Hídlap, 2006. január (4. évfolyam, 1–21. szám)

2006-01-28 / 20. szám

2oo6. január 28., szombat Egy Esztergomból indult Legutóbb Esztergomban a Szikra Művészeti Stúdió által rendezett gálán lépett fel két szavalattal. Akkor és ott Faludy György két versét adta elő, nagy sikerrel. Az­óta, újra a fővárosban tanul és dolgozik. Az Esztergomban töltött korábbi évek alatt volt postás, bolti pénztáros, klubszínpadi amatőr színjátszó, televíziós műsor­vezető. Szalay Álmosról egy-két éven belül kiderül, vagy felszippantja a filmes szakma, vagy színdarabíró lesz. Mert a színészet mellett ezzel tölti legtöbb idejét. S zalay Álmos, négy éve kezdett Eszter­gomban, illetve Esztergom-Kert- városban tevékenykedni, mint amatőr színész. Korábban postai alkalmazottként, hyper-market pénztárosként dolgozott, majd ezt követően az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Ház irodalmi színpadának vezetője, illetve az esztergom-kertvárosi televízió műsor­vezetője lett. Ezután került az Esztergomi Klub Színpadhoz és az Esztergomi Városi Televízió­hoz. A Bakai Csücsök Ferenc által vezetett ama­tőr színjátszó körben már több verses összeállí­tásban és drámában kapott fő-, illetve mellék­szerepet. Ilyen volt a kis herceg színpadi válto­zatában alakított epizódszerepek és a Molnár Ferenc Ibolya című komédiájában az egyik fő­szerep, az őrjöngésig idegeskedő igazgató figu­rájának megformálása. Az ETV-ben a Cinemaszkóp és Kupak című televízió műsoro­kat vezette huzamosabb ideig. Ezek mellett ját­szott az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium Dobogó színpadán is, ahol a Te édes de jó vagy, légy más című darabban, és egy Karinthy-esten is játszott. Az elmúlt években, az esztergomi várszínházi és fesztiváli alkalmakon volt látható. Színházi produkcióktól eltekintve igen ala­csony azon lehetőségek száma a régióban, ahol helyi művészek előadásait lehet látni. Ez vissza­fele is igaz, az itt élő színészek sem találják többnyire itt a helyüket. Aki nemcsak klubfor­mában szeretné a színjátszást művelni, annak minden bizonnyal a fővárosban kell áttenni a székhelyét. Szalay Álmosnak egyrészt szeren­cséje volt, amikor egy ifjú hölgy iránt érzett szimpátiájától ösztökélve tavaly júliusban el­ment a budapesti Kolibri Színház egyik sze­repválogatására. Itt ugyan csak, mint kísérő volt jelen, így nem is készült konkrétan semmi­lyen produkcióval, de korábban Esztergomban bemutatott szerepei között egyik legsikeresebb monológot, a Molnár Ferenc drámájában lévő részt, és Ady Endre híres versét az Elbocsátó szép üzenetet adta elő, kiérdemelve ezzel a színházba való felvételt. A sikeres beválogatás­hoz bizonyára az is hozzájárult, hogy az Ady- ver,set egy fakanál segítségével el is bábozta a válogatást végző zsűrinek. Ezt követően Álmos a budapesti Keleti István Művészeti Iskolába került. Ezen tanulmányai végzésekor jutott egy lehetőséghez, mely a Nulladik szélességi fok cí­mű francia-iráni koprodukciós filmsorozatban való szereplést jelentett. A filmet Budapesten és Gödöllőn forgatták három hétig. Szalay szá­mára ekkor derült ki, hogy a filmes munka so­rán felcsippentett komoly lehetőségeket a fel­szedett szakmai kapcsolatok jelentik. Az esztergomi kötődésű fiatalember karizma­tikus, energikus kisugárzásának, fotógén megje­lenésének köszönhetően több hazai és külföldi filmben is kapott már kisebb szerepet. Ilyen volt a Barátok közt című televíziós szappanope­rában való szereplési lehetőség. A casting, a sze­replőválogatás alkalmával először mégcsak, mint statiszta került képbe, aztán a casting ve­zetői felfigyeltek rá és behívták külön fotózásra, mely olyan eredményes volt, hogy februárra visszahívták próbafelvételre. A Barátok közt so­rozat népszerűsége miatt, jó előrelépés lesz Szalay Álmos pályafutása tekintetében. Emel­lett, és ez már kezdő színészek gyakorlata, he­tente 3-4 szereplőválogatásra jár, hogy az eset­leges statisztaszerepek, reklámfilmekben való részvétel hozzon valamit a konyhára. Szalay Álmost február 11-én láthatjuk Esz­tergomban, illetve Párkányban, amikor a mű­vészeti iskolai vizsgadarabját mutatja be máso­dik szülővárosában. • Pöltl ”Oxi” Zoltán Az első gazdasági szakkönyv A Hitel Széchenyi István műve, a magyar gazdasági szakiroda- lom egyik első képviselője. 1830. január 28-án jelent meg. A Hi­tel megírásának előzménye, hogy Széchenyi 10.000 Ft bitéit akart felvenni birtokai fejleszté­sére, amelyet az osztrák bank fe­dezet hiányában elutasított. A mű a magyar gazdasági és politikai élet megreformálását hirdeti, különös tekintettel az akkor már archaikusnak számító ősiség (aviticitas) törvényére, és a jobbágyság intézményére. A ma­gyar törvények értelmében ugyanis, 1351 (Nagy Lajos) óta a földbirtokosok nem adhatták el birtokaikat, és jelzálog­gal sem terhelhették azokat. Emiatt a tőkeszegény birtokosok nem vehettek fel hitelt a gazdaságuk fejlesztésére. A jobbágyság intézményének megszűné­sét Széchenyi örökváltság útján, foko­zatosan képzelte el. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jobbágy egy előre meg­határozott összegért cserébe megvált­hatja szabadságát, polgárrá válik. Szé­chenyi gondolata annyira újnak és for­radalminak számítottak, hogy alaposan felkavarták a korabeli közéletet: lelkes híveinek tábora mellett egy ellentábor HITE L. IRTA CKÖF SZÉCHENYI ISTVÁN. FESTEM rcrimi rMTTsra i. n. ,, karolyi ijtva.v koMrn(i,Uífí - itriicritc*. 1 S 3 0 is kialakult. Az ellentábor vezéregyéni­sége, Dessewffy József A Hitel czímű munka taglalatja című művében rea­gált Széchenyi felvetéseire (lényegében elutasítva azokat). A Hitel című mun­kát követte 183 l-ben a Világ, majd 1832- ben a Stádium. Utóbbinak magyaror­szági megjelentetését a cenzúra nem engedélyezte, Széchenyi külföldön nyomtatta ki. A három művet gyakran szokták együtt említeni. • Dénes Kalendárium Egy húsz éve történt gyilkosság ügyében kezdett újabb nyomozást a rendőrség száz évvel ezelőtt Esz­tergomban és megkerült a borhamisítást bejelentő ti­tokzatos rosszakaró is. Ezen kívül egy harangozó ese­tével is megismerkedhetnek az e heti összeállításban. Nem hagyta nyugodni a nagy jutalom azt a névtelen be­jelentőt, aki még az előző esztendőben hívta fel a rendőr­ség figyelmét az illegálisan árult borra. Február 4-én közli az ügy részleteit az Esztergomi Lapok. „Annak idején bőven foglalkoztunk azon borcsempészettel, amelyet Vas István dorogi úti korcsmáros a fogyasztási adó kárára elkövetett. A fogy. adó­hivatal tudvalevőleg 2000korona pénzbüntetéssel sújtotta a korcsmárost, mely összeg fele a feljelentőt illette volna. A feljelen­tő azonban megtartotta inkognitóját és nem jelentkezett a letét­jutalékért. 0 tudta, hogy miért. Most azonban nem tudjuk mi okból kilépett a névtelenség lepléből a csempesség feljelentője és egy beadvány érkezett a városi tanácshoz, melyben Szóda István helybeli lakos jelentkezik a gazdátlan 1000 koronáért. ” Ha már névtelen feljelentésről van szó, szintén e lapban található még egy írás, amely azonban már egy gyilkosságot emle­get. „ Titokzatos ügyben nyomoz a rendőrség. A napokban egy névtelen feljelentés érkezett a rendőrkapitányhoz mely szerint mintegy 20 esztendővel ezelőtt Esztergomban az annak idején a Hévviz utcában létező szállodában egy bárónőt meggyilkoltak. A feljelentő meg is nevezi az állítólagos gyilkost egy helybeli jómódú polgár személyében. A rendőrség a legszorgosabb kutatás dacára sem tudott eddig nyomára jutni annak, hogy a jelzett idő­ben történt-e Esztergomban gyilkosság s igy az egész feljelentés alapja valószínűleg a mesék voltába tartozik. ” Sajnos ezen kívül is akadt dolga a rendőrségnek száz évvel ezelőtt, a farsangi szezon ugyanis több erőszakos tettel járt együtt. Az Esztergom január 28-i számában a következő esetekről számolt be. „A farsangi verekedések hire már megjött a községekből. Bajnán erősen dolgozott a bics­ka, mert négy embert úgy helybenhagytak, hogy köztük egy le­gény életveszélyesen megsebesülve került be az esztergomi köz­kórházba. Piszkéről szinte egy lakodalom tönkre tett vendégét hozták a kórházba. Az illetőn 7 tátongó fejseb és egy életveszé­lyes oldalszurás jelei tanúskodtak a sikerült lagziról. ” A következő történet tanulsága a jól ismert közmon­dás is lehetne, mely szerint: addig jár a korsó a kútba amíg bele nem esik. Most egy harangozóról van szó és nagyon is komoly az ügy. „Harangozó a kútban ” - írja az Esztergomi Lapok február 4-én. „Majdnem életével lakolt Im­re József farnadi harangozó a mai síkos csúszós időben. Ugyan­is vizet húzni ment a szomszédos plébánia 10 öles kútjára s már a felhúzott vedret kirántani készült, midőn minkét lába a síkos talajon megcsúszván a vederrel együtt a mély kútba zu­hant. Fél órai kellemetlen fürdőzéséből egy véletlenül arra ve­tődő koldus mentette meg, ki hallván a kútban kiabáló emberi hangokat figyelmes lett, rögtön befutott Kúti István plébános­hoz, ki aztán a koldus egy kéznél levő ostoros gyerek segélyével felhúzta a szerencsétlen harangozót a kút hói. ” Nagy baja nem történt, nem úgy mint a katonáknak, akik között ti­tokzatos kór ütötte fel a fejét. Erről január 28-án olvas­hatunk a lapban. „Trachoma a katonák között. Most, hogy a huszárságot gyalogosokkal egészítik ki, a helybe­li 76 os gyalogezredből is sok legényt vittek el huszár­nak. Amint ez a kiválasztott legénység rendeltetési he­lyére megérkezett az orvosi vizsgálatnál azon meglepő tény derült ki, hogy nagy részük trachomában szenved. Az inficitált legénységet azonnal visszaküldték Eszter­gomba és az itt megindult vizsgálat kiderítette hogy az egész állományban sok a trachomás beteg. Ezzel egyide­jűleg a rendőrkapitány is elrendelte, hogy a Jucik és Ma­cik tekintettel a katonák uányában tanúsított nagyfokú rokonszenvükre - szintén megvizsgáltassanak azon cél­ból, hogy nem szenvednek-e hasonnemű trachomában.” • Gál Kata

Next

/
Thumbnails
Contents