Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-12-17 / 247. szám

Ziribárfényében... Szikla Színház Pilisszántón A sumer eredetű Ziribár szónak több jelentése van: ébredő' éltető' fény, hegyszoros, friss harcos, újjászületés. A nap-éjjordűlőn, december 21-én a Ziribár dűlő' hegyszorosából ébred a Nap, ha a Pilis felől nézzük december 22-én. A Pilisnek ez a helye a pilisszántói Szikla Színház. Kultikus hely, több évezredes ismert és még ismeretlen kultúrával, rejtélyes régészeti lele­tekkel. A színház immár harmadik évadját éli. A falu polgármesterével, Szó'nyi Józseffel beszélgetünk. m * HÍDLAP • 2005. december 17., szombat _____ Indiai magazin- H ogyan, kitől született az ötlet, hogy Pilisszántón, egy kis faluban színház szülessen?- Az alapötlet a Pilis hegy oldalában lévő kőbánya re­kultivációjakor adódott. A mészkőbányászat megszűnt, de megmaradt a „tájseb”, amit be kellett gyógyítani. Er­re pályázati úton támogatást is kaptunk, amiben meg kel­lett jelölni egy újrahasznosítási célt. Gyerekkoromtól Rolling Stones rajongó vagyok, arra gondoltam, hogy itt aztán van elég „gördülő kő” és őket kellene meghívni egy koncertre. Aztán az is foglalkozta­tott, - asszociálva a Pilis kultikus jellegére, csodálatos fekvésére-, hogy hasonló környezetben alakult ki a gö­rög Delphi, és ugyancsak a görög hegyvidéki tájakon csodáltam meg az öblös mélyedésekben kialakult szín­házi kultúrát. Ahol ismerték a kitűnő akusztikai adott­ságokat. Mint, ahogy Jézus Krisztus is élt ezzel a lehe­tőséggel, hogy egy adott pontról mindenhol hallható. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, mikor felismer­tem, hogy a katlan adta lehetőség kínálja a színházi helyszínt. Az ötleteket tett követte és ezelőtt 3 évvel megszületett a szántói Szikla Színház első előadása. Idén nyáron már a 3. évadját ünnepelhettük az egyre népszerűbb nyári színháznak.- Minek köszönhető a gyors népszerűség, úgy tudom, hogy az idei előadások egyike-másika telt házzal ment?- Elsősorban a hely szellemének, - a kultikus, gyönyö­rű Pilis önmagában is nagy érték- és az ezzel rokon szel­lemiségű előadásoknak, koncerteknek. Meggyőződésem, hogy ha olyan műsorokat hozunk, aminek lelke, értéke van, ami mélységben gyökerezik, arra lesz vevő és élni fog. Csak a felszínes, üres tartalmú nem lehet hosszú éle­tű. A Pilis megköveteli a tiszteletet, ezért is adtuk az idei rendezvénysorozatnak azt a nevet, hogy a „Pilist Tisztel­ni Jöjjetek!”- Egyre népszerűbbek a szabadtéri előadások. Nemcsak a ha­gyományos helyszínekre Margitsziget, Városmajor, Fertőrákos, Velence stb. gondolok, hanem a környékre Esztergom, Szentend­re, Solymár. Nem fél, hogy telített a piac?- Nem félek, mert érzem a Pilis erejét, ami itt elhang­zik - ez a 3 éves tapasztalat is - annak máshol nincs ilyen súlya. A Kormorán-koncerten jöttem rá, hogy az együt­tes azért itt a legjobb, mert ez a Kárpát-medence közepe. A mély, igaz mondanivalót még jobban felerősíti a hely szelleme. Az idei előadások a hit, hazaszeretet és család gondolatok köré fonódtak. A jövő évi még nem végleges, de valami olyasmit fejezne ki, hogy „Együtt a Korona alatt. (Egykor a Pilisben őrizték a Szent Koronát.) Ha csak a falumból körbenézek, a Pilis-medence szinte ma­kettja a Kárpát-medencének. Magyarok, tótok, szerbek, cigányok, svábok együtt, egymásra utalva élünk itt. Ezért szeretem a koronás magyar történelmi címert, ahol egységben van a Kárpát medence és a környező né­pek szimbóluma. A Hungária ezt jelenti: a Kárpát-me­dencei népek közössége, egysége, egymásra utaltsága. Az Európai Unión belüli kisebb integráció, ami színesít­heti a nagyobbat.- Mik voltak az eddigi legsikeresebb produkciók?- Az első évad legnagyobb sikere Szörényi-Bródy Kő­műves Kelemenje volt, a Honvéd táncegyüttes előadásá­ban. Rendeztünk nemzetiségi zene és tánctalálkozót, Szakács Gábor főszereplésével bemutattuk az Attila ifjú­ságáról szóló zeneművet, fellépett a Hot Jazz Band. 2004-ben Wass Albert Ember az országút szélén című regényének színpadi változatát mutattuk be, néptánc együttesek léptek fel, koncertet adott a Benkó Dixiland Band, St.Martin, a Kormorán-együttes és a Tolcsvay-trió. Az idei évadban két ősbemutatónk volt, Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényének színpadi változa­ta és Tiboldi Mária A magyar dal útja c. önálló estje. Volt néptánc és népi együttes bemutató, ismét fellépett a Kor­morán-együttes. A Wass Albert darab több mint kétezer nézőt vonzott, meg is kellett ismételnünk. A Kormorán-együttes szinte szántóinak számít, szep­temberben jótékonysági koncertet adtak, melynek teljes bevételét, 2,6 millió forintot a csángói árvízkárosultaknak juttattuk el, személyesen, kéz a kézben.- Hogyan fogadta a falu a színház ötletét és a megnövekedett népszerűséget?- A harmadik évad is mutatja, hogy támogatja. Repre­zentatív felmérést is készítettünk a faluban, ebben az egyik kérdés az volt, hogy támogatja-e a Szikla Színház működtetését. Jelentős többség, a megkérdezettek több mint 70 százaléka támogatta. A falu is érzi, hogy ez is a fejlődés egyik lehetősége. A létjogosultságot bizonyítja az évadok grafikonja. A gazdasági mutatók egyre kisebb rá­fizetést mutatnak. Az erkölcsi támogatás, a látogatottság, pedig egyre feljebb kúszó. Igen jó hatású volt, hogy a fő­próbát a falu és a sajtó díjmentesen tekinthette meg. Sze­rencsére jó közönsége van a rendezvényeknek, nem vélet­len, hogy milyen szellemiségű darabokat hozunk. A két­ezer fős Wass Albert bemutató után egy törött sörös üve­get sem találtunk, és annyi utcai szemét sem volt, mint egy hétvége után a faluban.- Nagyon impozáns névsort említett a fellépők közül, bizo­nyára nem kevés pénz a tiszteletdíj sem, de nagyon jelentős tétel lehet az infrastruktúra, a színpadtechnika, hangosítás, nézőtér.- Saját technikánk még alig van, felszerelésről a fellé­pők gondoskodnak, illetve a hang és fénytechnikát bérel­jük. Van viszont már saját színpadunk, egyévi bérleti díj­ból meg tudtuk venni, vannak székek, a mellék-helysége­ket béreljük. A büfét vállalkozóknak adjuk ki, de a sátrat, berendezést az egyik szponzorunk biztosította. Minden évben történik valami beruházás, amivel együtt termé­szetesen a produkciós díjak is csökkenek. A következő na­gyobb beruházás az áramszolgáltatás, kb. 6 millió forint. Ez nagyon nagy tétel és remélem, hogy az ELMU-től előbb-utóbb kapunk segítséget.- Milyen gazdasági támogatásra számíthatnak a saját költ­ségvetésen kívül?- Gazdaságilag sajnos a kultúra nem jó üzlet, de az isko­la sem az. Az lenne ideális, ha a világ spirituális és anyagi oldala egységben állna, sajnos azonban az anyagi van túl­súlyban. A pénz, kocsi és más anyagi javak. Engem ugyan mindig a spirituális oldal vonzott elsősorban, de adjuk meg az Istennek, ami Istené és az embereknek, ami az embere­ké. Hogy a követendő értékeket bemutathassuk, ahhoz is pénz kell, a kultúra ma üzleti vállalkozás. Nem is kifizető­dő. Erre áldoznia kell az önkormányzatnak, ami hosszú tá­vú befektetés és nagyon fontos a jövőnk, a jövő generáció érdekében. Azt is el kell mondanom, hogy a produkciókat természetesen nem csak a falura építjük, az ország szinte valamennyi tájáról jönnek, Paksról, Csornáról, Nyíregyhá­záról, és sorolhatnám. A költségvetésben nem nagy összeg szerepel és meghatároztuk, hogy csak minimális lehet a rá­fizetés. A mi költségvetésünket is szorítja a sok természetes igény, az utak karbantartásától a csatornázásig. Állami pén­zekre eddig sajnos nem számíthattunk, minden erre vonat­kozó pályázatunkat pénzhiány miatt elutasították. Szeren­csére az előadásokra számíthattunk a helyi és környékbeli vállalkozókra, kisebb mértékben cégekre. Sokan segítettek természetben, munkával. A rendezőgárda, a jegyszedők mind-mind társadalmi munkások voltak. De ugyanígy a propagandamunkát is lelkes szervezőink végezték. A Kor­morán-együttes fellépti díját például a falu fiataljai adták össze. Ez is mutatja, hogy a faluban egyre több támogatónk akad. Hiszem, hogy az értelmes dologra áldoznak az embe­rek. Köszönet a fellépő művészeknek is, akik szokásos tisz­teletdíjuk töredékét kérték csak.- Elképzelések, tervek vannak a következő évadra?- A 2006. évi rendezvénysorozatot is június-július hó­napban rendezzük. A tervek között szerepel: operaest, nemzetközi népzenefesztivál, Wass Albert-est. Tárgya­lunk történelmi témájú zenés darab bemutatásáról és elő­adásokat tervezünk a Pilis rejtelmeiről. Nagyon sok dolgunk van még, az infrastruktúra megte­remtésétől a közönségszervezésig. Sokszor elfáradok, de az értelmes munka mindig új energiával tölt fel. • Bölcsházy Sándor Árpád vére, hej Gulya István S,,hopp, ing Üj év, új élet, új rovat. íme, tetszik látni, így sarkít ténye kedvére a fránya firkászmitugrász, hiszen mégnemnincs is következő esztendő. Ejnye. De hát ez egy olyan szakma, ahol egy jó felütésért az ember az anyját eladná- ez ám a „lóvé, mi?” tender, mi, feleim, a szümtükkel. No: az a fontos, hogy eme sorok fiatalos hévvel és lendülettel ostorozzák (zom) - nesze, nesze, püff, püff - (szerintem) egy retardált botsáska vitatható nívóját alászárnyaló, mínuszos süppedésbe süppedő erkölcsi állapotunkat (aszta), konkrétan hülyül a magyar, na. És én kérek elnézést azoktól, akik nem. Azt1 majd meglátjuk. Szóval. így, lassan kitágítva a gyomrot az aktuális ünnepre, amikor újra háromszor annyit veszünk, mint amennyit meg bí­runk enni, és megizmozva a hátsót, hogy bírja tévé előtti hosszas sziesz­tákat, be kell lássam, a jó istenke, még inkább a globalizáció (fúj, fúj, sá­tánvilla) nekem teremtette a bevásárlóközpontokat. Mert mint olyan so­kan ebben a nyűglődő hazában, serénykedünk, mert kénytelenek va­gyunk, egész az utolsó pillanatig, és úgy essünk be a stílenaktra meg a halvacsorára, közvetlenül a fenyő alá, ebből kifolyólag a finis a mi idősza­kunk, amikor kicsi kosárkával (amiben ott vihog kegyelmesék menzama­radéka) beizzadunk a nagyboltba, hogy gyorsan mindent egy helyen megvegyünk. És elköltsük a maradék gubát, felvegyük a snellhitelt. Nem barátaim, nem a lustaság, a munka tesz bennünket határidő-szegőké, vagy éppen hogy csak betartókká. Ekképp lesz, ez, tudom. Tűz, Csúcsú!- rikoltaná Bujtor pajti, ahogy majd nyargalunk - dehogy nyargalunk: csoszogva húzzuk magunk után a zsinórokat (hogy mi azok, ja, azok a be­leim - copyright by Örkény) - a még mindig dugaszra tömött sorok kö­zött, az illatszerosztály kiborult flakonjai, a megtépett mosóportasakok il­lata (és intelligenciája, hehe), elnyomja az átcímkézett és az élelmiszer­kommandó éber figyelmét kijátszó novemberi baromfiak bűzét. Na igen, ilyenkor minden eladható, a stikkes élelmek időszaka ez, nem baj, ha a to­jáson nincs szavatossági pecsét, ha nem taknyos (értsd: influenzás), és/vagy nem repül el, vihető; nem baj, ha a csokira kiül a fehér penész (a rohadás), a fogatlan nagyinak még jó lesz arra, hogy elérzékenyüljön. És olyanokat mondjon csökkenő szaturációval, pityeregve, hogy milyen de­rék ember az én kisonokám. (Az. Derék nagy marha.) Fröccsöntő kéne - rágja már jó ideje a fülemet az egyik barátom, ilyentájt minden bizbazt el lehet adni. (Másik prodzsekt - saját fejlesztés: „szar” márkanéven forga­lomba hozni egy bublegumit, ez lenne a „szarrágó”, haha és bocs.) Es igaza van a cimborának, én is örömmel fogom a kosárkámba hajítani az aktuális trendi díszköcsögöt, ha neonszínű műanyag, annál jobb (ha fáj, fájjon nagyon), és majd csak 25-én gondolkozom el azon, hogy egy antik tárgyon tulajdonképpen elképzelhetetlen olyan díszítés, miszerint pucér bányászok egymást szappanozzák, és akkor meg mit keres rajta. Abban az időben még volt ízlés, fogom leszögezni, de hát ma meg ma van, szar a világ, tök a tromf. Örüljek inkább majd annak, ha nem risárklejderman zongorafutamok kísérnek a központban, pláne nem zengi Ibolya Geszti gicshimnuszát, merthogy minden ilyes centerben valamiért őrjöngő so­rozat-gyilkosságra felbújtó zenék (?) szólnak, cseppet sem csodálkozom, amikor azt olvasom, hogy egymillió alkoholista, százezer skizofrén, száz­ezer mániákus depressziós, ötszázezer egyéb pszichiátriai eset országa va­gyunk. Amúgy. De nyugalom, túléljük ám ezt a tobzódást (is), és segít majd, hogy sopping közben azért majd - hopp! - egy ingre akadunk, ami jó, színes, uniós cucc, bomlani-fesleni csak a csereidőszakot követően fog, a rajta vigyorgó zsírujj-foltok eleget tesznek a Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontoknak, ami egyébként Hazard Analysis of Critical Control Points, vagyis HACCP azaz magyarul hapci. Várom a megnyug­vást, az advent szentségét már csak az otthoni sistergő lábfürdő közben tudom átérezni (pedig istenuccse, hiszekegy), és az uniós hírek és a brit miniszterelnök két mosolya közben majd eszembe jut egy rémfilm, a Blair Witch Projekt (tetszik érteni), és jó lokálpatriótaként arra hajazok, hogy majd két ünnep között jól kibeszéljük a komákkal az ügyes-bajos dolgokat. És dalra fakadok, hogy aszongya. Kvóta, indulj!

Next

/
Thumbnails
Contents