Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-11-19 / 227. szám
I • HÍDLAP • 2005. november 19., szombat Esztergom felfedezése Erzsébet szép rózsacsokor F elfedeztem, hogy mostan köszönteni illenék. Erzsébet napja jeles, szép nap, a családi emlékezet szerint ilyenkor leesik az első hó is. A hóról, havazásról itt csak annyit, hogy ez az a tünemény, amely az egész világot percek alatt megváltoztatja. Tavaszra-őszre hónapokat kell várni, hajnalra, alkonyaira is órákat, de a világ fehérbe öltözésé- hez elegendő egy teli hófelhő és néhány perc. Erzsébet napja ugyanilyen hirtelen jön el. Az egyik órában még november 18., a vicces Eugén napja van, aztán egy schwarzwaldi kakukkária után egy pillanat alatt ránk köszönt Erzsébet. Azon nyomban lehet kezdeni az ünneplést, emlékezést, körtelefont, gratulációkat, különben alig lesz rá elég a következő huszonnégy óra. Köszöntők, Trubadúrok... utánnam! Egypár kedves Erzsébetet névszerint is üdvözölnék. Életrajzírója hajnalcsillagnak nevezte Árpád házi Szent Erzsébetet, kezdjük vele az Erzsébetek köszöntését. Esztergomi asszony volt. Árpád házi királyleánynak született, édesapja az Aranybullát kiadó András, édesanyja a tragikus sorsú merániai Gertrud, testvére pedig IV Béla királyunk. Négyéves korában Thüringiába, Wartburg várába vitték feleségnek, királyasszonynak. Férje a ke• yresztes hadjáratban meghalt, hazahozták és a bambergi dómban ravatalozták fel. A támaszát vesztett idegen, magyari asszonynak ezt követően semmi becsülete nem maradt a bajor sógorság és az udvari népek előtt. Kegyelemkenyéren élt a megözvegyült Erzsébet, nagyon nagy szegénységben. Királyi apja hívószavára sem tért vissza Magyarországra, megmaradt aszkéta, önfeláldozó élete mellett idegenben saját hivatását, küldetését szolgálva. Királynéként és özvegyen életét, idejét, kegydíját a betegek és szegények istápolására áldozta. Halála után, két év múltán már szentté avatták. Közismert a legendás rózsacsoda, amely világszerte Erzsébet nevéhez kötődik. Amikor rosszakarói jótékonykodása miatt meg akarták szégyeníteni, a szegényeknek vitt kenyerek kötényében rózsává váltak. Képen, szobron leginkább így ábrázolják. Ha virágot szánunk neki, tegyük az oltárra. Szilágyi Erzsébet Mátyás király édesanyja volt. László fiát lenyakazták, Mátyást Bécsbe, majd Prágába vitték szigorú őrizetbe, a „Ne Bojsa” toronyba, majdnem börtönbe. Édesanyja mindent megtett kiszabadításáért, hadsereget is szervezett, testvére Szilágyi Mihály vezetésével. Mátyás jó sorsát, szabadságát fogvatartójának halála hozta meg. Kiszabadult. Királlyá - jórészt édesanyja által előkészítve - 1458 januárjában választották Budavárott, a Duna jegén. Ezután Szilágyi Erzsébet visszavonult az anyakirályné szerepből, de még harminc évig óvta és kísérte figyelemmel Mátyás és az ország sorsát, nevelgette kis bicebóca unokáját. Senki sem vitatta, hogy Magyarország egyik nagyasszonyaként tették sírba Székesfehérvárott. Emlékét a Mátyás Anyja és a holló örökre megőrzi. A neki szánt rozmaringot fűzzük be az Arany János „összesbe.” Ismét királynét köszöntenénk. Erzsébet királynét, a segítő császárnét, pártoló diplomatánkat, Szi- szit. Bajor volt a lelkem és végre szerette a magyarokat valaki a Habsburg trónon. Mindez akkor történt, amikor a bosszúálló osztrákok és maga Ferenc Jóska is kíméletlenül torolta meg a rebellisek lázadását 1849-től tizenhat hosszú éven át. Esztergom szeretettel fordul a kiegyezést kijáró, a várfogságban raboskodó honvédtiszteket kiszabadító királynéja emlékéhez. Végiggondolva az Erzsébet-szobrunk történetét, derült ki, hogy Esztergom száznál több köztéri szobra közül övé az egyetlen, hiteles női portré. Stilizált nőalakok, kalászos, lovagló hölgyek között egyedül az Erzsébet-bruszt a hiteles személynek szóló. Az már művészettörténeti ritkaság, hogy ezen Erzsébet-szo- borból kettő látható Esztergomban. A vármegyeházán és a Szent Erzsébet iskola előtt ugyanazon alkotás egy-egy példánya, terrakotta és bronz változatban. Bármelyik elé letehetünk egy csokrot. A névnapján kereszteljük át az Erzsébet királyné úti városi óvodánkat is az O nevére. Egy csomó óvodás és saját kisleánya, az örökre híddá változott Mária Valéria köszöntse! Rajtuk keresztül boldogságot kívánunk minden leánynak, hölgynek, néninek, kinek egy esztergomi, Árpád házi királylány lett a keresztségben az égi védőszentje. • KolumbAn György 70 éves óvoda / Az egykori Szent Szív Otthon néven indult kisdedóvó ma az Erzsébet Királyné Óvoda Egyszuszra Duray Miklós rovata Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kommunizmus Emlékszünk-e még a kommunizmusra? Lehet, hogy ez buta kérdés, hiszen ki emlékszik szívesen a rosszra. A naptárra tekintve mégis ez a kérdés jutott eszembe, mert éppen ebben az időben kellett kötelezően ünnepelni hajdanán, a „szóéiban” a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Tizenöt éve - szerencsére - már nem ünnepeljük, sőt ettől az évtől a Szovjetunió egyetlen utódállamában, Oroszországban sem ünnepük már. Az ünneplésre most, ősszel, inkább a kommunista hatalom bukásának évfordulója ad okot. A volt kommunista államok némelyikében, késő ősszel, tél elején éppen erre emlékeznek - a berlini fal bontásának kezdetére, a prágai és pozsonyi kulcscsörgetésre, a temesvári eseményekre vagy a Ceausescu házaspár brutális kivégzésére - ez azonban csak a felszín, mint az 1917-ben, az Auróra cirkáló agyújából leadott lövés napjának ünneplése. De, hogy ne merüljön teljesen feledésbe a kommunista múlt lényege, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, Szlovákiában intézetet alapítottak, ahol gyűjtik a kommunizmus emberellenes bűneinek és ügynökhálózata tevékenységének a bizonyítékait, rekonstruálják az ügynökök és egyéb együttműködők és áldozataik jegyzékeit, és ebből a célból hozták létre a budapesti Terror Házát is, a XX. század szörnyű diktatúráira figyelmeztetve. A kommunista terror, diktatúra, agymosás, bőr alá mászó kényszerek politikai rendszerének a bukása után mi marad más hátra a túlélőknek, mint a múzeológusi tevékenység, az áldozatok emlékműveinek megépítése, szervezetek és alapítványok létrehozása, amelyek kitüntetéseket osztogatnak az arra érdemeseknek. Mi marad más hátra, ha nincs felelősségre vonás a tettekért, ha nincs megtisztulás? A minap beszélgettem két, tizennyolc éves fiatalemberrel, akik három évvel a kommunista rendszer bukása előtt születtek. Szüleik akkor kb. huszonöt évesek lehettek, azaz valamikor az 1960-as évek legelején látták meg a napvilágot, a kommunista rendszer arculatváltásának, a politikai foglyok hatalmi kegyelemben részesítésének idején, a magyarországi gulyás-kommunizmus kezdetén. A nagyszülők pedig a II. világháború alatt vagy közvetlen előtte születhettek. Ha az elszakított magyar területek visszacsatolásának idején, akkor még örömmámorban, ha kissé később, akkor már rettegésben jöttek a világra, de semmiképpen nem békebeliek, mert azok a dédszülők voltak. A két fiatalember szülei és nagyszülei a rendszerváltozás előtti életüket diktatúrában élték le. Lehet, hogy részesei lettek az elnyomó rendszernek, de lehet, hogy csak a túlélésért küzdöttek. Akár így volt, akár úgy, a fiatalemberek számára ez a múlt már nem létezik. És amint kiderült, nem értik, hogy a múltban elkövetett tetteikért miért kellene felelősségre vonni embereket - apáikat, nagyapáikat -, ezért nem értik a felelősség erkölcsi vonatkozását sem. Részükről nincs felelős- ségrevonási kényszer és ebből eredő erkölcsi norma sem. A rendszerváltozás óta tizenöt év telt el, mi értelme a kommunista múlt felhánytorgatásának - mondják. De nem ez a baj, ők nem tudhatják, miért felelősek az elődjeik, mert azok nem gyakoroltak lelkiismeret vizsgálatot. És biológiailag is nekik van igazuk, hiszen az állatok sem vonják felelősségre az állatvilág más egyedeit. A kocát nem állítják bíróság elé, mert felfalta fölös malacait, mert számukra már nem volt emlője, és az oroszlánt sem ítéli halálra rögtönítélő bíróság, mert megölt egy zebrát, sőt a zebrák sem hirdetnek emiatt vérbosszút. Az is igaz, hogy a koca soha sem akart művi vetélést, és az oroszlán sem bérgyilkos. De az ember biológiailag nem sokban különbözik ezektől a lényektől, és mégis merőben más: gondolkodik és alkot, uralkodik ösztönein, hisz és tagad, szeret és gyűlöl, véd és öl, emlékezik és megbocsát, van erkölcse, akár jó vagy csapnivaló. Az ember legsebezhetőbb pontja az erkölcse, mert a legviszonylago- sabb. Ne becsüljük túl az embert. Kevesen vannak közöttünk, akik abszolút mércével mérnek. De az sem abszolút, csak ahhoz közelít. Minél inkább a mában élünk, annál inkább közmegegyezésen alapul az erkölcsünk. Hol vagyunk már a rabbi által kimondott ítélet és a közösség általi megkövezés korszakától? Talán inkább a bűnbak-keresés korát éljük, de nem merjük meglelni, hátha valamelyikünk rokona. Ha egy társadalomban a bűnnel érintettek aritmetikai vagy hangsúlybéli többséget alkotnak, akkor a bűn megítélése is viszonylagossá válik, mert feloldódik a túloldaltól elválasztó határa. Egybemosódik a főbenjáró bűnös, a bűn végrehajtója, a bűnsegéd és a cinkos, a tevékeny és a tétlen szemlélő közötti határ. Idő múltán egyenlővé válnak, de a túloldal ezúttal is egyedül marad. A főbenjáró bűnös tisztának, a kor emberének érzi magát, a kort pedig nem lehet alanyilag felelősségre vonni. Csak a szükségszerűség parancsára cselekedett, ez pedig a legtermészetesebb törvény - vélik sokan. A tétlen szemlélőben pedig ezzel arányosan nő a bűntudat, és retteg, nehogy lebukjon a főbűnös, mert őt is magával rántja. Ez a lelkiállapot átlépi a nemzedékek közötti határokat. Ki szeretne bűnös apa utódja lenni? Ezzel létre is jött az egyezményes erkölcsi norma legfontosabb alapja: mindannyian felelősek vagyunk a múltért, - ezért senki sem felelős semmiért. Aki felelősségért kiált, békétlen! (folytatás a jövő héten) Az óvodát 1935. július 7-én alapította Boronkai Mária Ágota, Szatmári Irgalmas nővér. Az induló intézmény első vezetője Mátyásfi Firmina volt. Az 1948-as államosításkor nyolcvan gyermekkel foglalkozott az óvoda. A legtöbb kicsi a hetvenes évek végének nagy magyar „baby-bumm”- jakor volt, ekkor kétszáznegyven kisgyermeket neveltek itt. Most a kerek évfordulót és az óvoda új elnevezését, az Erzsébet Királyné Óvoda címet ünnepük a gyerekekkel együtt a dadusok és óvónők. Sápszky Lászlóné jelenlegi igazgató segítségével adunk képet erről az óvodáról. A kezdeti intézmény két kis teremből, egy köves padlóburkolatú ebédlőből állt. Az óvodának ekkor egyetlen vizescsapja volt. Az 1956-ig a Petőfi Sándor utcában működő intézmény egy városi tanácsi határozat alapján került át a jelenlegi épületbe. Az eredetileg kétemeletes bérháznak épült ingatlan földszinti részére költözött be az óvoda. Az intézménynek ekkor két óvónője, két dajkája és konyhai dolgozója volt. Ekkor még egy csoportot neveltek a pedagógusok. 1973-ra már három csoporttal foglalkoztak az óvónők. A bevezetőben említett nagy „baby-bumm” idején, a demográfiai robbanásnak köszönhetően immár nyolccsoportos óvodává nőtte ki magát az intézmény. Ekkorra már három különböző épületet használtak a megfelelő ellátás elvégzésére. A némi zsúfoltságot jelentő időszakot a Honvéd utcai új óvoda megnyitása enyhítette. Romanek Ferencné intézményvezető nevéhez fűződik ez az eddigi leghosszabb időszak 1956-tól 1989-ig. Az ő irányítása alatt fejlődött eddig a legnagyobbat az óvoda, mint tárgyiakban, mint pedig szellemiekben. Az intézmény fejlődésének több szálon futó története nemcsak a tárgyi feltételek javulását, hanem a gyereknevelés progresszióját is magával hozta. A kezdeti időkben még cserépkályhával fűtött oviban a 70-es évekre távfűtéses, saját, modem konyhával és vizesblokkal felszerelt intézmény lett. A gyermeknevelési program mai alapjai a vaskapui dombok közelségét kihasználó természetbarát oktatás és az egészséges, sportos életmódra nevelés elméletét és gyakorlatát alkalmazzák. Emellett, a jelenlegi kor követelményeinek megfelelően az óvodába járó hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására is hangsúlyt fektetnek. Az Erzsébet Királyné Óvoda alapfilozófiája, alapprogramjából idézve: „Alapvető célunk a gyermekek harmonikus, sokoldalú személyiségfejlődésének elősegítése, szeretetteljes, érzelemgazdag légkörben, az egyéni és eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. .Mindez élménynyújtással, változatos tevékenységek biztosításával, olyan óvodai életet teremteni, melyben képességeik fejlődnek, személyiségük gazdagodik” Ez alapján az ovisok itt sokat járnak kirándulni, sokat sétálnak a környező hegyekben, a Kis- és Nagy-Duna partján, hogy ott, a helyszínen figyelhessék meg a természetet. Fontos, hogy a környezet megismerése közben is és bent, az intézményen belül is vidámak, kiegyensúlyozottak legyenek a gyerekek. Az iskolára való felkészítés egyik fontos eleme, hogy a gyerekekben kialakítják a fogalmakat. Egy folyóparti séta alkalmával megismerkedhetnek például a víz, a folyó tulajdonságaival, a vízben és a víz mellett élő állatokkal, növényekkel. A környezet megismerése mellett színházba és kiállításokra is elviszik a legfiatalabbakat. • Pölti Zoltán
