Hídlap, 2006. március (4. évfolyam, 42–63. szám)

2006-03-08 / 47. szám

4 HÍDLAP • 2006. március 8., szerda www.istergranum.hu Kövesdi Károly Népítélet dönt a cementgyár sorsáról Holcim-ügy: Esztergom után Nyergesújfalun is népszavazás Folytatás az 1. oldalról A lakosságnak feltett kérdés szó sze­rint a következő lesz: „Egyet ért-e Ön Nyergesújfalu Város Önkormányzati Képviselő-testületének olyan döntésé­vel, amelyben hozzájárul ahhoz, hogy a Holcim Hungária Zrt. a Nyergesújfalu külterületén bővíteni tervezett ipari parkban Európa legkorszerűbb cement­gyárát létesítse, mely a hagyományos nyers- és tüzelőanyagok egy részének kiváltása érdekében nem veszélyes hul­ladékokból előállított helyettesítő anyagokat hasznosítva működik a min­denkor hatályos és idevonatkozó jog­szabályok maradéktalan betartásával?” Völner Pál nyergesújfalui fideszes önkormányzati képviselő, egyben a térség országgyűlési képviselő-jelöltje lapunknak úgy fogalmazott az elfoga­dott kérdéssel kapcsolatban: „Rajtunk röhög az egész megye”. Mint mondta, ez a kérdés éppen úgy hangzik, mint az egészet maga a Holcim javasolta volna. A helyi Fidesz máris rendkívü­li testületi ülés összehívását kezdemé­nyezte annak érdekében, hogy változ­tassák meg a szöveget, illetve, hogy tegyék át a népszavazás időpontját va­lamelyik parlamenti választási napra. Ez fontos volna a költségek csökken­tése és a megfelelő részvételi arány biztosítása érdekében. Szuhi Attila, az Esztergomi Környe­zetkultúra Egyesület munkatársa azt kifogásolta a döntésben, hogy ha már megkérdezték a beruházót, akkor miért nem kérték ki a civil szervezetek véle­ményét is. A környezetvédő szerint ilyen irányított kérdést egyszerűen nem lehet feltenni, mert ez a demokráciával szöges ellentétben áll - mondta. Emel­lett törvény szabályozza, hogy a nép­szavazásra bocsátott kérdésnek egysze­rűnek és közérthetőnek kell lennie. • (pálovics) Szlovák síelők magyar pályákon Jó szezont zárnak a Dunakanyar síparadicsomai Veszélybe kerülhet a libamáj export Bizalmatlanok a vásárlók a csirkehússal szemben is Mióta felütötte a fejét a madárinfluenza, szinte másról sem hallani, mint arról, mekkora veszélyt jelent az emberre, s mi történik majd akkor, ha a vírusnak kedve szottyan egy kis mutálódásra, és emberről emberre kezd vándorolni. Tele a sajtó a rémhírekkel, a tévéadók egy­másra licitálnak. Londonban már fogadást köthetünk a bukmékerek­nél, hány ember fog elpusztulni. A legőrültebb angol arra kötött fo­gadást, hogy túléli-e a madárkórt. Hajói emlékszem, a saját halálára fogadott. Csak azt nem közölték, mekkora szorzót fizet a fogadóiro­da a halálára, és mekkorát bukik, ha megússza, és mindenek dacára életben talál maradni. Innen fogva természetesen csak idő kérdése, hogy félidőre, gólarányra is lehessen fogadni. Például arra, hogy egy, két vagy három hónap alatt sikerül-e elkapni a fertőzést, a szomszéd családból, ki szerzi meg előbb: az apa vagy a felesége, esetleg a gye­rekek, vagy az udvaron rohangáló vizsla. Ha a vírus leteríti a szom­szédot, vendéggyőzelem, ha sánta a szomszéd, lehet handicapre is tenni. De félre a tréfával, kezd undorító lenni ez az egész cirkusz, pláne, hogy ilyen vírus mindig is volt, miként sok más vírus volt mindig is, legalább háromszázmillió éve. A hideg szívű észkombáj­nok ennek ellnére már azt is kiagyalták, mekkora károkat okoz ez majd a világgazdaságnak. Hajói emlékszem, billiós összeget lebeg­tettek meg előttünk a Hábetler-moziban. Hogy rettegjünk, és ne döb­benjünk meg, ha valamikor nyár elején duplájára ugrik az olaj ára a piacon. Bár én már semmin nem tudok meglepődni. Hanem, hogy mi lesz például az énekesmadarainkkal, arról valahogy senki nem hado­vái. Hogy kipusztulhatnak-e a széncinkék, a magtörők, megúszhat- ja-e a kalandot a tövisszúró gébics, a sármányok állománya hogyan alakulhat. Sőt: hány gólyafészek maradhat üresen ezen a nyáron. Vagy mi lesz a túzokokkal, amelyek állománya így sem rózsás Euró­pában. Addig agyaltam, míg fogtam a telefont, és felhívtam egy orni­tológus ismerősömet: ugyan nyugtasson már meg, hogy csak a luda- kat, kacsákat, tyúkokat fenyegeti veszély, vagyis a bélpoklos ember hasát meg a pénztárcáját, de árva kis madarainkat nem tizedeli meg a kór? Sajnos, nem nyugtatott meg. Bizony, veszély leselkedik a mada­rainkra. A vörösbegyekre, a mátyásszajkókra és a fenyőmadarakra, de még a szürke verebekre is. Különösen azokon a területeken, ame­lyek a költözőmadarak vonulási zónájába esnek. Szegényeket addig dédétéztük, műtrágyáztuk, szántottuk, irtottuk, hogy majdnem ki­pusztultak. És lehet, hogy egy utálatos, settenkedő vírus végez velük. Belegondolt már valaki abba, hogy eltűnhetnek a madarak? Hogy egyszeriben süket csend vehet körül bennünket? Vagy csak a hasunk­ra meg az elmaradt profitra tudunk gondolni? Házhoz megy a segítség Dömösön Egy éve működik a hátrányos helyzetűeket segítő egyesület Folytatás az 1. oldalról Holy Ágnes, a szolgálat vezetője hangsúlyozta: fő céljuk az, hogy a sé­rültek segítségükkel megtarthassák önállóságukat, ne kelljen kiszolgálta­tottként élniük, és ha nem is tudnak teljes körűen gondoskodni magukról, akkor is megszokott lakóhelyükön maradhassanak. A támogatószolgálat három terüle­ten fejti ki tevékenységét: a szállító- szolgálat egy kilencszemélyes, mobil­rámpával felszerelt kisbusszal végzi munkáját, amelybe kerekesszékkel is könnyen be lehet szállni. így segítik a fogyatékkal élők eljutását orvoshoz, kulturális programokra, de a munka­helyre történő rendszeres fuvarozást is vállalják. A kényelmes, háztól házig való szállításért kilométerenként ötven forintot kell fizetni. A személyi segítő- szolgálat többek között az otthoni ápo­lásban, hivatali ügyintézésben, bevá­sárlásban áll az igénylők rendelkezésé­re, akik maguk is aktívan részt vesznek a programokban, hiszen a szolgáltatás lényege az, hogy a segítők a sérültek­kel együtt, és nem helyettük dolgoz­nak. Ezért a szolgáltatásért jövedelem­től függően, legfeljebb óránként 400,- Ft-ot kell fizetni. A tanácsadási- és in­formációs szolgálat keretein belül jogi, gyógypedagógiai és munkahely-kere­sési kérdéseikkel fordulhatnak az egyesület szociális gondozóihoz. • G. É. Öt aranyérem a muzslai boroknak Muzsla. A 17. muzslai borversenyen a helyi termesztésű és legmeghatározóbb szőlő, illetve borfajta, az olaszrizling je­lentette a csúcsot. Az öt aranyérmes bor­ból is három olaszrizling volt. Az abszo­lút győztesnek azonban a 2004-es évjá­ratú szürkebarátot tekintették, melynek gazdája Mészáros János helybéli szőlő- termesztő volt. A borversenyen hetven- három borminta vett részt, ami a neve­zési feltételek szerint csak a Muzslán termesztett szőlőkből készülhetett. Kinek keli Wartburg? Sárisáp. Ritkán fáj az autótolvajok foga a régi, kiszuperált autókra, a községben mégis egy Wartburgot lop­tak hétfő reggelre virradóan. Az autó értéke százezer forint körül van. Folytatás az 1. oldalról Több baromfitelepen Franciaországból rendelt gyorstesz­tek alkalmazását kezdték meg. A vizsgálat negyedóra alatt kimutatja, influenzás-e az állat, de hogy a H5 vírus ember­re is veszélyes változatáról van-e szó, azt nem képes meg­határozni. A tesztek alapján úgy döntött több tenyésztő is, hogy a kedvező eredményt a csomagolásra ragasztott matri­cán közzéteszi. A dolog szépséghibája, hogy ez nem hiva­talos szakvélemény, így legfeljebb bizalomnövelő marke­ting-hatása lehet. A Baromfi Terméktanács régi emblémá­ján egyelőre nem is jelzik a vírusmentességet, csupán any- nyit közölnek, hogy a készítmény hatósági állatorvos által ellenőrzött, biztonságos magyar termék. A terméktanács a H5N1 hazai megjelenése óta egyéb­ként 15-20 százalékos forgalomcsökkenést regisztrált, és félő, hogy a helyzet tovább rosszabbodik. Csökkentették a felvásárlói árakat is, pedig a beszállítók már eddig is a nullszaldó határán mozogtak. Takács László elnök kérdé­sünkre nem zárta ki, hogy amint az Franciaországgal meg­történt, a magyar libamáj importját bármikor megtilthatják az uniós tagországok; az exportban már most is érezhető Csátalján újabb két hattyúról bizonyosodott be, hogy a H5N1 vírustól pusztultak el, de a védőzár kiterjesztésére nincs szük­ség. Ugyanakkor el kellett halasztani az állatkerti szárnyasok oltását, mert késnek a vakcinák. Bár a vízen keresztül a vírus az eddigi tapasztalok alapján nem fertőz, a Balatonnál és a Ve­lencei-tónál már a strandszezon előtt úgynevezett „hangágyúk” bevetésén gondolkodnak az önkormányzatok. Nyáron a mada­rakat zavaró hangfrekvenciák sugárzásával próbálnák meg a partoktól távol tartani a hattyúkat és tőkés récéket. némi visszaesés. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a főként Franciaországba és Japánba szállított magyar ínyencség szezonja szeptembertől decemberig tart. Az im­portkorlátozás bejelentése ettől függetlenül már most gon­dot okoz. A helyzet komoly, a tenyésztők csak reményked­hetnek a kedvező fordulatban. Magyarország egyébként csaknem kétezer tonna liba- és fele ennyi kacsamájat ter­mel évente, melynek nagy részét francia feldolgozók vásá­rolják fel. • Szabó Hajnal Ki gondol a madarakra? Felújítják a rendelőintézetet Komárom. Teljes rekonstrukció előtt áll a komáromi rendelőintézet. Az épü­let a tavalyi évben új nyüászárókat és fotocellás bejárati ajtót kapott. Az aka­dálymentesítés is megoldódott, az in­tézménybe lift került. Idén amennyiben plusz bevételhez jut a város, az eddigi lapos tető helyére magas tető kerülhet. Zeneakadémikusok vendégjátéka Sződliget. A sződligeti Téli Templo­mi Koncertek következő vendége már­cius 12-én 19 órától Ittzés Gergely és a TeTraVersi quartet. A 2003-ban alakult együttesben Ittzés Gergely Liszt-díjas fuvolaművész legkiválóbb növendéke­it gyűjtötte egybe. A nála töltött évek után mindannyian a Zeneakadémián vagy a Debreceni Konzervatóriumban szereztek egyetemi diplomát, és hazai, illetve nemzetközi versenysikerekkel is büszkélkedhetnek. Folytatás az 1. oldalról A Dobogókőért Alapítvány három éve üzemelteti a dobogókői sípályát, ez idő alatt jelentős fejlesztéseket hajtottak vég­re. Munkájuknak meg is van az eredmé­nye: a pályát egyre többen látogatják. Hétköznap több száz, hétvégenként több ezer ember fordul meg itt. A vendégek körülbelül húsz százalékát szlovák ál­lampolgárok teszik ki, akik szerint az it­teni pálya legalább olyan jó, ha ugyan nem jobb minőségű a szlovák pályáknál, és a túlzsúfoltsággal sem kell számolni­uk - tudtuk meg Lőrincz László üzemel­tetési vezetőtől. A központ népszerűsé­gét nagyban növeli, hogy a két pálya a kezdők és a profi sportolók igényeinek egyaránt megfelel. Hóágyút ugyan nem használnak, és esti síelésre sincs lehető­ség, de van szánkópálya és nemrég vásá­roltak egy hótaposógépet, amivel még a kis mennyiségű havat is kitűnően síelhe­tővé tudják tenni. Budapesthez, Szent­endréhez, Esztergomhoz ez a legköze­lebbi sípálya, a későbbiekben komoly sportközponttá szeretnék fejlesztem. Jóval alacsonyabban fekszik a Nagy- Villám sípályája Visegrádon, a lankás lesiklót inkább a kezdők, családosok kedvelik. Az üzemeltető cég ugyanak­kor számos újdonsággal rukkol elő a vonzerő növelésének érdekében. A meghosszabbított nyitva tartással és pá­lyavilágítással este kilenc óráig vehető igénybe a pálya, a nyugdíjasoknak ked­vezményt biztosítanak. A hóágyúknak köszönhetően ez a hely tökéletesen al­kalmas a „besízésre”, azaz az izmok be­járatására, és egy-egy nagyobb sítúra előkészítésére - mondta el Gutbrod Re- * zső, a Nagyvillám Sípálya üzemeltetője, hozzátéve: remélik, hogy mint tavaly, az idei szezon is kitart március közepéig. • Sz. H.

Next

/
Thumbnails
Contents