Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-10-05 / 195. szám

4 HÍDLAP • 2005. október 5., szerda RÉGIÓ www.istergranum.hu Alommunkák és álombérek Nyugat-Európában A munkaügyi központok is segítenek a külföldi munkavállalásban Folytatás az 1. oldalról A rendszert az Állami Foglalkozta­tási Szolgálat honlapján (www.afsz.hu), vagy a munkaügyi központokban bárki díjmentesen igénybe veheti. Leinformált, meg­bízható állásokat találhatunk a rend­szerrel, a visszajelzések pedig mind­eddig pozitívak. Romanek Etelka hozzátette, az unió gazdasági térsé­gének valamennyi országába kínál­nak jó lehetőségeket, mind fizikai, mind szellemi munkakörökbe. Kizá­rólagos feltétel a szükséges nyelv kommunikációs szintű ismerete, ami A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint a többi nemzethez képest egyelőre alacsony az uniós tagor­szágokban dolgozó magyarok szá­ma. Írországban 120 ezren regiszt­ráltatták magukat 2004 májusa és 2005 júliusa között, ebből mintegy 3400 volt a magyar. Svédország­ban a 6000 regisztráltból mindösz- sze 270, míg az Egyesült Királyság­ban a 230 ezer regisztráltból 6900 munkavállaló hazánkfia. a legnagyobb problémát is okozza. Legutóbb szociális munkakörbe ke­restek jelentkezőket, akár megfelelő végzettség nélkül is, havi nettó 240 ezer forintnak megfelelő fizetésért. Munkajogi szempontból ugyanazok az előírások és jogok vonatkoznak, il­letve illetik meg az unió tagországai­ban dolgozó magyart, mint az adott ország állampolgárait. Segítséget azonban nem a nagykövetségektől, hanem az ottani munkaügyi közpon­toktól érdemes kérni - mondta el a Hídlapnak Kalmár András, régiónk Eures felelőse. Lapzártánkig nem kaptunk válaszokat a Foglalkoztatás­politikai és Munkaügyi Minisztéri­umtól arra vonatkozóan, hogy az uniós csatlakozás óta hány magyar állampolgár dolgozik külföldön az Euresnek köszönhetően. Szolnoki Dalma 1997-től 2000-ig au pair-ként, házvezetőnőként dolgo­zott Londonban, budapesti egyete­mistaként unokahúga révén került kapcsolatba az angliai munkával, idén szeptember elején már ügy tért visz- sza, hogy az elmúlt évek során meg­szerzett nyelvtudásával azonnal talált munkát. Szolnoki lapunknak el­mondta, hogy Angliában már régóta működik az Eures rendszerhez ha­sonló lehetőség, és Magyarországgal ellentétben itt számtalan munkahely közül válogathat az ember, továbbá nincs szükség kapcsolatokra sem egy- egy jobb beosztáshoz. Mint mondta, itthon humán szervezőként végzett, ám Angliában egyelőre nem mer iro­dában elhelyezkedni, mivel beszéd- készségével ellentétben az angol helyesírással még vannak problémái. Érdekességként elmesélte, hogy már 1997-ben annyit keresett baby- sitterként, mint édesanyja itthon bio­lógusként. Londonban egyébként rengeteg magyar orvos dolgozik, sőt az is előfordul, hogy csak hétvégére utaznak a szigetországba, hogy kiegé­szítsék gyér fizetésüket. Érdemes még tudni, hogy a hazaitól eltérően Angliában a nyolcórás munkarend valójában hét óra munkát jelent, mi­vel van egy óra kötelezően eltöltendő szabadidő, ezt azonban nem fizetik. Az ottani bérek ennek tudatában még vonzóbbnak tűnnek. • Juhász Regina Gáz lesz: áremelés az éttermekben is A kereskedőket és pékeket is érzékenyen érinti a gázáremelés A november elsejétől életbe lépő gázáremelés az élet egyre több te­rületén megmutatkozik, és nem­csak az önkormányzatokat sodor­hatja csőd közeli állapotba, hanem a pékeket és a kereskedőket is. Hiába védekezik a kormány azzal, hogy a lakossági gázárak emelését nem engedik, ha a közüzemi fogyasztókat érintő 19 százalékos emelés a pékeket, vendéglátósokat és a kereskedőket sem kíméli, így közvetve ugyan, de a lakos­ság is a gázáremelés vesztese lehet. Szalma József, a Szalma Csárda és Panzió tulajdonosa élt a gázszolgálta­tója által felajánlott kedvezménnyel, és előre megvette az egész éves gáz- mennyiséget, így az áremelés egyelőre nem érinti. „Januártól azonban elke­rülhetetlen lesz egy árkorrekció, előre­láthatóan 10-15 százalékos változtatásra lesz szükség” - mondta Szalma József. Heim Endre, az Esztergomban is ismert Heim Sütöde tulajdonosa még nem számolt utána, mennyivel emel­kednek kiadásai november elsejétől, de attól tart, hogy a régóta szükséges­sé vált áremelést továbbra sem tudják érvényesíteni. Vállalkozóként fél ugyanis attól, hogy egy nagymértékű emeléssel elveszítheti vásárlóit. Az esztergomi önkormányzat egy­előre keresi a lehetőségeket, hogyan oldhatná meg a kezelésében álló szá­mos közintézmény fűtési problémáit, ám a végeredmény egészen biztosan nem lesz kíméletes. A kormány által ígért kompenzációt szkeptikusan vár­ják, és addig is kutatják a megfelelő forrásokat, amelyekkel sikerülhet ki­gazdálkodni a gáz árának emelkedését. Haller Zoltán, független önkor­mányzati képviselő indokoltnak tart­ja a gázár emelését, mivel azt a jelen­leg magas világpiaci árak befolyásol­ják. A Hídlapnak elmondta, hogy az önkormányzatoknak több pénzre len­ne szükségük, bár Esztergomban egyelőre nem kell csőd közeli állapot­tól tartani, hiszen az iparűzési adóból befolyt összegek tavaly óta másfél- szeresére nőttek. Haller Zoltán sze­rint a bajban lévő településeknek az Önkormányzati Szolidaritási Alap nyújthat még segítséget, ahová az iparűzési adók egy részét kell fizetni. • JRG Kamerastop az öltözőkben Jogsértő a személy- és vagyonvédelmi törvény jelenlegi változata Vadak és vad vágyak az erdőkben Meddig számít hóbortos szórakozásnak és meddig szimpla gyilkolásnak a vadászat? Folytatás az 1. oldalról Borai Ákos, a Belügyminisztérium egykori főosztályvezetője, aki a törvény előkészítésében is részt vett ugyanak­kor azt mondta: valószínűleg szigorú szabályozás nélkül sem vált volna gya­korlattá - ahogyan az a törvény életbe­lépése előtt sem volt jellemző - az öltö­ző és mellékhelyiség figyelése, erre vo­natkozóan az egyéni szerződésben tisz­tán rögzíthetők a feltételek. A szabályo­Bukovics Krisztián zással szerinte nem az volt a gond, hogy túl megengedő lenne, hanem nem zárja ki egyértelműen a most al­kotmányellenesnek ítélt lehetőségeket. Azt viszont senki sem tudja, hogy mi­kor kerül sor a kifogásolt rendelkezések pontosítására, mert míg a javítás né­hány perces munka, addig az Ország- gyűlés elé valószínűleg még sokára ke­rül a törvény módosítása. • Szh LAP(SZ)ÉL A kora ősz egybeesik a szarvas bőgés és a vadászati szezon kez­detével. A vadászatnak ősi hagyo­mányai vannak régiónkban, igaz, az elmúlt években egyre többe ke­rül a szenvedély finanszírozása. Emellett egyre kevesebb a vad, ami a határon túlról érkező, többségé­ben olasz vadászoknak köszönhe­tő. A szervezett, ám törvénytelen vadásztatás során az utóbbi évek­ben több ezer védett madarat pusztítottak el Magyarországon. „Hatalmas, méregdrága terepjáró­kon feszítve, makulátlan, a legújabb divat szerint készült vadászruhákban jönnek az újgazdag vadászok, akik, miután kilőnek két-három szarvast, vagy őzet, már mennek is” - pana­szolta a Hídlapnak egy neve elhallga­tását kérő vadász. „Ézek az emberek nem gondoskodnak az erdőről, nekik csak néhány órás szórakozás a vadá­szat, miközben én képtelen vagyok tovább fizetni az egyre drágább en­gedélyeket” — kesergett a férfi. A vadászat ma valóban egyre drá­gább kedvtelésnek tűnik, több százezer forintot kell előteremteni ahhoz, hogy valaki vadászhasson. Emellett a tagsági díjak, a kötelező engedélyek évről évre további komoly kiadásokat jelentenek. Nagypál Zoltán, a Komárom-Eszter- gom Megyei Vadászkamara titkára be­avatott a vizsgák és az engedélyek meg­szerzésének menetébe: „Mindenek előtt állami vadászvizsgát kell tennie a jelentkezőnek. A kétnapos vizsgát ne­gyedévente rendezik meg megyénk­ben, s gyakorlati és elméleti részből áll. A számonkérés külön része az elméleti fegyverismeret, melyből a rendőrség munkatársa előtt kell bizonyítani a fel- készültséget. A sikeres vadászvizsgát követően a vadászkamaránál lehet ki­váltani az idényre szóló vadászjegyet, amit évente érvényesíteni kell.” A vadászvizsga díja 10 ezer forint, de aki előkészítő tanfolyamon is részt akar venni, annak további 30 ezer fo­rintot kell kifizetnie. A következő ki­adás a fegyver beszerzése: egy vadász­puskáért 60 ezer forinttól 700 ezer fo­rintig bármennyit elkérhetnek. A költségek tehát megközelíthetik akár az egymillió forintot is, és ebbe az összegzésbe még nem számoltuk bele Megkezdődött a szarvasbőgés, va­gyis a szarvasok párzási időszaká­ba érkeztünk. Az autósoknak érde­mes fokozottan odafigyelniük arra, hogy az állatok ilyenkor kevésbe fi­gyelnek környezetükre, elveszítik a félelemérzetüket és megtörténhet, hogy a szokásosnál is gyakrabban keresztezik az utakat. Megyénkben elsősorban a Tatabánya - Tarján, Tarján - Héreg - Bajna útvonalon ajánlott a fokozott odafigyelés. a vadásztársaság éves tagsági díját, ami szintén több tíz, sőt helyenként több százezer forintra is rúghat. A Helembai Vadász Társaság elnöke, Rományik György elmondta, hogy az engedélyezés Szlovákiában is hasonló­an zajlik. A vadászjegy kiváltása ott 10 ezer koronába (mintegy 65 ezer forint­ba) kerül. A helembai társaságba 11 va­dász tartozik, akik 600 hektár vadászte­rületen osztoznak. A szabályozások tehát nagyon szigo­rúak, amivel leginkább azokat a vadá­szokat hozzák nehéz helyzetbe, akiknek családja már hosszú évtizedekre vissza­tekintve foglalkozott ezzel a kedvtelés­sel, s most az anyagi követelmények mi­att nem képesek szenvedélyüknek hó­dolni. A nagy költségek oka, hogy a rendszerváltás után megnövekedett azoknak a száma, akik úri passzióból foglalkoztak a vadászattal. Vadásztársa­ságokat alapítottak, ahol a tagdíj a több százezer forintot is elérheti. Mint ázt Nagypál Zoltántól meg­tudtuk, a vadak száma sehol sincs pontosan nyilvántartva, mivel ez szinte lehetetlen is a természetes sza­porulat és a halálozás miatt. A vadász csak a kilőtt vaddal tartozik elszámo­lással, s ennek ellenőrzése egy ma­gánerdőben szinte lehetetlen. Emellett már évek óta lehet hallani Olaszországból érkező vadászokról, akik kilőttek olyan vadat is, amely nálunk védett faj. Az országhatáron számos ilyen esetre derült fény az el­lenőrzések során. Több esetben egész kamionnyi kilőtt állatot pró­báltak kivinni Olaszországba. Arról pedig nincsenek pontos adatok, vajon hány védett állat került ki Magyaror­szágról észrevétlenül. Az utóbbi másfél évben szigorod­tak a szabályozások és ellenőrzések, ezért csökkent az illegális vadkilövé­sek száma, de az évekig tartó orvva­dászat komoly károkat okozott a ha­zai vadgazdálkodásban. A helyzet az EU-hoz való csatlakozásunk után azonban csak keveset változott, az il­legálisan hazánkban vadászó, védett fajokat kilövő vadászok száma csak kis mértékben csökkent. Egykutya A téma nem új, a tálalás azonban igen. A régi idők rendszer ellen lázadó huligánjait egy teljesen más alapon felnevelkedett generáció vette át, akik - miután megszűnt az elnyomó hatalom - a legkülönbözőbb dolgok ellen lázadnak, vagy éppen állnak ki mellettük. És mivel ez ma szabad, jóval szabadabb mint egykoron, számuk megszaporodott, mint árvíz után a szúnyogoké. Egymást érik szűkebb környezetünkben is a nem rit­kán bűncselekményig fajuló vandalizmusok. Az elkövetők kevésbé azo­nosíthatóak, mint korábban, de egyvalamiben szinte valamennyien meg­egyeznek: alapvető szocializációs problémákkal küszködnek, képtelenek beilleszkedni az egyébként teljesen szétzilálódott társadalomba. Míg ko­rábban a hetven éves házmester bácsi egy seprűnyéllel hadonászva jó eséllyel pályázott arra, hogy megfutamítja a szárnyaikat bontogató van­dálokat, addig ma már a pisztollyal-gumibottal felszerelt éjjeli, avagy biztonsági őr, portás is jobban teszi, ha meghúzza magát, amíg körülötte garázdálkodnak. Ellenkező esetben szinte garantált - jobbik esetben - a pofon, rosszabb esetben pedig a súlyos testi sértés. A hétvégén az eszter­gomi Széchényi téren álló szoborcsoport megrongálóit megzavaró idős asszony előtt, éppen ezért, le a kalappal. Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be: melyikünk mert volna három életerős suhancra ráripakod- ni késő este, egyedül? Bizony kevesen, a fentebb felvázoltak miatt. Ami még szomorúbb, hogy ezeket a fiatalokat ugyanaz a társadalom neveli, amelyben mi élünk, tanárok szenvednek azzal, hogy rendes kerékvágás­ba tereljék az ő kezeik közé rendszerint már elvadultan kerülőket. Teszik ezt egyre kevesebb sikerrel, megfosztva minden nevelési eszköztől, tud­ván, hogy ezek a gyerekek (?) tisztában vannak jogaikkal - csak, a köte­lességekkel nemigen -, és bármilyen mondvacsinált okkal feljelenthetik őket, ami ismerve a mai, rendszert, egyet jelent a nevelni vágyó munka­erő lapátra tételével. Érdekes párhuzam vonható egyébként ez és a hazai (legyen az magyar avagy szlovák) börtönhelyzet között: az elítéltek több­sége (persze nem mind, csak dörzsölt zsiványok, akik legkevésbé sem vé­letlenül kerültek a zárkába) sakkban tartja börtönőreit, urakként tölti büntetését, tudván, hogy a honi törvények több jogot biztosítanak nekik, mint a cellaajtó másik oldalán álló börtönőrnek. Attól tartok, a párhu­zam legkevésbé sem a véletlen műve, és akármennyire is szeretnénk máshogy látni a dolgot, nyilvánvaló, hogy teli van a világ gazemberrel, itt lent, és ott fent is egyaránt. A különbség minimális: az egyiket nevel­jük, a másikat megválasztjuk, egykutya. A vad az állam tulajdona és csak az elejtése után kerül a jogosult birtokába. Ezután a vadat rögtön meg kell jelölni az egyedi azonosító számmal ellátott krotáliával. Ezzel egyidejűleg a vad faját, ivarát, elejtése helyét és időpontját is be kell írni az egyéni tőjegyzékbe, és mintát kell mellékelni a meghatáro­zott szervekből. A szállítása is csak ezután történhet. Általában az elejtett va­dat vadkereskedő és feldolgozó társaságok vásárolják fel, és a hús csak szi­gorú vizsgálatot követően kerülhet feldolgozásra, ill. közfogyasztásra. • H. B.

Next

/
Thumbnails
Contents