Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)
2006-01-28 / 20. szám
• HÍDLAP • 2006. január 28., szombat Indiai ma A fehér barátok Az egyetlen magyar szerzetesrendet, a Remete Szent Pálról elnevezett pálosok rendjét egy esztergomi kanonok, a későbben boldoggá avatott Özséb alapította. Boldog Özséb 1262-ben néhány társával Rómába ment, hogy a Szentszék jóváhagyását és megerősítését megszerezze a rendlapítás- hoz. Itt sikerült megszereznie a magyar édesanyától származó Aquinói Szent Tamás pártfogását IV. Orbán pápa előtt. A pápa jóváhagyta az új Rendet, de nem engedte meg Szent Ágoston Regulájának átvételét, mert nem voltak biztosítva a szükséges anyagi feltételek. Egyenlőre Pál veszprémi püspököt bízta meg az ideiglenes szabályok megszerkesztésével. Özséb vélhetően Remete Szent Pál életrajzának ismeretében, a bennük fellelhető és követendő példa nyomán választotta rendje névadójául az egyháztörténelem első ismert remetéjét. Azt a keveset, amit róla tudunk Szent Athanáznak és Szent Jeromosnak köszönhetjük. Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született. Kiváló képzésben részesült, jól ismerte a görög és egyiptomi irodalmat. A hagyomány szerint 16 évesen elvesztette szüleit, és egyedüli örökösként - nővére már férjnél volt - nagy vagyon birtokosa lett. 249-ben kitört a Decius-féle keresztényüldözés. Az ifjú Pál a vértanúk mellett olyan keresztényekkel is találkozott, akik - megtörve a kínzásoktól - megtagadták hitüket. Talán ő sem érezte magát elég érősnek a vértanúsághoz. Mivel félt sógorától, hogy feljelenti őt, vidéki házába húzódott. Nővére férje valóban feljelentette Pált a római hatóságoknál, ezért menekülnie kellett. Isten pedig menekülésében megérintette a fiatal Pált: úgy döntött, hogy teljesen Istennek szenteli életét, és nem tér többé vissza a világba. A pálmafák leveleiből ruhát készített magának (innen ered ábrázolása: levelekből szőtt, zöldes ruhában).A Szent Jeromos által írt legendában Remete Szent Pálnak egy holló visz mindennap fél cipót. Egy barokk-kori festményen a hollót egy angyal vezeti selyemszalagon - az Isten gondviselő jóságára utalva ezzel. Életéről nem tudunk sokkal többet. Néhány mozzanatra azonban következtetni lehet. Ismerve a remeték életmódját, feltételezhetjük, hogy Remete Szent Pál körül kialakult egy laza közösség. Nem éltek közösségi életet, talán csak az isten- tiszteletre gyűltek össze, mégis: a pálosok „lelki elődei” lehetnek. Boldog Ozsébnek talán éppen ez tetszett meg elsősorban. Hosszú imák, sok böjt és elmélkedések érlelték hivatását. Szemlélődő hajlama egyre erősebben nyilatkozott meg, és szinte „predesztinálta” a remeteségre. A krónikás Özséb külsejéről is elárul valamit: feltűnően szép fiatalember volt, és mindig derűsen, kedvesen mosolygott. Azok között, akik Özséb kanonok vendégszerető házában gyakran megfordultak, akadtak olyanok is, akik nem kéregetni jöttek. Vesszőből font kosarakat, fából faragott házi eszközöket hoztak, és szerényen csak azt kérték, hogy cserélje be nekik ezeket élelemre vagy ruhára. A remeték szürke köntösében jártak, és a pilisi erdőrengeteg szent magányában éltek, ahol teljesen elvonulva a világtól, egészen az imának és vezeklésnek szentelték magukat. Özséb nagyon megszerette ezeket a halk szavú, imádságos és szerény embereket. A velük való társalgás annyira megindította, hogy többször is felkereste őket remeteségükben. Megcsodálta igénytelen, egyszerű, istenes életüket a hegyek és az erdők szépséges és áhítatos csendjében. Egyre jobban vágyódott a pilisi erdők vadonába, de tervének keresztülvitelét késleltette az országra zúduló tatár betörés 1241-ben. 1246-ban végül lemondott kanonoki méltóságáról, javait szétosztotta a rászorulók között, és Váncsai István érsek engedélyével a Pilisszántó közelében lévő sziklás rengetegbe vonult. A pilisi remete első ténykedése az volt, hogy hármas barlangja alatt a forrás mellé letűzte a szent keresztet. Életszentségének híre hamar elterjedt az egész vidéken, és sokan járultak hozzá tanácsait kikérni, és tanítását hallgatni. Nemsokára követői is akadtak, akik magukévá tették szigorú vezeklő életmódját. Boldog Özséb személye a realitás talaján áll, nem szövik át legendás aranyszálak. Egy alkalommal mégis csodálatos látomásban részesült, amely döntő volt további életútjára. Egy éjjel, imádság közben, az erdő mélyén sok apró lángot pillantott meg. A lángocskák egymás felé tartottak, s végül Özséb atya keresztje előtt tüzes fénynyalábbá olvadtak össze. Özséb úgy érezte, hogy ez a különös tünemény égi jel, figyelmeztetés, hogy a szétszórtan élő remeték lángjait össze kell gyűjtenie egy közösségbe, ahol életükkel, példájukkal, tudományukkal napként ragyoghatnak az Egyházban, taníthatják és támogathatják egymást Isten buzgóbb szolgálatára. 1250-ben Pilisszántó közelében, a kesztölci völgy fölötti kis magaslaton, ahol hármas teraszt képeztek ki, délről kisebb templomot építettek a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére. A csúcsíves templomhoz észak felől négyszögletes monostor csatlakozott az együtt lakó remeték számára, magas fallal körülvéve. Közösségük égi patrónusá- vá Remete Szent Pált tették meg, s magukat „Első Remete Szent Pál testvéreinek” nevezték. Mivel az első monostor a Szent Kereszt tiszteletére épült, sokáig a „Szent Kereszt testvéreinek” is hívták őket. Esztergomi Boldog Özséb 1270. január 20-án halt meg az általa alapított Szent Kereszt monostorban súlyos betegség után. A Rend hivatalos, római jóváhagyása csak 1308-ban történt meg. Remete Szent Pál ereklyéit 1381. november 14-én szállították Budára. • P. Rein Az Új versek költője Ady Endre emlékezetére Egy negyedszázadon keresztül minálunk minden Ady Endrét készítette elő. A magyar kapitalizmus kifejlődött, de nem múlt el a magyar feudalizmus, a független magyar állam név szerint 1867 óta megvolt, de az ország mégis félgyarmati helyzetben függött Ausztriától. A társadalmi problémák falun és városban kiéleződtek, és ha elmaradottan is, felnőtt a magyar munkásmozgalom. Egyszerre volt szükség egy indulatos polgártudatra a földesurak ellen és egy indulatos proletártudatra a polgárok ellen. Az irodalomban Reviczky óta tartott az erjedés állapota, fiatal nemzedékek keresték az újat, a korszerűt, s velük szemben a ma- radiság, az epigonizmus, az álszemérem egyre szervezettebben védekezett. Czóbel Minka és Szilágyi Géza már felfedezi a francia dekadensekben az ösztönző erőt. Bródy Sándorral már megszólal az új igényű próza és a harcos publicisztika. Érlelődőfélben volt az irodalom, és várta lángelméjét, aki kimondja a merőben újat, de úgy, hogy magába olvassza az örökséget is, aki példakép és vezéralak lehet. A feltételek tehát kedveztek Adynak, de Ady kellett hozzá, hogy beteljesítse a szükségszerűt. És 1906 februárjában megjelenik egy Új versek című könyv, amellyel megszületett a modern magyar irodalom. Amikor huszonkilenc éves korában az Új versekkel az irodalom és az irodalmi harcok kellős közepére kerül, már hosszú út áll mögötte. Szegény sorsú, de nagy történelmi múltú, szilágysági kisnemesi család sarja. Érettségi után jogásznak indul, de hamar elcsábítja az újságírás. Debrecenben hírlapíró, majd Nagyváradra újságírónak. Ez a város döntő élményeket ad. Gyorsan fejlődő polgárváros, amelynek izgatott értelmisége nem is Budapest vagy Bécs, hanem Párizs felé tekint. Művelt írókkal, költőkkel, újságírókkal barátkozik össze, köztük Bíró Lajossal, az új magyar novellairodalom egyik legkitűnőbb művészével, aki mindhalálig az egyik legjobb barátja marad. Ezeknek a körében ismeri meg a polgári radikalizmus eszméit, de a divatos filozófusokat - Schopenhauert, Nietzsché-t - is, itt találkozik előbb Marx nevével, majd műveivel. Ebben a nagyváradi körben érik nagy politikai publicistává. Ady ugyanis költői nagysága mellett a magyar politikai újságírásnak a legnagyobb alakja, és már eszmében-stí- lusban teljesen kiérett publicista, amikor költőként megtalálja a saját hangját. Nagyváradon találkozik Éédával, a nagy szerelemmel. A művelt, szenvedélyes nagypolgári asz- szony közvetíti Adyhoz a modem francia költőket, ő bírja rá szerelmét, hogy franciául tanuljon, majd együtt utaznak Párizsba. Csaknem egy évet töltenek ott és a Riviérán. Franciaországban születik az Új versek nagt' része. Szerelmi költészete szakítás minden hagyománnyal. Hatottak rá a világirodalom szimbolista dekadensei, de túllépett rajtuk: az álszemérem nélküli szenvedélyes szerelem új hangú dalnoka lett. Úgy egy évtizedig I xda volt az ihletője, majd más asszonyok, végül végső éveinek nagy szerelmi élménye: a felesége. Ady úgy forradalmár, hogy hozza magával a nagy nemzeti hagyományokat, amelyek ellen szakadatlanul harcol. Mint öntudatos kisnemes átkozza el a nemesi örökséget. Indulatosan átélt magyarságtudattal áll ki a nacionalizmus ellen. És mindezt merőben új verseléssel. Ady körül elkeseredett harcok folytak 1919. január 27-én bekövetkezett haláláig, és még sokáig halála után is. Fiatalon halt meg, negyvenkét éves korában. Am az irodalomtörténet azóta már egyértelműen tudja, hogy vele kezdődik minálunk a XX. század. Ma már lassanként világszerte is tudják, hogy ez a magyar költő a korszak fontos és halhatatlan nagyjai közé tartozik. • Varga Péter Az első elhivatott főpap Oláh Miklós érsek halálának évfordulója alkalmából A mohácsi csatavesztés következményeként összeomlott a középkorban meggyökerezett művelődési intézményrendszer, s megszűnt az egyik legfontosabb szervezőerő: a budai királyi udvar. Szerepét a létfontosságú művelődésszervezés terén az erdélyi fejedelmek és a királyi Magyarország főnemessége vállalta át. Ezzel párhuzamosan összeomlott a katolikus egyház hierarchiája is, amely egyenesen következett a klérus jelentős képviselőinek halálából, a reformáció térnyeréséből és az ország három részre szakadásából. Az ország középső harmada török kézre került, Erdélyben pedig szekularizálták a püspökség javait. A magyarországi városok néhány évtized alatt protestánsokká váltak, s az ott megtelepedett szerzetes- rendeknek nemcsak innen, hanem a hódoltsági és erdélyi területekről is menekülniük kellett. A török előretörése miatt 1543-ban a katolikus egyház elhagyta Esztergomot és a viszonylag szűk királyi Magyarország nyugati részére mentette át és alakította újjá intézményrendszerét. A földrajzi szempontból is kedvező fekvésű szabad királyi városok ekkor kerültek az előtérbe: Pozsony és Nagyszombat fontossága növekedett meg, az esztergomi érsekség hosszú ideig épp Nagyszombatban működött. A zavaros és jóidéig átmeneti, szervezés alatt álló állapotok közepette a reformáció akadálytalanul hódított. Ez köszönhető volt annak, hogy Mohácsnál a katolikus püspöki kar színe-java odaveszett, az alsópapság elmenekült a török elől, így a „nyáj pásztorok nélkül maradt”. Az ellenreformáció megindítása valójában az első igazán elhivatott főpapnak, Oláh Miklós esztergomi érseknek köszönhető. Apai ágon Havasalföldről Erdélybe származott román nemesi család sarja. II. Ulászló udvarában nevelkedett, majd 1516-ban egyházi pályára lépett. Pécsi, majd esztergomi kanonok, komáromi főesperes, 1526-ban II. Éajos, majd a mohácsi csata után özvegye, Mária királyné titkára. 1527-ben a királynét Németalföldre kísérte, s 1542- ig ott tartózkodott. Hazatérve 1543- ban zágrábi, 1548-ben egri püspök. 1553. májusában lett esztergomi érsek. Mint I. Ferdinánd kedvelt embere, 1543-tól a kancellári tisztet is betöltötte. Oláh nem csupán szigorú és nagyhatalmú főpap, de tudós ember is. Még Brüsszelben került kapcsolatba Rotterdami Erasmusszal és körével, az európai humanistákkal. Gondolatvilágát a távoli, pusztuló haza képe töltötte ki, s mindvégig a hazatérésre készült. Ezért is merült föl benne a magyar történelem összeállításának a gondolata: meg akarta mutatni, honnan és miért süllyedt a magyarság a mélypontra, és hogy miképpen kerülhet vissza a csúcsra. A munkához 1563-ban fogott hozzá a Hungária című fejezettel, amelyet a kor humanista történetírói szabály szerint földrajzi bevezetőnek szánt, lényegében és tartalmilag azonban azt az ideális Magyarországot rajzolta le benne, amely a mohácsi katasztrófa előtt létezett, és amelynek újjáépítésére törekedni kell. 1573-ban készült el az „őstörténetet” feldolgozó második fejezet, az Athila, amely - az első fejezethez hasonlóan - a hajdani dicsőség emlékképét idézi az olvasó elé, de egyúttal felállítja a történelmi siker és bukás modelljét is. A vállalkozás ezzel megszakadt, de Oláh Miklós talán nem is gondolt többre, hiszen kitűzött célját is elérte. Az érsek tudta, hogy a protestantizmussal szemben csak azok jól bevált eszközeivel lehet hathatósan föllépni, történetesen képzett papsággal és az anyanyelvű igehirdetés bevezetésével. A főpap javítani akarta papjainak képzését. Behívta a kor nagy hatású és igen képzett szerzeteseit, a jezsuitákat az országba. Érseksége alatt zajlott le az európai katolikus egyházat megújító tridenti zsinat. A zsinat katolikus egyházat megújító döntéseit Oláh Miklós igyekezett saját országában is megvalósítani. Az egyházmegyében látogatásokat végez, négy egyházmegyei zsinatot tart, delegátusokat küld a tridenti zsinatra. Megalapítja 1566-ban az első magyar papnevelő intézetet, a mai érseki szeminárium ősét. Az intézményt a Boldogságos Szűz Máriáról nevezték el. A Szemináriumot két kanonoknak, Telegdy Miklósnak (későbbi pécsi püspök) és Novák Miklósnak a felügyeletére bízta, a kis- papok nevelésével a tridenti zsinat reformjainak legfőbb végrehajtóit, a jezsuitákat kérte fel. Az oktatás 1567-ben indult el. Sajnos egy éven belül súlyos csapás érte az intézetet, tűzvész pusztította el Nagyszombat nagy részét, egyúttal a jezsuiták házát is. Ezután a jezsuiták elhagyták a várost, az érsek pedig a szeminárium vezetését egyházmegyés papokra bízta. Mindeközben Telegdi Miklós Nagyszombatban nyomdát alapít a katolikus hit terjesztésére. Igaz ugyan, hogy a reka- tolizáció legendás alakja majd Pázmány Péter lesz a 17 században, nagy elődjének azonban Oláh Miklós érsek tekintendő. 1568. január 14-én halt meg Nagyszombatban. • Petrov
