Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-10 / 178. szám
Varga Péter jegyzete Iskolakezdés Szeptember van. Szép az őszünk, szebb, mint a nyári hónapok némelyike. És ismét iskola. Ki megszeppenve, elsősként, ki az érettségi előtti utolsó esztendő titkolt félelmeivel. Elnézem a tovasuhanó gyerekeket. Van, akinek Mezopotámiát, van akinek Trianont tanítanám. Már nem teszem. Nem jókedvemből, csak egyszerűen nem. Jutnak eszembe számtalan régi szeptemberek, mikor még gyerek voltam majd később a tanítványom volt gyerek. Nem tudom, mennyibe került a tankönyv, - anyám fizette - de emlékszem az első órákra a középiskolában, ott a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. Bejött egy atya és elkezdte ószlávul mondani a Miatyánkot. „Otcse nas, ízse jeszi na nyebeszeh...!” Máig tudom. Meg a Tattyána levelét Anyeginhez is. Csodálatos esztendők voltak, amint az egész gimnáziumi négy év csodálatos volt. Aurél atya a hizlaldában! Meg kellett meríteni a vödröt a derítőben, azután kihordani a paprikák alá. O rám nézett, tudta, ilyet még nem csináltam és kék szemével harsogva mosolygott: „az áldott massza” - mondta. Nem írom le, mit válaszoltam erre gondolatban. Vagy a paprikák válogatása, Márton atya. Tudta, hogy semmire nem vagyok alkalmas, így rám bízta a piros és zöld paprikák szétválogatását. Nem tudta, - honnan is tudhatta volna - hogy színtévesztő vagyok, éppen piros és zöld. Pakoltam hát a paprikákat, egyiket jobbra, másikat balra, ötletszerűen. Nagy virtcsaft lett a történet vége, kiderült, hogy még erre sem vagyok alkalmas. Nem is nagyon kellett ezután eljárnom mezőgazdasági politechnikára. Azután ott voltak a testnevelésórák... Kékesi Tibi! Nagybátyámat látta-vélte mindig fölfedezni bennem - nem találta meg. „Szertornászaikat vagy” - mondta és fölzavart a gyűrűre. Kishiján leestem. Hamar le is mondott rólam, aztán csak az ebédet hordtam haza neki és az autóját moshattam meg. Máig nagyon kedves jó barátom. Érettségi előtt álló ifjak! Ne féljetek tőle! 1978. szeptemberében kezdődött az utolsó esztendő. Nem akartam, hogy vége legyen. Vége lett. Huszonhét esztendő telt el azóta. Sosem tudtam tőlük elszakadni, Vilmos atyától, aki a világ legjobb osztályfőnöke volt és a legnagyszerűbb barát, Oszkár atyától, aki anyám után csak Orsikának hívott, és egyikőjüktől sem... Legyenek a mái szeptemberben iskolakezdőknek is ilyen tanárai! Szép évkezdést! Ádám, hol vagy? ____________________________ hídlapmagazin Sz eptember 9-e Ádám napja. Ritkán használatos, ám mindenki számára ismert név, az első emberpár férfisarját nevezi így a Biblia. Mindazonáltal korántsem érdektelen e név eredete és nem utolsó sorban a jelentése. De haladjunk sorba, elsőként nézzük meg, hogy is meséli el a történetet a Teremtés Könyvének írója. A Teremtés Könyve a világ megalkotásával kezdődik, amelynek során Isten a semmiből létrehozza mindazt, ami a teremtés koronájának, az embernek a létrehívásával végződik. Csodálatos nyelvén a vizsolyi Biblia így meséli el a történetet. „Az Úr Isten pedig ezt (is) mondotta vala. Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek nékie segítőt, mely mindenkor őelőtte légyen. Mert mikor az Úr Isten formálta volna az földből az mezei minden vadakat és az égen repeső minden állatokat, és Adámhoz vitte volna, hogy látná, minémű névvel nevezné minden állatokat, mert valaminémű nevet adott Ádám minden állatnak, az lett a neve, (de) az Adámhoz nem talált vala hasonló segítőt...” Ezután következik Éva teremtése, majd a bűnbeesés, illetve a kiűzetés a Paradicsomból. Anélkül, hogy valamiféle teológiai fejtegetésbe kezdenénk, néhány fogalmon érdemes elgondolkodni. Hogyan is történt maga a teremtés? Isten puszta szavával: - Legyen! „Szólt és lettek, rendelkezett és létrejöttek.” Hasonlóan érdekes az őskinyilatkoztatás kérdése is. Miképpen tudatta a teremtménnyel, hogy általa van. Mindössze annyit mond: Jahve. Ez pedig azt jelenti: én vagyok, aki VAN. Legfőbb tulajdonsága tehát a létezés, csúnya kifejezéssel a „vanság”. Szellemi létező, tér és idő feletti, akit nem lehet és tilos is volt ábrázolni. A zsidók még a nevét sem ejthették ki, ha az írás felolvasásakor a Jahve névhez értek, helyette azt mondták: Adonáj, vagyis Úr. Isten teremt, de Ádám nevezi el a teremtményeket. Valamit vagy valakit elnevezni annyit jelent, hogy bizonyos értelemben birtokba vesszük, uraljuk azt, legyen az élőlény vagy dolog. Ádám tehát azzal, hogy elnevezi a világban lévő dolgokat egyszersmind birtokába is veszi a teremtett világot, Isten akarata szerint. Az ateista filozófia - hivatkozva a tudomány tapasztalataira - badarságnak, jobb esetben szép mesének tartja az egész történetet mondván: ellentmond az evolúciónak. Csakhogy ez a gondolkodás figyelmen kívül hagyja a héber számmisztikát. A három, a négy és ezek variációi szent számok. Nem véletlenül Szentháromság, vagy négy evangélista, vagy tizenkét apostol és így tovább. E variációk közül a hét történetesen Isten száma és a végte2005. szeptember 10., szombat • HÍDLAP • lent jelenti. Az, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, és a hetediken megpihent azt jelenti, hogy végtelenül sokáig teremtett. Nyugodtan belefér tehát ennek ismeretében a világ kialakulásába az a fajta teremtés, amikor Isten megteremti az ős-sejtet, amiből azután az evolúció során és annak korántsem ellentmondva egyszer csak megjelenik az ember. Nem kevésbé érdekes Ádám nevének a jelentése. Az „adam” a héberben embereket jelent és nincs a szónak egyesszámú alakja. Az tehát, hogy Isten megteremti Ádámot any- nyit tesz, hogy megteremti az embereket, vagyis magát az emberiséget. A mese így sokkal kézzelfoghatóbb módon válhat valósággá az olvasó számára. A bűnbeesés szintén meseszerűen dolgozza fel a történetet. Isten egyetlen tilalma az almafa gyümölcsére vonatkozik, ám az első emberpár - nem kevéssé Éva ráhatására - megszegi ezt a tilalmat, és esznek a tiltott gyümölcsből. Természetesen a történet szimbolikus. Az engedetlenségről, a tagadásról, az Istennel való szembe- helyezkedésről szól, aminek a következménye azután a bűn és a szenvedés, hogy majd egykor a megtestesülésben és Krisztus kereszthalálában a megváltás engesztelje ki a Teremtőt. Sokat lehetne még elmélkedni mindezeken, de maradjunk annyiban, hogy Isten éltesse az Ádámokat! És azért vigyázzanak azzal az almával! • P. Rein Ordo Sancti Benedicti 105 éve szentelték fel az esztergomi bencés főgimnáziumot Esztergom története az elmúlt ezer esztendőben összeforrott a katolikus egyház történetével. Hírnevét, dicsőségét, magasban szárnyalását vagy históriájának mélypontjait mindmind az egyháznak köszönhette. Szent István városa ugyanakkor az egyházon belül is elválaszthatatlan volt a bencés szerzetesektől. Talán kevesen tudják, hogy 105 esztendővel ezelőtt, 1900. szeptember 8-án szentelték fel a rend esztergomi főgimnáziumát a máig is Főapát köznek nevezett átjáró egyik oldalán. Az épp igencsak időszerűen felújítás alatt álló mai „Bottyán” tehát maga az egykori Bencés Gimnázium. A rend hazai története azonban sokkal messzebbre vezet vissza... Nursiai Szent Benedek követői Rómából Szent Adalbert vezetésével érkezetek hazánkba, Géza uralkodása idején. 996-ban telepedtek le Szent Márton hegyén, vagyis Pannonhalmán. István, akkor még nagyfejedelem a Koppánnyal való ütközet előtt fogadalmat tett: ha győzedelmeskedik, monostort építtet a bencés rendieknek a Szent Márton hegyén. Az apátság megalapításáról szól az 1001- ben íródott pannonhalmi alapítólevél. A rend egyre nagyobb számú hazai képviselői tehát kezdetben nem, vagy elsősorban nem oktatással, hanem hittérítéssel foglalkoztak. A XI. század bencései - főleg a királyi alapítású apátságokban - missziós munkával foglalkoztak. Ahogy a XI. század végén kiépültek az egyházmegyék és ezeken felül a plébániák, a bencések monostoraikba vonulhattak vissza, hogy az imádság és munka reguláris egyensúlyában élhessék közösségi életüket a rendalapító szándéka szerint. A XI. század végén tartott esztergomi és szabolcsi zsinat nem véletlenül szorgalmazta a stabilitás, a monostorhoz kötöttség elvének megvalósítását, hogy az „óra et labora” (imádkozzál és dolgozzál) szellemében éljék a szerzetesek szemlélődő életüket. A fizikai munkát a bencés kolostorokban korán felváltotta a szellemi munka, az írás művészete, a korábbi korok aszketi- kus és történelmi munkáinak tanulmányozása, új művek szerkesztése. Mindezek alapjait a kolostori iskolákban lehetett elsajátítani. A hazai monostorok kulturális tevékenységének színvonalát bizonyítja, hogy legendáink és történelmi irodalmunk termékei a XIII. század végéig bencés színezetűek és jórészt bencés eredetűek. A XII. század végéig fennmaradt hazai okleveleink fele ma is a pannonhalmi levéltárban található. A XIV-XV századi hanyatlás a magyarországi monostorokat is érintette, ennek a XVI. században Tolnai Máté főapát reformjai vetettek véget. Megalakult a Váradi kongregáció. A török hódítás folyamán szinte az egész rend elpusztult, 1585 és 1639 között Pannonhalmán is megszűnik a szerzetesi élet és csak ezt követően éled újra. Az 1780- as években II. József egyházrendelete a bencéseknek sem kedvez, 2 monostor kivételével az összesei feloszlatta. 1802-ben I. Ferenctől újra engedélyt kapnak a működéshez, azzal a feltétellel, hogy egészében tanító renddé alakulnak, valamint 10 iskola fenntartását vállalják. Bár a bencésektől soha nem állott messze a tanítás, igazi tanító-oktató renddé ekkor váltak. Számos alsó és középszintű iskolát tartottak fenn országszerte. A bencés tanárok oktatónevelő munkája elsősorban a gimnáziumokban folyt. 1802-ben a győri, soproni, pápai, 1807-ben a nagyszombati, 1808-ban az esztergomi, 1811-ben a komáromi, 1812-ben a pozsonyi és 1815- ben a kőszegi gimnázium átvételére került sor. A pozsonyi és nagyszombati intézet 1850-ig, illetve 1852-ig maradt a rend kezén. Jelentős esemény volt a XX. században, hogy 1922-ben a rend megtelepedhetett Budapesten és megkezdte a tanítást a gimnáziumban, majd 1939-ben Pannonhalmán nyílt gimnázium és diákotthon. 1944-ben a magyar bencés kongregáció 279 taggal, 8 gimnáziummal, és 25 plébániával rendelkezett. 1950-re a tagok száma 300-at is meghaladta, de csak a pannonhalmi és győri intézményeket tarthatták meg, melyeknek fenntartásához 70 fő is elégnek bizonyult. 1953-ban a 31'- óta működő sao paoloi perjelség egy 12 évfolyamos magyar iskolát indított, amely 1989- ben megkapta a apátsági rangot. Ebben az évben a magyarországi változásokat követően a bencések 4 házban 145 taggal működtek, és a tanításon kívül lelkipásztori feladatot is vállalhattak. Esztergomba nem tértek visz- sza, szükségtelen lett volna a ferencesek mellett még egy egyházi iskolát fenntartani a városban. A Benedek Rend működése során nem kevesebb, mint 5000 szentet adott az egyháznak, ilyenek: Szent Gergely, Anzelm és Gellért, továbbá 24 pápát, és több mint 1000 püspököt. Győri és pannonhalmi nevelő-oktató munkájuk méltó a rend hazai hagyományaihoz • Rainer ti 4 / £
