Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-28 / 20. szám
Nem lehet kisemmizett a magyar vidék! Beszélgetés Varga Mihállyal, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetőjével » HÍDLAP • 2006. január 28., szombat ________ hídlaj magazin________________________________________________ I gencsak hullámzó volt az elmúlt egy esztendőben a magyar gazdák hangulata. Tavaly januárban kezdődött meg a kifizetetlen támogatások, a lezuhant felvásárlási árak, a rossz minőségű import élelmiszerek dömpingje miatti demonstráció-sorozat előkészítése. Februárban és márciusban, a demonstráció idején szinte pattanásig feszültek az idegek. A tüntetéseket lezáró megegyezés, a bőséges termés, a kormányhivatalok munkájának némi gyorsítása enyhítette a feszültséget. Ám, most is rengeteg megoldatlan probléma, az agrár-megállapodásnak a kormányzat által elszabotált pontjai okoznak szunnyadó feszültséget. Az eseménydús időszak értékelésére és némi előretekintésre kértük Varga Mihályt, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetőjét.- Önnek igen erőteljes a vidéki kötődése. Mi fűzi pontosan az alföldi mezőgazdaság egyik központjához, Karcaghoz?- Majdnem minden, ami velem történt az elmúlt jó pár évtizedben. A szüleim, a rokonaim, nagyon sok barátom a mai napig Karcagon él. Ott jártam az iskolákat. Az alsó- és a középfokú oktatásban ott vettem részt, a helyi gimnáziumba jártam. A feleségem - ő is karcagi - ott találtunk egymásra. A három gyermekünkből kettő a karcagi kórházban született.- Most is erős ez a kötődés?- Igen. Igyekszem a karcagiakat jól képviselni a parlamentben. Kétlaki életet élek. Budapest és Karcag között ingázom.- így egészen bizonyos, hogy a Karcagon mezőgazdaságból élők problémáival is tisztában van.- Számunkra, városban élők számára, sem mindegy, hogy mi történik a hazai mezőgazdaságban. Milyenek ebben az ágazatban a kilátások? Mennyire „rentábilis” az ágazat? Mennyire tudja a gazda megtalálni a számításait? Ezen is múlik az, hogy a vidék népességmegtartó ereje milyen lesz, a soksok település hogyan tud fejlődni. Elég sok gond volt az elmúlt években: a csodavárás után a kiábrándulás időszaka jött el. Amikor is nagyon sok gazda rájött, hogy amit ígértek neki - például, hogy az uniós támogatások majd jövedelmezővé teszik az ágazatot -, az nem következett be. Az uniós támogatás mellé tett önrész is mintha nagyon késve érkezne meg. Karcagról és a környező településekről is nagyon sokan voltak azon a tiltakozó megmozduláson, ami 2005 tavaszán volt.- Gyakran elhangzik az a vád kormányzati oldalról, hogy a nemzet pénzén tüntettek a gazdák. Ugyaninnen származik az a vélemény is, hogy a gazdák állandóan és ok nélkül panaszkodnak.- A számok ezeket, a véleményeket cáfolják. Az ágazatból inkább pénzkivonás történt az elmúlt időszakban, semmint egy tudatos, átgondolt mezőgazdasági fejlesztésre többlet pénzeket költöttek volna. Az európai uniós határok megnyitása még rosszabbá tette a helyzetet, hiszen olyan mértékű lett a verseny, amire senki sem számított. Akár az állattenyésztést nézem, akár a növénytermesztést, mindenütt súlyos problémákkal küszködnek. Az a várakozás, hogy majd az uniós csatlakozás lehetővé teszi a nagyobb mezőgazdasági exportot, nem teljesült. Kormányzati támogatás pedig nem volt ahhoz, hogy a termelők jobban felkészüljenek és most pedig a versenyben helytálljanak.- A rendelkezésre álló uniós pénzforrásokat mennyire használta ki eddig a magyar mezőgazdaság?- Az agrártámogatások viszonylag jól tervezhető források. Ez nem olyan, hogy adják, vagy nem adják: ez jár. A következő hétéves költségvetésben egyes országok éppen ezeket, az agrártámogatásokat akarták lefaragni. A felzárkózási támogatásokon is nagyot szorítana az Európai Unió. Ezzel az egyik értelme veszne el annak, amiért csatlakoztunk az unió közösségéhez. Belépésünk egyik alapvető oka volt, hogy egy ilyen közepesen fejlett ország is, mint a miénk, sok lehetőséget kap a fejlesztésekhez, beruházásokhoz. Most azt látjuk, hogy miután már bent vagyunk a kalapban, a közösben, most el akarják venni tőlünk ezt a lehetőséget is.- A magyar gazdák felháborodtak, amikor decemberben azt hallották, hogy a kisebbik hazai kormánypárt közleményben támogatja az uniós agrártámogatások leépítését.- Úgy tűnik, valakiknek idehaza sem érdeke, hogy a mezőgazdaságunk fejlődjön. Mintha abban a dogmatikus, álközgazdasági felfogásban gondolkodnának, hogy az agrárium nem is olyan fontos, mert a bruttó hazai össztermék termeléséhez nem olyan sokkal járul hozzá. Ezzel szemben én azt mondom: egy ilyen adottságú országban szinte mindennek az alapja az, hogy jó, stabil mezőgazdaságunk legyen. Nem lehet azt megengedni, hogy a vidékre most jellemző elvándorlás folytatódjon. Látjuk azt, hogy kistelepülések öregednek el, egyre kevesebb gyermek születik, iskolákat zárnak be. Pedig mindenki nem élhet a fővárosban.- Volt időszak, amikor abban reménykedtek az agrártermelésből kiszorulók, hogy a falusi turizmus, a hévizes gyógy- turizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokkal pótolhatják a klasszikus mezőgazdaságból elmaradt jövedelmüket.- Nagyon jó kezdeményezések voltak országszerte. Néhány család elkezdett ezzel foglalkozni, méghozzá nagyon jó színvonalon. Gond az, hogy ezek a beruházások, amelyek 2002-ig elindultak, megrekedtek az utóbbi három esztendőben. A Szé- chenyi-tervnek az a vidékfejlesztési programja, amely turisztikai beruházásokra, termálfürdők építésére, szállodák és éttermek megnyitására adott támogatást, az megszűnt. Most nincs olyan program, amely pótolná ezt a kiesett lehetőséget. Ami korábban indult, az most már nagyon jól, nagyon szépen üzemel. Karcag mellett például, Beregfürdőn, egy kistelepülésen, ahol termálvíz van, nagyon jól működnek ilyen vállalkozások. Karcagon a gyógyfürdő mellett épült fel egy panzió, amely beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ezek a fejlesztések meghozzák a pénzüket. Csak most, úgy tűnik, állami koncepció nincs arra, hogy hogyan lehetnek a vidéki turizmust továbbfejleszteni.- Mennyi idő alatt lehet a vidékpolitikában fordulatot elérni?- Meglepő, de egy-két év alatt is nagyon komoly változások történtek, például az előbb említett termálfejlesztési programban. Arra emlékszem, hogy 2002-2003-ban fejeződtek be ezek a beruházások, 2005-ben már 80-90 százalékos kapacitással működtek. Persze, nem lehet mindenkinek szállodaépítésben gondolkodnia. Ám, a családi turizmusnak megvannak azok a formái, amelyek nagyon népszerűek. Nézzük meg az osztrák példát! Egy kisebb panzió kialakítása kisebb invesztíciót igényel. Ilyeneket a magyar vidéken mindenképpen még többet kellene építeni. Abban bízom, hogy 2006 után lesz olyan program, amely tud majd segíteni a vidéki fejlesztéseken. Akkor ennek egy-másfél év után már látható eredménye lesz.- Tavaly a nyári és a kora őszi hónapokban az új agrárminiszter azt ígérte, hogy 2006-ban az állattenyésztők óriási támogatást kapnak. Ez a pénzígéret aztán már nem került bele a decemberben megszavazott költségvetési törvénybe.- Már megint az az illúziónk volt, hogy a jövőnk jobb lesz. Aztán megint kiderült, hogy nem is olyan jó lett, mint ahogy ezt ígérték. Mintha a kormány abban reménykedne, hogy az uniós támogatások majd megoldanak minden gondot a magyar mezőgazdaságban. Sajnos, ez nem fog így működni. A nemzeti önrész időben történő kifizetése nagyon fontos. Ne faktorállással, mindenféle pénzügyi művelettel jussanak a gazdák a pénzükhöz. Éppen a karcagi gazdák mondták el, hogy 100 kifizetett egységből az ilyen manőverek után mindössze 70 vagy 80 egység jut el valójában hozzájuk. Tehát időben oda kell adni a pénzt a gazdáknak. Lehetőség szerint azokat a kapacitásokat - például a tárolókat - kell létrehozni, amelyek a jó termés fogadásához elengedhetetlenek. Ezek a kapacitások még nem jöttek létre. ígéret van például arra, hogy lesz vágóhídfej lesztés, volt ígéret a búza, kukoricatárolás támogatására. Jó lenne, ha 2006-ban a gazdák több ígéret megvalósulását láthatnák.- Volt pénzügyminiszterként, a szűkös költségvetésből előteremthetőnek látja a nemzeti kiegészítés teljes összegét?- Ma az a legnagyobb bajunk, hogy mindig a következő év kontójára fizetünk ki különböző támogatásokat. Végre utol kellene érnünk magunkat! 2006-ban én még nem látom ennek lehetőségét. Ügy tűnik, megint előre költekezik a jelenlegi kormány. Ám, meggyőződésem, hogyha egy olyan kormánya lesz az országnak, amely tudatosan támogatja a gazdákat, nem egy olyan, amely csak válsággócnak tekinti a mezőgazdaságot, akkor a gazdák abban reménykedhetnek, hogy az általános tartalékból, vagy más forrásból lesz mód arra, hogy végre utolérjük magunkat.- Mondjuk 2007-ben?- Akár már 2007-ben is. • Bőle István Támogatás híján csak poroszkál a hazai lovasturizmus Egyre többen fedezik fel a lovagoltatásban rejlő lehetőségeket Az idegenforgalom Magyarország legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazata, mely - a közvetett bevételekkel együtt - közel 2 044 milliárd forinttal, 9,3 százalékos részesedést elérve járult hozzá az ország GDP-jéhez. A felmérések szerint folyamatosan növekszik a hazánkba látogató turisták száma is. A konferencia- és az egészségturizmus mellett a lovasturizmus a legjelentősebb turisztikai terület, és ezt egyre többen ismerik fel a szőkébb régióban is. Az elmúlt két évben azonban szinte teljesen megszűntek az állami támogatások, így a komoly múlttal rendelkező, speciálisan magyar turisztikai ágazat is nehéz helyzetbe került. Lóska János, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnöke szerint Magyarországon a sok síksággal és vadregényes tájjal, a híres ménesekkel és a viszonylag kedvező árakkal kiválóak az adottságaink a lovasturisztika fejlesztésére. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a lovasturisztikai szolgáltatók között csak elvétve akad magas színvonalú, komplex szolgáltatást nyújtó létesítmény A döntő többséget képviselő családi-, és kisvállalkozások nem felelnek meg a piaci elvárásoknak, sem a kínálat minőségében, sem a személyzet szakmai képzettségének tekintetében, pedig a lovasturizmus - a falusi turizmushoz hasonlóan - kiemelt jelentőségű lehet az elmaradott térségek fejlesztésében. Hiányzik a szakmai szabályozás is, melynek 1999-ben elkészült tervezetét a remények szerint a közeljövőben elfogadják, és törvénybe iktatják, viszont az európai uniós szakmai és állategészségügyi előírások teljesítése hazánkban is kötelező, ami további terheket ró a magyar lovasokra. Lóska János, aki Nógrád megyében egy magánménes tulajdonosaként 25 éve foglalkozik lovakkal, elmondta, hogy az elmúlt évben a hazai lovardák látogatóinak 90 százaléka a magyar fiatalok közül került ki, és közel 9000 olyan állandó vendég van, akik legalább 1 hetet töltenek el lovas üdüléssel. Jó lenne, ha a kormány is felismerné ennek jelentőségét, és akár az iskolai tanrendbe építve, akár anyagi támogatással segítené a fiatalok megismerkedését a lovakkal és a lovaglással, hiszen a ló - elsősorban a magyar fajták - kulturális örökségünk részét is képezi. A lovasturizmus helyzete térségünkben is a bemutatott viszonyokat tükrözi. A minőségi vendégfogadásra alkalmas néhány létesítmény egyike az 1789-ben alapított bábolnai Nemzeti Ménesbirtok. A történelmi múlttal rendelkező, a híres arab telivért kitenyésztő méneshez lovarda, szálláshelyek, étterem, múzeumok, és arborétum kapcsolódik. A szálláshelyen 80 százalék a külföldi vendégek aránya, a ménesudvart viszont 70 százalékban belföldi látogatók keresik fel. A Duna mentén, Basaharcon 1998-ban épült lovas klub az ország egyik legmodernebb lovasbázisa, rangos díjugrató versenyek színtere, ahol szintén tervezik az idegenforgalmi kínálat megteremtését. Esztergomban a Suzuki út mentén található, nemrég látványos fejlesztésbe kezdett lovarda vezetője, Bönde Ferenc a Hídlapnak elmondta, hogy a ma félkészen álló épületben panziót, éttermet és fedeles lovardát szeretnének létrehozni. A beruházást önerőből és hitelből kezdték el, majd pályázatot nyújtottak be a befejezéshez szükséges pénz előteremtéséért, amely sajnos nem járt sikerrel. Az Esztergomi Lovas Egyesületet is életben tartó tulajdonos azonban nem adta fel a reményt, újabb pályázatokkal próbálja valóra váltani terveit, addig is tovább működik a bértartás, az oktatás és a lovagoltatás. • Gábor Éva Az utóbbi években a kormányzati támogatások rendszere sem fogadja kegyeibe a lovasokat. A Széchenyi-terv keretein belül a lovasturizmus fejlesztésére meghirdetett pályázatok útján 2000-ben 86 pályázó részesült összesen mintegy 410 millió forintos támogatásban. 2001- ben 18 pályázaton belül 208 millió forintos támogatással 1 milliárd forint értékű fejlesztés valósult meg az ágazatban. 2002- ben az előző évivel azonos tartalmú pályázatok keretében 26 pályázó 345 millió forint összegű támogatással 1,8 milliárdnyi beruházást realizált. 2003- tól nincs a lovasturizmus fejlesztését célzó pályázat. Az elmúlt 2 évben összesen 30 millió forint állami pénz érkezett a területre, két lovassportesemény támogatására.
