Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-24 / 252. szám
www.istergranum.hu 2005. december 24., szombat • HÍDLAP 5 Karácsony - fedél nélkül December 24-én, szenteste, ünnepi étellel, 25-én, pedig az A Alomszínpad műsorával várják a hajléktalanokat a Máltai Szeretetszolgálat esztergomi melegedőjében. Az intézményben az ételek melegítése, a fürdés és a mosás mellett, életük más fontos részeinek feljavítására is lehetőség nyílik itt. A karácsonyi ünnepek azonban meglehetősen nehéz időszak, hajléktalannak, magányosnak egyaránt. Egy hétköznap délelőttjén érek ki az intézménybe, erős havazás kísér végig, amikor megyek a Kossuth Lajos utcán és a Kiss János úton. Az épülethez érve furcsa csend fogad, és ami feltűnik, hogy az utcára nem nyílik ablak a földszinten. Talán véletlenül, vagy szándékosan a melegedő épületének homlokzata azt jelzi, a bent lévők nem tudnak és nem akarnak a társadalom felé nyitott ablakon át kikukucskálni, illetve azt se szeretnék, ha valaki bepillantást nyerne szűkös életükbe. Az ajtó zárva van, erről később megtudom, hogy biztonsági okok miatt van szükség, előfordul, hogy valaki már olyan kapatosán érkezik ide, hogy a bent lévők nyugalmának érdekében nem engedik be. Télen a hideg miatt erősödik a hajléktalanok alkoholfogyasztása. A kis ajtón lévő ablakocska kinyílik, egy mosolygós arcú nő kérdezi, hogy mi járatban vagyok. Miközben kérdez, látom, hogy a nő fizimiskámat fürkészi, vajon ki lehetek, egy ügyes dumás, csapzott csöves, vagy más. Hóáztatta hajam és dzsekim alapján akár egy jobban felöltözött hajléktalan is lehetnék. Mikor elmondom, hogy miért jöttem, szól, hogy várjak, mindjárt jön az ügyeletes, ő majd beenged. Látható, hogy még be sem léptem a melegedőbe, máris egy rend, egy rendszer fogad, a közösség érdekében a működés alapja itt, a fegyelem. Jön az ügyeletes, egy gyorsléptű fiatalember, ő is tudni szeretné, miért érkeztem. Mikor kiderül, hogy már beszéltem a „főnökasszonnyal”, beenged és innentől kezdve nagyon barátságos. A körülbelül hatvan négyzetméteres ház folyosója végére megyünk, ott van az ügyeletesi iroda. Innen hívjuk fel telefonon Czifráné Hidas Agnes intézményvezetőt, hogy a megbeszélt időpontra megérkeztem, készül a riport a hajléktalanok melegedőjéről. Míg a vezetőre várunk, kollégája végigkísér a helyiségeken. A folyosóról sorra nyílnak az ajtók, az egyiken megyünk be. Ez a melegedő központi része, tulajdonképpen egy nappali, konyhával és ételkiadóval. Hatan, vagy legfeljebb nyolcán lehetnek bent, asztaloknál ülnek, étkeznek, beszélgetnek, többségében férfiak, de két nő is van, csendben megy minden, és persze jó idő van, fűtenek. Amikor belépünk, köszönök, felénk néznek, no itt az a riporter, mondják, és visszaköszönnek és tudom, hogy velük nem fogok tudni beszélgetni. Az ügyeletes fiatalember, de később a főnökasszony is megerősít, hogy olyan szegregáció ez, amelyben nem vállalja fel az ember saját magát, sem mások, sem önmaga előtt. így a hajléktalan melegedőben készített „mélyinterjúknak” nincs esélyük. Ez nem Budapest, ahol a rossz sorsa felett ironizálni és „műsorozni” is képes csöves még néha a tévések kameráinak is szívesen nyilatkozik. A nagyvárosi névtelen tömegből való kibukkanás ugyanolyan veszélytelen és jelentéktelen, mint ugyanabban a tömegben való eltűnés, elszemélytelenedés. De Esztergom nem Budapest. Közben végigmegyünk a kis szobákon, az egyikben még két ágy is van, bár a melegedő csak kora estig tart nyitva. Gondolom néhányan, akik éjjel nem találtak sehol helyet, ahol ha csak pár órát is, de alhattak volna, akkor nappal elég fáradtak ahhoz, hogy jól jöjjön egy ilyen kis ágy. Aztán visszaérünk az irodába. A folyosón ruhaszárítókon kimosott nadrágok, pulóverek lógnak. Az irodában csörög a telefon, a „máltaiak” Kossuth Lajos utcán lévő új épületéhez kérnek egy embert, hogy segítsen ellapátolni a havat. Szerszám ott is van, már csak menni kéne, az ügyeletes máris kombinál, igen, meg is van, hogy ki menjen takarítani. A hajléktalanok tudják, a nappali melegedő, az éjjeli menedékhely és a többi hasonló intézmény munkatársai fontos és jó emberek, értük dolgoznak és velük élnek, ismerik problémáikat és segítenek. Nem cserébe, de ha kell, a hajléktalanoknak is dolgozni kell, hogy az intézmények működni tudjanak, a munkák nagy része az őket segítő intézmények körüli apróbb feladatok teszik ki. Megérkezik Czifráné, a melegedő vezetője. A kérdéseimre adott válaszaiból kiderül, hogy nemcsak a karácsony, hanem az egész tél meglehetősen nehéz a hajléktalanok számára. A tavasztól késő őszig tartó időszak alatt ugyanis sokkal több alkalmi munka akad az építőiparban, a mezőgazdaságban. A hajléktalanok nem dolog nélküliek, de szállás, vagy csak pihenési és tisztálkodási lehetőség híján nem sok munkahelyre lehet bejárni reggelente. A nyári időben romházakban, pályaudvarokon, a természetben, vagy az elhagyott városrészeken tudja magát el- vackolni a hajléktalan. A tél kivételével a melegedő sem „melegedő”, a név inkább talán a lelki feloldódásra utalhat, az intézmény szociális keretet próbál adni azoknak, akik semmilyen ismert közösségbe nem tartoznak már. Kivetettségük látszólag egyetlen oka, az otthon nélküliség, de minél több időt tölt „csövezéssel” valaki, annál nehezebben lehet visszatéríteni a helyes kerékvágásba. Nyugodt, biztos egzisztenciával bíróknak talán furcsa, de a „normális” élet eléréséhez nagyrészt nem is anyagi feltételek, hanem lelki rátermettség szükséges. Döbbenetes statisztikai adatot tudok meg a melegedő kis irodájában, a hajléktalan életmódból, a sikeres rehabilitáció mind- összesen 3 százalék. Három százalék. A melegedő a karácsony előtti pár napban még a szokásos arcát mutatja, az ünnep, a karácsony itt, láthatóan máshogy érinti meg az embereket. Talán nem túlzás, a hajléktalanok sokkal mélyebben élik át az Isten fiának születésnapját, mint azok, akik családi közösségben, saját házban, lakásban, a klasszikus karácsonyi ételfinomságokkal megrakott asztalok mellett és a díszes fenyőfa fényében gyönyörködve ajándékozzák meg szeretteiket. A karácsony lényege, az isteni örömhír, furcsamód de a földi lét gravitációjának logikája alapján, a saját sorsa felett elgondolkodó ember szomorúságát hozza. A hajléktalanok életében a legkevesebb értelme az öröm szónak van. A szenteste meghittsége, egyfajta figyelmeztető jelként, a család és minden más valódi közösség nélkül élő, a társadalom peremén billegő lelkek egyszerű bánatát erősíti fel. Istennek bizonyára van ezzel valamilyen célja, s aki már töltött egymagában, vagy idegen környezetben karácsonyt, az tudja, hogy mennyire szívszorítóan nehéz este ez. A szent ünnep parancsának engedelmeskedve együtt örülni Istennel és a világgal, miközben tudjuk, egyszemélyes történetünk a lehető legrosszabb szakaszban van. Az ünnep csak rávilágít arra, amit napok, hetek, hónapok óta még önmagunk előtt is letagadunk, hogy sorsunk kátyúba jutott. A fény, mely az oly sokat emlegetett alagút végén csillog, tehát csak három százaléknak - látható és átélhető. • Pőltl „Oxi” Zoltán Ünnep a légkörben Decemberben minden évben elsóhajtjuk: bár fehér karácsonyunk lenne! Nem is tudjuk igazán, miért, valahogy tisztábbá, meghittebbé varázsolja az ünnepet a szikrázó fehérség. Az időjárás-előrejelzés a meteorológia megjelenése előtt több száz éves tapasztalatok nyomán alakult, mindenki ismeri például a Medárd- és Kata- lin-napi jóslatokat. Csak régen a hó nem annak látványa, hanem gyakorlati haszna miatt volt érdekes: jótékony takarót adott az őszi vetésnek. A jelen időjósai fantasztikus műszerekkel felszerelve dolgoznak. Am a természet mindig tartogat meglepetéseket. Talán sosem lesz képes egyetlen szakember sem hosz- szú távú, tökéletesen biztos prognózist adni, néhány hétre látják előre a légköri változásokat, illetve hosszú évek statisztikai adataiból jósolnak a későbbi jövőre. Hatalmas adatbázisa van az Országos Meteorológiai Szolgálatnak is. Több mint ötven évre visszamenőleg bármikor, bárki által lekérdezhetőek bármely nap időjárási jellemzői, a hőmérséklettől a csapadékig. Ha megérdeklődjük az elmúlt öt év karácsonyi és szilveszteri adatait, érdekes hasonlóságokra bukkanhatunk. Gondolták volna például, hogy 2001-től minden egyes szilveszterkor esett az eső - ónos vagy havas - valahol az országban? Ezzel szemben az utóbbi öt évben egyetlen karácsonyi nap sem havazott, ami persze nem jelenti azt, hogy nem volt fehér Karácsony. 2001-ben volt a leghidegebb, hajnalban mínusz 18 fokot is mértek. A karácsonyok egyébként jóval hidegebbek a szilvesztereknél. Most pedig nézzenek ki az ablakon: igaza volt-e Reisz Andrásnak, amikor kérdésünkre azt jósolta: komolyabb lehűlés nem várható, hóból éppen elég lesz, és szenteste is „eseget” majd szerte az országban. Az igazi hideg Karácsony és Szilveszter között várható. • Sz.H. A kórházakban is velünk a szeretet Karácsonykor mindenki otthon, a családja körében, a karácsonyfa mellett ünnepel. Az ünnepi menü ízei, az ajándékok elfeledtetik az emberrel a világ búját-baját. Ilyenkor meghitt légkör vesz körül bennünket, s ritkán jut eszünkbe, hogy sokan vannak olyanok, akik nem ilyen szerencsések. Akadnak olyanok szép számmal, akik a kórházban kénytelenek tölteni a Karácsonyt. V elünk is megtörténhet, hogy az ünnepi forgatagban baleset ér minket, és egyszer csak a kórházban találjuk magunkat. Ilyenkor az ember elgondolkodik magányosságán, és esetleg még sötétebb gondolatok is felmerülnek benne. Hogy ezek a gondolatok ne hatalmasodhassanak el, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház mindent megtesz, ami csak lehetséges, tudta meg lapunk Sólyom Olimpiától, az intézmény főigazgatójától: „Minden egyes osztályon karácsonyfát állítottunk, a beteg gyermekeknek a Mikulás ajándékcsomagokat oszt szét, és egy kedves kis műsorral is kedveskedünk nekik.” A betegektől a családtagok sincsenek elzárva, hiszen az ünnepek ideje alatt is látogathatják szeretteiket, s az együttlétet csak a vizit idejére szakítják meg. Karácsonyra azok sem maradnak egyedül, akiknek nincs közeli rokonuk, hiszen az intézménynek több karitatív szervezettel van kapcsolata, és ezek rendszeresen járnak be a betegekhez. A jelenlétük az intézményben ünnepekkor fokozottabb, s a kórház kápolnájában is gyakoribbak az istentiszteletek. A misékre bárki ellátogathat, az ágyhoz kötött betegeket pedig, hogy ők se érezzék magukat elhagyatva, lelkészek látogatják majd. „Karácsonykor fokozottabban figyelünk arra, hogy a betegek ne legyenek egyedül, hogy érezzék, van mellettük valaki” - mondta a kórházi főigazgató. Az intézmény dolgozói és a karitatív szervezetek tehát könnyebbé és szebbé tehetik mindazok karácsonyát, akik ilyenkor is ágyhoz kötötten a kórházban maradnak. S bár nem családi körben, a saját otthonukban töltik el a szentestét, ám talán az kárpótolhatja őket valamennyire, hogy nincsenek egyedül, akadnak olyan önzetlen emberek, akik lelki támaszt és sze- retetet képesek nyújtanak számukra. • Hatvani Bernadett Az igazi szeretet Pál apostol Szeretet-himnuszának, az 1 Korinthus 13. karácsonyi változata Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom iránt nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az étkezéshez csodálatosan megterítek, de a családom iránt nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket adok elő, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom iránt nincs bennem szeretet, mindez semmit nem hasztiál nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a Karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje. A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak letini. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg éppen azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak, a drága parfüm illata elszáll. De a szeretet ajándéka megmarad. Ismeretlen szerző műve alapján: Gy. D.
