Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)
2005-10-29 / 213. szám
2005. október 29., szombat A HíDLAP hétvégi melléklete 41. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Mindenszentek Hamarosan kezdődik, gyertyagyújtás, etnlékezés, temetőjárás. Ilyenkor, mindenszentek és halottak napja idején, mindenki szíve összeszorul kicsit, hiszen mindahányunknak van kire emlékeznie. Most az ünnepek alkalmával közelebb kerülünk a felismeréshez, melyet rohanó életünk miden pillanatával titkolni igyekszünk még magunk előtt is, egyszer majd értünk is gyertyát gyújt valaki. A Mindenszentek ünnepe, mai formájában is több ezer éves hagyományokra vezethető vissza, eredete egészen az őskeresztény időkben húzódik. Minden nép mindenkor tiszteletben tartottá nagyjait és elődjeit. A hajdani rómaiaknál az ünneplés és a tisztelet legnagyobb foka volt, hogy őseiknek és hőseiknek isteni és félisteni címeket adományoztak, akiknek aztán szobrot emeltek, esetleg szentélyt állítottak. Marcus Agrippa az összes istenek tiszteletére templomot építtetett Kr.e. 27-ben, s a felépült szentélyt Pantheonnak nevezték el. Itt mutattak be áldozatot az összes isten tiszteletére. A Pantheont aztán Rómában 610 május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem „minden tökéletes igaznak” a tiszteletére szentelte. Az ünnep még a Vili. században május 13-ról november 1-jére változott, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. A kelták november első napjaiban emlékeztek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja - ami az év kezdetét is jelentette. 835-ben Jámbor Lajos császár IV Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett. Mindenszentek ünnepét, október 2-án a Halottak napja követi, amelyet hivatalosan 998-óta ünnepel az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, amely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal „jóban lenni”, az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy „szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat”. Az ünnep konkrétan Szent Odilió clunyi apáttól ered, aki ezt az emléknapot - egy 998-as rendeleté alapján - a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette. A tél rámutató napja november elseje. Délután megtisztítják, estére pedig gyertyákkal kivilágítják a sírokat. Odahaza annyi gyertyát gyújtanak, ahány halottja van a családnak. A gyertyák a halottakért égtek, a tűz megtisztulást hoz. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét. A szokás szerint éjjelre kenyeret és bort, vagy más, jelképes ennivalót tettek az asztalra, mert ilyenkor a hagyomány szerint a holtak hazalátogatnak. A halottak napja, vagyis másodika a tisztítótűzben szenvedő lelkek ünnepe. Ez a nap a „lelkek emlékezete”. A két napra vonatkozó szokások az idők során összekeveredtek. A napra vonatkozó tiltások egész hétre érvényesek. E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét nap, városon és falun ma is egyaránt, a halottakra való emlékezés ünnepe. Ilyenkor benépesülnek a temetők, s a virággal borított hantokat körülállják a távolra szakadt hozzátartozók is. Hazahívja őket a szülőföld, az ősök, a családtagok sírja, s a sápadt kis gyertyafények körül ima és énekfoszlányok szállnak. • Varga Péter Dénes Kalendárium Halottak napjára emlékezett a száz évvel ezelőtti újságírás. A magasztos gondolatok mellett, találunk azonban egyéb érdekes történeteket is, többek között a kard és revolverhasználat ártalmairól a száz évvel ezelőtt környékünkön megjelent lapok hasábjain. „Ne sírni menjünk a temetőbe, hanem emlékezni a régiekről" - olvasható a Szabadság november 1-jei száma vezércikkének elején, majd így folytatja: „Emlékezni a boldog, szép időre, a melyet azokkal töltöttünk, a kik a hant alatt feküsznek. Nina miért simi a halottakért, ők a túlvilágon túl vannak már mindenen és a hogy a hit mondja, mint tisztult szellemek várnak a feltámadásra. Ha sírunk oda- künn a temetőben, legföljebb magunkat siratjuk, a kiktől elrabolta a temető mindörökre a kedves, szeretett élőt. (...) Ne a kétségbeesés, a lemondás könyeivel a szemetekben, hanem a feltámadás reményével a szivetekben menjetek ki halottak napján a temetőbe. ” Az újság még egy rövidebb hírben foglalkozott száz évvel ezelőtt az eseményről a következőképpen: „A halottakért. Halottak estéjén a temetőket ezrekre menő közönség látogatta meg, hogy lerójják a kegyelet adóját az elköltözőnek iránt. A sírok szépen fel voltak díszítve. A kegyelet, dacára a roppant emberáradatnak, sehol sem lett megzavarva. ” Reméljük, hasonlóképpen zajlik az eset most is, egy századdal később. Persze az élet nem állt meg, amint azt a következő írások is bizonyítják. Az Esztergomi Lapok a fegyver- használat kérdésével foglalkozott november 1-jei számában. „Huszár tempó. SzélJános huszár káplár, ki szabadságra jött haza, vasárnap este, mitiden bevezetés és ok tűikül a Kossuth Lajos-utcában a véle szemben jövő Majthényi Béla budapesti vásárosnak, ki a hétfői vásárra jött Esztergomba, kardjával fején végig vágott. A virtuskodó buszárkáplárt a postoló rendőr a laktanyába kisérte be s átadta a katonai hatóságnak., A kard Majthényi homlokán egy két centiméteres sebet vájt, mi azonban nem életveszélyes. Egy ujabbi adat arra, hogy szolgálatot} kívül, minek az oldalfegyver a katonának. ” Nemcsak a kard, hanem a fegyver is problémás a lap szerint. „Szepesvármegye törvényhatósága okos és pártolásra érdemes határozatot hozott nemrég a forgópisztoly, fló- bert- és botpuska szabad kereskedelmi forgalma ellen, melyek ép azért, mivel hatósági ellenőrzés tárgyát nem képezik, már oly sok balesetnek és bűnténynek voltak okozói. A nevezett vármegye a kormánytól felirat utján törvényjavaslat beterjesztését kéri, mely az említett fegyvereket hatósági ellenőrzés és fegyveradó alá vonná ” Nem hiába az igyekezet, hiszen nem sokkal ezelőtt történt egy baleset, talán a nem megfelelő fegyverhasználat miatt. Erről az Esztergom ír október 29-én. „Elhibázott lövés. Frümberger Jzsef muzs- lai vadőr a napokban egy szarkát akar leteriteni. Azonban oly szerencsétlenül célzott, bogy a szarka helyett ifjabb Pató Ambrust lőtte nyakon, kinek testéből az orvos szedte ki a sőréteket. A szerencsétlen ember sebe nem életveszélyes. A vigyázatlan vadőrrel pdig a hatóságok fognak számolni. ” Az e heti összeállítás végén pedig a korabeli leleményes reklámozás gyöngyszemével ismerkedhet meg a olvasó. Az Esztergomi Lapok október 29-i számában áll a következő: „Egy törekvő fiatal kereskedőt üldözött a balsors. Kitartó szorgalma daczára, egy szép napon be kellett zárnia üzletét és a fölötti elkeseredésében egyszerre eltűnt. Kétség- beesett anyja már elveszettnek tartotta egyetlen fiát, midőn röviddel ezelőtt fiától Amerikából levelet kapott. A fia azt Írja, hogy Amerikában telepedett le, üzlete virágzik és rövid idő alatt európai összes hitelezőit is kielégítette. Ezen szerencsés fordulatnak egyszerű a magyarázata. Török A. és Tsa bankházában Budapesten, Teréz körút 46. szám alatt nagy nyereményhez jutott. ” A másik reklám az Esztergom hasábjain található. „Az óriási nagy Nobel-dijjal nem tudnak mit csinálni. Tudva van, hogy ezt a nagy jutalmat olyan kapja meg, aki valamely találmányával, vagy bármely más utón jótevője lesz az egész emberi társadalomnak. Mi szolgálhatunk egy jó tanáccsal. Adják ki a Nobel-dijat Wilfinger missiotiárius atyának, aki egyenesen Chinából szállítja a legtisztább, hamisítatlan és zamatos teát", amely természetesen az írásban megnevezett esztergomi kereskedőnél volt kapható. • Gál Kata A zene mindenkié, Bartók pedig kötelező! A Johann Sebastian Bach és Bartók Béla tiszteletére adott ünnepi hangversenysorozat és zenei vetélkedő október 24-től október 29-ig tartott Ebben az évben kettős évfordulót ünnepeltek a komolyzene rajongói, Bach születésének 320., Bartók halálának 60. évfordulójáról szólt az idei év s ez az alkalom is. Akik Olvasóink közül szeretnék, a mai utolsó koncertre, a Dobó Katalin Gimnáziumba este 7 órára még elmehetnek. Az egész hetes program első napján, hétfőn az esztergomi és környékbeli települések zeneiskoláinak tanárai adtak koncertet Bartók és Bach műveiből. Kedden délelőtt két zenetörténész, Gyöngyösi Szilvia a budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola tanára és Iványi- Papp Mónika a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára tartottak előadást a két nagy zeneszerző jelentőségéről. Ugyanezen a keddi napon, délután Esztergom város iskoláinak diáksága részére rendeztek zenetörténeti, műveltségi vetélkedőt. A versenyen részt vett a József Attila és a Mindszenty József Általános Iskola, valamint a Dobó Katalin és a Ferences Gimnázium, a Szent István és az Árpád-házi Szent Erzsébet Szakközépiskola diáksága. Az első helyezést a Szent István iskola csapata nyerte el (felkészítő tanár: Durzák Anna), a második helyezést a Mindszenty József Általános Iskola együttese érte el (felkészítő tanár: Dégányi Gáborné) és a harmadik a Dobó Katalin Gimnázium csapata lett (felkészítő tanár: Németh Judit). Még a tavalyi évben kihirdetett Bartók és Bach ünnepi emlékhétre való felkészülésre 10 hónapnyi ideje volt a zenészeknek és a vetélkedő diákoknak. A program szerda délután az iskolai zongoraversennyel folytatódott. Ekkor főként Bartók Béla műveit kellett szakmai zsűri előtt bemutatni. A zsűri elnöke, Marosi Miklós az esztergomi zeneiskola nyugalmazott zongoratanára volt. Az ő bíráló munkáját segítette Gerstner Bálintné, a dorogi Erkel Ferenc Zeneiskola zongoratanárnője, valamint Bukai Beáta, a párkányi Liszt Ferenc Zeneiskola zongoratanszékének vezetője. A zsűri öszszegzése alapján a fellépők rendkívül színvonalasan mutatták be a legnagyobb magyar zeneszerző műveit. A csütörtöki napon az előző napi zongoraverseny díjazottjainak gálakoncertjében gyönyörködhetett a közönség, illetve a párkányi zeneiskola zenekara Bartók Béla műveiből adott válogatást. A pénteki napon az ünnepi zenehét átköltözött a Bajor Ágost Művelődési Házba, hogy ott az esztergomi zeneiskola növendékei a két nagy zeneszerzőtől idézzenek fel műveket. A záró, szombati, tehát a mai napon a Városi Szimfonikus Zenekar es á Balassa Bálint Kórus ad koncertet este 7 órai kezdettel a Dobó Katalin Gimnázium aulájában. • Pöltl Zoltán
