Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-12-03 / 237. szám
hídlapmagazin 2005. december 3., szombat • HÍDLAP • András keresztje Szent András nevének hallatán több minden eszébe jut a hitbéli dolgokban jártas olvasónak. Először is maga az ünnep, november 30-a, hiszen az advent az ehhez a naphoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik. Nem kevésbé közismert kifejezés az „Andráskereszt”, azt azonban már kevesen tudják, hogy honnét is származik az elnevezés. A monda szerint András apostolt ilyen, X alakban összeácsolt keresztre feszítették. Az Andráskereszt mindig nagy tiszteletben állt. Mint burgund címert, burgundi keresztnek is nevezik, és gyakorta alkalmazták a favázas építkezéseknél is. A legenda szerint Szent András apostolt egy ilyen, X alakben összeácsolt keresztre feszítették hitének megvallását követően. Szent János elbeszélése szerint András egyike annak a két tanítványnak, akik először követték Jézust. Kezdetben Keresztelő János tanítványai közé tartozott, de amikor meggyőződött róla, hogy Jézusban megtalálták a Messiást, hozzá csatlakozott. Ezért vitte el Jézushoz a testvérét, Simon Pétert is. Máté evangélista így meséli el a történetet: „Mikor (Jézus) a galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, aki másik nevén Péter és testvérét, Andrást. Halászok voltak és hálót vetettek a vízbe. így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket.” Ok mindjárt ott is hagyták a hálót és csatlakoztak hozzá.” András életéről mindazonáltal keveset tudunk, legalább is, ami a szent iratokat illeti. Legtöbbet az apokrif, tehát a nem hivatalos hagyomány őrzött meg róla. Elbeszéli, hogy milyen viszontagságok közepette vitte Krisztus örömhírét András apostol Örményország napégette pusztaságain, Kurdisztán szakadékos hegyein át a Fekete-tenger partjáig. Feltűnik a szkíták földjén is, és hirdeti az evangéliumot a nomád pásztorok és vadászok sátraiban. Végigjárta Thrákiát és Görögországot, míg végül Achaiában Aegeas prokonzul elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy az az András, aki lerontod a bálványok templomát, és az embereket abba a babonás szektába csábítod, amelynek kiirtására a római császárok parancsot adtak?” András így válaszolt: „A római császárok még nem ismerték föl, hogy Isten Fia minden ember üdvösségéért jött el”, és meggyőző tanúságot tett Jézus mellett. Aegeas kifakadt: „Csodálkozom rajta, hogy értelmes ember létedre hogyan tudsz olyan valakit követni, akiről magad mondod, hogy keresztre feszítették.” Aegeas megütközése érthető volt, hiszen akkoriban a legmegalázóbb halálnem épp a keresztre feszítés volt. Erre András elmagyarázta, hogy Jézus kereszthalála misztérium, és hajlandónak mutatta magát arra, hogy e misztériumról többet is elmondjon, ha a helytartó hallani akarja. Aegeas így felelt erre: „Én türelemmel meghallgatlak, de ha te utána nem teszed meg engedelmesen, amit mondok neked, magad is megtapasztalhatod a kereszt misztériumát!” András egy nagy beszédben feltárta a kereszt által történt megváltást. A helytartó egyre türelmetlenebbül hallgatta. Végezetül börtönbe küldte, hogy András rájöjjön: teljesen értelmetlen dolog önként a kereszthalált vállalni és kitenni magát a legszörnyűbb kínoknak. Amikor a legválogatottabb kínzások sem törték meg, parancsot adott, hogy feszítsék keresztre. Amikor András megpillantotta a számára készített keresztet, hangosan fölkiáltott: „Udvöz- légy, szeretett kereszt! Te szépséget és ragyogást nyertél az Úr tagjaitól. Mert mielőtt az Úr fölszállt volna reád, a föld rémülete voltál, most azonban rajtad keresztül az én Uramhoz megyek!” Ereklyéit a 4. századtól Konstantinápolyban őrizték, majd 1208- ban erőszakkal vitték át Amalfiba. II. Pius pápasága idején, 1462- ben Rómába vitték. 1964-ben, a keleti és nyugati egyház kien- gesztelődésének jeleként a pápa átadta a konstantinápolyi pátriárkának, és Petrába, vértanúsága helyére került vissza. • P.Rein A legutóbbi Rudnay-est keretében a Mindszenty József Katolikus Általános Iskola vendége volt Eperjes Károly színművész. Valójában nem tudtam, miről is szól majd az előadás, ám a városi televízió felkérése, hogy készítenék a művésszel interjút, igen megtisztelő volt. Az est befe- jeztekor viszont úgy éreztem: sutba dobhatom minden feljegyzésemet, hiszen itt egészen másról volt szó, mint amire számítottam. November 28-án Eperjes Károly produkciója nem más volt, mint evangelizáció.- Ha ez így van, akkor jól van. Az a dolgunk. Tanítani és jól tanítani. Pedagógus gyerekként mindig is azt éreztem, hogy tanítanom kell, hiszen a tanítás nem más, mint morális bölcselet, a szív és az ész egysége, a Biblia és Arisztotelész filozófiájának összessége. Ez az egyetemes európai, ha úgy tetszik Szent István-i kultúra, szemben a pogány Koppány-kultúrával. Nem mindegy, hogy a neobarbár kultúrát mammo- nizáljuk-e, vagy pedig keresztünket fölvéve igyekszünk követni az Úr Jézust. Ha pedig föl is kérik rá az embert, amint engem fölkértek arra, hogy jöjjek el Esztergomba, akkor különösen ez a kötelességem.- Egy színész folyamatosan kommunikál az emberekkel. Hogyan látja? Mennyire fontos az életünkben a „na, gyere, beszéljük meg!”- Nagyon fontos a családban is, barátok között is és a társadalomban is, főleg, ha értelmes a beszélgetés, amely keresi az Isten igazságát. Ha csak fecsegünk bele a világba, az időpocsé- kolás. Létezik persze párbaj is némelyik beszélgetésben. Az egyik fél az igazságot hirdeti, a másik el akar mellette beszélni. Ez a jó és rossz közötti párbeszéd nem más, mint a kommunikáció drámai ereje.- Ön soha nem csinált titkot politikai hovatartozásából, mint ahogyan hitéből sem, hiszen egy ország ismeri Eperjes Károly tizenévvel ezelőtti megtérésének történetét. Mégis gyakran hallom, hogy „jó ez az Eperjes, de időnként azért kicsit sok".- Én ezeket a karizmákat kaptam. Akik még nem találtak el az Istenhez, azoknak fáj az a fajta nyíltság vagy láttatásmód, amellyel igyekszem az embereket a jó irányába terelni. Én is hallottam kereszténytől is és nem kereszténytől is, hogy „sok a Szamóca”. Mégis úgy gondolom, hogy nekem tenni kell a dolgomat. Szent Pálról is azt mondták, hogy sok. Pedig én gyakran inkább azt hiszem, hogy még mindig kevés.- A Hídember legendás Széchenyi alakítása után azt mondták a jelenleg „illetékesek", hogy nem akarják önt többet vásznon látni. Eperjes Károlynak van egy Hídembere, nekünk van egy Hídlapunk. A híd szimbólum. Hogyan töltheti be egy ember a híd szerepét ember és ember között?- Nem csak a színésznek, mindenkinek ez a feladata, hiszen az Úr Jézus tanítása eljuttat az egyik embertől a másikig. Ha az én hidam Isten és ember között hiteles, akkor talán az emberek felé is egyre hitelesebbé válók, és ezen a hídon keresztül esetleg mások is eljutnak az Istenhez.- Hogyan látja a választások előtt néhány hónappal? Merre megy ez az ország?- Én úgy gondolom, hogy egyre jobb irányba. Ki gondolta volna, hogy az uniós választásokon kétharmados jobboldali többség lesz? Ki gondolta, hogy a köztársasági elnök választásakor ez az eredmény születik? Gyurcsány Ferenc - akkor még sportminiszterként - valami olyasmit hamarkodott elszólni, hogy Mária levette rólunk a kezét. Hát még róla sem vette le! Szűz Mária soha nem vette le a kezét a magyarokról. Hogy Isten milyen mélyre enged sülylyedni bennünket, hogy onnét azután vulkánként kilövelljünk, azt nem tudom. Úgy gondolom, nincs más dolgunk, mint tenni, tenni, segíteni magunkon, és akkor majd az Isten is megsegít. A lehetőséget megkapjuk, csak élni kell vele.- Kívánom ehhez a munkához Szűz Mária kegyelmét és Isten segítségét.- Köszönöm, és egyben kívánok mindenkinek áldott, békés ünnepeket! És szeretném megköszönni a városnak azt a hallatlan szeretetet és lelkesedést, amellyel nyáron első rendezésemet fogadták. Talán az is szimbólum-értékű, hogy édesapám itt járt iskolába, innét lett pedagógussá, itt kapott gyémánt diplomát. Vele is átmentünk azon a bizonyos HÍDON. A hagyomány, amely meg kívánja egymástól különböztetni az azonos nevet viselőket a nagy elődök, példaképek közül, bizony nem mindig túlontúl figyelmes a névadások során. A történelem „Ferenc” nevű szentjei közül kétségkívül a legismertebb és legnépszerűbb Assisi Szent Ferenc, akit a néphagyomány „szüretelő”-nek is szokott nevezni, hiszen ünnepe októberben van. De akad még Ferenc rajta kívül is a szentek sorában, úgy mint a „trágyahordó” Calabriai Szent Ferenc vagy a „disznóölő” Xavéri Szent Ferenc. Utóbbi ünnepét 1623-ban, szenttéavatásának esztendejében december 3-ában jelölte meg a római naptár. Ha valaki a baszk származású nemes ifjúnak, Francisco de Jassu y Javiernek, aki 1530-ban a párizsi egyetemen éppen magiszteri fokozatot szerzett, azt mondta volna, hogy nevét évszázadokon át emlegetni fogják az egész világon, lelkének legérzékenyebb pontját érintette volna. Don Francisco ugyanis büszke ember volt, nagyra tartotta nemesi származását, és dicsőségre, megbecsülésre vágyott. A nagyravágyó fiatalembert olvasmányai közepette azonban szíven találta Krisztus igéje: „Mit számít az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a tulajdon lelkének kárát vallja?” - megtagadta minden földi vágyát, és honfitársa, Loyolai Ignác társaságához csatlakozott. 1538 novemberében ott térdeltek Krisztus földi helytartója előtt, akitől azt kérték, hadd változtassák meg korábbi fogadalmukat, vagyis a szentföldi zarándoklat vállalása helyett fogadalommal kötelezhessék magukat a pápa iránti tökéletes engedelmességre. Ignác, aki valaha katona volt, a „Jézus Csapata” nevet találta a legmegfelelőbbnek az új szerzetesrend megjelölésére, de később felcserélte a „Jézus Társasága” névvel, amely kevésbé katonásan hangzott. Azt azonban továbbra is megtartották, hogy a pápa kívánsága számukra parancs, amelyre semmi körülmények között sem mondanak nemet, és soha nem fogják a saját szájuk íze szerint magyarázni. így született meg a későbben olyannyira híressé-hírhedtté váló jezsuita rend. 1540 tavaszán III. Pál pápa a Társaságból két személyt Írországba, másik kettőt Portugál- Kelet-Indiába küldött. Egy testvér helyett, aki megbetegedett, Xavéri Ferencet Indiába irányította. Ferenc ettől kezdve gyakorlatilag folyamatosan úton volt. 1545-ben Mailapurból Malakka felé indult, amelyet a portugálok 1511-ben hódítottak el a muzulmánoktól. Győzelmüket akkor úgy ünnepelték, mint a kereszténység diadalát az iszlám felett. 1546. január 1-jén kelt útra, hogy a „Fűszer-szigetek” néven ismertté vált Molukka-szigetekre menjen, és segítségére legyen az ott élő keresztényeknek. Mintegy másfél év múlva tért vissza Malakkára, ahol meghallotta, hogy a Kínai-tengertől keletre új szigeteket fedeztek fel: Japánt, a felkelő nap országát. Haladéktalanul útnak indult. Összességében két évet töltött Japánban, ez idő alatt mintegy ezerötszáz embert keresztelt meg. Meglehetősen kis szám ez a másutt megkeresztelt tömegekkel szemben, de ez a kis eredmény vezette el Ferencet a fontos felismerésre: egy olyan magas kultúrájú országban, mint Japán, a missziót másként kell irányítani, mint a műveletlenebb népek körében. Alkalmazkodni kell, ismerni kell a nyelvet és az érintkezési formákat: Japánnak nagyon művelt és jól képzett misszionáriusokra van szüksége. Ferenc azt is fölismerte, hogy Japán a kínai kultúra örököse. A forrásokat tehát Kínában kell keresnie azokhoz az értékekhez, amelyeket Japánban annyira megcsodált. Ezért ébredt fel benne a vágy, hogy Kínába eljusson, s ott is evangelizálhasson. 1552. április 17-én már újra úton volt. Malakkából egy portugál kereskedő segítségével akarta elérni célját, a malakkai kormányzó azonban ellenezte a tervet. Féltette a portugálok kereskedelmi kapcsolatait attól, hogy egy külföldi titokban behatoljon az idegenek előtt szigorúan lezárt Kínába. Ferenc ekkor elhatározta, hogy egyedül utazik tovább. Ebben az elhagyatott, reménytelen helyzetben láz támadta meg, és szervezete a hosszú utazások és a kíméletlen munka után már nem volt ellenálló. 1552. november 3-án a reggeli órákban meghalt. Xavéri Szent Ferenc a jezsuita misszió tulajdonképpeni megalapítója, ugyanakkor az újkori misszió történetének legnagyobb alakja is volt. Fél évszázad sem telt el, és V Pál pápa boldoggá, XV Gergely pápa 1622- ben szentté avatta. XIV Benedek pápa 1748-ban India és az egész Távol-Kelet védőszentjévé tette, 1927-ben pedig XI. Pius pápa a földkerekség minden misszióját oltalmába ajánlotta. Az egykori párizsi magister tehát a misszionáló egyház védőszentje lett. • Dénes • Varga Péeer / \A Hídember Az Ur katonája
