Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)

2005-09-24 / 188. szám

• HÍDLAP • 2005. szeptember 24., szombat hídlapmasazin Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón a pápával s Utinapló egy felejthetetlen útról Nagy megtiszteltetés ért nemrég, ugyanis a Magyar Kolping Szövetség szervezésében Budaörsről, Budapestről, Egerből, Érsekvadkertből és Esz­tergomból érkezett 51 társammal együtt eljutottam Kölnbe, a Katolikus Vi­lágifjúsági Találkozóra. Magyarországról egyébként majdnem négyezer fi­atal vehetett részt a grandiózus rendezvényen. Érkezésünkkor már vártak minket a vendéglátó családok. Jócskán késtünk, de kitartóan várakoztak ránk. Miután a helyi plébános üdvözölt bennünket, mindenkit elhelyeztek a szállásán. Másnap reggel ünnepélyes istentiszteleten vettünk részt, amelyet egy indiai és egy schwalbmüncheni plébános tartott. Itt találkoztunk indiai, dél-afrikai, sri-lankai és persze helyi fiatalokkal is. Já­tékos feladatokkal próbáltuk megismertetni egymással saját kultúránkat. En­nek keretén belül mindenkinek kellett egy pár mondatot vagy szót megtaní­tania saját anyanyelvén a többieknek. Ezután a város nevezetességeit bemu­tató vetélkedőn vettünk részt vegyes csoportokban, majd ennek végeztével látogatást tettünk egy idősek otthonában. Nagyon jó volt látni, hogy milyen kedvesen fogadtak minket, külföldieket az idős emberek. Süteménnyel és ká­véval kínáltak bennünket, miközben örömmel válaszoltunk kérdéseikre. A harmadik napon látogatást tettünk a polgármesternél, aki nagyon kedve­sen fogadta látogatásunkat. Üdvözlő beszéde után mindenki elénekelte a sa­ját nemzeti himnuszát. Ezt szabad foglalkozás követte; ezt az időt mindenki a szállásadó családjával töltötte. Engem elvittek egy hangulatos étterembe ebédelni, majd este a vendéglátók grillpartit rendeztek a tiszteletünkre. A fi­nom vacsora és a sör mellett a dél-afrikai csoport betekintést nyújtott a né­püket jellemző zenei világba, melyet hangulatos énekkel kísértek. A negyedik napon a reggeli mise után Augsburgba látogattunk, ahol a he­lyi Kolping-család székházában magyar napot tartottunk. Itt a többi ország is bemutatót tartott. Programunkat egy hazánkat bemutató előadás nyitotta, majd egy fuvolaszám következett, azután pedig a magyar gasztronómiáról tartottam előadást. A műsort néptánccal folytatták az egri gyerekek, ami után egy kis, magyar borral vendégeltük meg a látogatókat. A borkóstoló há­zigazdái az érsekvadkertiek voltak. Szabadidőnkben megtekintettük az augs- burgi dómot. A napot a város főterén felállított színpadon tartott mise, majd egy könnyűzenei koncert zárta, amelyen nagyon jól éreztük magunkat. Ak­kor már találkoztunk az Olaszországból, Franciaországból és még sok más országból érkezett vendégekkel is - pl. palesztinokkal, kongóiakkal - ismer­kedtünk össze, és jelvényeket cseréltünk velük. Az ötödik napon kirándulásra mentünk libegővei az Alpokba. A kilátás ma­gáért beszélt. Az Indiából érkezett pap és az augsburgi Kolping-család világi elnöke tartott hegyi misét. Lefelé jövet sajnos eláztunk. Visszautaztunk a szál­láshelyünkre. Ekkor következett a fellépésem: a vendéglátóinknak rendeztünk egy magyar estet, ahol gulyáslevest főztem 45 kg húsból, ami nagyon jól sike­rült, és mindenki elégedetten távozott. A hatodik nap reggelén egy zárómise keretében elbúcsúztak tőlünk, majd mindenki megkapta a zarándokáldást; engem egy olasz pap áldott meg. Majd útnak indultunk Kölnbe. Nyolcórányi utazás után érkeztünk meg a regiszt­rációs központba, ahol vacsorával vártak minket. Itt mindenki megkapta a zarándok-felszerelést, majd a szállásunkhoz mentünk, amely egy lőegylet klubháza volt. A hetedik napon felutaztunk Kölnbe, ahol színvonalas prog­ramok vártak bennünket a Rajna partján; emellett látogatást tettem egy pár társammal a Stohlwerk-múzeumba, ahol egy kóstoló keretében bemutatták nekünk a csokoládékészítés módszereit. Este egy nyitó istentiszteleten vet­tünk részt, amelynek a végén a barátság jeléül készített csillagunkat odaad­tuk egy számunkra szimpatikus embernek. Én egy olasz lánnyal cseréltem. A nyolcadik nap reggelén istentiszteleten vettünk részt az ukrán és a felvi­déki csoport tagjaival, majd ismét Kölnbe mentünk, ahol szabadnapot kap­tunk, amit ajándékok és emléktárgyak beszerzésével töltöttünk. A kilencedik napon reggel Bonnba utaztunk, ahol a pápa fogadására való felkészítésen vettünk részt, az összes magyar csoport részvételével. Majd látogatást tettünk Kerpenbe, Adolf Kolping szülőhelyére. Megtekintettük a szülőházát, később pedig a síremlékét is megnéztük. A tizedik napon a reggeli áhítat után mindenkinek lehetősége nyílt bűnei meggyónására, hogy tiszta lelkiismerettel fogadhassa XVI. Benedek pápát. Majd Kölnbe utaztunk, hogy megtekintsük a kölni dómot. Ez Európa leg­nagyobb székesegyháza, és egy életre szóló látvány volt számunkra. A dóm oldalfalán az iránta való tiszteletből egy hatalmas kép volt látható II. János Pálról. Ezután megtekintettük az új pápát szállító hajót. Kivetítőn néztük végig, ahogyan a kölni Dóm téren nyolcszázezren fogadják XVI. Benede­ket. A nap végén részt vettünk egy keresztúton is, amely minden stációt magába foglalt. A napot egy színvonalas koncert zárta. A következő napon St. Augustinban elbúcsúztunk vendéglátóinktól, majd elindultunk Marienfeldre, ahol a zarándoklat utolsó két napja zajlott. Ezen a virrasztással egybekötött zarándoklaton 1,4 millióan vettek részt. Itt este először életemben láthattam személyesen a pápát, aki miséjében az el­hunyt Szentatyáért imádkozott a zarándokokkal, majd végig virrasztottuk az egész éjszakát több ezer emberrel együtt, akik énekkel és tánccal múlat­ták az időt. A reggeli katekézis után következett a zárómise a pápával, aki miséjében felhívta a figyelmet a természeti katasztrófa sújtotta Tajvan megsegítésé­nek szükségességére, és adakozásra kérte az embereket. A csoportom min­den egyes tagja adakozott, fejenként 10 eurot. A Szentatya megáldotta a tö­meget, mindenkinek biztonságos, jó utat kívánt, és elindultunk haza. Életre szóló, nagyszerű élményekkel gazdagodtam, ezért szeretném meg­köszönni a Magyar Kolping Szövetségnek és Baumann Józsefnek, az eszter­gomi Kolping Katolikus Szakiskola igazgatójának, valamint az. iskola tanára­inak, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget. • Till József, az esztergomi Kolping Katolikus Szakiskola tanulóia Savanyú szőlő, filléres árak Pocsék évjárat az idei Az utóbbi esős, borús napok ha­tására minden optimizmusa odalett a szőlőtermelőknek és a borászok­nak. Pedig a kéthetes szeptemberi nyárban már elkezdtek reményked­ni abban az ágazatban érdekeltek, hogy valami még menthető az idei évjáratból, ám most úgy tűnik a jó minőségről, a kiemelkedő élvezeti értékű borokról 2005-ben végleg le kell mondaniuk. A hűvös, szélsősé­ges időjárás miatt azok az egy-két hektáros szőlőtermelők kerülhet­nek csődbe, akik borászkodással egyáltalán nem foglalkoznak. A legtöbb évben szeptember máso­dik felére az alföldi tőkékről már le­szedték a fürtöket. Az idén még csak a korán érő fajtákat szüretelték. Arra vártak a gazdák, hogy legalább 17 cu­korfokra édesedjen a szőlő. Úgy tűnik, hiába reménykedtek. Az előttünk álló hétvégén a legtöbb parcellán elvégzik a szüretet, ugyanis az egyre gyakoribb szemrpthadás miatt már halaszthatat­lan ez a munka. A Kecskeméttől mintegy 20 kilo­méternyire lévő Jakabszállás határá­ban több száz hektárnyi ültetvény van, de nincsen nagyobb feldolgozó. Távolabbi vidékekre vitték innen ed­dig a gyümölcsöt a borászok. Ám, az idén nem jöttek. - „Kevés termett az idén, harmada sincs a szednivaló a korábbi évekének” - tájékoztat Szabó Mihály, a hegyközség elnöke. „Elő­ször a fagy tolt ki a termelőkkel, most meg ez a kevés is eladhatatlan. Már abban is hiába reménykedünk, hogy legalább a tavalyi árakat meg­kapjuk a szőlőért, csoda lesz, ha el tudjuk adni az idén a portékánkat.” A Jakabszállás határában lévő sző­lőkön már látszanak az elmúlt évek nyomott árai. Jó néhány parcellát eb­ben az évben már nem műveltek a tulajdonosai. A metszetlen tőkéken, nincsen fürt, a vesszők hat-nyolc mé­terre is elkúsztak a csapadékos idő­ben. Voltak olyan gazdák, akik a le­hető legkisebb ráfordítással próbál­ták meg életben tartani a szőlőt. Eze­ken a parcellákon gazos a sorok kö­zötti terület és a lisztharmat is pusz­tította a fürtöket. Akik mindent meg­adtak a szőlőnek, ami jár, azok most hektáronként 300-500 ezer forintos veszteséggel számolhatnak. A Balaton déli oldalának szőlőter­melői már a felvásárlási szerződés­ben sem bízhatnak. Három évvel ez­előtt, tízéves, felvásárlási védőárat is tartalmazó megállapodást kötöttek a balatonboglári feldolgozó új tulajdo­nosával, a Törley céggel. Ennek megfelelően ezen a borvidéken ta­valy - fajtánként eltérően - 48 és 80 forint közötti árat fizettek a kékszőlő kilójáért. Az idén 38 és 55 forint kö­zötti árat ajánl a felvásárló. A szerző­dés betűjénél erősebb érvnek gon­dolják a Törley-nél a bor- és pezsgő­piaci nehézségeket. Semsei Istvánnak Szőlőskislakon van két hektárnyi ültetvénye. A szőlősgazda elkeseredett és azt mondja: fejszét fog az ősszel a tőkékre. - „Mínuszba nem termel senki semmit” - fogalmazza meg tömören az elhatározása legfonto­sabb okát. „Van olyan termelő is aki, most azt állítja: az idén nem szüretel le egyetlen fürtöt sem, inkább a tőkén hagyja pusztulni a szemeket.” Hagyományosan Tokaj-hegyalján kezdődik a legkésőbb a szőlő betaka­rítása. Ez az idén sem lesz másként. Ezen a környéken az 1-2 hektáros gazdák jórészének a szőlő az egyetlen bevételi forrása, mert a munkahelyü­ket már elveszítették. Szabóné Nagy Nóra, mádi kistermelő szerint telje­sen kiszámíthatatlanná vált a szőlő- termelés a kisebb gazdaságok számá­ra. Akiknek van szerződése a Tokaj Kereskedőház Rt.-vei, azok sem tud­ják a mai napig sem, hogy mennyit kapnak majd a termésükért. Ezen a borvidéken is van olyan kistermelő, akinek még a tavalyi szüret sincs ki­fizetve. Az idén viszont százezreket kellett rákölteni a szőlő művelésére. Csontos György, mádi hegybíró (aki maga is kistermelő) állítja, hogy az ország legértékesebbnek mondott szőlőterületén is mintegy 35-40 hek­tárnyi elhagyott szőlő van máris. A termelési kedv elvesztésének az oka: három éve folyamatosan csökkennek a termelési árak. Az már biztos, hogy a térség legnagyobb felvásárlója, a Tokaj Kereskedőház Rt. ebben az év­ben lényegesen kevesebb szőlőt vesz át, mint tavaly. Kiss László vezér- igazgató szerint „jelentős túltermelés alakult ki a világpiacon, de még Ma­gyarországon is. Csak a jó minőségű terméket lehet értékesíteni a piacon. Ezért elengedhetetlen a terméscsök­kentés. A szerződéses partnereinket már arra ösztönözzük, hogy egy hek­táron hét tonnánál nagyobb mennyi­séget ne termeljenek. Az átvétel fel­tétele az is, hogy a legalább 17 száza­lékos mustfokot érje el a szőlő.” Még alig kezdődött el az idei szü­ret, de a négy borvidéket érintő kör­képünkből is kiderül, hogy a kirívó­an rossz évjáratnak igen sok vesztese lesz az idén a szőlőágazatban. A kis­gazdaságok jó része a mostani csapás után feladja majd a szőlőművelést. Az értékesebb területeket fillérekért vásárolják majd fel a nagybirtokok. A jövedelem nélkül maradó ezrek pe­dig a regisztrált vagy éppen regiszt­rálatlan munkanélküliek számát nö­velik. Az értéktelenebb, elhagyott szőlősorokon pedig egy-két éven be­lül úrrá lesz a gaz. • Bőle István A szőlő A szőlő hosszú múltra tekint vissza, létezését számos lelet bizonyítja. Minden bizonnyal már a harmadkor elején j létezett a Földön. Több írásos forrás és különböző edények, * görög amforákat díszítő motívumok is mind-mind arra utalnak, hogy őseink ismerték a szőlőt, mi több, a belőle készített nedű kultúrák szertartásainak nélkülözhetetlen kellékévé vált az idők folyamán. Gondoljunk akár a görögök Dionüszosz- ünnepeire, vagy a hírhedt római lakomákra! A régi borok valószínűleg sokkal nehezebbek voltak mostani rokonaiknál, mivel a szőlőtermő vidékek délebbre helyezkedtek el, és köztudott, hogy a déli borok erősebbek, éde­sebbek a többinél. Hazánkba római közvetítéssel jutott el a szőlőművelés kultúrája. A bor közkedveltségét rengeteg népdal, népmese és egyáltalán az egész magyar folklór, a máig népszerű szüreti bálok és éttermek italválasztékai egyaránt mutatják. Sokfajta szőlő közül válogathatunk, »MB- amit nemcsak bor formájában, hanem annak természetes valójában, gyümölcsként is fogyaszthatunk. Annak, ami a házunk körül nő, nincs párja, mégis hadd mutassunk rá néhány jellegzetességre, amiben eset­leg megkülönböztetést tehetünk egyes fajták között. Talán az egyetlen gyümölcs, amely nem utánérő. Ha zölden vesszük le, zölden kell elfogyaszta-" nunk. A szőlő értéke az ásványi anyag tartalmában van. A legtöbb benne a káliun)-, valamint jelentős mennyiségű szelént tartalmaz. A szelénről tudjuk, hogy antíoxídans, nagymértékben befolyásolja a sejtek öregedését. A szőlőlé kúraszerű fogyasztása addig, amíg1 tart az idény mindenkinek ajánlatos. A szőlő és a vörösbor is tartalmaz fitoösztrogént, ami segíti helyrebillenteni a szervezet megbomlott egyensúlyát. A herpesz azok közé a betegségek közé tar­tozik, amely támad, de szinte semmit sem lehet tenni ellene, mert a hagyományos gyógyászatban nincs rá gyógyszer. A vírusok ellen csak a táplálékunkban találhatunk gyógyulást. A herpesz ellen jól bevált gyógymód a szőlőlé alkalmazása, abból is a sötét színű. Nem kell sok belőle, naponta csupán egy ral, hogy megkezdődjön a gyógyulás. A krónikus fáradtság korunk betegsége. Sokan nem is tartják betegségnek, mert nem lehet a tájdalom helyét megállapítani és nincs rá gyógyszer sem. A hajszoltság, az idegesség, a környezeti szennyeződés, a gyér táplálkozás, tehát egy egész sor ok válthatja ki a szervezet legyengülését. Ha nem teszünk ellene semmit, hamarosan valamilyen szervi elváltozássá fajulhat. A szőlőlével itt is érdemes kísérletezni néhány hétig. Kísérletek bizonyították, hogy a szőlő csökkenti a szervezet koleszterinszintjét, ellenben emeli a HOL (jó koleszterin) szintet, ami jó hatással van a szívműködésre és az érrendszeri betegségekre. A szőlőnek fogyaszthatjuk a gyümölcsét magában vagy saláta összetevőjeként. A kúraszerű fogyasztás általában a lére szorítkozik. Ha van lehetőség válasszuk a sötét színűt. Vigyázzunk, a permetet jól mossuk le! • Hartmann Gabriella dietetikus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents