Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-10-29 / 213. szám

2005. október 29., szombat • HÍDLAP imagazin Kult úr mozgó, a megújuló esztergomi mozi Karácsonyra a legújabb hollywoodi animációs filmet adják itt Az esztergomi Kultúrmozgó film­színház jelenleg főként művészfilme­ket vetít, alacsony nézőszám mellett Ez a programkoncepció az úgyneve­zett „art” besorolás miatt normatív támogatással jár, amitől - Kárpáti György mozi-filosz és müsorszervező szerint - a Kultúrmozgó működése életképesnek mondható. Ha ez a tá­mogatás nem lenne, valószínű, hogy ez a mozi sem tudna üzemelni. Az esztergomi Bajor Ágost Műve­lődési Házban lévő kis befogadó ké­pességű filmszínházi vetítőterem no­vember 24-étől egy teljes hétre be­zár, hogy a már korábban tervezett felújításokat elvégezhessék. Az elő­zőleg egy, majd ezt követően két mil­lió forintos pályázati pénzt nyert szórakoztatóipari létesítmény most új belsővel, új hang- és képtechniká­val, valamint megújult műsortervvel várja majd a helyi mozirajongókat. Kárpáti György az esztergomi, im­már egyetlen filmszínház műsorszer­vezője a Kultúrmozgó átalakulásáról a következőket mondta el. A nézőtéri ülőkék helyett új, úgynevezett pláza- székek kerülnek a régiek helyére. Ezek a fotelhez hasonlatos, nagy ké­nyelmet biztosító ülőbútorok na­gyobb méretűek, mint az előző szé­kek, így a nézőtéri szám csökken. Az eddigi 80 férőhelyből így 55 marad, de ezek a legújabb típusú multiplex székek minden, az új idők igényét ki­elégítő eszközzel, például pohártartó­val lesznek felszerelve. Ugyancsak új lesz a nézőtéren a padlóburkolás. A filmnézés élményét nagyban javítja majd az új lézervezérlésű hangtechni­ka és a gyöngyvászon vetítőfelület, valamint egy harmadik lépcsőben tervezett fejlesztés része lesz a moziterem hangszigetelése. Kárpáti Györgytől lapunk azt is megtudta, hogy az esztergomi film- színházi koncepció a város támogatása mellett közös a működtetővel. Ennek értelmében a Kultúrmozgó egy „art mozi”, ami azt jelenti, hogy a támoga­tásért cserébe naponta egy művészfil­met kell a filmszínháznak adnia. Art filmnek az a produkció számít, mely a Magyar Mozgókép Közalapítvány által létrehozott art-listán rajta van. Ebbe, hogy a hazai termést erősítse, minden magyar film beleszámít. Erre azért van szükség, hogy ellensúlyozzák a külföl­di és főleg az amerikai filmdömpinget. Ez a megkötés akadályozza meg, hogy a Kultúrmozgó a mindenképpen több bevétellel kecsegtető, de persze egyér­telműen csak a szórakoztató kategóriá­ba tartozó népszerű, új akciófilmeket vetítse. A napi egy vetítéssel tehát - ki­eséses alapon - a művészfilmek aránya volt eddig nagyobb. A mozit üzemelte­tő Kárpáti György elmondta azt is, hogy a felújítást követő új időszak mű­sorkoncepciójában már napi két vetítés szerepel. Ez a megnövelt előadásszám­mal bővült program teszi majd lehető­vé, hogy egy art film mellett egy-egy kommerszebb és nagyobb nézőszámot ígérő alkotás is szerepeljen a műsoron. Kárpáti György arról is tájékoztat­ta a Hídlapot, hogy a november végi felújítást követő újranyitás alka­lmából egy héten át ingyenes lesz a belépés a vetítésekre. Az új időszak műsor-casting-jéről még nincs konk­rét terv, az viszont már most bizton tudható, hogy a karácsonyi időszak­ban, főként a gyerekeknek szóló leg­frissebb hollywoodi animációs pro­dukciót láthat a közönség. • Berger Norbert Dr. Etter Jenő hős példaképe Esztergomnak Hosszú évtizedek után, idén rehabilitálódott teljesen az egykori polgármester Dr. Etter Jenő 1941-től 1944-ig volt Esztergom polgármestere. Koráb­ban tiszti főügyészként tevékenykedett a városban. A lengyel menekül­tek fogadásába, ellátásába már '39 szeptemberétől bekapcsolódott, és ami­kor 1941-ben polgármester lett, akkor már hivatalosan is felléphetett a lengyel menekültek ügyeinek intézésében. Emellett emberséges hozzáállá­sával az itteni zsidó származású lakosokat súlytó törvények hatását is enyhíteni tudta. Október 25-én Esztergomban emléktáblát avattak Dr. Etter Jenő tiszteletére. Az avatási ünnepségen a Lengyel Kisebbségi Ön­kormányzat képviseletében Csombor Erzsébet is felszólalt. Az ő segítsé­gével foglaltuk össze az egykori polgármester életének jelentőségét. 1939 szeptemberétől 150 ezer lengyel katona és civil me­nekült érkezett Magyarországra. A több évszázados len­gyel-magyar barátságra alapozva az akkori államappará­tus a menekültek elhelyezését és ellátását tekintve komoly lépéseket tett. A lengyelek a németekkel és oroszokkal be­állt nehéz hadihelyzet miatt voltak kénytelenek hazájuk­ból elmenekülni. Mivel Magyarország ebben az időben a németek oldalán harcolt a világháborúban, a németek ál­tal megtámadott Lengyelországból érkező menekültek befogadása, és városonkénti, településenkénti ellátása nem volt teljesen veszélytelen. Később a magyar hatósá­gok hallgatólagos beleegyezésével a lengyel tisztek tovább menekültek Franciaországba, illetve a Közel-Keletre. Etter Jenő polgármestersége idején hivatalosan is kap­csolatba került a BM 9. szegényellátási ügyosztályával és ezen keresztül idősebb Antall Józseffel. Ezenkívül jó ba­rátságban volt a hadügyminiszterrel, valamint azzal a Ba­logh Zoltánnal, aki a lengyelek ügyeit intézte a minisztéri­umban. Esztergomban és Esztergom-Kertvárosban is ki­alakítottak menekülttáborokat. A városban a Tiszti-üdülőt Etter Jenő személyes felajánlására és közbenjárására adták hatvanhét lengyel katonai vezető és családjaik lakhelyéül. Ez a tiszti tábor 1940 májusáig működött Esztergomban. 1200 nem főtiszti rangban lévő lengyel katona pedig az esztergom-kertvárosi táborban lakott 1942-ig. Ebben a tá­borban működött egy, főként a mezőgazdaságban dolgozó műszaki alakulat, melynek ötven tagja az esztergomi gaz­dasági életben tevékeny szerepet vállalt. Az esztergomi kisiparosok, kereskedők - azon túl, hogy Esztergom lakos­sága nagy szolidaritással fogadta a lengyeleket - munkát biztosítottak megközelítőleg száz lengyel civilnek. Az ő el­helyezkedésüket, a kérvényezési rendszer miatt a polgár- mester elbírálásától tették függővé, és Etter Jenő pártoló- lag lépett ezekben az esetekben. A polgármesternek továb­bá nagy szerepe volt az itt élő lengyel katonák továbbme- nekítésében. Az akkor már Magyarországon is működő német Gestapo jelenléte mellett nem volt veszélytelen ez a tevékenység. Etter Jenőt később, egy feljelentés alapján, a lengyelek ügyében a Gestapo ki is hallgatta. Az esztergo­mi táborokban ideiglenesen tartózkodó lengyel katonák közül sokan a sikeres evakuációt követően az olaszországi és észak-afrikai frontokon harcoltak. Ezért is érthető, hogy a Gestapo és a németbarát magyar elhárítás megpróbálta ezeket az akciókat lefülelni és megakadályozni. A magyar hatóságok hallgatólagos beleegyezése mellett azonban szükség volt arra, hogy az adott városok polgármesterei, ahogy Etter Jenő is, egyfajta illegális eszközökkel ezekben a menekítő akciókban jelentős szerepet vállaljanak. Etter ezen tevékenységéről mindenképpen bizonyító erejű idő­sebb Antall József miniszter későbbi írásos visszaemléke­zése. Szintén az írásos bizonyítékok közé tartozik azoknak a Franciaországból érkezett köszönő leveleknek a sora, me­lyeket az esztergomi táborokból odamenekült lengyel ka­tonák írtak a polgármesternek. A lengyel menekültek megsegítése mellett Etter Jenő az Esztergomban és környékén élő zsidó lakosságot is védeni próbálta. A zsidó származásúakat ez időben súly­tó országos hatású törvények által okozott nehézségeket, azoknak csak látszólagos betartásával és Etter Jenő em­berséges hozzáállásával, ha csak időlegesen is, de enyhí­teni lehetett. A humánumáról ismert, az esztergomi köz­életben már korábbi időkben is tevékeny Etter Jenőnek hivatalbakerülésekor a helyi izraelita hitközség vezetői üdvözlő levelet írtak. A polgármester az esztergomi zsi­dó gettó létrejöttének megakadályozásával beigazolta a beléje vetett bizalmat. A háború utolsó éveiben, a magasabb pozíciókban lévő barátai, védelme érdekében, bevonultatták katonának. Dr. Etter Jenőt, a hadifogságból való hazatérése után megfosztották a jogi-, és a közigazgatási pálya gyakorlásá­tól, nyugdíjazásáig az esztergomi „Kenyérgyárban” por­tásként dolgozott. Lengyelország, hálából és érdemi elis­meréseként a legmagasabb katonai kitüntetést, a Virtuti Militari-t adományozta neki. Az Esztergom Pázmány Péter utca 10. szám alatt lévő ház falán elhelyezett emléktáblát több magánszemély, különböző zsidó szervezetek, Esztergom Város Önkor­mányzata, a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, és Esz­tergom Barátainak Egyesülete állíttatta. • Pöltl „Oxi" ZoltAn Mondom a magáét Gulya István Tökkel ütöttek Azt csak a nyesedékhamburger-zabáló hízékony amerikánusok - meg a hoz­zájuk csapódott divatmajmok (igen, idehaza is) és a műanyag bizbaz-árusok- hiszik, hogy a „szervusz, Bécs”, közkeletűbb nevén: Halloween, helyesen leírva pedig: Hallowe'en nevű ünnep pusztán arról szól, hogy maskarába öl­tözött cserfes kölkök végigcsöngetik a kapualjakat aprócsokoládé - vág)' bár­milyen cukros, utólag biztosan fogászati kezelést és Norbi-diétát igénylő ka- lóriaság - reményében. Nem és nem! Ez az ünnep Mindenszentek előestéje (október 31.), nevezett aprójótevők napja (angolul: Hallowmas) november el­sejére esik, és megítélésem szerint fajsúlyos dolog, kevés köze van aMilka- csokihoz és a mályvacukorhoz. Nyilván ezzel kapcsolatban a kövér amerikai srácoknak más a meglátása. Én azonban hagyom a dagadt Gulyát a másra. Na de. Képi forrásokból (mozi, televízió) tudjuk jól, hogy a cserfes csöngetők általában kapnak valami édességet. Vág)' pedig - európaibb módon - előho­zakodik egy Walter Matthau (Isten nyugosztalja) kinézetű mogorva ember- szabású, és whiskyízesítésű, csempészett kubai szivarral megrontja őket, eset­leg szimplán elküldi őket a búbánatos édesanyjukba. Mert bizony azt csak az optimista gőgbe butult tengerentúlon hiszik (a filmesek, teszem azt), hogy Mindenszentek előestéjén mindenki mosolyog és aptudét (up to date), és ör­vendez, mert Lázár felkelt és jár. Nem: Lázár, kérem, meg van halva. És nem: hogy felkelt, ilyen csupán egyszer esett meg, és ilyentájt a világ világlátottabb részén az emberiség magába mélyed, (a szentek mellett) elsősorban halottai- ra, pótolhatatlan veszteségeire gondol, és egyébként meg nem mórikál a túlvi­lággal. Mert élni akar, és tetszik neki itt. Az uniós küszöbre tévedt bolgár testvéreink (szegények, ők még elhiszik, hogy jó lesz; mármint az unió) böl- cselkednek emígy, nyilván kellő élettapasztalattal: „Az élők becsukják a halot­tak szemét, a halottak kinyitják az élőkét.” Bizony. Ézen időszak - szerintem- elsősorban a számvetésre alkalmas, nem a karneváli fiesztára, jobb magunk­ba mélyedni, hogy az utóbbi időben, életünk eleddig eltelt napjai során mit és hogyan működtünk, és esedeg hogyan tovább, ahogy mondják: azon a pár napon, ami még hátravan. Az aprónép - a gyermekek - pedig ha mindenkép­pen a bonbonos dobozokban vágynak matatni, bármelyik hétköznap megte­hetik, a szokásos „anyuuuléccelécce!” felvezető szólammal, egyébként meg ott van nekik a Mikulás, a Karácsony és a Húsvét (nugát télapó, nugát sza­loncukor, nugát nyuszi; irány észak-északnugát, és bocs). A kifaragott sütőtök más kérdés. Elsősorban nem honrormozik design eleme, amikor hátborzongató disszonáns félhangok kíséretében jósolja a vészt, ha­nem eg)' népszokás, és nem kizárólag az angolszász kultúrkörben - és Ameri­kában, plusz a britek gyarmatosította földeken - dívik, hanem Árpád vére (hej) is elbíbelődik a veteményeskerti óriások megmunkálásával Vagyis mi, magyarok régtőlfogva arcokat álmodunk a tökökbe, tökös legények vagyunk, hehe, mi tagadás, (talán a kelták óta) szokás, hogy ezekkel az izékkel riogassuk messzire, konkrétan vissza a túlpartra a - netán - közénk vágyó halottakat. Jobb ugyanis, ha mindenki a helyén marad, legalábbis megvárja a feltáma­dást, már ami az eltávozott lelkeket illeti, és addig nem grasszál az Aradi té­ren. Pláne nem Michael Jacksonnak öltözve, aki ráadásul az élőhalott tipikus esete, vérvonalában az afroamerikai származás mellett bizonyíthatóan felmu­tathatok a zombi-ősök, és nem is kell nagyon hunyorítani, hogy konstatáljuk, „Megrontó Mihály” határozottan úgy néz ki, mint egy múmia, és ha nem is molesztál (a különvéleményünket meg megtartjuk magunknak), mindenkép­pen ferdeségre utal ilyetén külseje. De hagyjuk a Vanish-sel kezelt Jakabfi Misit a bahreini sejkre, éljenek boldogan, és legyen elég olajuk a tűzre! Mondanám (írnám), hogy veselkedjünk mink is neki a tökművészetnek, csak hát a panelablakokba kihelyezni egy sok kilós zöldséget nehéz, meg tulajdonképpen a sütőtök eredendően arra való, hogy megsüssék és me­gegyék, pirított magja pediglen a bajnoki meccsek elmaradhatatlan kellé­ke (ha vacak is a honi futball, szotyola- és tökmaghéj-köpködésben világ­elsők vagyunk, nemde). Persze, akinek kertes a háza-lakhelye, bátran al­kothat tökszobrokat, gyertyásokat-mécseseket helyezhet beléjük, hogy a postás már rögvest az utcasarkon leforduljon a bicikliről - így egyébként megkímélik a pitbull-jellegű Csöpivel vívott szüntelen közelharctól, hogy bejussanak a közüzemi számlák a postaládába, avagy sem. Nem mellesleg a doboz bérlemények nyílászáróiba bármit elhelyezni bo­nyolult feladat, mert anno az ügyes kezű - és a planétánk esetlegesen be­következő következő jégkorszakától remegő térdű (kasztanyettázó) - ter­vezők oda már odaihlették a radiátort. Szóval, barátaim, a Hallowe’en már a lépcsőházban van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents