Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-14 / 10. szám
2oo6. január 14., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 2. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Veronika kendője Érdemes elgondolkodni rajta, milyen nagy jelentősége van mindennapi életünkben a képeknek. Szobáink falára képeket akasztunk, ki-ki pénztárcája függvényében és ízlése szerint, de a fénykép megjelenése óta sokáig nagy divat volt szeretteink képeit is kiakasztani a falra, hogy emlékeztessenek, hogy közelebb érezzük magunkhoz őket. B izonyos korokban a képábrázolásnak kultikus jelentősége is volt. Már az ősember is — elejtése előtt - elkészítette a bölény rajzát a barlang falán. Hiába éljük a mozgóképek világát, mégis „emlékképekről” beszélünk, ha visszagondolunk életünk egy-e- gy eseményére, és még életünk is képek formájában pereg le előttünk halálunk pillanatában. Istent nem lehet képen ábrázolni. Mindig borzongással teli gyönyörűséggel töltött el gyerekkoromban a Ferences templom szentélyében az Atyát ábrázoló szem. A mindent látó tekintet. Krisztus ábrázolása már egyszerűbb. Emberi mivoltában emberi alakot ölthet a freskón vagy a vásznon. Általában idealizált, szenvedésében is szép férfi az, aki letekint ránk a keresztről. Mégis mindig izgatta az embereket, hogy milyen lehetett valójában. Ebbe az évezredes kutakodásba robbant be egyszer csak a turini lepel. Vajon a leplen látható kép megegyezik-e Veronika kendőjével? Amit biztosan tudunk: Veronika viszi el Krisztus arcmását a kendőn a haldokló Tiberius császárnak, aki aztán meggyógyul. „Már a VI. századi első említése óta nagy hatással volt a kor vallásos képzeletére. Átvészelte a jól ismert képrombolás időszakát, s a birodalom fővárosába került, ahol valamennyi Krisztus-kép archetípusaként tisztelték: első Arcként, s ez a tisztelet többet jelentett puszta láthatóságnál” - hivatkozik Belting kutatásaira Tóth Sándor az Új Ember hasábjain. Folytatódhat a találgatás: valóban egyazon képről énekelt-e a keleti és a nyugati énekszerző, versíró? A kérdést meghaladhatja az a válasz, amely az adott kor pogány képtiszteletéből kiemeli a „keresztény kultuszképet”. A legendák olykor nagyon hasznosak, lényeget érintők, s ezúttal is ezzel van dolgunk; az edesszai képmásról azt állítják: magáról Krisztusról készült, sőt, maga az Úr fejezte be, „amennyiben képmásának lenyomatát hagyta a kendőn”. Elgondolkodtató a magyarázat: a legenda megkülönbözteti az élő modell után készített képet a fiktív istenek képmásaitól, hogy dokumentálja Krisztus történeti valóságát, emberi természetét, másrészt Krisztus arcvonásait az emberkéz alkotta istenekéitől, jelentős kendő a részletkérdéseket meghaladva modern spirituális dokumentum. Az igazi képmáson Jézus emberi szemmel látható földi arcvonásai, azaz látható jelenléte, és Isten nem látható valósága szétválaszthatatlanul összefonódtak. Veronika kendője mindenesetre élő, létező valóság Krisztus arcmásával. • Varga Péter Dénes maguktól az isten- képektől, amelyek miatt Szent Pál keményen megrótta az efezusi pogányokat, akik Artemisz istennőnek és más isteneknek „kézzel csináltak” szobrokat... A magyar vallásos néprajzban a kendő és a név (Veronika) a kultuszban teljesen eggyé fonódott. Elegendő csupán Garamszentbenedek Szentvér-ereklyéjét említeni, melyet Szent Veronika kendőjeként emlegettek. A képi ábrázolások nálunk a XV században bukkannak fel először. Zalaszentbalázson a sekrestye kézmosója fölé elhelyezett kéztörlőnek is Veronika kendője volt a neve - írja Bálint Sándor. Mindmáig a keresztény művelődéstörténetben Világhírű magyarjaink 206 éves lenne idén Jedlik Ányos „Látja, minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is” - vallotta barátjának egy alkalommal a 19. század talán egyik legnagyobb fizikusa, Jedlik Ányos. Az 1800. január 11-én született nagyszerű tudósnak szülei a kereszt- ségben az István nevet adták. „Ányos” akkor lett, amikor 1817-ben unokatestvérével, Czuczor Gergellyel együtt belépett a bencés rendbe és a szerzetesség szokásai szerint „új emberré válva” új névvel is ajándékozták meg elöljárói. Gimnáziumi éveit követően már a bencés rendi akadémián Czinár Mórtól a fizika szeretetét tanulta meg, és tőle kapta az életét eligazító tanácsot is: „nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem az, amit jól meggondoltok.” Ez a szemlélet segítette világraszóló felfedezéseiben éppúgy, mint egyszerű hétköznapi munkájában is. 1824-ben a győri líceumba került. Itt fedezte fel 1828-ban a szódavíz készítésének a módját. Győrből előbb Pozsonyba helyezték, majd 1840-ben Pestre került, akkor már egyetemi tanárként. Munkálkodott a Bunsen- és Grove-féle elemek fejlesztésén, eljutott az ólomakkumulátorok előnyeinek felismeréséhez. Fejlesztette a Holtz-féle „villanygépet”. Foglalkozott az elektromos kapacitás növelésével, sűrítőtelepeket fejlesztett ki: leydeni palackok láncolata, csöves villámszedők, villámfeszítők. E munkálkodásának csúcspontja a bécsi világkiállításon elért sikere 1873-ban, melyet az összetett rezgések megrajzolására szolgáló készülék szerkesztésével ért cl. Jedlik mégis úgy él a köztudatban, mint az el nem ismert tudós típusa, akit sem saját kora, sem az utókor nem méltányolt kellően. Magyarázzák szerzetesi szerénységével, az egyetem falai közé zárkózó kutató magányosságával, s természetesen a kor meg nem értésével. Pedig többször megmutatta magát a nagyvilágnak is: 1855-ben Párizsban telepével bronzérmet nyert, 1856-ban előadásokat tartott a német természetbúvárok ülésén Bécsben, 1873- ban - szintén Bécsben - elektromos sűrítőtelepei haladási érmet nyertek. Jedlik professzor 1878-ban nyugdíjazását kérte és megvált katedrájától. Visszakerült Győrbe, ahol egykor pályáját, a tanítást és a tudományos kutatást kezdte. Munkásságának elismerése sem maradt el. 1868-ban királyi tanácsosi címet kapott, 1879-ben pedig a Vaskorona-rend harmadik osztályának lovagja lett. Győrben halt meg 95 éves korában és a győri köztemetőben lévő bencés sírba temették. A város később díszsírhellyel tisztelte meg. Kalendárium Nem mindennapi alapítványt hoztak létre száz évvel ezelőtt. Ennek részleteivel valamint az új rendőrkapitány „kanári-perével” is megismerkedhetnek az e heti összeállításban. Alig telt el pár hét az új rendőrkapitány kinevezése óta, máris sikeres munkát tudhat magáénak, hiszen a rendőrség leleplezett egy pénzhamisítót és egy furfangos csalásra is fényt derített. Előbbiről az Esztergom és Vidéke írt száz évvel ezelőtt január 14-én. „A napokban rendőrségünk jó fogást csinált. Kecskeméti József (tabáni) földművest fogta el, ki pénz- hamisítással volt gyanúsítva. A rendőrség a házkutatás alkalmával Kecskemétinél a pénzöntéshez szükséges gipsz mintákat, vaslábast, pléh kanalat és a gyártáshoz szükséges anyagot, majd 10 fii. 20 fii. és 1 koronás pénzeket foglalt le. Kecskeméti nemrégiben ülte le 4 évi fegy ház büntetését. ” A másik esetnél inkább csak szerencséje volt a rend őreinek, erről az Esztergomi Lapok számolt be ugyanekkor. „Furfangos csalás. Még a múlt hó 21-én Gazdag Mihály né piszkei lakoshoz betért egy ismeretlen nő s kérte, hogy engedjék egy kissé megmelegedni, mert kint nagyon hideg szél fú. Később kölcsön kért egy meleg kendőt, hogy a korcsmába mehessen pálinkáért a mit meg is kapott, de többé vissza nem tért. A csendörség kinyomozta, hogy Izidor Erzsébet 32 éves muzslai hajadon volt az ismeretlen nő, aki a kendőt elvitte, elzálogosította s az érte kapott pénzen pálinkát vett a mit Kolozs Andrásáé piszkei asszonynyal együtt megivott. Ez volt azonban a vesztük, mert illuminált állapotukban reájuk akadt a csendörség. ” Ennyi sikeres tettet azonban mindig elhomályosította az a felesleges vita amelybe a kapitány bonyolódott. A „kanári-pör” részletei a Szabadság január 17-i számában olvashatók. „A városházán kanári-pör támadt. A rendőrkapitány eddig a polgármester mellett ült a tanácsülésen és a közgyűlésen. A polgármester a szombati tanácsülésen a helyettes polgármestert ültette maga mellé, a mi ellen az uj rendőrkapitány tiltakozott és kijelentette, hogy ragaszkodik az elődei által birtokolt helyhez. Mi ebben a kérdésben a polgármester álláspontját tartjuk helyesnek, mert az elnök mellett nem ülhet más, mint a helyettes polgármester, tehát a ki az elnököt szükség esetében helyettesiti és a referens. Miután a rendőrkapitány soha nem referál és a város gazdasági ügyeinek a tárgyalásában sem vehet részt: kétségtelen, hogy az elnökkel semmiféle összeköttetése nincsen és igy közvetlen mellette helyet se foglalhat. Hiba volt, hogy eddig igy volt. ” Hiába, minden kapitánynak van valami hibája. „Alapítvány a káromkodás megszüntetésére” - írja az Esztergom január 14-én. „A cisztercita szerzetesrend előszállási uradalmában Vajda Ödön apát az idén a rend néhai kormányzója, Kény Vidor emlékének fentartására alapítványt tett, amelynek kamatait oly jóviseletű kisbé- resek nyerhetik el, akik nem káromkodnak. Most karácsonykor osztották ki az alapitány kamatait tíz kisbére között. Szép és dicséretreméltó a zirci apát ezen nemes igyekezete, mert bizony a munkásembertől nagyon csúnya, mikor az Istent káromolja. Ugyan kiben bizhat a szegény ember, hacsak a jó Istenben nem és az összetartásban. ” Esztergomban a vízivárosi templomban is jelentős dolog történt, amelyről az Esztergomi Lapok írt egy százada. „Régi kívánságuk teljesül a vízivárosi zárdaiskola irgalmas nővéreinek az által, hogy e napokban díszes kis templomukba bevezetik a villamosságot. A karácsonyi szünidő alatt már elvégezték a zárdaépületben az előmunkálatokat s e napokba megkezdték a felszerelést a templomban is, amely nagyrészben a templomlátogató kegyes szivű adakozók ajándékaiból történik. ” • Gál Kata • Rainer
