Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-10 / 242. szám
IV HÍ DL AP • 2005. december 10., szombat Indla^magazm A forralt bor illatos gőzén át arannyal és kályhaezüsttel lefújt, pufi kis angyalkák repülnek felénk. Csak azért nem tudunk félreugrani, mert a szegfűszeges forralt bor, a sültkolbász és a mézeskalács kissé lelassította reflexeinket, és különben is már a pénztárcánk után kutatunk, mert megtetszett egy jóllakott pirospozsgás angyalka. Lehet, hogy nem is az ő háta tollas, hanem a miénk. Mindegy: kétezerért szinte ingyen van. Majd jó lesz Márta néninek, ő úgyis szereti a giccset. Majd fóllógatja a porcelánkutya fölé, északra a plüssnyúltól. gú körfolyosóin. Az emberek fejvesztve rohannak egyik boltból a másikba, miközben nem gondolnak igazán bele, hogy milyen is a megajándékozni kívánt személy valójában és minek örülne. Csak legyünk túl rajta, és akkor végre megnyugodhatunk. Ezért nagyon fárasztó egy bevásárló központba betérni ebben az időszakban, mert az emberek többsége azt hiszi, hogy ott lehet a legjobban vásárolni, és iszonyatos tömegek áramlanak a legközelebbi plázába. Kész agyrém, és elmegy vele egy egész nap. Sokan már kiveszik az összes szabadságukat, úgyhogy délelőtt is számítani kell a tömegre. És azt se tagadjuk, hogy sajnos sokak muszájból választanak olcsóbb apróságokat. A munkanélküliség és az egyre dráguló élet Münchenben is láthatóan befékezte az emberek vásárlókedvét. Az áruházvezetők panaszkodnak, hogy az első vasárnapi eladási mérce a tavalyinak csupán az egyharmadát mutatta. falán az emberek az utolsó pillanatra várnak, hátha lesz valami hirtelen leárazás, és olcsóbban jutnak hozzá a kiszemelt ajándékhoz. Mert hát az ár sajnos fontos szempont vásárláskor, ha a pénztárcánk nem végtelen. Ez a garasoskodás azt hinnénk csak Magyarországon és a szegényebb országokban jellemző, de tévedtünk. A budapesti vásárban több részről is kellemesen csalódtunk. A hangulata nagymértékben javult, sokkal csit bővülhetne még több árussal a vásár, mert nem volt túl sok, de ösz- szességében jó érzés volt körülnézni. Áttérve a komolyabb iparcikkekre, mind Németországban, mind Budapesten a nagy elektronikai szakáruházak örvendnek a legnagyobb népszerűségnek, amik egymást tiporva próbálják minduntalan felülmúlni a másik ajánlatait, hogy a vásárlókat magukhoz csalogassák. Tegyük hozzá, nem is sikertelenül. A fiatalok többsége, egyre kisebb gyerekek is, mobiltelefont, számítógépes játékokat, DVD-ket, MP3 lejátszókat és még sorolhatnám, mi mindent kérnek karácsonyra, és a szülők igyekszenek teljesíteni, ahogy tudják. Ezt használják ki a nagy áruházak, hogy minél nagyobb tömegeket vonz- zanak magukhoz. És minden gyakorló szülő tudja, hogy inkább ő maga mond le pár dologról, de csemetéjének megveszi az áhított ajándékot. A gyerkőcök maguk is „nyomás” alatt állnak, hiszen ha nem a legmenőbb márkákkal villognak a suliban a többiek kicikizik. Érdemes szót ejteni a kiszolgálásról és az eladók kedvességéről is. Ott bizony München elsöprő győzelmet arat az összehasonlításban. Mindegy, hogy 2 eurós hintalovacska karácsony- fadísz vagy márkás karóra, a mosoly, egy-két kedves szó mindig jár hozzá. Már mindenki megszokta sajnos, hogy itthon a vevőt egyáltalán nem fontos megnyerni, sőt, nem is „divat” kedvesen kiszolgálni, vagy megköszönni a vásárlást. Budapesten a bódékban vagy az áruházakban is inkább a morc érdektelenség uralkodik, vagy olykor ki is kapunk, mint vevők. Árak terén is Németország a nyerő, de ezt sajnos mindenki tudja, még ha csak hallomásból is. Összehasonlítva termékeket pl., ruhanemű vagy élelmiszer, karácsonyi nasi 20-30 százalékkal olcsóbb München, pedig az ország legdrágább városa. Ezért ha valaki az egész családnak vásárol, akkor megéri kiutazni, főleg ha nagyobb dolgokat is pl., plazmatévét is szeretne tenni a karácsonyfa alá. Szállodákból hatalmas a kínálat a belvárosban. Ha Interneten foglalunk akkor a hétvégi árkedvezményeket érdemes figyelembe venni. 4-5 csillagos szállodák reggelivel együtt 90-115 euró között mozognak. • Georg Spötue és Karsay Luca karácsonyibb és a kirakott portékákat is öröm nézni. Pár éve még lehangolóan kezdő szinten voltunk vásárilag, szinte csak hímzett, népi térítőkét, vert csipkét, kerámiát és egyéb nép- művészeti árukat lehetett kapni. Idén viszont egyedibb volt a felhozatal, vidékről is érkeztek szép dolgokat áruló művészek. A sült kolbász, hurka és forralt bor még ma is virágkorát éli, a kürtőskalácsot helyben készítik, aminek nem lehet ellenállni. Az ételeket kínáló házikók sokkal kulturáltabbak, az ételek valóban gusztusosak, ami egyértelműen jó pont. Az árak viszont nem éppen kedvezőek, ami sokakat kicsit lehangol, mert ennyi pénzért étteremben is lehetne enni. A mézeskalács is eszméletlenül drága, inkább kérjük meg a nagymamát, hogy süssön nekünk egy tepsivel. KiViszont a Matrjoska babák kissé kakukktojások igaz a Gorbacsov nagyon peresztrojka, a Bin Laden igen csak terroros, mégis muszáj ez karácsonykor? Miközben ezen elmélkedem a helyes eladólány már be is csomagolta, és most égjek itt 5000 forint miatt, hogy mégsem kell? Körülnézek, hogy látta-e valaki botlásomat, de megnyugszom, mellettem egy 180 cm magas és szerintem ugyanennyit nyomó maci talál gazdára. Az elmúlt napokban körülnéztünk, mind a müncheni, mind a budapesti karácsonyi vásárokon, és ha a karácsony a szeretet ünnepe, akkor a giccs a szeretet művészete. München karácsonyi vásárán a tradicionális ételek: fehér, bajor virsli, burgonya röszti, almás vagy fűszeres krémsajtos tunkolnivalókkal, mézeskalács és gyümölcskenyér hegyek, fahéjas pörkölt mandula és még sok finomság. A forralt bort kis kék bög- récskékben adják, amit meg is tarthatunk, ha tetszik, vagy ha visszaadjuk, visszakapjuk a bögre árát. Minden forralt boros bódénál más és más egyedi bögrék vannak, amit minden évben erre az alkalomra csináltatnak. Ám a többi portéka már nem ragaszkodik annyira a hagyományokhoz, egyre több a Kínából behozott ízléstelen dolog, de Münchenben még nem annyira feltűnő, mint nálunk. Ott még látni természetes anyagokból készült igényes díszeket a bejárati ajtóra, belső dekorációhoz, mondjuk meg is kérik az árát. Egy mákgubókból, szárított virágokból és tobozokból készített ajtódísz ára 15-18 euró között mozog. Ne is tagadjuk ez bizony sok. Jóleső volt viszont válogatni az olcsó, de nagyon ötleletes mézeskalács és kuglófformák között. Maci, angyalka, űrhajós, bambi, mi sem tudtunk ellenállni a helyes kis szaggatóknak, persze a hátsó szándékkal, hogy anyu micsoda sütiket fog ezzel varázsolni. A legtöbb bódé valóban eszméletlen giccset árusít, ám a tolongás láttán sikerrel. Ez először kissé elszomorított, hiszen a kis kacatok árából már egy jó könyvet is ajándékozhatnánk. Persze, az nehezebb, hiszen kis nyomozómunkát is igényel. Milyen az ízlése, olvasta-e már? No meg manapság ki múlatja még az időt könyvekkel? Győzike és a Megasztár eléggé lefoglalják az agyakat. A felnőttek nagy része még érdeklődik a könyvek iránt, értesül a legújabb .sikerkönyvekről, de időhiányra hivatkozva egyre kevesebben töltik szabadidejüket este egy könyv társaságában. Az olvasás egyébként, ahogy a kutatások is bizonyítják, egyre nehezebben megy a gyerekeknek, az iskolában sok probléma van a kezdő kisiskolásokkal. Ezért is szinte nyűg elolvasni egy könyvet, és az is hónapokig tart. Arról ne is beszéljünk, hogy a kicsik többsége manapság már nem is örül, ha karácsonyra valakitől „csak” egy könyvet kap. Sokan azért mennek el a karácsonyi vásárra, hogy csak szétnézzenek, vagyis vásárlási szándék nélkül, de ötleteket kaphatnak itt is, esetleg ha meglátnak egy aranyos díszt vagy egy szép gyertyát, kiegészítésnek jó egy nagyobb ajándék mellé. Tehát érdemes melegen beöltözni és ellátogatni egy ilyen kis kirakodós vásárra, már csak a hangulat miatt is. Elnézem az idős nénit, aki papírmasé szí- vecskéket és mackógyertyákat árul. Bánatos kis brumikat, kanóccal a fejükön. Azt a fajtát, amelyet jóérzésű ember sosem gyújt meg, hiszen ki szeretné, ha égne a feje? Szóval van valami kedvesség a ráncos kis arcban, amint óvatosan becsomagolja a kis giccseket és még boldog ünnepeket is kíván a vevőinek. Ilyen ma már luxusüzletekben sincsen. Talán a bódék sültgesztenye illatú, gázlámpafényű kicsiny világában, a csetreszek között jobban él még a karácsony és a romantika hangulata, mint a plázák steril, pénzsza-
