Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-23 / 251. szám
www.esztergom.hu 2005. december 23., péntek • HÍDLAP 3 Jubiláló öregdiákok Hamarosan megkezdődik Esztergom északi részének közművesítése Apácamajor, Búbánatvölgy, Dö- bönkút, Duna-dűlő, Gyurgyalag, Homok dűlő, Kistói-dülő, Rakottya, Szamárhegy és a Zsellérföld. Ezek azok a város külső területei, ahol a közművesítés meglehetősen nagynak számító munkálatait a következő időszakban végzik el. Az említett területek közműfejlesztési beruházásának megkezdéséhez az esztergomi önkormányzat rendeletet hozott. A fejlesztésről szóló tervek alapján az érintett részek ingatlantulajdonosainak kell a közművesítési hozzájárulást befizetni. Ennek mértéke egy-egy főre kikalkulálva akkora, hogy azt egy összegben a tulajdonosok megfizetni valószínűleg nem tudják, így a fejlesztés finanszírozásának részeként, kedvezményes hitelfelvétellel élhetnek. Ezt a hitelt az önkormányzat hitelintézetek bevonásával biztosítja az érintetteknek. A tárgyalt terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Ezen a területen az elektromos hálózat jelenleg légvezetékeken megy át. A ma már korszerűbbnek számító föld alá telepített elektromos hálózati megoldás kiépítéséhez most, a közművek fejlesztésékor nyílik lehetőség. Ez a természetvédelmi táj megőrzése miatt is rendkívül fontos. P.Z. Idén volt tizenöt éves az Esztergomi Tanító- és Óvónőképző Öregdiákjainak Egyesülete. A több mint háromszáz tagot számláló egyesület legidősebb tagjai ez alkalomból Esztergom városát idéző ajándékot kaptak. Az egyesület alapításának ödete már 1973-ban felmerült, de hivatalosan csak 1990 májusában alakultak meg. Egyik fő céljuk, hogy felkutassák és bemutassák azokat a hajdani diákokat, akik valami elismerésre méltót tettek. Ilyen például Csongrády Lajos, akiről a szlovákiai Szőgyén községben iskolát neveztek el. Az egyesület ebből az alkalomból az egykori diák életútját bemutató kiadványt adott ki. Ezenkívül Karácsonykor kis csomaggal lepik meg idős tanáraikat, illetve tanulmányi díjakat terveznek alapítani a közeljövőben. • Gy. D. Idősek ünnepe a Féja Gézában Az esztergom-kertvárosi Féja Géza Közösségi Házban két év végi ünnepséget is tartanak. Mindkét rendezvény zártkörű lesz, a programok az ilyenkor decemberben hagyományosan megtartandó évenkénti összejövetelek alkalmai. Szeptember 23-án az Esztergom- kertvárosi Idősek Klubjának rendezvényeként tartanak az itt élő egyedülálló öregeknek estet, a hatvanfős vendégséget az esztergomi önkormányzat finanszírozása teszi lehetővé. Az esten vacsorával és ajándékkal várják az idős embereket, majd egy projektoros vetítő segítségével, filmen mutatják be a Féja Géza Közösségi Ház elmúlt egy évének fontosabb eseményeit. Az alkalomra meghívott vendégek között van Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere, Osvai László, az egészségügyi-, és szociális bizottság elnöke, valamint az esztergom-kertvárosi képviselők. Az intézmény ezt követően legközelebb január 2-án nyit majd ki, az első új programjaik egyike, egy projektoros kivetítőre alapozott filmklub lesz. A 2006-os év első felének tematikája, hogy a közönség által favorizált filmeket lehet majd itt hétről hétre megnézni. • -L.-N. Erdő Péter bíboros karácsonyi üzenete A krisztusi üzenet alapján a szegényekre, a gyengékre, a gyerekekre való odafigyelést nevezte az idei Karácsony egyik fő hangsúlyának Erdő Péter bíboros, prímás. Az esztergom-budapesti érsek úgy fogalmazott: „a pénzért megvehető javakban teljes öröme nincs az embernek. Azt hiszem, hogy éppen erre figyelmeztet bennünket a Karácsony”. Mint mondta, az emberi szeretet és meghittség sokkal többet ér annál, mint amennyit forintban kifejezve az ajándékok érhetnek. A főpap szerint nehéz választani a nagy kínálat közepette, s ez a látszólagos választási szabadság rossz lelkiállapotot is jelenthet, főképp, ha az embernek nincs ideje, és nem is tudja már, hogy mit ünnepel. „Ha Krisztus személyére tudunk figyelni, akkor egymást is jobban megbecsüljük, akkor ilyenkor, az ő nagyon szegény körülmények között való születését ünnepelve talán a szegényekre, a gyöngékre, a gyerekekre is jobban rá tudunk figyelni, és ettől sokkal igazibb lesz a Karácsonyunk” - tette hozzá. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy a rászorulók iránt az emberek szíve nyitott. El bennük a jó érzés, és ha egy erőteljes esemény fölébreszti őket, ezt ki is mutatják. Köszöntőjében fontosnak nevezte ugyanakkor a tehetősebbek felelősebb szemléletének kialakulását, és ennek érdekében lelki megszólításukat, mert - mint hozzáfűzte - nem sokan szoktak még ahhoz, hogy a nagyobb anyagi lehetőségek nagyobb felelősséget is jelentenek. • (palotás) Az ESZKÖZ Kft. ezúton értesíti a Tisztelt Lakosságot, hogy 2005. december 26-án, hétfőn a megszokott rend szerint történik a hulladék elszállítása. Kérjük a Tisztelt Lakosságot, hogy ennek megfelelően készítsék ki az edényzetet. Az ESZKÖZ Kft. ügyfélszolgálata 2005. december 26 - 2005. december 30. között zárva tart, azonban telefonos ügyelet lesz 08 és 12 óra között. Az ESZKÖZ Kft. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a Tisztelt Lakosságnak! A gazdasági rendszerváltás a kispadról Recenzió Nagy Pongrác közelmúltban megjelent könyvéró'l „43 évi nyugatra szakadás után a piacgazdaságot jól, a kommunista parancsgazdaságot elég jól ismerő közgazdász hazatér, hogy szakmailag segítse az átállást a másodikról az elsőre. Szolgálatára az egymást követő kormányok nem tartanak igényt, így a „kispadról” nézi végig, amint az átállást a parancsgazdaságot nem ismerő Nemzetközi Valutaalap irányítása alatt a Világbank segítségével a piacgazdaságot nem ismerő magyar- országi „szakértők” lebonyolítják.” Már a cím is felcsigázta az olvasó érdeklődését, amit a hátoldalon írt kiadói szöveg csak fokoz. A szerző valóban ismerheti a piacgazdaságot, hiszen ott szerzett diplomát és szakmai tapasztalatot. A hazatérést megelőzően Franciaországban közgazdász volt a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezetében (OECD), Kanadában hosszú évekig nemzetközi közgazdász az ország legnagyobb bankjában, a Nemzetközi Valutaalap megbízásából a Kongói Demokratikus Köztársaság Nemzeti Bankjának elnöki tanácsadója, majd az ENSZ alkalmazásában nemzetközi szakértői csoport vezetője Libériában. Nagy Pongrác közérthető, a szakmai zsargont mellőző könyve a rendszer- változástól 2002-ig követi az ország gazdasági átalakulási folyamatát. A két fejezetben megírt könyv nem szívmelengető, de elgondolkodtató és a tisztánlátást segítő olvasmány, némiképp az elméleti közgazdász szemléletet a gyakorlattal és a megvalósítással szembesítő tanúsítvány A szerző sorban cáfolja a magyar kormányok folyamatos állításait elhibázott gazdaságpolitikájuk bizonyítására. Ilyen például az adósságállomám^kezelése. A rendszerváltozás eufórikus légkörben könnyen elérhető adósság- csökkentés kérése, ugyanúgy elmaradt, mint a fizetésképtelenség bejelentése. Az érv így hangzott: fizetnünk kell az adósságot, (Még ha tönkre is megy belé az ország — mondta az egykori államtitkár!) hogy megőrizzük hitelképességünket. Hitelképességünkre, pedig azért van szükség, hogy kölcsönöket tudjunk felvenni az adósság fizetésére.” Gazdasági hanyatlás és káosz vár az adósságot nem fizető országokra - ami nem igaz, mert az adósságot nem fizető országok gazdasági állapota sokkal jobb volt, mint a pontosan fizető Magyarországnak. A történelmi lehetőség elmúlt! A magyar gazdaságpolitikát „nem a pragmatizmus, hanem megdönthetetlen, örök érvényű dogmák alapján irányították: monetarizmus, az ezzel járó neoliberalizmus és a globalizáció.” Lesújtó kép bontakozik ki az elmúlt időszak kormányairól és pénzügyminisztereiről. Antall Józsefről köztudott volt, hogy nem erőssége a gazdaság, az őt követőkről kevésbé. Megbuknak a vizsgán Szabó Iván, Kupa Mihály, Bokros Lajos, Medgyessy Péter, Bőd Péter Ákos, Surányi György a pénzügyminiszterek, illetve Nemzeti Bank elnökök -, hol a szakértelmen, hol az ország érdekeivel ellentétes intézkedéseiken. A szerző elemzéseit nemcsak a sze- mélyesesítések, hanem a politikai „kívül állás” is erősítik. „ 1990 és 1992 között, három év alatt 4,8 milliárd dollárral több gazdasági erőforrás áramlott ki az országból, mint amennyi oda beáramlott. ...mi „segítettük” a Nyugatot azzal, hogy évente átutaltuk a bruttó hazai termékünk 5 százalékát, amely nemzetközi összehasonlításban példátlanul magas arányszám.” „A nagyvállalatok privatizálása igazából 1995-ben a Horn-kormány idején kezdődött, és folyt nagy tételekben. ...Röviddel a Tocsik-botrány kirobbanása előtt Medgyessy Péter pénzügyminiszter elégedetten jelentette be, hogy addigra privatizálták a privatizálható állami vagyon kétharmadát. Néhány hónap múlva az új privatizációs miniszter, Suchmann Tamás utóda bemutatkozó beszédében közölte az Országgyűléssel, hogy a kormány a privatizációs bevételek felével nem tud elszámolni. Ez azonban az előző kormány bűne. (Bajosan volt az, hisz Antallék hozzájuk képest alig privatizáltak.)” A miniszter bejelenti, hogy eltűnt 7 milliárd dollár, 1068 milliárd forint, 2003-as árakon 2100 milliárd, ami a világ demokráciáiban kormánybuktató hatalmas botrány, Magyarországon néma csend. Az már csak hab a tortán, hogyha a privatizációs bevételek fele eltűnt, a másik felének, azaz 7 millió dollárnak be kellet volna folyni a költségvetésbe. Nem folyt be, csupán 2,9 milliárd dollár forint értéke. A szerző számadatokkal bizonyítja a Bokros-csomag feleslegességét, aminek következtében „A nettó átlagkereset két év alatt 16 százalékkal, az átlagnyugdíj vásárlóértéke 19 százalékkal csökkent, megszűnt újabb 70 ezer munkahely, és válságos helyzetbe került az oktatás, egészségügy és családvédelem, szociális ellátás, kultúra, tudomány, sport - egyszóval mindaz, ami az ország jövőjét jelenti.” Érdekes a rendszerváltozás két markáns pénzügyminiszterének Kupa Mihálynak és Bokros Lajosnak az ösz- szehasonlítása. Sommásan: Kupának nem volt koncepciója és csak reagált az eseményekre, Bokrosnak volt - sajnos! - és irányította az eseményeket. Még azt a nagyon szerény növekedést is sikerült leállítania, amit a Magyar Nemzeti Banknak - Bőd Péter Ákos vezetése alatt - a gazdaságnak folyósított hitelei tettek lehetővé. 1996 végére Magyarország lett a világ egyik legszegényebb állama. (Mint ahogy az EU csatlakozás után a régió elsőből hamarosan sereghajtók lettünk!) Tanulságos és színes fejezete a könyvnek a „Sajátos magyar tulajdonságok” fejezete. A negatívok: beszéd tett helyett, hajrá munka alapos munka helyett, illúziók, az eszköz maga a cél, szittya fantázia, csúsztatás, maximaliz- mus, beskatulyázás. Pozitív: humorérzék, jó kedély, találékonyság, ötletgazdagság, életművészet. íme egy példa: „A Honvédelmi Minisztérium tisztviselőjével beszélek telefonon: én: szeretném tudni menynyi bért kap Magyarország az Egyesült Államoktól a taszári támaszpont használatáért. A tisztviselő beszél valakivel, aki átveszi a kagylót: Szóval ön azt akarja tudni, hogy mennyi bért fizet Magyarország az Egyesült Államoknak azért, mert a taszári támaszpontot használja.” Nagy Pongrác részletesen 1998- ig, illetve részleteiben 2002-ig vizsgálja a gazdasági folyamatokat. Befejezésében ezt írja: „A 2002-es választás eredményét nem értem. Volt egy kormányunk, amelynek hivatali ideje alatt a gazdaság virágzott, az életszínvonal emelkedett, a foglalkoztatottság nőtt, az infláció csökkent, a folyó fizetési mérleg hiánya finanszírozható maradt. Ez a kormány elődeihez viszonyítva szokatlan eréllyel képviselte Magyarország érdekeit a különböző nemzetközi fórumokban. Szívén viselte a határon túli magyarok helyzetét. Olyan hangulatot teremtett az országban, hogy sok-sok év után úgy éreztem: jó magyarnak lenni. És ezt a kormányt a nép szabad akaratából menesztette. Miért?” A szerző nem tud határozott választ adni, de leír néhány feltételezést. A könyvet ajánlom a sajtónak, a gazdaság irányítóinak, a közgazdász szakmának és a nagyközönségnek, mindenkinek, akit érdekel a közelmúlt történelme, elsősorban a gazdasági folyamatokat illetően. • Bölcsházy Sándor
