Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)

2006-01-14 / 10. szám

• HÍDLAP • 2006. január 14., szombat Robespierretől az al-Kaidáig Terrortörténelem két évszázadon át Kalasnyikovval kezükben pózolnak a képernyőkön, miköz­ben előttük kuporog egy halálra rémült túsz, aki rettegve vár­ja a terroristák ultimátumának lejártát. Álarcos fiatal férfiak, akik büszkén hirdetik, hogy a halál számukra sokkal kedve­sebb az életnél, egyetlen céljuk, hogy mártírokká váljanak, és közben minél többet öljenek meg Allah és az igazhívők ellen­ségei közül. Sokan közülünk fejcsóválva legyintenek: „ezek visszahozzák a középkort Irakban és Afganisztánban.” Való­ban így lenne? Egy kis történelmi áttekintés ennek éppen az ellenkezőjét látszik igazolni. „Egy klisé sem járul hozzá jobban a népbutításhoz, mint az a kijelentés, hogy az al-Kaida az iszlám országokat vissza akarja ka­tapultálni a középkorba.” írja John Gray, brit poltitológus „Az al- Kaida születése a modernizmus szellemében” című könyvében. Korunk terroristái, a mudzsahedinek, magukat egy az iszlám világot megújítandó forradalom katonáinak nevezik. Akcióik so­rán a legmodernebb technikát használják, legyen az Internet, műholdas telefon, távirányítású pokolgépek. Ám nemcsak az ál­taluk preferált technika képviseli korunk vívmányait, hanem ide­ológiájuk is. Az iszlám terrorizmus magát radikálisan nyugatelle­nesnek kiáltotta ki, ám Gray szerint ideológiája a vallási tradíci­ók mellett nem kevés nyugati ideológiát is tartalmaz. Egy „szép új világ” utópiáját, amely mentes minden romlottság­tól, egy tökéletes társadalmi kép, erős erkölcsi normákkal, bűnözés és társadalmi osztályok nélkül. Ez, az alapjaiban „judeok- eresztény” ideológia megtalálható a modemkor szekuláris világké­peiben, mint a felvilágosodás idején, illetve ennek radikális kinövé­seiben, az anarchizmusban és a marxizmusban. A marxistákhoz és a fasisztákhoz hasonlóan a radikális iszlám az eddigi történelmet csak egy „előjátéknak” tekinti a társadalmi evolúcióban, amely­nek célja egy új világrend lesz. Ha visszatekintünk a lenini ideo­lógiára, vagy akár a kambodzsai Pol Pót forradalmi eszméire. Mindkettő meg volt arról győződve, hogy képesek az embere­ket „újjáteremteni”(az eszközök megválogatása nélkül). Egy, a ká­ros ideológiáktól és az intellektuálisok dekadenciájától mentes társadalom földünk legmodernebb mítoszainak egyike. A „tiszta iszlám társadalom” első nagy megálmodója Szajjid Qutb volt. Az 1906-ban, Egyiptomban született férfi az oktatási minisztérium magas rangú hivatalnoka volt, ám radikális eszméi miatt elvesz­tette posztját, és többször letartóztatták. Börtönben töltött évei alatt írni kezdett. Teóriája lényege egy forradalmi hadsereg felál­lítása volt, amely fegyverrel harcol ki egy osztályok nélküli, a tiszta iszlámra épülő társadalmat, mivel vér nélkül nincs megtisz­tulás. Qutb mélyen megvetette a dekadens, lélektelen nyugati ci­vilizációt. Ez az ideológia az iszlámon belül merőben új volt és alapja lett minden későbbi radikális törekvésnek. Valójában meg­született az „iszlám terrorizmus” gondolata. Qutb először szívből támogatta Gamal abd el Nasszer forradalmát, ám a fiatal katona­tiszt szocialista államformája ellentmondott eszméinek, ezért szervezkedni kezdett a forradalmi kormány ellen. Nasszer felis­merte a radikális eszmék veszélyét és kivégeztette az ekkor már 60 éves radikális gondolkodót. Tézisei azonban a „Muszlint Test­vériség” névre hallgató terrorszervezet „alkotmányává” váltak, A csoport egyik főideológusa nem más, mint dr. Ajmán el- Zawahiri lett, Oszama bin Laden későbbi szárny segéd je. „Vér nélkül nincs megtisztulás” - írta Qtb -. Ezzel a mondatá­val nyilván kivívta volna Maximilien Robespierre elismerését. Hiszen a francia forradalom alatt született meg a „Régime de Terreur” (a félelem uralma) fogalma. „Erkölcs nélkül a terror ve­szélyes, terror nélkül viszont az erkölcs tehetetlen” - állította a francia forradalmár - kinek feje később szintén Guillotin bárdja alatt hullott kosárba. Erkölcs és terror, ez a fogalompáros kíséri 1793 óta a forradalmárok és terroristák ideológiai önigazolását. Az orosz anarchisták is ezen a véres vonalon haladtak tovább. Mihail Bakunyin, a hírhedt anarchista, a hegeli filozófia szerel­mese, egyben Kari Marx nagy kritikusa és riválisa így fogalmaz­ta meg mottóját: „A pusztítás élvezete egyben az alkotás művé­szete.” Bakunyim természetesen Szibériába száműzték, ám sike­rült megszöknie és Japánon keresztül Amerikába jutnia. A 48-as forradalmak azonban mágnesként vonzották vissza Európába. Az 1849-es drezdai barikádharcokban Richard Wagner mellett küzdött. Az anarchista Bakunyin és a nihilista Necsajev tanai jár­ványként elterjednek nemcsak Európában, hanem Amerikában is. Francia terroristák olyan ötlettel is előálltak, hogy benzinnel leön­tött égő patkányok százait kell beengedni az állami intézmények épületeibe. Amerikában évi 500, az öreg kontinensen évi 1000 rob­bantásos merénylet történt 1892-ben. A terrorizmus 1915-re elérte Indiát is. Mahtma Gandhi és Pandit Neru felismerték a veszélyeit. Szerintük főleg a terrorizmus „romantikája” hat a fiatalokra és a ra­dikális gondolkodókra. A népszövetség 1934-ben foglalkozott a ter­rorizmussal és az ellene való harccal. Ám ekkor már késő volt, hi­szen minden extrém vallási és politikai irányzat rendelkezett már terrorcsoportokkal. Ebben az évben születik meg az iszlám terroriz­mus is fogalma is Egyiptomban, amely napjainkig kísér minket. • Georg Spöttle Három vagy négy lövés dördült el? Egy magányos őrült vagy össze­esküvők? Amerikaiak, netán a KGB vagy mégis a szabadkőművesek? John F. Kennedy amerikai elnök meggyilkolását illetőleg számtalan teória és féligazság terjeng szerte e világban. Ha azonban a német ARD egyik riporterének adunk igazat, ak­kor nagy valószínűséggel a kubai titkosszolgálat áll a merénylet hátte­rében. Bár ez az elmélet sem állja meg helyét a cikk végéig. 522 tanút hallgattak ki, 10 köbméter­re tehető a bírósági akták száma, amelyben 10 hónapi nyomozás ered­ményét olvashatnánk, ha nem lenne még a mai napig is titkosítva. Az ügy lényeges momentumai egy 26 kötetes dokumentumban lettek összefoglalva. Végül mindenki elfogadta az úgyneve­zett Warren-Komisszió állásfoglalását: 1963. november 22-én Lee Harvey Oswald egyedüli tettesként lőtte agyon az USA akkori elnökét. A bizottság nem talált semmilyen bi­zonyítékot arra, hogy Lee Harvey Oswald mögött egy ellenséges ország, pl., Kuba vagy a Szovjetunió állt volna. Valóban egy „magányos farkas” tette volna, vagy csak nem sikerült bizonyí­tani az összeesküvést az ügy hátteré­ben? Ám az amerikai közvélemény nem igazán hitt a Warren-Bizottságnak. Ér­dekes mód, mind a mai napig az ameri­kaiak kétharmada meg van győződve arról, hogy a szimpatikus, fiatal elnök egy sötét cselszövés áldozata lett. Három igen elképzelhető variáció tartja magát napjainkig: a merényletet a Maffia, a CIA vagy a kubai titkosszol­gálat követte el. Ha közelebbről meg­vizsgáljuk az ügyet akkor kitűnik, hogy mindhárom szervezetnek elszámolniva- lója, sőt, inkább leszámolnivalója volt Kennedyvel. Vizsgálóbizottságok, nyomozók és történészek százait foglalkoztatta az el­nökgyilkosság az elmúlt 43 évben. És most Wilfried Huismann német ripor­ter kijelentette: „megtaláltam a bűnöst, a neve; Fidel Castro” Huismann szerint a kubai titkosszol­gálat a G-2 szervezte be Lee Harvey Oswaldot. Két hónappal a merénylet előtt Osvald Mexikó Városban találko­zott kubai ügynökökkel, akik kiadták a parancsot Kennedy likvidálására. Ezzel a sakkhúzással Castro megelőzte „ellen­felét”, hiszen a CIA már régóta komoly lépéseket tett a kubai elnök meggyilko­lása érdekében. Az amerikai titkosszolgálat megpró­bálta rávenni Castro német barátnőjét, hogy mérgezze meg a forradalmárból lett elnököt. Miután a lány nem vállal­ta rávettek egy szakácsot, hogy Castro amerikai látogatása alatt tegyen gyor­san ható mérget italába. A szakács el is vállalta a megbízást. A méregfiolát, melyet már napokkal azelőtt átvett az étterem mélyhűtőjében rejtette el. Az amerikai vendéglátók a terv szerint el is vitték Castrót az étterembe. A kubai államfő egy vaníliaturmixot rendelt. A merénylő ezt optimálisnak tartotta a méreg számára. Ám a műanyag fiola annyira befagyott a hűtőládába, hogy a szakács nem volt képes eltávolítani a jégréteg alól. Más alkalommal Castro egyik mun­katársát próbálták „megfordítani” és rá­bírni, hogy Castro csizmájába egy bő­rön keresztül felszívódó mérget szór­jon. A kubai férfi azonban elárulta Castrónak, hogy mi készül ellene, így ez a terv is meghiúsult. Huismannak most sikerült találni egy tanút, aki fényt vihet a sötétbe: Oscar Marino volt kubai titkos ügynö­köt. Az idős férfi állítólag hajlandó nyilvánosságra hozni a Kennedy gyil­kosság valós történetét és Lee Harvey Oswald beszervezését. Ami az ügyet igazán izgalmassá teszi az a tény, hogy Oswaldot Mexikóban egyaránt figyelte az FBI (Szövetségi Nyomozóhivatal) és a mexikói titkos- szolgálat. Oswald, mivel kommunista nézeteket vallott belső ellenségként volt számon tartva. Az viszont igen furcsa, hogy az ügynököt maga az FBI akkori, rettegett igazgatója J. Edgar Hoover személyesen hívta fel telefonon és ren­delte vissza Washingtonba. Holott a nyomozó remekül dokumentálta Oswald találkáit a kubai ügynökökkel. Huismann szerint Oswald egyedül lőtt, mégpedig háromszor. A filmfelvé­telek szerint viszont négy lövést adtak le Kennedyre. A lövések jól hallhatóak és egy amatőr szuper 8-as filmjén látni egy bokor mögé rejtőzött, feltehetően rendőri egyenruhát viselő alakot, amint pisztolyát Kennedy autója felé emeli. A felvétel rossz minősége miatt sosem de­rült ki azonossága. Mindenképen kellett még egy lövész, hiszen Oswald lövései Kennedy hátát érték. A filmeken viszont látható, amint az elnök feje egy találattól hátravágó­dik. Ez a lövés mindenképpen élőiről kellett, hogy jöjjön. Üjabb talány vi­szont, hogy a boncolási jegyzőkönyv nem említi ezt a sérülést. Mi volt az oka, hogy az ügyészség ezt elhallgatta? Valóban reszkírozta volna Castro egy háború kitörését, ha kiderülne szerepe a merényletben? Hiszen ekkor már nem voltak szovjet rakéták a szigeten és kétséges volt, hogy Hruscsov belero­hant volna egy harmadik világháborúba a kubaiak védelmében. Ezt történészek nem nagyon tartják valószínűnek. Az is érdekes, hogy a merénylet előtt 17 nappal Kennedy kifejezte azon óha­ját, hogy normalizálni szeretné viszo­nyát a havannai kormánnyal. Ha ezt Castro tudta, akkor mi oka lett volna megöletni a békülékeny elnököt? Még az NCA (az USA belső elhárítá­sa) dokumentumai is alátámasztják, hogy Kennedy minden Kuba ellen irá­nyuló háborús tervet félretett. Sőt, Castro meghívta William Attwood ENSZ diplomatát Havannába, hogy megbeszéljék a „békekötés” részleteit. Castro ezt az ABC tv-társaságnak adott interjújában is megerősítette. Ezért valahol sántít Huismann teóri­ája a kubai kapcsolatról és Oswaldról. Azt is tudni kell, hogy Oswald egy nagyon olcsó, nem túl jó minőségű va­dászpuskát használt (vallomása szerint), amelyen még céltávcső sem volt. Szak­értők szerint azzal a fegyverrel lehetet­len volt ilyen pontos lövéseket nagy tá­volságra (több száz méter) leadni. Ha Oswald valóban a kubaiaknak dolgo­zott, akkor a G-2 ellátta volna egy orosz gyártmányú mesterlövész puskával. Oswaldot azonban Jack Ruby golyói némították el. így tőle már sosem tud­hatjuk meg az igazságot. A Kennedy-akta így még jó ideig nyitva marad. Lássuk azonban a leg­népszerűbb összeesküvés elméleteket: CIA A teória szerint az USA titkosszol­gálata tette el Kennedyt és szerelmét Marilyn Monroet láb alól. A híres szí­nésznő ártott Kennedy, és ezáltal az USA jó hírének. Kennedy elszúrta a „Disznó-öbölben” meghiúsult invázi­ót, mivel nem engedte meg amerikai csapatok részvételét az akcióban. A rosszul kiképzett és felszerelt kubai emigránsokból verbuvált zsoldosokat a kubai hadsereg majdnem az utolsó emberik felmorzsolta már a partra­szállás utáni fél órában. A beígért amerikai légi segítség elmaradt. A má­ig fennmaradt hangszalagon hallható, amint a zsoldosok rádiósa sírva rimán- kodik az amerikai összekötőknek légi támogatásért. Az adásnak egy golyó vetett véget. Kennedy állítólag a CIA-t okolta az invázió sikertelenségéért és kijelentette, hogy „le fog számolni a felelősökkel” és átalakítja az egész szervezetet. Szó sze­rint ezt mondta: „ezer darabra fogom szaggatni a CIA-t. Nem is tudom, miért bíztam bennük eddig?” Ez elég lehetett az akkori CIA veze­tésnek, hogy megszabaduljanak az el­nöktől. UFO Esetleg azért kellett Kennedynek meghalnia mivel túl sokat tudott? Az Interneten található elméletek szerint az elnök mindent tudott a hadsereg és a titkosszolgálatok UFO aktáiról. Látta az állítólag 1947-ben Rosswell-ben (Uj- Mexikó államban) lezuhant idegen űr­hajót és annak utasait. A legenda sze­rint az egyik „idegen” még életben volt és az USA-kormánya kapcsolatba lé­pett a földönkívüliekkel. Kennedy állítólag 1963. november 22-re akart egy sajtókonferenciát össze­hívni ez ügyben. A nyilvánossághoz in­tézett beszédjét így kezdte volna: „Föld polgárai, nem vagyunk egyedül.” Az el­nök minden részletre kiterjedően tájé­koztatni akarta a világsajtót. Ezt több magas rangú katona és titkosszolgálati vezető csak egy merénylettel tudta meggátolni. Szabadkőművesek Állítólag a titkos szervezet tagjai vol­tak Lyndon B. Johnson, aki Kennedyt követte az elnöki székben, FBI igazgató J. Edgar Hoover és a Warren-Bizottság több tagja is. Motívumuk, hatalmuk megtartása il­letve annak kiterjesztése lehetett. Mossad Az izraeli kormány azért küldhette titkosszolgálatát Kennedy ellen, mivel az ellenezte Izrael törekvéseit az atom­fegyverek kifejlesztésében. Az elnök ki­fejezetten meg akarta tiltani David Ben Gurionnak (Izrael akkori elnöke) nukle­áris fegyverek készítését. Ennek persze ellentmond az a tény, hogy Ben Gurion a dallasi merénylet előtt 5 hónappal le­köszönt elnöki tisztjéről. MAFFIA Sokak szerint a Maffia segítette ko­moly pénzekkel Kennedy választási kam­pányát. Favoritjuk minimális előnnyel nyert is, ám a „keresztapák” nagy meg­döbbenésére még egy elnök sem hirde­tett olyan komoly háborút a szervezett bűnözés ellen, mint Kennedy Barátja J. Edgar Hoover ügynökei na­gyon keményen és eredményesen csap­tak le a Maffiára. Sok tagját agyonlőtték akcióik során. Ez pedig nagyon megha­ragította az amerikai alvilág befolyásos vezetőit. Jack Ruby állítólag 7000 dol­lárt kapott a Maffiától Oswald elhallat- tatásáért. Persze ez is csak egy elmélet, amelyet lehetetlen bizonyítani. • Karsay Luca

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents