Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-29 / 213. szám
IV HIDLAP • 2005. október 29, szombat 'azin Vödrös Attila írása Turul vagy sarló-kalapács Azt hiszem - és ezt nyilván néhány történész is alá tudná támasztani - hogy a turulmadár a magyarság jelképeként régebbi, mint a vörös csillag, avagy a sarló-kalapács... A turulmadarat (korántsem a madárinfluenza miatt) évtizedekre száműztük jelképrendszerünkből, nevezetesen azokban az időkben, amikor hazánk jeles vezetői, mint például Rákosi Mátyás, Kádár János száműzték a Kossuth-címert ugyanúgy, mint a Szent Koronát. A turulmadár hajdan, régmúlt időkben a magyar hadiseregek zászlaján, mint címer jelent meg, ám ez ügyben tanácsos fellapozni Kézai Simont, aki valószínűleg sokkal többet tud ősi jelképünkről, mint a nagyformátumú SZDSZ-es politikusnő, Ungár Klára, avagy az isztriai tengerpartért lelkesülő Demszky Gábor. Mindez csak azért kerülhet napirendre, turultisztelők számára elég megalázó módon, merthogy a főváros 12. kerületében Mitnyan György polgármester turulmadaras emlékművet kíván felállíttatni a magyar hősök emlékére. No, azonnal megszólalt az a kórus, amely kitiltana Budapestről gróf Teleki Pál és gróf Wass Albert szobrát. E két köztiszteletnek örvendő, nagyszerű magyar politikus és író emlékműve után most száműznék a turulmadarat, s megkockáztatom: legszívesebben buldózerrel törölnék el a föld színéről a Hősök terén álló csodát, az emlékművet is. Természetesen mindezt tudjuk. Okát is ismerjük, a magyar nemzet magára találásában nem érdekeltek mindent elkövetnek azért, hogy a föleszmélés nehogy kezdetét vegye, mert az a föleszmélés elsősorban őket fújná ki a magyar közéletből, mint egy pihét. Mondom, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nekiesnek a turulmadaras emlékmű tervezetének mondván, hogy az a szélsőjobboldali neonáci találkozók helye lenne... Azaz ettől a perctől kezdve, ha egy Mitnyan Györgyhöz hasonlóan derék polgármester, például vitéz nagybányai Horthy Miklósról akar utcát elnevezni, egyszerűen tegye meg. Ha valaki Wass Albert vagy Teleki Pál szobrot kíván felállítani, állítsa fel. Nem kell mindenre a főpolgármesteri hivataltól engedélyt kérni, kiváltképp akkor nem, ha az e téren is nemzetellenesnek, emberellenesnek bizonyul. Kereszteljék át az utcát, állítsanak emlékműveket, aztán majd meglátjuk mi lesz, honnan bújnak elő az Ungár Klárák és Demszky Gáborok... Nem felejtjük, hogy Horthy Miklós hamvainak hazahozatalakor száz-kétszáz zavaros tekintetű ember tüntetett a Vérmezőn, de százezer ember volt ott a kormányzó hamvainak Kenderesen történt végső nyugalomba helyezésén. Ez a párszáz úgy aránylik a százezerhez, ahogy a turulmadarat ellenzők aránylanak a turulmadarat tisztelőkhöz. Én nem tudom, nem értem, hogy százezer vagy néhány millió miért tart a zavaros tekintetű pökhendi és pimasz nemzet-ócsárolóktól? A felvidéki templomok felbecsülhetetlen kincseket rejtenek Somorja középkori plébániatemploma szerényen áll a modern épületek között, a város főutcájának keleti végén, az egykori Duna- ág, majd halastó feltöltésénél. A templom építészeti, szobrászati és festészeti emlékei beszédesen vallanak a múltról és a kisvárosnak a történeti, művészeti jelentőségéről. A templom a romanika és a gótika korában, vagyis a XIII. és a XIV. században, Európa jelentős templomaihoz hasonlóan, teljesen ki volt festve. Ezeket a falképeket, magát a plébániatetnplo- mot, mi több, Somorja rövid történelmét mutatja be Prokopp Mária művészettörténész remek munkája, tnelynek a bemutatója egy hete volt Somorján. P rokopp Mária művészettörténésznek egyébként nem ez az első felvidéki tematikájú munkája, amely a Méry Ratio kiadásában megjelent, hiszen 2002-ben jelent meg kiváló munkája a Gömörben található középkori falfestészetről.- Hogyan került kapcsolatba a Méry Ratio könyvkiadóval?- Tököly Gábor muzeológus, régész ajánlatára a kiadó, Méry Gábor keresett fel néhány éve azzal a kérdéssel, hogy írnék-e az egykori Gömör megyében található középkori freskókról egy tanulmánykötetet? Mivel tisztelem a munkáit, és mert finom hozzáértéssel készítette el a fényképeket a freskókról, nem volt nehéz hozzájuk szöveget írnom. Ezt követte a most bemutatott könyv, a Somorja középkori temploma, amit szintén nagy kedvvel készítettem el.- A középkori freskók Gömörben című kötetnek nagy sikere volt. Feltételezhető, hogy a közvélemény addig keveset tudott arról, milyen felbecsülhetetlen műkincseket rejtenek a kis falucskák apró templomai.- Csodálatos élmény volt számomra, amikor először jártam Gömörben és láttam, hogy egymástól alig pár kilométerre fekvő ‘.prócska községek mekkora művészeti gazdagságot rejtegetnek. Tegyük mindjárt hozzá: ez nemcsak ennek a vidéknek a jellemzője, hanem az egész középkori Magyarországnak! Olyanok ezek, mint valami kis rezervátumok, ami Európában nem megy ritkaságszámba. Ilyen az olasz Siena, ahol az eredeti életmódból sok minden megmaradt, és ahol a templom a városnak, a falunak, az ott élő közösség életének központja lett. Az akkori egész életnek a tükörképét nyújtja egy- egy ottani templom. A templomok freskódíszein nemcsak a hitüket és a vallásukat, annak történetét, hanem az életmódjukat is nyomon követhetjük. Ezért is írtam nagy örömmel azt a kis könyvet a Gömörben megmaradt reneszánsz freskókról, mert hiszem és remélem, hogy éppen az Európai Unió révén egész Európában ismert lesz ez a középkorból ránkmaradt gazdagság.- A gömöri kötetnek mostanában készül az ikerkönyve, amely a Szepességben található középkori freskókat mutatja be.- A Szepesség hasonlóan gazdag terület. Ez azonban Gömörrel ellentétben nem olasz kapcsolatokat, hanem Lengyelországba ágazó kapcsolatokat mutat, de mindenképpen a Kárpát-medence gazdagságát tarkítja, ahol minden időben nagyon sokféle művészeti irányzat élt egymás mellett, ráadásul a legmagasabb európai színvonalon.- A két régió középkori művészete tehát különbözik egymástól.- Igen, Gömörben tapasztalható a legtöbb olasz hatás, ahol nagyon sok olasz kapcsolat létezett, főleg az An- jou-királyok, később Zsigmond uralkodása elején. Az ottani birtokosok, a Bebekek, a Pelsőciek a királyi udvarban fontos tisztségeket viseltek, mai értelemben miniszterek voltak, és a királyi udvarhoz való tartozásukat a saját rezidenciájukon, a lakóhelyükön is igyekeztek megjeleníteni. Ezeknek a freskóknak a készítői egészen biztosan dolgoztak a királyi udvarban is. Budán nem maradt nyomuk, Gömörben azonban megmaradtak a műveik. Gömör ezért is felbecsülhetetlen művészettörténeti szempontból.- Köztudott, hogy régiónkban a műemlékvédelemre kevés pénz jut, és szemléletváltásra is szükség lenne, hogy ezek az értékek fennmaradjanak. Ón szerint mi a megoldás, hogy ne pusztuljanak el ezek a becses műkincsek?- Azt tudnám tanácsolni, hogy a helyi pedagógusok és polgármesterek, a helybéli lakosság próbálja meg átérezni, milyen lehetőség és gazdagság van a birtokában, és innen már csak egy lépés, hogy elindítsák a fa- luturizmust, ami mindenképpen hoz annyi bevételt, hogy legalább az állagmegóvást el lehessen végezni.- Ezeknek a kis gömöri falvaknak a lakói zömében szlovákok, és a szepességi németeket is elsodorta a történelem huzata. Utódqik nem biztos, hogy a magukénak érzik ezeket az értékeket, vagy legalábbis nem úgy viszonyulnak hozzájuk, mintha magyarok lennének.- El kell nekik magyarázni, hogy ha valaki tegnap jött erre a helyre, akkor is folytatója, szerves része a község-közösség történelmének. Ráadásul tudniuk kell, hogy szlovákok voltak az őseik, akik a középkorban az adott községben laktak. Köztudott, hogy a török itt nem végzett akkora pusztítást, mint Budán, vagy az ország közepén, tehát itt a lakosság folyamatos, vagy folyamatosabb, hiszen ha el is menekült - mondjuk Dél-Gömör több községéből -, később visszatért a szülőfalujába. Aki tehát itt lakik, szükségszerűen a középkori lakosság leszármazottja. Emellett a mai lakosságot anyagilag is érdekeltté kellene tenni. A turizmusból sokkal több jövedelmet kellene szerezni. Alapvetően téves felfogás, hogy a műemlék csak gond, megóvása, fenntartása pénzbe kerül, amúgy „haszontalan”. Tőlünk függ, a mi propagandánktól, a hozzáállásunktól, hogy fellendülést is hozzon. A szemléletváltás a gazdasági erő növekedését jelentheti. A turistát nem elég odacsalogatni, ott is kell tartani, s ha már ott jár, ki kell szolgálni, vagyis a szolgáltatások szintjét kell emelni.- Mit jelent a műkincseink, értékeink szempontjából az a tény, hogy az Európai Unió tagjai lettünk?- Csak rajtunk múlik, hogyan mutatjuk fel, hogyan menedzseljük a műveinket, értékeinket, felbecsülhetetlen értékű műkincseinket. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy mi nemcsak hatásokat kaptunk Európától, hanem százötven éven át, úgymond a hátunkon vittük a Nyugatot. Az uniónak tudomásul kellene vennie, hogy nem mi tartozunk neki, hanem ő tartozik nekünk, és soha nem tudja megfizetni azt a veszteséget, amelyet érte, Európa nyugati részéért elszenvedtünk, Trianonban is lefejeztek bennünket és mégis élünk. Ez azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medencében élő embernek - aki mindegy, hogy magyar, vagy más nyelvű és nemzetiségű - fantasztikus életereje van, és a történelmi viharok után mindig képes feltámadni.- Ön művészettörténetet oktat az ELTE-n, tagja több kuratóriumnak, szerkesztőbizottságnak, nemzetközi konferenciákon szerepel. Hogyan győzi mindezt?- Hál istennek, bírom. Bármenynyire is elmúltam húsz éves, szívesen csinálom, különösen, ha látom, hogy van értelme. Ha lelkes közönségre talál az ember, mint például Somorján, akkor szívesen dolgozik. • Kövesdi KAROLY Turul, sas, galamb - eltévedt jelképek Nagyon felkapott téma lett mostanában a turul. Még a kereskedelmi tévék reggeli műsorában is megemlítették, hozzáértőnek tűnő embereket szólaltattak meg az ügyben. Ugyebár az indította el ezt az egészet, hogy az SZDSZ szerint jogtalanul avattak fel turulmadarat ábrázoló emlékművet Budapesten. A tévében vicces felirat jelent meg a műsor közben: „Tatabányán és Budapesten is van már turul szobor”. Na igen. És akkor még nem is említették azt a több száz várost, kisebb települést, ahol bizony turulszobor díszíti az első világháborús vagy egyéb emlékműveket, természetesen minden szélsőjobbos vagy ősmagyar-tudatos háttér nélkül. Akár tetszik egyeseknek, akár nem, akkor is nemzeti jelkép a turul, ha sokan sajnos visszaélnek ezzel. Tatabánya címerében és a Nemzetbiztonsági Hivatal lógójában is benne van a madár, és azt is leszögezi a hivatal, hogy a köztudattal ellentétben az nem sas, hanem sólyom. Kerecsensólyom, egy létező madárfaj, latinul Falco cherrug. Hazánkban körülbelül 120-130 pár ilyen madár fészkel, fokozottan védett. Nagytestű sólyom, hossza 47-55 cm, szárnyfesztávolsága 105-129 cm, valóban királyi madár. Márciusban érkezik hazánkba, itt költ, kedveli a sík, sztyepp-területeket, réteket, ritkás bükkerdőket. Ősidők óta kedvelt vadászmadár, honfoglaló elődeink is használták - ezt régészeti leletek bizonyítják, ezért került be a magyarság történetébe, mondavilágába. Kiszemelt áldozatát egyetlen jólirányzott csapással semmisíti meg, nem okoz felesleges fájdalmat, úgy, mint a többi ragadozó madár, akik élve kezdik megenni zsákmányukat. A török hódoltság idején egy ilyen sólyom értéke akár húsz ló árának is megfelelt. Azt is kevesen tudják, hogy amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani, onnantól lett turul. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig káténak. A turul tehát a vadászatra idomított, tenyésztett, intelligens kerecsensólyom. Nem keverendő össze azzal a sassal, ami a szélsőjobbos csoportok kedvelt jelképe. Az egy másik madár, másik jelkép, másik történelmi háttérrel. A sas volt Zeusz szent állata, később a római légiók jelvénye is. A keresztény művészetben sasként ábrázolják Szent János evangélistát. Ezenkívül német, osztrák uralkodók emblémája volt a sas, Hitler és az SS újrafelhasználta a római légiók után, az amerikai címerben is benne van, és még sorolhatnám. De ezek egyike sem sólyom, főleg nem turul. Egy sas szobra tényleg megbotránkoztató lenne bármely világháborús emlékművön. Mellesleg az SZDSZ lógójában is van három stilizált madárfigura. Leginkább repülő galambra hasonlítanak, de ismerve a galamb, mint szimbólum jelentését - béke, Szentlélek, szerelem - biztosan nem erre gondolt a lógó tervezője. Kitárt szárnyaival sasra is hasonlít valamennyire. Vagy lehet, hogy turul? Végül is mindegy. Remélhetőleg megalapozatlan tiltakozásuk is ugyanúgy fog tovaszárnyalni. • Győrffi Diána
