Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-24 / 188. szám
Varga Péter Vlppl w Kiemelten védett terület Jönnek és mennek a hírek, pletykák kelnek szárnyról szárnyra és az ember gyakorta nem is érti, mi történik körülötte. Kimondhatatlan izgalommal kísértem, kísérem ásónyomról ásónyomra a Széchenyi téren, a Mozi helyén, vagy a Kossuth Lajos utcában folyó ásatásokat, miközben megdöbbenve hallom itt is, ott is, hogy „minek van erre szükség, értelmesebb dolgokra is költhetné a pénzünket a város vezetése” és így tovább. Nem csupán a rosszindulat szüli ezeket a megjegyzéseket, hanem a tájékozatlanság is. Nem árt tudni például, hogy nem a város pénzéből folynak a feltárások, hanem uniós pályázaton nyert ösz- szegekből. Azt sem árt tudni, hogy Magyarországon, - bármilyen furcsán is hangzik - jogszabályok határozzák meg a dolgok működését. A Magyar Köztársaság 1997-ben hozott törvénye alapján vannak az úgynevezett „kiemelten védett területek”, ezek közé tartozik történetesen az esztergomi Széchenyi tér is. Semmiféle felújítás, vagy burkolat cseréje nem hajtható végre anélkül, hogy a szükséges régészeti feltárásokat el ne végezték volna a szakemberek. Ez tehát kötelező és nem valaki, vagy valakik megalomániás ötletéből fakadó munka. Igaz ugyan, hogy a Mozi egykori területe nem tartozik a „kiemelten védett területek” kategóriájába, ám a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal előírta annak a térségnek is a feltárását. Egyébként se sajnáljuk az erre fordított összegeket! Munkanélküliséggel küszködő világunkban sokaknak biztosít megélhetést ez a munka, számos család él belőle. Arról nem is beszélve, hogy a kiásott templommaradványok, pénzverde töredékek olyan nemzeti értéket képviselnek, ami sokkal, de sokkal értékesebb, mint a ráfordított pénzösszeg. Igaz, nem adható el, de idevonzza a túristákat, akik a pénzüket majd Esztergomban, a város polgárainak boltjaiban fogják elkölteni. Mindemellett talán nem lesz senkinek ellenére, ha megtekinthetővé válik Magyar- ország első plébániatemploma a Széchenyi téren, vagy mondjuk Szent István korának első pénzverdéje szintén ott. Ne sajnáljuk tehát a látványosságot az idelátogatóktól, vagy esetleg fiainktól, unkáinktól! Tessék elhinni, megéri a befektetés! imagazin 2005. szeptember 24., szombat • HIDLAP III Egy legenda nyomában Gellért, István király barátja Budapesten, az Erzsébet híddal szemben a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörű alkotása, az első magyar vértanúnak, Szent Gellértnek hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szent keresztet tartja a magyarok városa fölé, hirdetvén ezzel, hogy a nemzet a kereszt jegyében született, és annak védelme alatt áll. Gellért volt a magyar nép első nagy térítője. Származását tekintve viszont nem magyar: az Itáliában született főpapot a véletlen hozta hazánkba. Szent Gellért életének eseményeit két legenda őrizte meg, melyek jóval halála után íródtak, így a forráskritika által felvetett kérdések végérvényes megválaszolása még hátravan. Azonban ettől függetlenül Gellért életét és személyiségét a már rendelkezésre álló biztos adatok segítségével is hitelesen meg lehet ismerni. Itália egyik legjelentősebb városában, Velencében született, köztiszteletnek örvendő patríciuscsalád gyermekeként. Szülei a György nevet adták neki. 5 éves korában súlyosan megbetegedett, ezért szülei a bencések, Szent György tiszteletére alapított monostorába vitték, és felajánlották a lovagszentnek. Megígérték, ha a kis György felépül, ő is felölti a szerzetesi csuhát. A kisfiú egészsége helyreállt, és a szerzetesek iskolájában tehetségével hamar kivívta tanárai megbecsülését. 15 éves volt, mikor édesapja a Szentföldre zarándokolt és ott meghalt. György ekkor édesapja emlékére a Gellért nevet vette fel. Hamarosan édesanyját is elvesztette. 25 éves korára Gellért mintaszerű szerzetessé vált tudományban, imádságban, önmegtagadásban és munkában egyaránt. Vilmos apát javaslatára ezért Bolognába küldték tanulni. 7 év múlva tért vissza a kolostorba, ahol Vilmos apát halála után a társai az A reformáció és a nyomában kialakuló ellenreformáció óriási lendületet adott az európai kultúra fejlődésének. Luther Márton és követői, a reformáció legkülönfélébb irányzatai hívták létre a barokk művészetet, szorgalmazták a bibliafordításokat és nagy jelentőségük volt a katolikus egyház újjászületésében. 1517. október 31-e rendkívül fontos dátum az egyház történetében. Az eddig volt történelmi egyházak mellett, mint a katolikus, illetve a görög katolikus megjelent egy új keresztény tanítás, ami alapjaiban rengette meg az addig megszokott egyházi rendet. Luther Márton ágoston- rendi szerzetes e napon függesztette ki tételeit a wittenbergi katedrális bejáratára. Célja nem valamiféle átfogó támadás volt az egyház ellen, sokkal inkább a visszaélésekkel való szembe- helyezkedés. Történt ugyanis, hogy egyházi berkeken belül általánossá vált az úgynevezett búcsúcédulák árusítása. A búcsú hivatalosan azt jelentette, hogy a földi halandók megrövidíthették bizonyos pensumok ellenében a bocsánatos bűneikért a tisztítótűzbe kerülendő lelkek szenvedéseit. Ez - sok tévhittel ellentétben - nem volt azonos a bűnbocsánattal apáti tisztséggel bízták meg. Akárcsak édesapjának, Gellértnek is élete nagy álma volt, hogy a Szentföldön végigvándoroljon a Megváltó nyomdokain. Ezért 3 év múlva lemondott apáti tisztségéről, és hajóra szállt. Velencéből először Zára kikötőjébe akart hajózni, egy vihar miatt azonban Isztria partvidékén kötöttek ki. A kényszerű várakozás során a Szent András kolostorban találkozott Razin pannonhalmi apáttal, aki Rómából hazafelé tartva rábeszélte, hogy kísérje el őt, és látogassa meg a magyarok istenfélő királyát, Istvánt. A legenda szerint 1015 júliusában (más vélemények szerint viszont csak 1020 után) érkezett meg Pécsre Mór püspökhöz, akivel István királyhoz ment Székesfehérvárra. Nagy boldog- asszony napján, augusztus 15-én a király a főurak kíséretében a hatalmas fatemplomba vonult, hogy Szűz Mária mennybemenetelét megünnepelje. Ezen az ünnepen egy számukra ismeretlen pap lépett a szószékre: Gellért. A szónoklat után - a legenda szerint - Gellért lelkében elragadtatva egy hegyet pillantott meg, melynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette az Úr üzenetét: nem a Szentföldre kell mennie, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a legnagyobb mennyei ajándékot: a vértanúság koronáját. Istvánnak nagyon tetszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tartatta, és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá. 1023-ban Bakonybélbe ment, ahol remeteként vagy a feloldozással, egyszerűen az egyházi büntetés megváltására szolgált. Valójában a bűnökért való ve- zeklést, zarándoklatot vagy böjtöt helyettesítette, ám komoly tévhitre adott alkalmat, hogy ezt a lehetőséget X. Leó pápa a Szent Péter-bazilika építésének költségeire megvásárolhatóvá tette. A felháborodást tehát valójában a bűnbocsánattal és a cédulákkal való visszaélés váltotta ki. Luther forradalmi gondolata tehát az volt, hogy nincs szükség hatalommal és gazdagsággal bíró egyházra, hiszen „a bűnöket egyedül Isten bocsáthatja meg.” Mindezt pedig „solus Christus”, vagyis egyedül Krisztus által, vagyis nincs szükség a szentek és Szűz Mária közbenjárására. Hasonlóan elvetette a szentségeket és csak a keresztséget és az áldozást tartotta meg, hiszen „sole fide”, vagyis kizárólag a hit által üdvözül az ember, üdvösségét nem befolyásolják a jócselekedetek, „csupán” Isten irgalma szükséges hozzá. E hitnek pedig egyetlen forrása nem az egyház tanítása vagy a hagyomány, hanem csupán a Szentírás. Luther tanítása gyorsan terjedt, mígnem 1520-ban egy pápai bulla eretneknek nyilvánította követőit, őt magát pedig „Isten szőlőjét pusztító vaddisznónak nevezte”. Luböjtölt, imádkozott és dolgozott. Beszéli még a legenda, hogy egy napon írás közben elnyomta az álom a kunyhója előtt. Arra ébredt, hogy egy kis szarvasborjú védelmet keresve mellé telepedett. Sietve megetette az árva kis jószágot és az nem is távozott el tőle. Más alkalommal, amikor az erdőből fával megrakodva hazatért, kunyhója ajtajában egy farkas feküdt. Jöttére az hozzá ment és a lábaira rogyott. A remete ekkor vette észre, hogy a vad oldalán seb tátong. Kimosta és bekötözte a sebet, majd a kunyhójába vitte a farkast. Mikor az magához tért, hálás kutya módján megnyalta a remete kezét, és szelíden a kis szarvas mellé hevere- dett. 1028- ban, miután István király hadai Ajtony vezért a Maros vidékén legyőzték, sor kerülhetett a kilencedik egyházmegye szervezésére, és István Gellértre bízta a püspökség, valamint a káptalan és a papi utánpótlás megszervezését. Ennek Gellért és társai becsülettel eleget tettek, és a Csanádi iskola híre gyorsan terjedt. A keresztény és európai értékrendnek a védelmében került szembe Aba Sámuellel, aki uralkodói tetteivel nem követte az 1038-ban sírba szállt Szent István példáját. Az 1044-es év tavaszán Aba Sámuel Csa- nádon tartózkodott, és 50 ellene szervezkedő főurat kivégeztetett. Az április 22-i, húsvétra tervezett koronázást Gellért megtagadta, s félelmetes, prófétai szavaiban megjósolta a király halálát, a pogánylázadást és saját vér- tanuságát. Gellért ezzel megnyitotta a magyar püspökök azon sorát, akik a ther válaszul elégette a bullát, a pápát pedig „antikrisztusnak” titulálta. Hiába sújtotta a császárt ezután birodalmi átokkal, ami annyit jelentett, hogy szabadon megölhető volt, a német fejedelmek többsége mellé állt. Bölcs Frigyes végül, mintegy menedéket adva neki Wartburg várába vetette látszatfogságba. Itt készült híres bibliafordítása is. A lutheranizmus mindenesetre kedvezett mind a főuraknak, mind pedig a polgároknak. Előbbiek a szekularizációt, vagyis az egyházi birtokok világi kézbe adását várták tőle, a polgárok pedig örvendeztek az ünnepek eltörlésének. Hamarosan kialakultak a protestantizmus különböző irányzatai. Az anabaptisták Münzer Tamás vezetésével a felnőtt keresztség mellett kardoskodtak, a svájci irányzat pedig Ulrich Zwingli nyomán Kálvin János tanításában bontakozott ki. Alap- gondolata a predestináció volt, vagyis hogy Isten eleve elrendeli, hogy valaki üdvözül vagy elkárhozik, az ember élete folyamán ezt semmilyen módon nem befolyásolhatja. Kálvin mindemellett szembefordult a szertartások és a templom minden pompájával. Tanítása leginkább a polgárosodott területeken terjedt el. Szintén a reformáció irányzata volt az unitárius vagy antitrinitárius tanítás Servet Mihály tanítása nyomán. Ok hatalommal is szembeszállva védelmezik az igaz értékeket. Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat. Egyik este Diósd községben vacsora után megjövendölte püspöktársainak, hogy az volt az utolsó vacsorájuk. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina-templomban, ahol szintén megjövendölte vértanúságukat, és azt is, hogy társuk Beneta püspök nem fog részesülni a vértanúság dicsőségében. Még aznap, a Buda felé tartó püspököket egy lázadó pogány csapat elfogta a pesti révhez közel, s egy kivételével megölték őket. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították, majd „mellét dárdával átütötték; ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szétloccsantották.” Az első magyar vértanú holttestét a pesti oldal Bol- dogságos Szűz templomában temették el először, majd Csanádra vitték. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083. július 26- án, Szent László király kérelmére.----- • P. Rein me gkérdőjelezték a Szentháromságot és Krisztus istenségét, ám tanításuk csak szűk körben, Magyar- és Lenygelországban terjedt el. Servet Mihályt, aki orvosként a vérkeringés fölfedezője is volt Kálvin Genfben máglyán megégette. A mozgalomból mindenesetre komoly vallásháború kerekedett a Német-római Császárságban, mígnem Luther tanítványa, Melanchton 1553-ban az augsburgi birodalmi gyűlés elé terjesztette a már kidolgozott tanítást. E gyűjteményt hívják augsburgi vagy ágostai hitvallásnak. Az ügyben egyházi zsinatot hívtak össze (tridenti zsinat) míg végül 1555-ben megkötötték az úgynevezett augsburgi vallásbékét. Ennek értelmében, a „cuius regio eius religio” vagyis akié a föld, azé a vallás alapján a birtokosok maguk választhatták meg vallásukat, ám a birtokok népeinek követniük kellett a földesúr vallását. Mindennek természetesen voltak kulturális és politikai hatásai egyaránt. Részint kezdetét vette az anyanyelvű igehirdetés, továbbá létrejött az utolsó „rend” a jezsuitáké, akik élenjáró harcosai lettek az ellenreformációnak. A rend legfőbb célja az imádság mellett a missió, vagyis a térítés volt. Általuk és az ő vezetésükkel vette kezdetét a katolicizmus megújulása. • Históriás Isten szőlőjében
