Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-29 / 213. szám
2005. október 29., szombat • HÍDLAP • Jill Egy legendás mecénás Kevés olyan legendás főpapja volt a magyar egyháznak, mint Simor János esztergomi érsek, a század & talán a történelem legjelentősebb bíborosa és hercegprímása. 0 koronázta magyar királlyá Ferenc Józsefet, az utolsó magyar koronás királyt, őfejezte be a Bazilika építését, ő alapította a Keresztény Múzeumot, és még ki tudja mennyi emlékét őrző legendás cselekedet fűződik a nevéhez. 1848-tól helynöki, majd prímási titkár lett, 1851-től a bécsi kultuszminisztérium osztálytanácsosa, 1854-től miniszteri tanácsos. 1857. február 20-án nevezték ki győri püspöknek. Győri működésének tíz esztendeje alatt nagy gondot fordított a katolikus iskolák megújítására, óvodákat, kórházakat alapított, egyházmegyei nyugdíjalapot hozott létre. Irányítása alatt kezdték meg a papság adatainak szisztematikus gyűjtését, mely ma is forrásértékű. 1862-ben Győrszigetben zárdát alapított iskolával és kórházzal egyetemben. 1863-ban Sopronban az „Isten Megváltó Lányai” szerzetesrendet telepítette le a szegények gondozására. Nevéhez fűződik a püspökvári házi kápolna, a Szent László-kápolna restaurálása, valamint püspökelődeinek állított közös emlék a katedrális déli oldalhajójában. 1867. január 20-án Magyarország hercegprímása lett, ő koronázta meg Ferenc Józsefet. Nevéhez fűződik a Prímási Palota megépítése, a Keresztény Múzeum megalapítása, melyet műgyűjtői tevékenysége révén sikeresen fejlesztett. Az esztergomi Keresztény Múzeum Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, mely több évszázad európai és magyarországi emlékeit őrzi. Képtárának magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák anyaga révén az ország harmadik legjelentősebb festészeti gyűjteményeként ismert, mely szorosan követi a budapesti Szépművészeti Múzeumot és a Magyar Nemzeti Galériát. A Keresztény Múzeum gyűjteménye sokoldalúságával is kitűnik. A későközépkori művészet itt őrzött alkotásai mellett - köztük Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, a garamszentbenedeki Úrkoporsó és MS Mester passióképei - jelentős az újkori festészeti gyűjtemény, valamint a rendkívül gazdag iparművészeti és a több mint 5000 lapot számláló grafikai gyűjtemény is. Mindemellett híres volt a hercegprímás magánkönyvtára is, melynek mintegy negyvenezer kötetét a legjobb teológiai, irodalmi, történeti, művészettörténeti művekből gyűjtötte össze. Politikai érdemei sem másodlagosak, jelentős szerepe volt az 1867-es kiegyezést követően az állam és az egyház viszonyának akkori rendezésében. 1891. január 23-án halt meg Esztergomban. • RAINER Halloween — Mindenszentek előestéje November elsejének, Mindenszentek ünnepének elő- ban is megjelent. A kelták hite szerint ezen a napon estéjén számos országban hódolnak ma is egy ősi kel- tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik ta - a druidákig visszanyúló - szokásnak, amely külö- az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok nősen az angolszász világban terjedt el Halloween né- testében „léteztek”. Se szeri, se száma a hátborzonga- ven, de fokozatosan „globalizálódva” más országok- tóbbnál hátborzongatóbb kísértettörténeteknek. Az angol Halloween szó .szerinti fordításban a Mindenszentek (All Hallows) előtti estét jelenti, A druidák idejében az Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet, egyszerre hódolva a Napisten és a holtak Ura előtt. Az időpontot egyáltalán nem találomra választották: az évnek abban az időszakában terelték ugyanis a szarvasmarhát a legelőről az istállókba. A kelták hite szerint ezen a napon tért vissza a földre azoknak a bűnösöknek a lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és azóta állatok testében „léteztek”. Megfelelő áldozatok bemutatásával ezen a napon engesztelési lehetett szerezni az elhunytaknak, és ezáltal egyengethették útjukat a mennyei örömök felé. Halloween ünnepét az Amerikába irányuló tömeges kivándorlás 1840 körül hozta létre. Ekkor az írországi burgonyaínség következtében ezrek vándoroltak ki az óceánon túlra és magukkal vitték szokásaikat az Újvilágba. Napjainkra a Mindenszenteket megelőző nap eredeti jelentősége alapjában megváltozott és főleg gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy élénk képzelet alkotta ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek, s rémisztőnek tűnő fenyegetésekkel házról-házra vándorolva gyümölcsöket és édességeket „zsaroljanak ki” az ott lakóktól. A leghagyományosabb kellék ilyenkor tehát a tök. A fej nagyságú tök húsát kivájják, de nem dobják el: ebből készül a híres pumpkin pie, a fahéjjal és más fűszerrel ízesített, pudingszerű étel. A tökfejnek orrot, szemet faragnak, és gyertyát állítanak a belsejébe. Roppant kísértetiesen tud világítani éjszaka az ágy mellett vagy az ablakban! A móka aprócska szépséghibája, hogy kedvéért egész héten tököt kell enni otthon. Bár ez sem volt mindig így. Írországban eredetileg krumpliból és répából faragtak lámpást, csak Amerikában tértek át a jobban faragható és jóval nagyobb tökre. Annyi bizonyos, hogy így október végén - szinte a világ bármely részére tekintve - a halottakra emlékezünk. Szokás számtalan van, s talán nem is az a fontos, miképpen tekintünk vissza elhunyt szeretteinkre, hanem az, hogy tudjunk emlékezni! • MARKUS ;/,. í ■■ ,, , Ta bK'y/y -,í '4íxÍ6'(42. '4,1 r<7 tlPWi BoszorKáNySáGl Sokan még manapság is a boszorkány szó hallatán olyan nőszemélyre gondolnak, aki mindenféle gonosz fondorlatnak és átoknak a tudója, és ártást tud hozni bárkire. Valóban, ma is léteznek olyan nők, akik megpróbálják folytatni a „hagyományokat”, de ez alatt nem értendő semmilyen kegyetlen, véres rituálék bonyolítása. Ahhoz, hogy megfejtsük az eredetét ennek a misztikus múltú közkeletű tévedésnek, vissza kell mennünk a 25 ezer évvel ezelőtti időkig, amikor az emberiség megalkotta saját istenségeit Európában. A korai emberiség számára az élelemszerzés, a vadászat sikeressége és a termékenység volt a legfontosabb. A vadászat megkezdése előtt az ősemberek megpróbálták segítségül hívni ezeknek az istenségeit. A barlangfalakra életnagyságú állatokat festettek, olyanokat, amelyeknek épp az elejtésére indultak (általában bölény vagy medve). Az emberek egy csoportja vadászati színeket kent magára, agancsot erősítettek a fejükre, majd magukhoz vették fegyvereiket. Ezután megkezdődött a rituálé, melynek során megpróbálták eltalálni a falra rajzolt állat sebezhető pontjait; úgy gondolták, hogy ezzel a szertartással az állatok lelkét már legyőzték, s az igazi vadászaton már csak a testükkel kell megbirkózni. A mágikus szertartások vezetőit a korai Angliában wiccának hívták. Ez az ősi angol terminológia szerint a bölcsek bölcsét jelölte. E bölcsek előzetes meghallgatása nélkül az uralkodó egy fontos kérdésben sem döntött. Ok voltak a helyi orvosok, bírák, varázslók. Ősmagyar vonatkozásban ők voltak a sámánok, táltosok. A kereszténység előretörése fokozatosan háttérbe szorította ezeket az embereket, akik sokáig nem hajlottak a kereszténység felvételére, mert számukra idegen volt ez a merőben más vallás. Az emberek többsége jó ideig még pogány maradt. A pogány szó jelentése a latin pagani szóból eredt, amely a puszták emberét jelenti. Később a keresztények azt a jelentést használták fel, fordították tévesen, s mindenkit, aki nem volt keresztény, po- gánynak, vagyis antikereszténynek tekintettek. Ezekben az időkben a háztartások nélkülözhetetlen használati eszköze volt az üst. Az egyház azonban azt terjesztette, hogy akiknél ilyen üst van, gyermekeket főz benne, miközben ördögi hangokat hallat, és sátáni fűszereket vegyít az emberhúshoz. Természetesen szó sem volt gyermekek főzéséről. A boszorkányok gyógyító főzeteket készítettek. Amiket pedig a vízbe szórtak, nem volt más, mint népi nyelven elnevezett gyógyfüvek. Ma már minden növénynek van latin neve, amit tudományos körökben használnak. A boszorkányok és a gyógyítók azokat a neveket alkalmazták, amiket a hagyomány a mai napig őriz. Tyúkhúr, vérpipacs, ördögcérna, bábakalács, békabogyó, macskagyökér, asszonygyökér... ha jobban belegondolunk, sok növény népies elnevezése elég ijesztően hangzik. 1484-ben két dominikánus pap és inkvizítor, Sprenger és Kramer barátok VIII. Ince pápánál elérték, hogy német földön ők képviselhessék kizárólagosan az inkvizíciót. Ok alkották meg a szörnyű könyvet, a „Malleus Melleficarumot”, vagyis a „Boszorkányok kalapácsát”, amely leírja, hogy milyen válogatott kínzásokkal kell szóra bírni a gyanúsított nőket. A könyvet a legtöbb európai nyelvre lefordították, és 29 alkalommal adták ki. Magyarországon 1565-ben volt az első boszorkányper és 1756-ban az utolsó. 554 bírói ítéletből 192 halálos, 151 ismeretlen, a többi felmentés vagy kisebb büntetés. 1728-ban, a híres szegedi boszorkányperben 12 embert égettek el, egyet pedig lefejeztek a Boszorkány-szigeten. A vád alapja a rossz időjárás volt, mert nem volt elég eső, utána pedig a jégeső elverte a megmaradt termést is. Az indok: Isten nem mérhetett ilyen csapást a népre. A 13 embert azzal vádolták, hogy eladták az esőt a törököknek egy akó ezüstért. Mária Terézia 1755-ben rendeletileg betiltotta a boszorkányüldözést. Úgy tartják, hogy csak az európai bűnvádi eljárások során 11 millió nő, férfi és gyerek-halálát okozták. Szinte hihetetlen, hogy Angliában csak 1951-ben törölték ki a boszorkányság vádját a büntető törvény- könyvből. A boszorkányság Magyarországon 1992 óta bejegyzett vallás, hívei száma tizenegyezerre tehető. A Boszorkányszövetség tagjai között vannak asztrológusok és reiki- mesterek is. Modern, előrehaladott világunk ellenére sok ember rádöbben, hogy nemcsak a látható világ létezik, hanem egy másik, ennél sokkal csodásabb és megmagyarázhatatlan sík is. A gyógynövényekből készült teák és egyéb jótékony hatású szerek gyógyászatilag is bizonyítottak, és sok mindent lehet velük kezelni. • Karsay Luca
