Hídlap, 2006. február (4. évfolyam, 22–41. szám)

2006-02-07 / 26. szám

www.esztergom.hu 2006. február 7., kedd • HÍDLAP 3 Divatszakma lett a kommunikáció A kistelepüléseknek is érdeke a megyerendszer megszűnése Az esztergomi főiskolán is Folytatás az 1. oldalról A kommunikáció szakokon végzett álláskereső hallgatók egyöntetű véle­ménye szerint a későbbi elhelyezke­dést elsősorban a kapcsolatok hatá­rozzák meg. A kapcsolatok kiépítésé­re pedig kiválóan alkalmasak a főisko­lai tanulmányok, hiszen többnyire neves, valamely országos médiánál dolgozó szakemberek is helyet kap­nak az oktatók között. A hallgatóknak továbbá - gyakorlatorientált képzés lévén - a nyári és a tanrendbe épített szakmai gyakorlatok során is alkal­muk nyílik kapcsolati tőkét építeni. Az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola egyi­ke volt azon néhány felsőoktatási in­tézménynek, amely az országban el­sőként kezdett kommunikációt oktat­ni. Jelenleg még a művelődésszerve­zéssel párosulva folyik az oktatás, szeptembertől azonban a bolognai folyamat értelmében három évfolya­mos kommunikáció-médiatudomány bachelor-képzés indul nyomtatott sajtó és elektronikus sajtó szakirány­választási lehetőséggel. Csiffáry Ta­más docens, a magyar nyelvi, irodal­mi és kommunikáció tanszék vezetője is úgy tapasztalja, hogy a médiával kapcsolatos képzések igen népszerű­ek a hallgatók körében. Az esztergo­mi főiskolának a többi intézménnyel szemben az jelenthet előnyt, hogy a szakra - államilag finanszírozott és költségtérítéses - nappali tagozatra összesen 68 hallgatót vesznek fel, te­hát nem „tömegesen” oktatnak, így hatékonyabb és erősebb a képzés, és tartható a színvonal is. A már végzett fiataloktól kapott visszajelzések sze­rint többségük el tudott helyezkedni, bár a főiskolai hallgatók további éle­tét követő, és majd pontos statiszti­kákkal szolgáló projektet csak most tervezik beindítani. A helyi főiskola padjait koptatta többek között Dézsi Zoltán is, aki ma a Magyar Televízió sportszerkesztője. A tanszékvezető szerint az esztergomi képzés rangját emeli az is, hogy tudományos foko­zattal rendelkező oktatók és tapasz­talt, országosan ismert gyakorlati szakemberek tanítanak, és nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati ok­tatásra. A diákoknak a főiskolai új­ságban, illetve a saját, felszerelt rá­dióstúdióban nap, mint nap alkal­muk nyílik a szakmai fortélyok meg­ismerésére, amelyeket aztán az egyé­ni és csoportos szakmai gyakorlatok során élesben is kipróbálhatnak. • Gábor Éva Pilismarót a természetadta turiszti­kai vonzerejét különböző látványos­sággal kívánja még vonzóbbá tenni a jövőben. Tervezik egy Dobogókőről kiinduló libegőrendszer, egy jachto­kat fogadó kikötő megépítését, azon­ban számukra sem mindegy, hogy a jelenlegi kormányzat mennyi hitelt vesz fel és azt mire költik. A kis településeken élőket nemcsak saját környezetük problémái foglalkoz­tatják, nagy figyelemmel kísérik az egész országot érintő kormányzati in­tézkedéseket is. Ez derült ki azon a pi­lismaród beszélgetésen múlt pénte­ken, amelynek vendége Meggyes Ta­más, Esztergom polgármestere, házi­gazdája pedig Bereznai Tibor önkor­mányzati képviselő volt. Meggyes Ta­más előadásában arról szólt, hogy az igen sok pénzt felemésztő megyerend­szert fel kellene számolni, hiszen a fel­adatok túlnyomó része egyébként is a települési önkormányzatokra hárul és az intézmények fenntartási feladatai, amelyek a megyei önkormányzatok­hoz tartoznak, a megfelelő állami nor- matívákkal sokkal jobb helyen lenne az önkormányzatoknál. Az illetékbevéte­lek a megyei önkormányzatok helyett a településekhez kerülnének. Az Euró­pai Unió is régiókban gondolkodik és a közigazgatásilag előírt megyerendszer helyett a települések önkéntes társulá­sai és az általuk alkotott régiók sokkal mobilabb rendszert alkotnak az unión belül. A résztvevők lényegében egyet­értettek Meggyes Tamás közigazgatási rendszert megújító gondolataival. Többen arra keresték a választ, hogy a mostani kormány alatt még jobban el­adósodott ország milyen jövő elé néz és a felvett milliárdos hitelek vajon mi­re lettek elköltve? M.Á. Hibaigazítás Szombati számunkban sajnálatos módon képcsere történt: az „Esztergomban a régi mederben folyik az oktatás” című írásunk mellett tévedésből a dorogi Eötvös József Általános Iskola fotója jelent meg. A hibáért az érintettek és ol­vasóink elnézését kérjük. Tisztelettel A szerkesztőség Szent Miklós Program: egyedülálló kezdeményezés Országosan egyedülálló kezde­ményezést indított útjára 2005. ja­nuárjában Esztergom önkormányza­ta a „Szent Miklós Alap az Esztergo­mi Gyermekekért” címmel. Aztán egy évet sem kellett várni és máris országos szintű programmá vált a kormány jóvoltából, és bár a Szent Miklós program és a babakötvény csak elvben, céljaikban hasonlítha­tók össze, tartalmuk, és az abban biztosított kedvezmények terén is jelentős különbség mutatkozik. A Szent Miklós Alap az Esztergomi Gyermekekért program 2005 januárjá­ban indult Esztergomban. Az önkor­mányzat vezetésének célja, hogy az esztergomi gyermekeknek nagykorúvá válásuk után segítsen a továbbtanulás­ban, az otthonteremtésben, a családala­pításban. A 100 millió forinttal induló alapba a település önkormányzata min­den Esztergomban születő gyermek születésekor 500 ezer forintot helyez le­tétbe. Az induló félmillió forintot a vá­ros minden évben 50-50 ezer forinttal egészíti ki. így huszonegy év múlva, az akkorra felhalmozódó hatmilliárdos alapból, fejenként 2-2,5 millió forint segíti az esztergomi fiatalokat önálló egzisztenciájuk megteremtésében. A programba azok az esztergomi gyer­mekek kerülnek be, akiknek a szülei ál­landó lakóhellyel rendelkeznek a város­ban. A fejenként összegyűlt mintegy 2- 2,5 millió forinthoz olyan fiatalok jut­hatnak hozzá, akik középfokú végzett­séget vagy szakmai képesítést szereztek 21-éves korukra. Az alap esélyt teremt a romák felemelkedésére is, minél ma­gasabb szakmai végzettség megszerzé­sére ösztönzi őket, kitörési lehetőséget biztosítva számukra. A program életre segítője, Meggyes Tamás polgármester körülbelül egy évvel ezelőtt, az országosan egyedülál­ló kezdeményezés nem titkolt céljáról azt mondta, hogy az esztergomi gyer­mekek támogatása és a város jövőjé­nek tudatos megalapozása mellett a programot, követendő példaként állít­ják minden magyarországi város, tele­pülés elé. Még egy év sem kellett ah­hoz, hogy országos programmá váljon a városi kezdeményezés, a kormány száz lépésének egyike a babakötvény megalkotásáról rendelkezett. Az álla­mi babakötvény hosszas vajúdás után végül megszületett, ám messze elma­rad az esztergomi konstrukciótól. Az induló tőke negyvenezer forint lett, amit a gyermekvédelmi támogatásra jogosultak esetében 7, illetve 14 éves korban 30-30 ezer forinttal megemel­nek. Az esztergomi gyermekek félmil­lió forinttal indulhatnak a 2005. janu­ártól működő és egyre bővülő Szent Miklós Alapnak köszönhetően. A kor­mány által életre hívott konstrukció elsősorban az öngondoskodásra szá­mít. A 18 éves korban kifizetésre kerü­lő összeget eleve úgy is számolták ki, hogy hangsúlyozzák: ez havi 10 ezer forintos szülői befizetéssel a kár 4,3 millió forint is lehet, anélkül azonban meglehetősen karcsú a végeredmény Kamatmentességgel, állami kiegészí­tésekkel együtt az így összegyűlt pénz maximum 220-250 ezer forintot érheti el a futamidő végére, ami töredéke an­nak az összegnek, amit szintén külön szülői befizetés nélkül Esztergom vá­rosa juttat a gyermeknek. Meggyes Tamást idézve „a kormány jó irányba mozdult, csak nem lépett eleget”, nem adott ugyanis elegendő pénzt ahhoz, hogy valódi segítséget jelentsen. A kormányjavaslat eredendő céljával ter­mészetesen mindenki egyetért, de többen úgy látják: egy újabb választá­si fogásról van szó, ami ráadásul nem is eredeti ötlet, hanem egy jól működő program gyenge „másolata”. A városban működő Szent Miklós Program ismertsége hatvanszázalékos, tetszési indexe is magas, 4,34-es a ma­ximális ötből, derül ki a Socio-Balance Közvélemény- és Piackutató Kft. által tavaly decemberben Esztergom város lakosai körében végzett reprezentatív közvélemény-kutatásból. Érdekes ösz- szehasonlítás lehetne, ha készült volna országos tetszési index az állami baba­kötvénnyel kapcsolatban. • G.K. Meg kell változtatni a gazdaságpolitikát Interjú Harrach Péterrel, volt szociális és családügyi miniszterrel Jó gazdaságpolitikával orvosolha­tók a szociális problémák - véli Harrach Péter, az Orbán-kormány szociális és családügyi minisztere. A Szob és térségében országgyűlé­si képviselőjelöltként induló politi­kus szerint országos szinten első­sorban a munkanélküliség csökken­tését, míg Szobnál az idegenforga­lom fellendítését kell megoldani.- Idegenforgalmi szempontból renge­teg lehetőség rejlik a térségben, bár be­szélhetünk megvalósult beruházásokról is - mint például a börzsönyi kisvasút, vagy a veresegyházi iskolaépítés - a lehe­tőségek korántsem kihasználtak. Melyek lehetnek a továbblépés irányai?-Ez a térség nem egységes. Az Ipoly mente egészen sajátos problé­mákkal bíró terület. Itt elsősorban a bogyós gyümölcsök termesztése, az Ipoly-hidak problémája és az idegen- forgalom a meghatározó. Lejjebb, a Dunakanyarban már egyértelműen az idegenforgalom a döntő. Összessé­gében elmondható, hogy mindkét te­rület szempontjából a leginkább tá­mogatandó terület az idegenforgalom lenne és bár számos fejlesztést sike­rült támogatnom képviselőként, igazi áttörést eddig nem könyvelhetünk el. A legnagyobb bevételt a turizmus hozhatná a térségnek, a több éjszakát itt töltő vendégek lendíthetnék fel iga­zából ezt az ágazatot. Erre vonatkozó­an egyébként vannak elképzelések.- A gasztronómiai élményparkról van szó?- Arról is, de amire igazán gondol­tam az egy Szob térségben megvaló­sítandó szabadidős élménypark. Az egyéni vállalkozó tervei szerint épül­ne egy honfoglalás kori falu, amely tanulmányi célokat is szolgálhatna, de lovarda, teniszpálya és élményfür­dő is szerepel a tervekben.- Említette az Ipoly-hidak problémá­ját. Úgy tudom a tervek már készülnek, messze még a megvalósítás?.- Ez esetben egy körzeten túlnyúló kérdésről van szó, hiszen a hidak egy része másik választókerülethez tarto­zik, de együttműködünk a megoldás érdekében. Úgy gondolom az Ipoly- hidak ügye olyan kérdés, amely hosszas vajúdás után nagy lendületet kap majd. E kérdésben — csak úgy, mint sok más ügyben - sokat segíthet a határ közelsége. A kistérségi gondol­kodás, a határon átívelő térségekre vo­natkozó elképzelések nagy előnye, hogy nem egyedül kell pályázni és ez megkönnyíti a helyzetet. Az Ipoly-hi- dakért is sokat lobbiztunk így, és sze­rintem 2007 után várható némi előrelé­pés. Egyelőre szeretnénk elérni, hogy meghosszabbítsák a Letkés-Szalka kö­zötti határátkelőhely nyitva tartását. Erre vannak bíztató jelek, hiszen már a szlovák fél is rábólintott, de hogy mi­kor lesz ebből valóság még kérdéses.- A parlamenti munkában az Orbán- és a jelenlegi kormány tevékenységét is közelről ismeri. Melyek a szembetűnő különbségek?- Ehhez elegendő megnézni a két időszak költségvetését és az önkor­mányzatok helyzetét. A 2006-os költségvetés, az előző évihez képest is, olyan megszorításokat tartalmaz, amely az önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozza, így a legtöbb pá­lyázatot, fejlesztési lehetőséget meg­nyirbálják. Az Orbán-kormány alatt sokkal több lehetőség volt, főként a Széchenyi-tervnek köszönhetően, amelyek éppen az idegenforgalmat szolgálták.- Egy új kormány hogyan tudna vál­toztatni a jelenlegi nehéz helyzeten?- Meg kell változtatni a gazdaság- politikát, amely a pénzügyi helyzeten is javíthat. így a költségvetés mozgás­terét - nyilván nem az első évben — de négy éven belül ki lehet szélesíteni. Jó gazdaságpolitikával, az önkormány­zatok támogatásával szinte maguktól megoldódhatnak a problémák.-Ez a szociális gondokra is gyógyír lehet?- Ez esetben is meg kell vizsgálni a két kormány politikáját. Az Orbán- kormány családtámogatási rendszere kiegyensúlyozott és differenciált volt, jól működött. Kormányváltáskor egy új rendszert dolgoztak ki, amelynek a lényege, hogy az egyik zsebből a má­sikba tették a pénzt, tehát nem növel­ték a családok támogatását. Megszűnt a legszegényebbek támogatása, a dolgo­zók adókedvezménye. A különböző élethelyzetek különböző támogatása helyett egy egységes, segélyszerű tá­mogatás él. Az otthonteremtés eseté­ben is elmondható, hogy míg a jelenle­gi új rendszer néhány tízezer ember­nek adott lehetőséget, az eredeti, az Or­bán-kormány által létrehozott támoga­tási rendszer 200 ezer fölötti otthon ala­pítására nyújtott segítséget. Ez önma­gáért beszél. A legutóbbi Tárki felmé­rés is azt mutatja, hogy 2002-ben volt a legkevesebb a szegények száma Ma­gyarországon, tehát az emberek szociá­lis helyzete is rosszabb most, mint volt.- Hogyan kezelhető ez a helyzet?- Munkahelyeket kell teremteni a 400 ezer munkanélkülinek és a 300 ezer alkalmi munkavállalónak. Ezzel orvo­solhatóak a szociális problémák. Egy régi mondás szerint egy jó gazdaságpo­litika a legjobb szociálpolitika. A pénzt elő kell teremetni ahhoz, hogy támoga­tásokat tudjunk adni, a támogatásokat pedig úgy kell adni, hogy az a teljes embert érintse, kiemelje helyzetéből, ne pedig egy szegénységi csapdában hagyva pusztán segélyezést jelentsen. • Gál Kata

Next

/
Thumbnails
Contents