Hídlap, 2005. október-december (3. évfolyam, 193-257. szám)

2005-10-22 / 208. szám

HÍDLAP • 2005. október 22., szombat magazin Sajnos ez lesz a veszte az itt élő ázsiai orr­szarvúnak is. Akárcsak afrikai rokonát, „szarvá­ért” vadásszák és a szarvtülökből is „babona- Viagra” készül. Számuk Malajziában mindösz- sze 60-ra csökkent. Éjszaka a sátorban Este holtfáradtan bújok sátramba, és azonnal elalszom. Ám ez az állapot csak addig tart, amíg egy játékos majom nem ugrik sátram te­tejére. Húúú... hát az ilyentől lehet szívbajt kapni. A majom után jönnek a szúnyogok. A szúnyog elleni kencét már rég leizzadtam és csak hálószákom lett tőle olajos meg büdös. A mini drakulák rettenthetetlen támadásra indul­nak minden kilógó testrész ellen. Orrom más­napra, mint egy profi bohócnak hatalmas és pi­ros. Még jól jártam, van, aki fél szemét nem tudja kinyitni a duzzanatok miatt. Egy kiadós fürdés a közeli patak zuhataga alatt és már me­gyünk is tovább. O.K. vánszorgunk, mivel teg­napról hihetetlen izomláz maradt combjaink­ban. A hátizsák már tonnásnak tűnik. Maláj ve­zetőnk olyan könnyedén lépked, mesél, egyik cigarettát szívja a másik után, énekel nekünk, szóval tartja a lelket az elpuhult városiakban. Délre elérünk egy bennszülött falut. Lábakon álló nádkunyhókban élnek az orang aszli ősla­kosok, akik régebben a rettegett dajak fejva­dászok voltak. Ma a kaucsuk ültetvényeket gondozzák és fúvócsővel vadásznak kisebb álla­tokra, jórészt majmokra. A fúvócsőből kis, mérgezett nyilakat lőnek ki. A nyílhegy vége, ahol a méreg található egész vékonyra van he­gyezve, ha a majom odakap, a nyílhegy beletö­rik az állatba. Pár perc múlva a majom kábul- tan lezuhan a fáról. Iszonyatosan klassz, hol lát­ni még ilyet manapság... De a legeslegjobb csak ezután jött, átkelni egy igazi függőhídon. Mindig is erről álmodtam. Persze manapság Népek olvasztó tégelye A történelem és a gyarmatosítók hatásának köszönhetően az ország olyan sokszínű, hogy párját ritkítja a világon. Angolok, portugálok, indiaiak, kínaiak, malájok, oranang aszli ősla­kosok teszik izgalmassá a helyet. A konyhamű­vészet, az üzletek, az emberek ruhái egyaránt káprázatosak. Amikor Mélákká és Szingapúr kikötője épült, a britek rengeteg kínai családot telepítettek be. Ezért délen, minhta csak Hong Kongban járnánk. Díszes pagodák, kínai írásje­lek az üzletek kirakatában, és mindenféle álat­kákat rotyogtató kifőzdék uralják a képet. Egyik helyen éppen méteres kígyót nyúztak. Udvariasan érdeklődtem a Meki iránt... Akkoriban kevés angol akart idetelepülni a forró klímájú, kalózoktól és Szandokán felke­Negyedmagammal indulok egy hatnapos ős­erdei túrára. Kuala Terenganu falucskától visz be egy csónak úgy két óra alatt a természetvé­delmi területre. Rekkenő, párás hőségben várjuk a csónak érkezését. Öreg, fogatlan maláj férfi di­cséri vendéglőjét, amely egy kis bódéból és 4-5 rozzant kerti székből áll. Az éhség és kíváncsisá­gunk győz és rendelünk egy bambi gorenget. A kisöreg boldog mosollyal veszi fel rendelé­sünket, majd elkap egyet a kapirgáló fekete tyúkok közül és hanyag mozdulattal, bozótké­sével lefejezi. Étvágyunk kissé csökken, ám nemsokára olyan illatok szállnak fel a kis bódé­ból, hogy már nem gyászoljuk a pipit. A köpi gúla - sűrű tejes, cukros kávé - után még én is rágyújtottam egy ánizzsal és más fű­szerekkel készített édeskés helyi cigarettára. Fűszerek nélkül itt nincs semmi. méteres kobra tekereg, hát igen, ez az igazi, er­re vártam. Hátizsákunkat púpra csapva indu­lunk a buja vegetációval benőtt hegyoldalon. Minden lépésnél vigyáznunk kell, hogy hova tesszük lábunkat. Kanyargó indák, mohos, csú­szós kövek, és a kígyóktól való óvatosság miatt mindenki csak lefelé néz. Pedig igazán érdemes feltekinteni. A 30 méter magasan lévő, össze­függő lombkoronában lüktet az élet. Gibbon majmok légtornáznak, miközben „megugat­nak” minket. Szarvcsőrű madarak kíváncsian lesik csapatunkat, amint zihálva elérjük a hegy­tetőt. A háromórás mászás lélegzetelállító lát­vánnyal jutalmaz meg minket. Mintha csak egy felhő lenne alattunk. A dzsungel párája egész nap felfele száll a forró­ság miatt. Délutánra már nem is látni a fák te­tejét, és egyszer csak a „felhő” egy hatalmas eső formájában visszahull a dzsungelre. De ez még néhány óra. A párában úszó fák és a végtelen, horizontig húzódó esőerdő lenyűgöz minket. Még ötven tigris él ezen a környéken. Am, mint vezetőnk elmondja itt is vannak orvva­dászok. Hiába kap 25 év börtönt, aki egy tigrist kilő, a nagy pénz megéri a kockázatot. A kínai ke­reskedők dollár tízezreket fizetnek a csíkos nagy­macska bőréért, fogaiéért, de főleg a hímek nemi. szervéért. Ezekből serkentőszereket kotyvaszta­nak. Hatásuk természetesen nulla, de a babona itt még erősebb, mint a tudományos érvek. már nem liánokból készül, hanem drótkötél és palló, de akkor is Indiana Jones-es volt. Piac az mindenütt van, még itt a dzsungel mélyén is. Az árusok és vevők mind csónakok­kal érkeznek. Itt csak a víziút köti össze a fal­vakat. Hal, csirke, olcsó kínai konyhai eszkö­zök, ruhanemű, könyvek mind a folyóparton felállított standokon cserél gazdát. A maláj gyerekek ellepik az édességárusokat, de nem csak ők, mivel a kókuszos, mézes golyócskák valami fenségesek. Itt annyira jó, hogy nem is akarunk vissza­menni az ultramodern főváros felhőkarcolói közé. Akit egyszer megfogott a dzsungel, azt többé nem ereszti el. Másnap azért frissen meg- fürödve jólesik egy nagy bevásárló túra Kuala Lumpur leghatalmasabb felhőkarcolójában, a Petronas ikertornyaiban berendezett shopping- centerben. Malaysia is a „tigris országokhoz” tartozik és főleg technikai cikkekből található náluk egy eszméletlen árubőség. Talán ez is je­lenti az ország egyik vonzerejét, hogy a legmo­dernebb építészet és computer-technika mellett alig pár kilométernyire még szinte őskori szin­ten élő bennszülötteket találunk. Vagy, hogy a kertvárosok parkjaiban sportolók néha hajnali : lutás .közben. láín^kegy tigrist. Malaysia való­ban beváltotta a hozzáfűzött reményeket, az or­szág maga az élő egzotikum. • Georg Spöttle Gyerekkorban sok-sok dolog titokzatos, egzotikus, izgalmas számunkra. Ezzel persze én is így voltam. A hóid, Afrika végtelen szavannái, a yeti legendája,... mind igen vonzó és misztikus, de úgy 14 évesen rájöttem, mi is a legegzotikusabb és a legvonzóbb számomra: a DZSUN­GEL. Alig vártam, hogy nagykorú legyek és megkeressem valahol az őserdőt, amely nyüzsög a dajak fejvadászoktól, tigrisektől, varánuszok- tól és termeszhangyáktól, akik fél óra alatt csontit csinálnak az óvatlan turistából. Mivel a dzsungelben minden ehető, még mi is. A bécsi reptéren a színes „Malaysian” óriás­gép is már sejtette a kalandot, amikor hatalmas hátizsákom vonszolva elindultam Kuala Lum­pur felé. Az út pokoli hosszú, jó 12 óra. Közben megnéztem háromszor a „Jégkorszakot” a fe­délzeti tv-n. Malájul, kínai felirattal, Angolul, német felirattal és kínaiul, vietnámi felirattal. Próbáljátok ki, eszméletlen. „Szelamat datang” - isten hozta - köszönt rám, maié nyelven, egy száriba burkolt gyö­nyörű indiai lány Kuala Lumpur repterén, és eligazított az útlevélvizsgálat fele. Magas, nagy- turbános sikh katona ütötte be a pecsétet, ám a pénzváltó egy mandarinsapkás kínai bácsika volt, az állig felfegyverzett kommandósok vi­szont igazi malájoknak látszottak. Barátaim, akik a reptéren vártak viszont turbános pándzsábik a Himalája tövéből. lőitől hemzsegő félszigetre, ezért indiai hiva­talnokok és ügyvédek jöttek a brit korona gyarmatára. Ennek köszönhetően némely vá­rosban teljesen Indiában éreztem magam, fő­leg a második kanál méregerős curry után. In­diai templomok Ganesha, az elefántfejű isten­ség-szobrával, ahonnan füstölők édes illata ter­jeng, előttük virágárusok tucatjai kínálják fü­zéreiket a hívőknek, hogy ezeket az istenszob­rok nyakába akasszák imájuk végén. Jó öt na­pig jártam a kisebb-nagyobb településeket, majd elindultam az ország közepe fele a Taman Negara esőerdőbe. Ez a világ legöregebb dzsungele, amely 130 millió éve keletkezett. Növény és állatvilága egyedülálló. Felhőben a dzsungel A keskeny csónak kis motorja kavarja az agyagszínű iszapot a kanyargó folyómederben. Sötétbőrű orang aszlik halásznak kidobó háló­ikkal a partról. Csónakunk zaja méteres varánusz gyíkokat riaszt meg napozás közben. Amikor kikötünk a kis stég mellett közel két ' Malaysia

Next

/
Thumbnails
Contents