Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-19 / 227. szám
2005- november 19., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete i\i\. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Egy hercegnő miraculumai „Szent királyok nemzetsége”. így nevezték az Árpád-házat évszázadok során és joggal, hiszen kevés olyan uralkodó dinasztia lelhető' fel Európában, amely annyi szentet adott volna az egyháznak és ezzel a kereszténységnek, mint éppen Árpád utódai. Közülük is kiemelkedik Szent Erzsébet hercegnő, II. András és a tragikus véget ért Gertrudis királyné gyermeke. Erzsébet már négyesztendó's korában elkerült Magyarországról, német földre ment, ahol a thüringiai ó'rgróf fiával jegyezték el. Lajos 1221-ben feleségül is vette a Wartburg várában nevelkedett hercegnőt, aki akkor tizennégy esztendős volt. 1227-ben megözvegyült, ezt követően terjedt el különös életének híre, és itt történt majdani sírjánál az a számtalan esemény, amelyet a legendaírók „miraculumnak”, csodának neveznek. L ajos korán bekövetkezett haláláig a fiatalok szerelme sokkal odaadóbb és lángolóbb volt, semmint az megszokott lett volna a jobbára politikai érdekekből köttetett hercegi, királyi nászok esetében. Lajosnak tapasztalnia kellett, hogy felesége szívét, jóllehet nagyon szereti őt, nemcsak ő birtokolja: Isten volt az, aki Erzsébetet egészen lefoglalta magának. És Lajos hálás hittel vette tudomásul, hogy felesége néha éjszaka felkel mellőle és a hideg padlóra fekszik, hogy Isten szeretetéért egy időre elhagyja férje közelségét. Azon sem ütközött meg, ha Erzsébet az asztalnál egy falatot sem evett, mert éppen böjtölt. Az 1225-ben kitört éhínség idején teljes tekintélyével mögötte állt, amikor Erzsébet fölnyitotta a kamrákat és hombárokat, és „kifosztva” a várat, segített az éhezőkön. Erzsébet legbensőbb titka s egyúttal legvonzóbb vonása az volt, hogy tökéletes összhangot tudott teremteni az Isten és a férje iránti szeretet között. Vannak, akik úgy magyarázzák, hogy a szerelme egyre inkább lelkivé vált. Ám ezt cáfolja az a tény, hogy milyen kimondhatatlan fájdalmat érzett akkor, amikor Lajos 1227-ben keresztes hadjáratra indult. Mintha sejtette volna a jövőt, Lajos ugyanis még útközben megbetegedett és meghalt. A hírt alig merték közölni Erzsébettel, s mikor megtudta, ezzel a kiáltással rohant végig a vár termein: ,Jaj, Uram Istenem, most az egész világ meghalt számomra!” Lajos oltalma nélkül nem folytathatta tovább addigi életét, ezért egy óvatlan pillanatban, gyermekeivel együtt elhagyta a várat. Az a nézet, hogy Erzsébet egy kitaszított, szegénységbe jutott grófnő, aki csodákat művel, hogy legyőzze környezete gonoszságait, jótettet jótettre halmoz, és fiatalon elég a szeretetben, közelebb állt a hívők leikéhez. Érthetőbb volt, mint azé az asszonyé, aki mindezt szabad megfontolással, önként tette, és akinek férje halála adta az alkalmat arra, hogy az evangéliumot minden fenntartás nélkül kövesse. Utolsó éveiben nagy szerepet játszott Marburgi Konrád, akit maga a pápa jelölt ki Erzsébet lelkiatyjául. Lajos még életben volt, amikor Erzsébet már arra a Konrádra bízta lelke vezetését, akinek 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett. 1228-ban követte őt Marburgba. Nagy feladatának tekintette Erzsébet tökéletességének kibontakoztatását. Szigorú lelkivezető volt, kis hibákért is megostorozta Erzsébetet. Ha észrevette ragaszkodását a világ dolgaihoz, azonnal kegyetlenül megvont tőle mindent. így tiltotta el tőle utolsó társaságát, két kedves szolgálóját is. Erzsébet pedig nem tiltakozott és nem keresett kibúvókat, hanem Krisztus iránti szerelme jeleként tökéletesen engedelmeskedett. Oly hűséggel és hajlékonysággal simult Isten kezébe, hogy emberi szigor nem tudott ártani neki. De amíg az egyik oldalon engedelmességével megkönnyítette lelkivezetőjének dolgát, a másik oldalon szinte leheteden feladat elé állította: Konrádnak kellett irányítania Erzsébet mindent felülmúló szeretetének tetteit. Konrád egészségéről is néha maga Erzsébet gondoskodott, mert a betegápolásból sem akarta kivonni magát. A lelkivezető és rábí- zottja közti harc egyik mozzanata tűnik fel abban a levélben, amelyet Konrád Erzsébet halála után IX. Gergely pápának írt: „Köny- nyek között kérte tőlem, engedjem meg, hogy házról házra járva koldulhasson. Amikor ezt megtagadtam tőle, azt válaszolta: „Akkor olyat teszek, amit nem tilthat meg nekem! És nagypénteken (1228-ban), amikor az oltárok minden ékességüktől meg voltak fosztva, a minoriták kápolnájának oltárára tette kezét, és lemondott a saját akaratáról és a világ minden pompájáról. Amikor mindenről le akart mondani, amije csak van, elhúztam az oltártól... ” Özvegyi javaiból Erzsébet ispotályt rendezett be Marburgban. Attól a bizonyos nagypéntektől fogva ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában, mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében bizonyára része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. 1231 novemberében megbetegedett. Utolsó napjait gyermeki derű ragyogta be. Elajándékozta a még meglévő holmiját, s vigasztalta a mellette lévő nővéreket. 16-án, éjfél körül halt meg. Marburgban temették el, s már négy évvel halála után,-4235-ben szentté avatták. Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba, november 19-re, a temetése napjára. 1969-ben ünnepét visszatették november 17-re, halálának napjára. Halálának híre megindította az egész tartományt. Szegényes, harmadrendi ruhájában ravatalozták föl az ispotály kápolnájában. Az emberek pedig seregestül jöttek, hogy utoljára láthassák jóságos anyjukat. Amikor megkezdték a gyászmisét, a templom tetejére leszállt egy nagy, fekete madár, és örömteli dalba kezdett. • Varga Péter Dénes Az örök fagy birodalma 185 éve fedezte fel Nathaniel B. Palmer, amerikai hajóskapitány az utolsó kontinenst, a fagyott Antarktiszt. Néhány száz évvel ezelőtt még ismeretlen volt, azóta csak „tudunk” róla, ám megismerni, lényegét megérteni alighanem máig sem sikerült. Képzeljünk csak el egy 14 millió négyzetkilométernyi területű fagysivatagot, ahol szinte biztosan még élőlénnyel sem találkozhatunk, de jóformán csapadék sem esik. Belső területeinek átlaghőmérséklete -40 Celsius körül alakul. Ezért fagysivatag, de a csapadékosabb területeken is maximum 500-600 mm az évi csapadékmennyiség. A nyugatantarktiszi Szárazvölgyek területén már 2 millió éve nem hullott csapadék. Itt mérték a Földön a leghidegebb hőmérsékletet: -89,2 fokot. Legtöbben, valószínűleg aligha kívánkoznánk eme szélsőségektől tarkított kontinensre, ám mégis sokan vannak és voltak, akik felfedezni, megismerni vágyták. Az Antarktisz sokáig nem csupán óriási jégsapkája miatt jelentett fehér foltot a világtérképen. Bár a rómaiak már sejtették egy hideg, jeges déli világrész létezését, felfedezése csak 1820. november 18-án történt. Tehát 185 évvel ezelőtt pillantotta meg először a jeges partokat Nathaniel Palmer amerikai kereskedő, aki hazafelé tartott Connecticutba. Az első ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis kapitány volt: 1821. február 7-én tette lábát a jeges földrészre. Ám az első tudományos kutató az Antarktiszion Carsten Borchgrevnik, norvég biológus volt 1895-ben. Egy történet szerint azért ő az első, mert, hogy a csónakban utazó társait megelőzhesse, a jeges vízbe vetette magát. Miután a partvonalát meghatározták, a kutatók érdeklődése egyre inkább a kontinens belső területei felé fordult. Earnest Shackleton a Birodalmi Transz-Antarktikus Expedíció keretein belül 1908-ban már a Déli-sark felé tartott, ám 180 kilométerrel a sarkpont előtt kénytelen volt visszafordulni. Az ő útvonalát a Mount Everestet is elsőként megmászó Sir Edmund Hillary fejezte be 1957-ben. Miután 1909 tavaszán az amerikai Robert Peary elérte az Északi-sarkot, a Déli-pólus felfedezése maradt az utolsó nagy feladat. Ezt később Roald Amundsen és Robert E Scott 1911-1912-es tragikus versengése hozta el. Végezetül pedig egy kis érdekesség: a kontinens első dokumentált szülöttje Emilio de Marcos Palma, aki 1978. január 7-én született Hope Bay-hez közel. Egyszersmind ő a világ legdélebben született embere is. Kalendárium A nánai út ügy továbbra is a lapok egyik központi témája volt száz évvel ezelőtt. Ezen kívül baleset, tragédia és szándékos bántalmazás kavarta fel Esztergom és környékének életét. November 19-i számában folytatja a botrányos állapotok között lévő nánai út ügyét az Esztergom. ,A nánai útról legutóbbi számunkban irtunk. Az ázsiai állapot a törvényhatóságban szóba kerül, hol B. Szabó Mihály bejelentette, hogy a legsürgősebb javításokra 3000 koronát adott ki a megfelelő alapból. Többek véleménye s a valóság szerint is ezt a pénzt a sárba dobták, mert azon kis javításokkal segíteni nem lehet. Egész újból kellene megcsinálni. Horváth Béla a főispáni székből Ígéretet tett a közgyűlésnek, hogy azon utak az állami utak sorába való vételéért lépéseket fog tenni. ” A jó hír az úttal kapcsolatban a Szabadság hasábjain olvasható november 25-én. „Az ország leggyatrább útjára vezető cikkben hívtuk fel a hatóságot. Az út veszélyes voltát az intéző körök is beismerték és folyó hó 27-től december 7-ig elzárják az útvonalon való közlekedést, a mely idő alatt alapjától kezdve újból fogják építeni. Az út építése alatt Nána község felé történik a közlekedés. Már most is arra közlekednek a kocsik és csak azok mennek a nánai-út felé, a kik öngyilkosságot akarnak elkövetni. Csak azt nem tudjuk még, hogy mért nem vette észre a járási főbíró már előbb, hogy az út elpusztult és mért késtek az építéssel a téli időszakig. ” A kérdés jogos, de a hír mégiscsak örömteli. Tragédiába torkollt egy családi veszekedés száz évvel ezelőtt, erről november 19-én ad hírt az Esztergom. „ Tányér István szentgyörgymezei 49 éves napszámos a Majális kutnál egy fára felakasztotta magát. Tányér feleségével mindig hadilábon állott s valószínűleg egy ilyen családi háború után menekült az erdőbe, hol véget vetett elbúsult életének. Tányér nagyot halló és elméjében kissé megzavarodott ember volt, ki már évek óta búskomoran dolgozott a hercegprimási palota kertjében. ” Egy reváns-gyanús ügyről számol be az Esztergomi Lapok november 19-én. „Signer Mór városi vámellenőr f. bó 19-én a primási palota előtti káposztás hajókon szedte a helypénzt. Lacsányi Pál egyedi földműves azonban nem akarta a 20 filler helypénzt megfizetni. Erre Singer Imc- sányi ladikja felé tartott, azon célzattal, hogy a renitens káposztást megzálogolja. Alig tett azonban néhány lépést a ladikról a partra fektetett deszkán, az utána jövő Lacsányi hirtelen elibe került és ekkor Singer - nem tudni mitől - megcsúszott és a Dunába esett, de egy kis hideg fürdőn kívül egyéb baja szerencsére nem történt, a megindítandó vizsgálat fogja kideríteni, hogy balesetről vagy bűncselekményről van e szó." Ugyanezen lap november 23-án egy mulatságos ám sajnos nagyon is komoly gyilkossági kísérletről ír „A mostoha és a palacsinta sütő” címmel. Puchner János nyergesujfalui lakos szivében nagy volt a keserűség mostoha anyja iránt. Méltatlankodása a minap ádáz haragban tört ki. De azért nem ragadott sem éles konyhakést, sem villogó baltát, hanem egy használatban kiérdemesült jámbor - palacsintasütőt. Azzal agya- bugyálta el irgalmatlanul a gyűlölt mostohát. Hogyan fogják ezt az esetet a lappangó ballada-költők megénekelni:?” Ennyi szörnyűség után következzen egy léleknyugtató, égi tünemény, szintén a lapszámból. „Lapunk múltkori számában megírtuk, hogy f. hó 17-ikéről 18-ikára virradó éjjelen gyönyörű szép északi fény volt látható városunk felett. A ritka természeti tünemény f. hó 22-én éjjel 12 óra tájban megismétlődött és ezúttal a Strázsahegy feletti égboltozaton tűnt fel egy óriási tüzvörös sáv. A sáv hovatovább ivalakot öltött mely a Strázsahegy felett kezdődve a Párkány felőli horizont szélén tűnt el. ” Úgy tűnik, hogy száz év alatt teljesen eltűnt, hiszen hasonlót nem tapasztaltunk a közelmúltban, vagy csak nem vagyunk elég figyelmesek? • Gál Kaea • Márkus
