Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)

2006-01-07 / 5. szám

• HÍDLAP • 2006. január 7., szombat hídla] magazin Varga Péter jegyzete ti Gáz van? Gáz van, vagy nincs gáz? Illetve gáz lesz? íme a megoldás! „Az épületek fűtésére használt olaj- és gázfelhasználás 70 százaléka meg­takarítható lenne egy új eljárás el­terjesztésével - állítja Léderer András, a Thermo Kft. vezetője. Szerinte egy 150 négyzetméteres ház esetében a 2,5 millió forint be­ruházás négy éven belül megtérül — olvasom az Interneten. Az eljá­rást Németországban fejlesztették ki. A fűtés vagy hűtés során az épületből kikerülő, kárba vesző hőt egységes zárt rendszerbe terel­ve újrahasznosítják, ezáltal pedig az energiaköltségek 40-50 százalé­Feszültség - Dallos Jenő rajza ka is megtakarítható. A rendszer Európa más országaiban, elsősor­ban lakóházaknál széles körben terjed, feleslegessé téve a gázszol­gáltatást. Svédországban például több százezer ilyen berendezés működik.” Őszintén szólva egé­szen megnyugodtam. Tegnap még aggódtam, hogy ha az Ukrajnán átívelő vezetéken érkező és annyi­unk számára fűtést és melegvizet biztosító gáz a kritikus érték alá süllyed, akkor bizony baj lesz. De­hogy lesz, megoldható az egész potom 2,5 millió forintból. Né­metországban. Meg Svédország­ban. (Hogy is alakulnak ott a jöve­delmek a hazaihoz képest?) Elkép­zelem, amint például Budapest la­kónegyedeiben némi földmunkák elvégzése után bevezetésre kerül a rendszer. Azokban a lakásokban, ahol gyakran még kenyérre sem futja a bentlakóknak a hónap vé­gén. Valahogy kiszolgáltatottnak érzem magamat és az országot is, hiszen egy végső kenyértörés ese­tén a leginkább veszélyeztetett épp Magyarország és Szlovákia. No gondot okozhat Németországban is, de amint olvashattuk, ott már megoldották. Mit tesz - ha baj van - azzal, akinek nincs más fűtési le­hetősége és még kéménye sincsen, hogy pár százezer forintért rakas­son egy cserépkályhát, mert azt a gázfűtés érdekében kibélelték. De nem baj, mégsem lehet baj, hiszen Gyurcsány Ferenc megnyug- tatólag kijelentette, hogy nem lesz lakossági gázáremelés 2006-ban. No ezt kivételesen el is hiszem ne­ki, ugyanis könnyen lehet, hogy nem lesz minek emelni az árát. A fő kérdés azért még mindig az, hogy emberek! Gáz van? A hajdúk fejedelme Bocskai István emlékezetére A 16. század mérhetetlenül sok szenvedését követően a 17 század sem indult sokkal szerencsésebben a magyar történelemben. 1604-ben súlyos pestisjárvány tizedelte az embereket, ráadásul kez­detét vette egy erőszakos rekatolizáció, a bécsi udvar pedig anyagi helyzetén könnyítendőjónéhány katonai ezredet szélnek eresztett. Emberek ezrei váltak földönfutóvá, lettek bujdosó, fosztogató szegénylegények. Részint ők alkották - egyelőre teljesen szervezetlenül és meg- vetetten a később hajdúknak nevezett szegényle­gényeket. Hozzájuk csapódott az úgynevezett „tö­rök elől futott nép”, elszegényedett, nincstelenné vált vidéki nemesek, lerongyolódott végvári kato­nák és még Isten tudja mennyiféle népség. Már csak egy szikra hiányzott, hogy az elégedetlenség felkeléssé fajuljon. Ekkor történt, hogy Barbiano Belgiojoso kassai főkapitány megkívánta a váradi kapitány, Bocskai István javait. Bocskai fegyvert ragadott. Belgiojoso katonái azonnal átálltak mel­lé, úgyhogy Bocskai István könnyedén bevonult Kassára. Hamarosan az egész Királyi Magyaror­szág meghódolt előtte. 1605. április 20-án a szeren­csi országgyűlésen fejedelemmé is választották. A fejedelem ezután merész lépésre szánta el magát: követei útján azt kérte a töröktől, hogy ismerjék őt el magyar királynak. A Porta reagálása magát Bocskait is meglepte. 1605. november 11-én Mehmed nagyvezír pompás fej éket, egész ponto­san az utolsó bizánci császár koronáját adta át a fejedelemnek. Az aktusra természetesen illő szer­tartások közepette került sor. A török által kijelölt dunaparti találkozó kölcsönös udvariaskodásokkal kezdődött, majd következett a díszebéd. Bocatius főbíró erről a következőket jegyezte fel: „Szeme­met végigjáratom az ételeken és tálcákon. Nincs bennük semmi rendszer. Néhányan esznek, en­gem émelygés fog el. Mikor megkóstoltam a ró­zsaszínűre festett pörkölt csirkét, kiköptem és a törökök egészségére kívántam. Közben szólt a ze­ne. De milyen is a török zene? Ha éjjel tíz kan­dúrt, tíz nősténymacskát és ugyanannyi nagy és kiskutyát hallasz, vedd úgy, hogy török zenét hal­lottál.” Ekkor izgalmas jelenet következett. A nagyvezír mindenkit visszaparancsolt nyolclépés­nyi távolságra és a továbbiakban ketten beszélget­tek Bocskaival, majd behozták a koronázási éksze­reket. És Bocskai visszautasította azokat! Nem akart kétes török szövetségben magyar király len­ni. Ellenben óriási tekintélyre tett szert. A Portán a magyar követeket évtizedekig „bocskai! ” felkiál­tással szólították a szultán elé. Ezek után tárgyalá­sokba kezdett Béccsel, elérte a hajdúk letelepíté­sét és az 1606-os bécsi békével megteremtette az önálló erdélyi fejedelemséget. Figyelemre méltó politikai végrendelete is. „Valameddig pedig a Magyar Korona ott fenn, nálunknál erősebb nem­zetségnél, a németnél lészen és a Magyar Király­ság is a németeken forog, mindvégig szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenn­tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a Magyar Korona Magyarországban magyar kézhez kelne, úgy az erdélyieket is intjük, nem attól elszakadnának, de őt segéllyék tehetségük szerint és egyenlő érte­lemből azon Korona alá a régi módon adják magokat...” Bocskai István 1606. december 29-én halt meg. Megmérgezték. • Históriás Szabadság vagy szolgaság A székely közszabadság megsér­tése midig is érzékenyen érintette a magyarság e jobbágysorba soha nem taszított rétegét. Történt, hogy Mária Teréziának trónja és országai védelmére erős hadseregre lévén szüksége, elhatározta a székelyek felfegyverezését és hadbaállítását. Az anyaország déli határán meglé­vő határőrség mintájára Erdély ke­leti részén is határőrség szervezé­sét vette célba. Az általános kato­nai szempontok mellett különleges feladatok ellátása lebegett a kor­mány előtt. A fő cél Erdély keleti határainak megvédése volt az el­lenséges betörések ellen; a máso­dik cél a pestis keletről történő be- hurcolásának megakadályozása ér­dekében határzárlat létesítése; a harmadik a határszéli csempészet meggátolása volt. A feladattal Mária Terézia Buccow bárót bízta meg, aki nagy buzgalom­mal látott a dologhoz, de minden al­kotmányos előkészítés nélkül s elhall­gatva azt, hogy a királynő önkéntesen, minden kényszer nélkül kíván a széke­lyek közt határőröket toborozni. A szervezőbiztosok 1762. június 24-én ér­keztek Gyergyóba, a falvak bíráit ösz- szehívták Alfaluba, s ott a királyné ne­SICVLICIDIVM 1764 JAN.7. vében szerkesztett előterjesztést felol­vasták. A bírák azt felelték, hogy ők a nép híre-tudta nélkül nem válaszol­hatnak. Erre a főkirálybíró elrendelte, hogy minden szabad székely jelenjék meg a kijelölendő napon a falvakban, 500 forint büntetés terhe mellett. Az­tán faluról falura járva a királyné „bölcs rendeléseit” kihirdették. A szé­kelyek válasza mindenütt az volt, A HATÁRŐRSÉG ERŐSZAKOS SZERVEZÉSEKOR madefalva hataraban I7fi4 JANUAR 7o HAJNALBAN A CSÁS7. KATONASÁG ÁLTAL VÉDTF-LENÜL I.EKXSaaoui.i CSÍK rs HAR0MSZEKI 200 SZÉKELY VÉRTANÚ EMLEKÉRE KIK. AZ OSI h/ABA USAGE RT VÉRZETTEK El. EMELTE AZ HTOTOK HAl.AS KEGYELETE 1899. SZtKFlYNÉP! itl MLLLOTT ŐSEIDNEK VERF ‘ KIKET ZSARNOK^ÖNKÉNY BOSSZÚS KAR.JA ERE mi DON ALKOTMÁNYOS SZABADSÁGOD VÉDTEK SZÖRNYÖKÉT OLTAK KÍ SOK ÁRTATLAN ELTET * ' DE BAR ELVESZTEK ÖK..ADAZ FEGYVER ALATT Jemlekqr nem vész el ÖRÖKRE FENMARAÜ MERT HŰ KEGYELETBEN MEGTARTOD ÖSEÍD - - ÍGY ÉL MAJD EMLÉKÖK ÍDÖTLEN ÍDEÍO. hogy ők mindig szabadok voltak és katonáskodni törvényeik és kiváltságaik sze­rint szoktak, saját nemzetbeli tisztjeik alatt, s most is csak úgy hajlandók a fegyvert felvenni. A sorozást végül erőszakkal hajtották végre. ígéretek­kel, fenyegetéssel, kedvezményekkel toborozták a népet a határőrségre. Az új határőröket aztán rászabadították a vonakodókra, felbujtogatták a nemes­ség és tisztviselők ellen, s olyan terro­rizmust és anarchiát idéztek elő, hogy általános zűrzavar, fejetlenség támadt. A besorozott székelyekből végül négy gyalog- és egy lovas ezredet alakítottak ki. A zászlószentelést 1763. december 18-án ünnepélyes szertartással tartot­ták meg Gyergyószentmiklóson az ör­mények templomában, melynek tágas terén az új határőrök századait felállí­tották. Január 6-án azonban az erősza­koskodás miatt még mindig felindult tömeg Madéfalván gyülekezett, hogy hangot adjon a tiltakozásának. Megfo­galmazták, hogy önként szívesen kato­náskodik közülük az, aki akar, a többi­eket azonban a királynő hagyja meg szabadságában és •!M engedje, hogv hűsé- && Iral &es adófizetőként otthonaikban ma­radhassanak. Báró Siskowicz altábor­nagy parancsot adott Carato alezre­desnek, hogy a fa­lut január 7-én haj­nalban katonáival és két ágyúval ve­gye körül, s a ben­ne lévő mintegy 2500 embert verje szét, s ha ellenáll­nak, a falut gyújt­sák fel. Carato, a székely határőrség kegyetlen parancs­noka, a szigorú ren­deletet kíméletle­nül hajtotta végre. Az éjszaka leple alatt körülvette a települést és hajna­li négy órakor megtámadta. Az ágyú­lövések a falut felgyújtották s az álomból felriadt és kétségbeesetten menekülő népet a katonák lőtték és kaszabolták. Ellenállásra senki sem gondolt, de ez mit sem használt: a katonák kegyetlenül elbántak velük. Mintegy háromszáz embert meg­gyilkoltak, másokat megsebeztek, és csaknem négyszáz székelyt pedig el­fogtak. Az egykorúak fakereszttel je­lölték meg a helyet, ahol a madéfalvi veszedelem áldozatait eltemették. Az utódok kegyelete 1899-ben díszes kő­piramist állított helyébe, tetején ki­terjesztett szárnyú turulmadárral. • Petrov

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents