnos ma - és a médiából is ez sugárzik - sem a női, sem a férfi termékenységet nem tisztelik. A nőben a társadalom nem a szülni képes embert, az anyát látja, hanem a fogyasztót. Modern Déva várakat építünk, Kőmíves Kelemenné helyett gyermekeket falazunk be a társadalom építésébe. Ennek a nagy belső kizsákmányolásnak az áldozata a nőtársadalom.- Mit tesz vagy tehet a politika?- ’56 óta a szociálpolitika nem segíti a nőket, nem segíti az anyákat. A nőben nem a termékenységüket, hanem a termelékenységüket látja. Ennek megváltoztatásához nagy politikai belső rendszerváltásra van szükség.-Mi írható az egészségügy számlájára? Ma már nagyon sok orvos megtagadja az abortusz elvégzését.- Szerencsére az orvostársadalom kezdi felismerni ezt a diktatórikus állapotot, egyre többen veszik tudomásul, hogy egy szomorú ítéletvégrehajtói szerepbe vannak kényszerítve. Ma már húsz olyan szülészet van Magyarországon, amelyek részt vesznek az abortusz- ellenes napokban, vagyis az évnek legalább három napján nem hajtanak végre művi terhesség-megszakítást. Ha minden szülészet csatlakozna ehhez az országban, akkor évente hétezer gyermek életét lehetne megmenteni. Az alkotmány, a hippokratészi törvények ma már lehetővé teszik a lelkiismereti szabadságot, így az orvosok nem kötelezhe- tőek az abortusz elvégzésére, és ma már nyíltan ki is mondhatják ezt.- Mekkora szerepet kaphat a megelőzés a probléma kezelésében?- Komoly szerepet kell hogy kapjon, a szülőknek sajnos sokszor maguknak is téves tapasztalatuk van az abortuszról, a közgondolkodás torzult, mindeddig nem ismertük fel azokat a negatív forrásokat, amelyekből az abortusz-probléma táplálkozik. Fontos lenne, hogy a fiatalok ne csak az örömszerzést lássák a szexualitásban, hanem próbálják megélni az igazi szerelmet, amelynek az utódnemzés is része. A fiatalok nagy része ma is áldozatul esik a fogamzásgátló-kultúrának, és mire „felébred” meddővé válik a gyógyszerektől, az elvégzett abortuszoktól, vagy pszichésen terméketlen lesz. Ez utóbbi jelentősen rombolja a mai huszonévesek társadalmát, minden száz fiatalból csak kilencven gondolja úgy, hogy a család és a gyermek egy központi helyet foglalna el az életében. Amerikából indult ki az a kezdeményezés, amely nemi absztinenciára próbálja nevelni a fiatalokat, vagyis megtanítja nekik, hogy lehet nemet is mondani a korai szexualitásra. A hazánkban évente elvégzett több mint ötvenezer abortuszból hétezret tizenéveseken végeznek. Sajnos azt kell mondanom, hogy idétlenül fogjuk fel a szexualitást, az egészségügynek is reagálnia kell, és nem engedni korrumpálni magát a gyógy.szergyártók és az óvszergyártók által. • Pálovics Klára