Hídlap, 2006. február (4. évfolyam, 22–41. szám)
2006-02-11 / 30. szám
2006. február 11., szombat • HÍDLAP V hídlaj magazin Az irodalom magánélete II. rész „Minden reakció szükségképpen szellemellenes, mert a szellem kritikát jelent és kérlelhetetlen tovább-ot. Shakespeare Caesarja fél Cassiustól, mert éjszaka olvasni szokott: Shakespeare itt minden reakció alapvető vonását ragadta meg.” - ezeket írja Szerb Antal irodalomtörténetében a korszakról, amely történelmünkbe I. Ferenc abszolutizmusaként íródott bele. Míg tl.józsef felvilágosult idején szinte percek alatt felzárkózott a magyar szellemi fejlődés a nyugateurópaihoz, most ennek végeszakadt. Császári rendeletek, cenzorok és titkosrendőrök gondoskodtak arról, hogy külföldi könyvek, folyóiratok ne jussanak be a Habsburg Birodalomba és főként ne a rebellis Magyarországra. Bezárták az olvasóköröket és a köl- csönkönyvtárakat, összeomlott a magyar színjátszás, az irodalom pedig visszavonult vidéki kúriák és pesti polgárházak falai közé. Minderről Csokonai Vitéz Mihálytól értesül Kazinczy Ferenc, aki 2387 napos fogságából 1801. július 1-jén érkezett haza anyja bodrogközi házába. A költő az első a régi barátok közül, aki felkeresi őt és hírt hoz a többiekről. Kazinczy nem soká tétlenkedik: elindítja leveleit a szabadkőműves testvérekhez és az írótársakhoz az ország minden részébe. „A remény virágja fennmaradt még” - válaszol örömmel Virág Benedek. Hamarosan személyesen is találkoznak. Kazinczy Bécsbe utazik megköszönni az uralkodó kegyéből visszanyert szabadságát. Útközben megáll Pesten. A város nagyobb lett, lakossága is megnőtt. Feltűnt, milyen sok többemeletes épület van a Belvárosban. És milyen sok kávéház. Nemrég adta hírül a Magyar Kurír: „A budai teátromban koncert tartatott, amelyben egy Beethoven nevű híres muzsikus fortepianon való mesterséges játszása által mindenkinek magára vonta figyelmességét.” Megváltozott a divat is: eltűnt a magyar viselet, átadta helyét az empire-nak, a Napoleon Párizsából érkezett módinak. Az idegenné vált Pestről Kazinczy Budára menekült. Itt kevesebb a változás, csupán az esti kivilágítás új a házak falára erősített repceolaj lámpások jóvoltából. A hajóhíd közelében, a Tabán egyik földszintes házában találja meg Virág Benedek szerény otthonát. „A szent öreg”, ahogyan tanítványai nevezik, a pálos rend felosztása óta szűkös nyugdíjából és barátai támogatásból tengeti életét. O kalauzolja el Kazinczyt a régiekhez. A hajdani társak csalódást okoznak Kazin- czynak, de a fiatalokra felfigyel. Azok is vonzódnak hozzá, hiszen fogsága csak öregbítette írói tekintélyét. Két ifjú azonnal hívéül szegődik, az egyik Vitkovics Mihály költő, a budai szerb pap fia, a másik Horváth István történész, aki néhány év múlva nem csekély fantáziával bizonygatja, hogy minden nép a magyaroktól, pontosabban a szittyáktól származik. Az új írónemzedék képviselője a Festetics grófoknál házitanítóskodó Kultsár István, a dunántúli birtokán egyelőre csak az asztalfióknak író Berzsenyi Dániel és a máris nagy sikeres büszkélkedő Kisfaludy Sándor. Utóbbi bejárta Európát, művelt világfiként érkezett haza, de betartotta elhatározását, hogy „magyarul fog írni és csak a szivekből szólani. ”A kesergő és a boldog szerelem versciklusait a cenzúra sem kifogásolta, az olvasók pedig egyenesen rajongtak érte. Kazinczy azonban - noha csodálta Kisfaludy tehetségét - elhidegült tőle, mikor az vidáman pipázgatott vidéki földbirtokossá kényelmesedett múzsája, Szegedy Róza oldalán. Kazinczy véleménye, ítélete nem volt közömbös senkinek. Vitathatatlanul ő lett az irodalmi vezér. Bár szerepének növekedésével inkább ellenfeleinek száma gyarapodott, mint barátaié, de ez már együttjár az irodalmi vezérséggel, no meg kicsit a magyar természettel is. Az irodalmi közélet felpezsdülésének legbiztosabb jeleként elharapóztak a viták. Mit viták! Vitriolba mártott tollak szikrázó ösz- szecsapásai, melyek „Ipszilon- hárorú”, „arcadia-pör”, nyelvújítási harc címen vonultak be az irodalom- történetbe. Jóllehet olykor apróságnak tetsző kérdéseken csatáztak, például azon, hogy jé-vel vagy ypszilonnal helyesebb írni az olyan szavakat, mint „látja”, „atyja” - valójában mindegyik vita a magyar nyelvért folyt. Herder jóslatát korábban könnyedén félresöpörhették, most azonban, az abszolutizmus komor éveiben meg kellett szívlelni. A nyelv ügye politikai üggyé vált. Kazinczy mondja ki a ma is érvényes igazságot. „A hazai nyelv a nemzeti szeretetnek legszorosabb kapcsa még azoknál is, kiknek nemzetük különböző részekre szaggatta- tott s egy testet többé nem tészen. A nemzeti szeretet persze nem azonos egymás szeretetével. Öregek és fiatalok, vidékiek és pestiek, hagyományőrzők és modernek szembenállásával már az 1800-as évek elején találkozhatunk” - örvendetes jeléül annak, hogy újból volt irodalmi élet. 1806-ban Kultsár István volt bencés tanár lapot indít Hazai Tudósítások címmel. Szerkesztősége, s egyúttal otthona a Hatvani, a mai Kossuth Lajos utcában mindig nyitva állt az irodalmár és tudós vendégek előtt. Horváth István, Vitkovics Mihály és Szemere Pál alkották Kazinczy „pesti triás"-át, ahogyan ők nevezték. Vezérük többnyire Széphalmon tartózkodott, onnan vezette a nyelvújítási harcot, így a három ifjú neológusnak gyakran kellett helyette is megvívni a szócsatát Kultsár összejövetelein az ellentábor, az ortológusok képviselőivel. A Hatvani utcai ház férfivacsorái után jólesett a kikapcsolódás hölgytársaságban.. . (Folytatjuk) • Varga Péter A mester tanítványaival világgá megy... Az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Házban február 9-én nyílt meg az erdélyi származású festő és tanítványainak kiállítása. A Piliscséven új otthonra lelt alkotó a beköltözést követő első hetek múltán képzőművész kör megalakítását szorgalmazta, s az először hitetlenkedőfaluvezetőség ma már büszkén tartja piliscsévi művésznek Demeter Attilát, aki pont a kiállítás megnyitó napján volt 63 éves. A kettős ünnepi alkalomban pályájáról és terveiről kérdeztük az örökké tüsténkedő alkotót.- Hol kezdte el pályáját?- A főiskola elvégzése után tanítani kezdtem, rajzot és más tantárgyakat. Ekkoriban alakult meg Erdélyben a megyerendszer, én a Szilágy megyei kultúrbizottságba kerültem be, mint a magyarság kultúrájáért felelős oktató. E munkám kapcsán nagyon sok dalegyletet, tánccsoportot, népi együttest és népművészt ismertem meg. Ezen előadók segítségével végeztem népdalkutatásokat, illetve később sikerül kiadnom egy Szilágysági népdalcsokor című könyvet is. Foglalkoztam a népi varrottasokkal, a szőttesekkel is, az ő alkotásaikról is kiadattam egy néprajzi könyvet. Az említett témák mellett az erdélyi irodalmi élet szervezésében is részt vettem, mint az Ady Endre Irodalmi Kör egyik megalapítója. Ez a szervezet sajnos csak másfél évig működhetett, mert a román titkosszolgálat, a Securitate feloszlatta. Amit eddig elmondtam az a diploma utáni első 25 évem volt, amely alatt végig festettem és rajzoltam is, illetve az oktatásban is neveltem, tanítottam fiatalokat képzőművészeti, festés- és rajztechnikai alapismeretekre. Idetartozik, hogy barátaimmal megalakítottuk a Szilágysági Képzőművészeti Kört, mely társaság Erdély-szerte szervezett kiállításokat.- Erdélyen kívül hol volt eddig kiállítása?- Önálló kiállításom Magyarországon Debrecenben és Budapesten, külföldön Passauban volt. Közös kiállításom volt inkább több, azokat számszerűleg nem is tudom felsorolni.- Hogyan került Erdélyből Piliscsévre?- Három évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Azelőtt tíz évig Zilahon voltam iskolaigazgató egy magyar-román vegyes iskolában. A nyugdíj után több ok miatt döntöttem úgy, hogy „kiköltözök” Magyarországra. Az egyik ok az volt, hogy ekkor már nyolc éve özvegy voltam, és két felnőtt fiam régebb óta Budapesten élt családjukkal. A másik ok, hogy én 1943-ban születtem, magyar állampolgárként. Az, hogy a nagyhatalmaknak köszönhetően pár év múlva ez megváltozott, arról nem én tehetek. A nyugdíjazásom után úgy döntöttem, hogy az első Erdélyben töltött hatvan évem után most ismét magyar állampolgár akarok lenni, ha a történelem most ezt megadta nekem és a gyerekeimnek, unokáimnak. Erdély után tehát második hazám Magyarország lett, ahogy a születésemkor is volt. Piliscsév pedig azért tetszett meg, mert egy fővároshoz közeli, csendes, nyugodt és szép hely Én a Hargita alján, Székelyudvarhelyen születtem és ott is éltem, ez ugye egy nagyobb város, ez hatvan évig megfelelt, de most már egy kifejezetten nyugodt településen szerettem volna élni. Eladtam az erdélyi házunkat és vettem itt egy házat, amelyet a saját kezemmel építettem újjá, volt is rajta mit újítani, minden tekintetben.- Mi a Piliscsévi Képzőművészkor megalakulásának rövid története?- Erdélyi barátaim a nyugdíjazásom alkalmával azt mondták, hogy negyvenévnyi munka után már igazán lepihenhetnék. Nos, csak nem nyughattam, mert a Pilscsévre költözésemet követő hetekben elmentem a polgármesteri hivatalba és elmondtam az elképzelésemet, hogy mint idősebb alkotó szeretnék egy alkotó közösséget alapítani. A polgármester asszony először némileg hitetlenkedett, de aztán hamarosan patrónusunkká vált, segített mindenben. Az első időszakban sokan jelentkeztek, le is morzsolódtak jó páran de, az a társaság amely megmaradt, mindenképpen fejlődött és tehetséges. Vannak közöttük 60 éves hölgyek, akik a napi nehéz mezőgazdasági munka után eljönnek és festenek, rajzolnak és van egykét fiatal is, akik ugyan már családot alapítottak de mégis csinálják, nagyon jól.- Hogy látja, mint mesterük, a tanítványai meg- tartották-e az öntől tanultakat, vagy pedig már egyéni kifejezésmóddal tudnak élni?- Egy pályája elején lévő képzőművésznél a legtöbb esetben érezni lehet a tanítójától kapott technikai látásmódot. Ez természetesen a Piliscsévi Képzőművészkor tagjaira is vonatkozik. Az elmúlt időszakban tanultakat kell még visszaadniuk egy ideig, meglátásom szerint nekik még ezt kell csinálniuk. A mértani testek megrajzolásától indultunk, a satírozásnál folytattuk, vagy annál, hogy kell a harmadik dimenziót, a mélységet ábrázolni. Teljesen az alapoknál kezdtük, de ma már komoly munkák kerülnek ki a kezeik közül.- Milyen irányba tart az alkotókor?- Ezen a kiállításon látható, hogy a tanítványaim a tanultakat mennyire tudták vegyíteni az egyéni meglátásaikkal, ötleteikkel és tehetségükkel. A következő lépés, hogy világgá megyünk, elsőként egy esztergomi kiállítóhelyet megcélozva... • Pöltl Zoltán
