Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-29 / 213. szám
• HÍDLAP 2005. október 29., szombat hídlapmagazin A nagy kristály 2002-ben Esztergom városa a Széchenyi terven jelentős támogatást nyert élményfürdő létesítésére. A város vezetésének szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy Esztergom város történelmi, kulturális öröksége megköveteli a város rangjához méltó, a város lakóit büszkeséggel eltöltő fürdő létesítését Ezért Esztergom városa tervpályázatot írt ki, ahová az ország legnevesebb építészeit hívta meg, hogy a Széchenyi tervben megfogalmazott szolgáltatásokhoz méltó épületet tervezzenek. Tucatnyi pályamű közül a szakértőkből álló zsűri a Finta Építészeti Stúdió által tervezett épületet fogadta el. A Finta Építészei Stúdió pályázatának képlete az volt, hogy a Prímás-sziget zöld környezetébe nagy objektumot „házként”, hagyományos épületként elhelyezni nem tanácsos, így olyan megoldást kerestek e nehéz és felelősségteljes tervezést igénylő problémára, amelynek eredménye egy, a befogadó környezet zöldjébe beleülő, beleolvadó, azzal együttélni tudó objektum. A Duna-ág mellé telepített fürdő folyómenti túlpartján helyezkedik el az unikális építészeti és táji szépségekkel rendelkező történelmi belváros, felette a Bazilikával és a várral. Finta József és tervezői úgy gondolták, a várost a szigeten egyedi hangulatával folytatni nem szabad, a fürdőkomplexumnak egy olyan „testre” van szüksége, amely teljességgel elüt a város struktúrájától, hangsúllyal viseli azt a kort, amelyben létesül, de közben kellő alázattal viseltetik közvetlen környezetével szemben. Esztergom számára ez a fürdő nem csupán egy létesítmény, de arra is hivatott, hogy formai egyediségével, élménykínálatával a városhoz kösse hosszabb időre is. Az épület, a tervező koncepciója szerint, egy hatalmas emelkedő kristály, melynek háromszöge fut fel 6 méteres magasságból egy 15-16 méteres szintig. E szétnyíló legyezőforma különböző magasságú, hegyesszögű háromszög-szeletekből strukturálódik össze, amely szeletek egy kisebb része üveg-testű, jóval nagyobb hányada pedig funkcionálisan is ekként működő zöldtető. Ez az emelkedő kubus tartalmi értelemben is indokolt, hiszen a legmagasabb „testekben” helyezkednek el a legtágasabb élményfürdő terek. A ház egyes funkcionális egységei tömören, és a fürdő működési „képletét” követve helyezkednek el egymás mellett - igen tömör és gazdaságos elrendezésben. A fürdő legyező-alakú, emelkedő-ágaskodó teste „Mai szobor”, amely zöld színeivel, különleges, előpatinázott rézlemezpanelekből álló burkolatával egyszerre rokonul a szigethez és a Bazilika patinás kupolájához is. A hatalmas háromszögű zöld tető, amely lefedi az egész építményt gyepszőnyegével, az épületet környezete szerves részévé formálja. A ház belső terei a legyező kitáguló üvegteste irányában tágulnak, egyre nagyobbra, egyre levegősebbre, s e táguló üvegfalú „test” rátekint a város szimbólumára, a Bazilikára. „Meggyőződésem, hogy minden kornak - még a mi vizuális-esztétikai-filozófiai értelemben igencsak zavaros korunknak is, megvan az a joga, hogy önmagát (építészete-művészete eszközeivel) saját nyelvén fejezze ki. Ilyen értelemben nem hiszek a kényszerű múltbate- kintésben, illetve a múlt jelenkori visszaidézé- sében. Jómagam nem kívánok azzal foglalkozni, hogy a kivitelezés körül milyen rémtörténeteket pletykálnak, hiszem, hogy az épület megvalósult állapotában igazolni fogja önmagát, s a város vezetését, mint megbízót is. Az esztergomiak talán idegenkedve nézik ezt a számukra szokatlan épületszobrot, remélem a ház élete helyére teszi majd ezt az averziót. A vélt vagy valós merészséggel egyébként senkit és semmit nem akartam, nem akartunk provokálni, de a mai magyar építészet állóvízébe azért jó néha-néha bedobni egy-egy követ...” - mondta az Ybl- és Kossuth díjas Finta József. Finta József a Háttérben Németh Miklós Attila vendége volt a Kossuth Rádió Háttér című műsorában Finta József a múlt héten. A Kossuth- és többszörös Ybl-díjas építész a főváros meghatározó épületeinek tervezője Budapest romlásáról beszélt és hazánkról, mint egy pusztuló országról számolt be.- Ön korábban Makovecz Imréről szólva megjegyezte, hogy bár közös a gondolkodásuk, vele ellentétben Ón nem vállal közszereplést. Nem tartja fontosnak, bogy mindig mindent kimondjon, mert az sok energiát vesz el az alkotómunkától. Miért változtatta meg a véleményét?- Hát vannak olyan idők és olyan szituációk, amikor némi közszereplést azért vállalni kell. Ennyi módosítás belefér az elvekbe, teóriákba. Én politikus sohasem voltam, sohasem leszek, viszont szakmapolitikus talán igen. Vénülő fejjel már az ember kicsit erre is adja a fejét és amikor valóban azt látjuk, hogy az építészet területén óriási problémák vannak, - persze világszerte, nem csupán Magyarországon, de itt amolyan követő módon és szegényesen csináljuk a magunk plusz problémáit - akkor azért lehetetlen nem megszólalni.- De ugye azt mondják, hogy a 70 éves építész a legértékesebb a szakmáján belül, mert már mindent tud, minden a kezében van, minden a fejében van. Miért mondja, hogy vénülőfejjel?- Hát én mindenképpen ezt szoktam mondani magamnak, feleségem nem mindig mondja ezt, lehet, hogy a fiatalabb kollégáim sem ezt mondják. Kétségtelen, hogy igen-igen kiváló, nálam sokszorta kiválóbb építészek azért 70 éves korukban még nagyon-nagyon aktívak voltak. Engem már azért fáraszt ez az egész körülvevő világ. Semmiképpen nem az, amikor rajzolhatok, firkálhatok, egy épület képletét rajzolom le vagy mikor erről gondolkozom, hanem az Akadémia, egyetemi ügyek, közéleti ügyek, stb., ezek fárasztanak. Akkor inkább elmegyek rajzolni külföldre vagy verset írok.- Most éppen dolgozik valamin, ha el lehet árulni?- Persze, hát egyrészt nagyon nagy öröm, hogy végül is a kicsit horrorisztikusan alakuló, befejezésében és kivitelezésében horrorisztikus esztergomi élmény-gyógy-termálfürdőt végül is át lehet adni, illetve műszakilag, műszaki szempontból átadtuk, a hatóságok is átvették és november közepén gondolom avatják is. Nagyon szeretem ezt a házat, mert azt hiszem, hogy elég érdekes kívül-belül és borzasztó nagy kihívás volt.- Mit jelentenek a horrorisztikus körülmények? Ezt ugyanis nem tudom egészen pontosan.- Mondjuk azt, hogy a generálkivitelező otthagyta egy hónappal...- Tehát egyszerűen az, hogy a kivitelezés nem ment úgy, mint ahogy annak mennie kellett volna?- A kivitelezés messze nem ment úgy és akkor. Persze ebből aztán politikai, szakmai és egyéb kérdések voltak, csúnya újságcikkek. Belekeveredett a média. Ettől a ház szerintem jó.- Ebből lehet következtetést levonni a magyar gazdaságra, a magyar építőiparra, a magyar közállapotokra vagy ezt ne tegyük meg?- De, egyértelműen lehet. Szerintem jószerével morálisan szétesett ez az ország. Most nem mondtam, hogy az egész, de az a fajta pusztulás, amit én anyagi értelemben mondtam Budapestre jellemző. Vidéki nagyvárosok, kisebb városaink jobb állapotban vannak, ez azért nem csupán anyagi, materiális dolog, ez egy morális ügy. Amikor az ország vagy a város egyik fő vezetője azt tudja mondani, hogy a graffiti a XXI. század műfaja és ezt kell hogy lássuk... Az a tíz ezrelék, amelyik összemázolja a falakat, az terrorizálja egész életünket, vizuális kultúránkat és ezt el kell, hogy tűrjük? Nos, hát ez szemét gondolkodás és ez nem liberalizmus, ez valamilyenfajta olyan gusztustalan szabadosság, amit nem volna szabad eltűrni.- Ön különös figyelmet szentelt a 840 ezer panellakásban élők súlyos gondjainak. Annak idején, amikor ezeket építették, Ön aktív építészként ott volt ezen épülettípusok környezetében. Nem gondolták hosszú távon végig, hogy 30-40 év múlva milyen helyzetben lesznek azok, akik ezeket az épületeket lesznek kénytelenek lakni?- Dehogynem. Az a helyzet, hogy én a paneles lakótelepek tervezését megúsztam, hál' istennek, tehát én egyedül szállodát csináltam panelból és arra teljesen jó.- Technológia ott?- Abban teljesen jó. Ez a cellarendszer szállodának tökéletes, tehát Pozsonyban, Brünnben és itt Pesten csináltam panelszállodát. Lakásnak nem jó, mert egy cellavilág és főleg azért nem jó, mert a fűtési rendszere kriminális, tehát a legszegényebbeket sújtja, mert a falainak a hőszigetelései gyakorlatilag most már elpusztultak, összezuhantak. A falak, a panelek tömítései tönkrementek és hozzá kell tenni, hogy ezzel együtt és ezt mindig elmondom, nem lehet bélyeg a paneles lakó. Hiszen borzasztó sok ember élt ott, született ott, szereti is ezt a környezetet minden szennyével, bajával. Tehát ezt meg kell menteni. Erre megvannak a műszaki technológiák. Németország, de amikor megörökölte a maga Kelet- Németországát, akkor óriási panelmennyiséget örökölt meg. És hát azért ő sem olyan gazdag, hogy fölrobbantsa ezeket a paneleket. Meg lehetne oldani, hogy megépítsék azokat a közösségi létesítményeket, kereskedelmi létesítményeket, amelyeket akkor az építészek megterveztek. Műszakilag fel lehetne javítani, növelni lehetne a paneles lakásokat, össze lehetne kötni kisebb lakásokat. Minden lehetőség megvan rá, pénz nincs.- A nemzeti konzultáció a nemzeti társadalmi egységet erősítette, vagy továbbra is a szétválást, a különhúzást lehet tapasztalni?- Én nagyon remélem azt, hogy valamiben erősítette, hiszen amikor jöttek hozzám, hozzánk az emberek, hát történetesen annak a vállalatnak a valamikori fénymásolójába, ahol 35 évig dolgoztam, az elég vicces volt, és odajöttek az asztalomhoz, teljes bizalommal tárulkoztak ki és egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy most teljesen jobboldaliak vagy baloldaliak. Mert hozzám azért általában éppen az épített világ problémáival jöttek, például, hogy a társasházát hogyan tatarozza, vagy hogy mi lesz a panellel.- Legalább ez nem pártfüggő.- Ez nem volt pártfüggő. Én a legnagyobb tragédiának ebben az országban éppen ezt látom. Amikor dolgozunk - nekem 40 emberem van - és amikor választások vannak, de máskor is, azért ordítozásig kezdenek politizálni, utána egymás mellé ülnek és hálózatban, egy hálóra rakott gépeken csinálják a házakat és a legnagyobb barátságban, örömben. Én sem így válogatom meg a barátaimat, hogy ki SZDSZ-es, ki MSZP-s, ki fideszes. Nem tudom róluk igazán, csak jók vagy rosszak, vagy kellemesek. Én a legnagyobb tragédiát abban látom, hogy ez a teljesen divergáns, szétzilált társadalom és ország nem fogja bírni azt a versenyt, amely ránkkényszerül a környező országok nacionalizmusával, az egész Európa - azt kell mondjam - sovinizmusával, de a világ sovinizmusával szemben is. Én nem azt mondom, hogy ilyenek legyünk, de azért...- Minimum nemzettudatosak?- Egy olyan nemzettudatra lenne szükség, amely a legeslegtágabb értelemben vett nemzettudat, amely talán kezdett kialakulni a XIX. század végén, XX. század elején. Egy ilyen nemzettudatra egy versenyben szükség van. Hát egy kézilabdacsapat, a kézilabdás lányok azok a csata előtt összegubancolódnak és kezdik bebizonyítani maguknak, hogy „mi vagyunk a legjobbak”. És tényleg ők a legjobbak a verseny végén. Amikor azonban szétszalad az egész csapat, majd utána elkezdi a labdát rúgni vagy dobálni, - hát így nem nyerünk versenyt, így elpusztulunk ebben a versenyben.- Tehát, ha úgy tetszik, akkor vagy nemzettudat vagy nemzethalál, ez a vízió?- Nekem igen, ez. Én nagyon bízom, hogy azért a nemzettudat egyszer csak összeáll. Tehát a társadalomban talán van annyi egészséges mozgás, hogy rájön arra, neki élni kell. És rájön arra, hogy mi egy bizonyos fajta egység vagyunk. • összeállította: ádám Dr. Finta József Született: Kolozsvár, 1935. június 12. Végzettsége: oki. építészmérnök: BME (Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem - akkori nevén), 1958; MÉSZ Mesteriskola, i960; műsz. tud. doktora 1984; MTA lev. tagja 1985; MTA r. tagja 1994; DLA 1996; c. egyetemi tanár 1993 Munkahelyi beosztása: Lakóterv (Lakó és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat) 1958- 94, műteremvezető ill. főépítész, Finta és Társai Építész Stúdió Kft 1994-től, ügyvezető igazgató Publikációs tevékenység: 4 könyv ill. 2 könyvrészlet, 1994 óta cca. 50 publikáció, cca. 30 tudományos előadás Legfontosabb tervezések: Hotel Duna Intercontinental (ma Marriott) Hotel Volga, Hotel Bratislava (Pozsony), Hotel Voronyezs (Brno), Hotel Novotel, Hotel Penta (ma Mercure), Hotel Taverna, Hotel Kempinski, Hotel Liget, Bérirodaház a Váci utcában (Nemzetközi Kereskedelmi Központ), Bérirodaház a Bajcsy Zsilinszky u. sarkán, Bankcenter (Szabadság tér), Rendőrségi Székház (ORFK - BRFK Székház), Központi Váltó és Hitelbank (Bécs), Hotel Hungária (Bécs), BME Kollégium (Irinyi u.), BME-ELTE Informatikai Épület, Millennium Center, Westend City Center, Százhalombatta Református Templom, stb., Tudományos - közéleti tevékenységei, az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja, az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a BME Mestertestület tagja, a BME Egyetemi Habilitációs és Doktori Tanács tagja, a BME Építészmérnöki Kar Habilitációs Bizottság és Doktori Tanács tagja, a Magyar Építész Kamara alelnöke, a Magyar Építőművészek Szövetsége vezetőségi tagja Díjai - kitüntetései: Ybl Miklós díj (1965, 1975), Állami díj (1970), Pro Űrbe, Budapest, (1983), FAIA,(i99i), Kossuth díj, (1996).
