Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-10 / 178. szám
2005. szeptember io., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 34. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Patrona Hungáriáé - Mária ünnepe A hagyomány szerint István, Magyarország első szent királya hazánkat Mária oltalmába ajánlotta, ezért is hívják Szűz Máriát „Patrona Hungariae”-nek, Magyar- ország oltalmazójának. Neve éppen ezért többször előfordul a katolikus naptárban az év folyamán. Szeptemberben egymást követően két alkalommal is, 8-án és 12-én. Szent István Nagy legendájában a következőket olvashatjuk e felajánlásról: „Mikor jámbor Henrik római császári felség kiszenvedett a császári hatalmat a germánok választásából, Konrád kapta, ki a béke nyugalmát megtörve, egész Németország csapatait egyesítve ellenségként próbált rátörni Pannónia határaira. Tanácsot tartott ellene a király kezét- szívét égnek emelte és ily szókra fakadt: Ha kedved telik benne, világnak úrnője, hogy örökséged szőlejét ellenség pusztítsa, s a kereszténység zsenge ültetvényét irtsa, kérve kérlek, ne róják fel az én renyheségem- nek, hanem inkább akaratod rendelésének. Ha a pásztor bűnös, érdeme szerint ő maga lakoljon, kérlek, ártatlan juhokat ne sújtson.” Hartvik püspök legendájában a felajánlás a következőképp történt: „Az említett király pedig hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő napjának emlegetik.” A számos Mária-ünnep közül szeptember 8-át már az egészen korai időktől Kisasszony vagy Kisboldo- gasszony napjaként tartották számon, illetve nevezték hazánkban. Ez Szűz Mária születésének napja. Már a XI. században számontartott ünnepünk. Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek a kódexirodalmunkba is bekerültek. Kultusza a barokk időkben káprázatos gazdagságban bontakozott ki. A középkori templomok egy részének eredetileg Mária-titulusa lehetett, a barokk időkben aztán a Kisasszony-bú- csúnapot választották hozzá. Egy középkori eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben. E régi hiedelemnek jellegzetes népi hajtásai is vannak. Tápén a jámbor hagyománynak hódolva még napjainkban is sok asszony megy ki Kisasszony hajnalán a Tisza partjára napköltét várni - írja Bálint Sándor. Azt mondják, akinek „érdeme van rá”, az a fölkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak. Kisasszony napjára a jámborabb asz- szonynép másfelé is virrasztással készül. Maga szeptember 8-a egyébiránt ősi, pogány, őszkezdő nap. A fecskék is összesereglenek hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot „fecskehajtó Kisasszonynak”. Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgozhattak, különösen a fonás volt tilos. Ekkor vette kezdetét a termé- ■ nyék betakarítása is. Leverték a diót, de a vetésre is kellett gondolni, hogy „Szent Mihálko má fődbe kerüjjön a mag”. Az időjárást is figyelték a gazdák, mert ha ezen a napon esett az eső, akkor úgy tudták, hogy, nem lesz jó idő a vetésre. A Balaton vidékén és Göcsejben volt szokás az, hogy a vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy az „Úristen szentelése fogja meg”. Az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üsz- kösödik meg, és bőven terem. Ez a nap volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje is. Szeptember 12-e Szűz Mária neve- napja. Számos templom, kápolna helyezte magát Mária nevének oltalmába, ezért egyes vidékeken ekkor búcsút is tartottak. Ez jó alkalom volt a volt. Kunsziget öregjei szerint, ha vendégségre, amikor messziről is el-_ ezen a napon szép az idő, akkor a jöttek a családtagok egymást meglá- vénasszonyok nyara hosszú és derűs togatni. Megjelentek a vásárosok is, lesz. Nos, reménykedjünk benne! úgyhogy a búcsú igazi népünnepély • histórás A terror napja - 9/11 2001. szeptember 11-én az egész világ szeme előtt zajlott le ez az emberi tragédia, ez a borzasztó dráma, amely mindannyiunkban mély nyomot hagyott. Négy amerikai kereskedelmi légi járművet térítettek el ezen a reggelen. A gépeken késekkel felfegyverzett, 4-5 fős eltérítő csapatok léptek akcióba. Az eltérítők - a pilóták eltávolítása, vagy' megölése után - átvették az irányítást a gépek felett, hogy végrehajtsák öngyilkos küldetésüket. Három gép csapódott célba, kettő a New York-i világkereskedelmi központ tornyaiba és egy a fővárosi Pentagonba. A terrortámadás elkövetési módja és az általa okozott károk mindeddig példátlanok voltak. Olyan országban követték el, amelynek kontinentális területén 1812 óta külállammal nem volt háború. A célpontok kiválasztása arra utal, hogy a merényletek mind az Amerikai Egyesült Államok államiságát, mind az amerikai dominanciá- jú világgazdasági rendet is támadták. A nemzetközi repülőgép forgalom a következő hónapokban látványosan csökkent és ugyanígy csökkentek a külföldi beruházások is. A; terrortámadás jelentősen befolyásolta a világpolitikát. Azóta az Amerikai Egyesült Államok hadat viselt előbb Afganisztán ellen, majd megkezdődött az iraki háború. De visszatérve magára a támadásra, az első szembetűnő dolog a támadás arcátlansága és figyelemreméltó sikere. Égj- csapat ember, akiket közös ideológiájuk és mártíromság utáni vágyuk kapcsol össze, olyan alattomos és komplex tettet követett el, amely bármelyik titkosszolgálat irigységére számot tarthat. Legálisan beléptek az Egyesült Államok területére, késeket juttattak fel négy olyan gépre, melyek három különböző repülőtérről, szinte egyszerre szálltak fel. Ráadásul olyan gépekről volt szó, melyek az ország másik felére tartottak, tehát teljesen fel voltak töltve üzemanyaggal. Átvették az irányítást a gépeken, és hármat sikeresen célba juttattak. Sem a GIA, sem az FBI, sem az amerikai katonai titkos- szolgálat nem rendelkezett előzetes információkkal róluk, és képtelen volt megállítani őket. Az eredmény a terror- támadások történetének legpusztítóbb tette. Eddig még egy támadás következtében sem haltak meg négyszáznál többen. Kevesebb haláleset történt még az esettel sokszor párhuzamba állított Pearl Harbor-ban is, pedig az egy állam által vezetett támadás volt. A nagy kérdés tehát - miért. Gyakorlatilag mindenki szerint Osama bin Laden felelős a merényletekért. Védhető feltételezésnek tűnik ez, mivel bin Laden már korábban bejelentette, hogy hasonló nagyszabású akciót tervez az Egyesült Államok ellen, ám hosszú az ebben kétkedők sora is. Azóta számtalan tévhit, és meggyőződés látott napvilágot. Az egyik legmerészebb ezek közül, hogy a támadásért maga az Egyesült Államok a felelős, azon belül is a CIA. Ezt természetesen nem tudhatjuk, mindazonáltal számos érdekes tény és feltételezés áll rendelkezésünkre. Állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül a terroristáké, melyeknek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisé-szerű utasításokra, mint ahogy az állítólagos búcsúlevélben áll: „Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket... mosollyal az arcotokon halljatok meg.” Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernó- ból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna? Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető údevele repül így ki a gépből sértetlenül? A Jerusalem Post írása szerint Aaron Swirsky, a World Trade Center egyik építésze „hihetetlennek” nevezte az ikertornyok összeomlását. Az épületek tervezésénél gondoltak az esetleges „balesetekre”, azonban a terrorizmus azokban az időkben még egészen más volt (az épület két tornyát 1972-ben és 1973-ban, adták át). Viszont mindig fennállt a lehetősége annak, hogy egy repülőgép az épületnek ütközik. Túlélők - az ütközéstől független - robbanásokról számoltak be. Érdekes továbbá, hogy az ikertornyok összeomlása, micsoda „precizitással” történt - szinte magukba roskadtak, a környező házakban jóformán kár sem esett. Füstös ügy!, és az ügy „megoldása” egyre inkább távolinak tetszik... • Márkus
