Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-07-09 / 134. szám

HÍDLAP • 2005. július 9., szombat magazin Idén is Szigetezhetünk Augusztus 10. és 17. között rendezik a 13. Szigetet fogadóképességében, de a zenekarok és a fellépők terén is a legnagyobb­nak számít a kontinensen. És akkor jöjjön egy kisebb bepil­lantás, hogy mivel is készülnek idén a szervezők. Természetesen lehetet­len felsorolni mindet, de próbálunk egy-két olyan dolgot megemlíteni, egy-két zenekart felsorolni, akikért érdemes belépőt váltani, érdemes kilátogatni a fesztiválok fesztiváljá­ra. Kezdjük rögtön a Nagyszínpad­dal. Elfogadta a magyarok meghívá­sát a közelmúlt egyik legnagyobb­nak vélt zenekara, a Franz Ferdinand, melynek neve lehet nem mond sokat a Megasztáron felnőtt „tinibuborékoknak”, legyen nekik annyi elég, hogy független, négyta­gú, brit zenekarról van szó, akik két­millió lemez eladásánál tartanak és maguknak tudhatnak egy csomó jól hangzó zenei díjat is. Amerikából érkezik egyenesen a Nagyszínpadra a Good Charlotte punkzenekar, de eljön az utóbbi idő­ben a csillagokat megközelítő Korn is. Fellépő lesz továbbá a sanzonos hangulatot, a rock'n'roll-t, a poszt- new wave-t és a noise-rock-ot elegyí­tő Nick Cave and the Bad Seeds is. Nem kisebb nevet sikerült a Hajó­gyári-szigetre csábítani, mint Natalie Imbruglia, aki igaz színész­nőként kezdte pályafutását, de mint zenész futott be. A Sziget vendége lesz, a slágergyáros Sean Paul is, aki hip-hopos, reggae-s zenéjével biztos még több rajongót vonz majd „maga köré”. Elfogadta a meghívást a/ki­lencvenes évek egyik élbrigádja, az elektronikus tánczenét játszó Underworld is, de itt lesz a The Game is. Nem először ad koncertet a Szigeten a Morcheeba (an­gol), amely mond­hatni debütál Ma­gyarországon, hi­szen új énekessel és új albummal mutatkozik be. Punkzenekart már említettünk, de ezt a stílust képviselő banda lesz még a Szige­ten, név szerint a The Toy Dolls, ami az egyik legis­mertebb, legnép­Lehet az országban VOLT feszti­vál, lehet Kotta, lehet Fesztergom, lehet egyéb zenés összeröffenés, de a Sziget az Sziget. Ugyanúgy, mint tavaly, vagy öt évvel ezelőtt, a Szigetnek megvan a maga légköre, a maga stílusa, azaz igazi „szigetes feeling”. Idén még nagyobb formá­ban, még több - színvonalas - elő­adóval és talán még jobban. Bár aki kilátogat a Hajógyári-szigetre az általában nem szokott csalódni. A hangulat adott, irány a Sziget 2005! Már tizenharmadszor. Az idei fesztivált augusztus máso­dik hetére (augusztus 10-17.) tették a szervezők, az eddig ismerős helyszí­neken (60 darab) több száz külföldi előadó várja a kilátogatókat. A hét nap idén inkább nyolc, mivel a nul­ladik nap is frenetikus bulit ígér, egy nagy klasszikus - utolsó alkalommal -, az Illés zenekar foglalja el a Nagy­színpadot. Pásztory Zoltán tragikus halála után döntöttek úgy, hogy Szö­rényi Örssel kiegészülve még egy­szer fellépnek. Tizenkét év hosszú idő, ki lehetett próbálni dolgokat, lehet rontani, esetleg hibázni, de most már nem szabad. Ezt tartja Gerendái Károly, a Sziget főszervezője is, aki elmondta, hogy mindent tudnak, mindennel tisztában vannak, így nyugodtan le­het még többet, még jobbat hozzá­tenni az eddigiekhez. A meny- nyiségre is tettek, de nem ha­nyagolták el idén a minőséget sem. A Nagyszínpadra idén két­szer annyi pénz jutott, de ez-el- mondható a többi rendezvényre is. És ez úgy látszik bejött. Egy nemzetközileg is elismert szak­lap a Sziget 2005-ről regélve ar­ra az álláspontra jutott, hogy már nemcsak méretében és be­Katica nem veszi fel Körülbelül ez jellemzi a Vészkijá­rat nevű zenei pumpadlé utáni hul­laszagot és csendet. (Apropó: pumpadlé: erről majd később.) Ka­ticát megértem. Csinált egy rock­fesztivált oda, ahol sosem volt rockfesztivál, és ami sosem volt rockfesztivál. Mindenekelőtt: pumpadlé. Gyer­mekkorom homályba vesző távolából még emlékszem az Orrfűi-tó melletti nagy összcsaládi piknikre, ahol a fel­menőink mintegy tizenöt tagja enge­délyezte nekem, hogy mint leendő mesterszakács (ez akartam lenni ak­koriban), készítsek valami előételt a lecsóhoz. Paprikából, paradicsomból, hagymából, kolbászból, kenyérhéj­ból, tejfölből és két leveskockából el­készítettem a Valamit. Anyukám be­lépett a konyhába, megszagolgatta a valamit, s többórás küzdelmem záró­jelentéseként annyit fűzött mindeh­hez: mi ez a pumpadlé, mit csináltál ide? Nem lettem mesterszakács. Szombat este, mikor az apacs indi­án lejött a színpadról és a világ máso­dik legrövidebb abszurd drámája a szemünk előtt született meg, [John, az apacs indián: Will we go to here, aren't we? Elemér, az apacs indán tolmácsa: John, azt tnondja, ugye holnap is eljövünk ide... Katica: Add mól ide azt a mikrofont jó?... (Elemér el. Katica visszarohan a színpadra és valamit Elemér után hajít.) Itt a dobotok.] Reméltem, Katicából sem lesz fesztiválszervező. A Vészkijárat-pumpadlé egyébként is jelentős hátránnyal indult. Eszter­gom Fesztergom-szerető közönsége zsigerből fanyalgott, mikor hírét vette; jön a konkurencia. Katica, a tapolcai­pesti azt sem tudta, miért hívják időn­ként Esztergomot Fesztergomnak a helyi bennszülöttek, egyáltalán nem tudott sem a helyszínről, csak arról, hogy „Dorogon csinálták az Első Iga­zi Nagy Magyar Rockfesztivált. Vagy nem?” Hát nem. Igazából már az omi­nózus '79-es rockbuli idején is Eszter­gom-Kertvároshoz tartozott a Schmidt-villa kertje. A budapestiek pedig keresték a Katica-főszervező ál­tal meghirdetett „Palatinus-tó mellett pár száz méterre lévő repülőteret”, - mindhiába. Aki megtalálta, azt egy futball-pálya méretű „Sziget kicsiben” fogadta, s látszólag mindenében töké­letesen megszervezett zenei találkozó várta a látogatót. Volt itt minden: ke­ménykezű biztonsági emberek, ven­déglátósok, mentők, kalapos és szu­venírboltosok, hatalmas hely, har­minckét vécé, - a három-négyezres közönség helyett alig kétszáz szédelgő. Előzetes interjú és kedves hangú tele­szerűbb zenekar, talán nemcsak a ta­rajosok körében. És, hogy még na­gyobbat szóljon a következő zenekar, kezdjük egy filmes kérdéssel. Ki ját­szotta a Született gyilkosok női sze­repét? Juliette Lewis. Na, ő is itt lesz a Szigeten, mivel úgy döntött a film után irány a zene. A 2003-ban alakult ötös bemutatkozó lemeze elkészült, a Szigeten lehet élvezni. Németország legkedveltebb csapata - Beatsteaks - is jelezte részvételi szándékát, de „szigetel” a 18 év ezelőtt alakult Les Tambours de Bronx is. Említettük már a Nagyszínpadot, de essen szó a Világzenei Nagyszín­padról is, ahová idén az eddiginél sokkal, de sokkal több fellépőt vár­nak. Azok kapnak itt szerepet, akiket nagyon sokan szeretnek, de a CD- ken kívül élőben túl költséges lenne megnézni. Ha hegy nem megy Mohamedhez... Botorság lenne most név szerint sorolni a fellépőket, legyen annyi elég, hogy igazi világ­sztárok lesznek velünk ott és akkor. A Világzenei Nagyszínpadon kap helyet a magyar Ladánybene 27 és a Besh-O-Drom is. A WAN2 színpad is hemzsegni fog a jobbnál jobb előadóktól (Fishbone, Noise Conspiracy, Giant Robot, Resin Dogs, Louise Attaque," Sportfreunde Stiller, Wickeda, Dreadzone) és a zúzás képviselői sem fognak csalatkozni, ha ellátogat­nak a HammerWorld Színpadra (Obituary, Liquid Monster, Saxon, Accept, Opeth). Az elektronikus zene kedvelőinek sem kell messzire menniük, a legna­gyobb bulit a Dance Aréna szolgál­tatja, lehet fejet rázni és izompólót venni, mert ott lesz többek között Dj Rush, Paul van Dyk, Timo Maas, The Advent és LTJ Bukem is. Rengeteg nemzetközi sztár, szinte az összes hazai alakulat képviselteti magát a Szigeten. A mennyiség és a minőség adott, a zene mellett min­den van, ami a legtökéletesebb szóra­kozást segíti elő. A szervezők belead­tak apait, anyait, de aki nem megy el, az bánhatja. Mert a Sziget feelinget igenis érezni kell. Mindenkinek. • Nagy BalAzs fonos egyeztetés után hosszú percek teltek el a sárga kukásruhába öltöztetett „beeresztő-legények-legény lányok” előtt, mire adóvevő-készüléken sikerült elérni Katicát, aki végül hosszú meg­fontolást követően beengedett minket (cikkíró-)-fotós) a terepre. Odabent az­tán egy Bálint nevű biztonsági ember rohant fotósunk elé azzal, hogy „ezt nem lehet”. Bálint később megértette, hogy főnöknőjét jöttünk reklámozni, ettől kezdve aztán készséges lett, és el­mondta, a terepen lévő huszonöt biz­tonsági nem ismeri egymást (kvázi az utolsó napokban állt össze a „csapat”), és ő sem tudja, pontosan, mi a feladata. Ahogy ezt a pultosok sem tudták, akik több ezer emberre berendezkedve csir­két, görögkaját, biokaját, brassóit és le­csót hordtak össze, - mindhiába. Annak ellenére, hogy Katica a nem­zetközi fesztiválguru sztárallűrjeit magára öltötte, még lehetett volna a Vészkijáratból egy szuper kis hétvé­ge. Hiszen minden adott volt hozzá: svájci fogtechnikus-férj (tehát 15 mil­lió forint), országos reklámhadjárat, neves fellépők, oké helyszín, kaja-pia- szuvenír, sok vécé és bokor, számtalan biztonsági, és egy apacs indián. De Katica nem ismerte a környéket, a környéken élőket, és ami a legszomo­rúbb, nem is érdekelte. És még azt is leszámítva lehetett volna sikere Katica showjának, hogy a saját magát mene­dzselő hölgyet kevéssé megnyerő ter­mészettel áldotta meg a sors. A sikerhez más kell: a sikerhez feeling, csapatmunka és megannyi fi­atal kell. Hiába tombol a színpadon milliókért a Tankcsapda, a Hooligans vagy az apacs indián, ha odalent iga­zából senki nem akar tombolni mí­nusz kétezerötszáz forintért. Persze a kezdet mindig nehéz. De a kezdet általában kicsiben kezdi, aztán kinövi magát. Katica sok pénzből csi­nált egy nagy lufit; aki befizette a bor­sos belépőárat, látta, milyen űr tátong odabent. Kedves Katica! Jövőre ugyan­itt, ugyanekkor találkozunk. Vagy nem. • SZALAY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents