Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-03 / 173. szám
2005. szeptember 3., szombat • HÍDLAP .• V hídlafmagazin Egy magyar polihisztor Bél Mátyás emlékezete Evangélikus lelkész volt és tudós. Nevét és alakját mára a feledés homálya borítja. Sírját sem látogathatjuk, eltűnt a temetővel együtt Pozsony városában. Pedig nem sokkal halála után, ezt a szép címet kapta: „magnum decus Hungáriáé” vagyis Magyarország nagy dísze, kis túlzással még koronának is fordíthatjuk az emlékező szót. Hozzátehetjük: III. Károly császár háromszor is fogadta, sőt nemességgel is megtisztelte őt. XII. Kelemen pápa pedig 1736-ban megajándékozta őt egy aranyéremmel, amelyen a megajándékozott képe volt. De mindennél többet mondanak azok az elismerések, amelyek tudományát értékelik: „Bél Mátyás nemcsak a legnagyobb tudományú ember, akit Magyarország a 18. századból felmutathat, hanem egyszersmind korának egyik legkiválóbb embere” - írja egy német történész. S talán még ennél is többet mond egy 20. század eleji magyar tudós: „Bél Mátyás nemcsak a 18. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem általában a Németországban kialakult polihisztor iskolának is egyik legkimagaslóbb képviselője. Leibnitzet kivéve, az egykori német tudományosság egy alakja sem mér- kőzhetik vele tudomány és tehetség dolgában” - vagyis, nemcsak Magyarország, hanem Európa ékessége is volt ő. S ha tudományának tartalmát és mélységét ke- • ressük, akkor a történész-tudós Kosáry Domokost kell segítségül hívnunk, aki felsorolja, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mindmind beletartozik kutatása kereteibe, s ezek egyikét sem lehet művelni nevének és eredményeinek említése nélkül. Mindehhez már „csak” azt kell hozzátenni: evangélikus lelkész és tanár volt, aki egyforma könnyedséggel és szépséggel fejtette ki tudományát latin, német, szlovák és magyar nyelven is. Kalandosnak is mondható élete a Zólyom megyei Ocsova községben indult 1684. március 24- én. Szülei egyszerű emberek voltak, édesapja a község mészárosa volt. De mindketten istenfélelemben nevelték gyermekeiket. Nem sokkal Mátyás születése előtt űzték el a falu evangélikus prédikátorát, és a kb. másfél mérföld- nyire fekvő osztrolukai evangélikus templomot jelölték ki „artikulárisként”, amit a környék evangélikusai látogathattak. Bél Mátyás családja rendszeresen vállalkozott erre az útra, ha nem sikerült, otthon tartott az édesapa áhítatot. Mindez nyomot hagyott a fiú életében. Iskoláit több helyen is látogatta, ezek közül kiemelkednek: Besztercebánya, Pozsony, Veszprém és Pápa. Utóbbi helyen már nevelő volt. A kiemelkedő tehetségű fiú rövidesen külföldre indult, Halle városát kereste fel. Az itteni egyetem és város egyszerre volt akkor a pietizmus és a modern tudományok centruma. Bél Mátyás itt már nemcsak tanult, hanem tanárként is dolgozott, itt lett valójában tudóssá. Külföldi állása is volt, de mikor ^városa”, Besztercebánya hívta, hazajött. Lelkész és tanár volt egyszerre, s az iskolát fel is virágoztatta. Itt történt, hogy egy császári tiszt ki akarta végeztetni, de megmenekült. Ettől kezdve ezt a napot „második születésnapjaként” ünnepelte. 1714-től a pozsonyi gimnázium tanára, igazgatója, majd pozsonyi lelkészként és esperesként dolgozott haláláig. Ekkor lett Pozsony igazán a magyar tudományos élet egyik fellegvára, a tanulók száma megkétszereződött, így vált az ocsovai hentes fia Magyarország ékességévé. A ■szívbéli hit embere volt Bél Mátyás. Akkoriban így nevezték őket: „pietisták”. Ez az irány az „ortodoxizmussal” - „dogmaticizmussal” szemben az élő hitet és az igaz keresztyén életet hangsúlyozta. A kereszténység lényege nem a tanítás, vagy éppen a hadakozás a „tév- tanítókkal” szemben, hanem a szívbeli hit megélése, vallották. Vannak, akik szerint Bél Mátyás a pietizmus és felvilágosodás „mezsgyéjén” élt, mások, szerint nem is volt igazán pietista, legalábbis annak nem a szűkkeblű szárnyához tartozott. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Bél Mátyás egyszerre volt az igaz hit és a tudomány embere. Hazájának elkötelezett tudósa volt, ez a másik vonása. „Hungarus- értelmiség” - nevezte valaki találóan őt és társait. Tulajdonképpen minden tudományát hazája javára fordította, minden ereje hazája ismertetése volt. Ezért foglalkozott a magyar nyelv tanításával (magyar nyelvtant írt német nyelven is), és nyelvünk alakulásával, történetével eredetével is. Ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. így került sor tanulmányára a „szkíták-hu- nok rovásírásáról”. De hazánkban először ő figyelt fel a finn-magyar rokonságra is, ezt levelezéséből tudjuk. Még nagyobb ügye élete főműve lett a „Notitia Hungáriáé novae”. Eredetileg ebben szó lett volna a „régi magyarokról” (őseinkről) és az „új Magyarországról” (a királyok történetéről). Ami végül is négy hatalmas kötetben megjelent, az 9 vármegye részletes leírása. Ezért lehet Bél Mátyást az „államismeret” fejlesztőjének és a hazai földrajz elindítójának is mondani. A befejezetlen mű kézirata Esztergomban van. S akkor még nem beszéltünk pedagógiai műveiről, tankönyveiről. Volt olyan tankönyve, amit 100 évig használtak még. Szakított a magyarázat nélküli „memorizálás” rendszerével, bevezette a hetenkénti tanári értekezleteket, s a tanárok „jegyzőkönyvét”, haladási naplójukat. 1749. augusztus 29-én halt meg. • DÉNES Város alatt temető „Város alatt város” címen hírt adtunk már a Széchenyi téren folyó ásatásokról, azok kezdetekor. Nehéz elhaladni úgy a régészeti terület mellett, hogy ne állnák azt sokan körbe, esztergomiak és turisták, mind-mind érdekló'déssel szemlélve az ott folyó, és mondjuk meg őszintén, egyre látványosabb munkálatokat. Hogy mi is okozta a legutóbbi idők nagy izgalmait, arról kérdeztem dr. Lázár Saroltát, az ásatások irányítóját.- A kedélyeket leginkább a közelmúltban előkerült csontvázak kavarták föl.- Sikerült megtalálnunk a Szent Lőrinc templom körül egykor elhelyezkedő temető egy részét. Azért egy részét, mert a temető nagyobbik hányada a templom nyugati homlokzata előtt húzódott, tudomásunk van róla, hogy a bérpalota egykori építése során is nagyobb mennyiségű emberi csont került elő.- Ezek Árpád-kori vagy későbbi csont- leletek?- Egyelőre a temető felső rétegét bontjuk, találtunk a romos templomba temetett sírokat is, de találtunk már keletre tájolt középkori sírleleteket is. Sajnos a templom és a temető java része fölött áll a Széchenyi tér 26-os számú háza és a Lőrinc utcai házsor első két épülete. Ezek természetesen a teljes feltárás kedvéért nem bonthatók el. A hagyományos temetkezésen túl két szép téglasír is előkerült már korábban. Ezek közül az egyik üres volt, az ásatások során ezt most nekünk is sikerült megtalálnunk.- A csontmaradványokon kívül kerültek elő esetleg egyéb, például kormeghatározó jellegű mellétemetett tárgyak?- A sírok földjében, másodlagos helyzetben kőfaragvá- nyokat, edénytöredékeket, a koporsókhoz tartozó hajdani vasszögeket, tégladarabokat folyamatosan találunk. Ezek is adnak bizonyos támpontokat a sírok keltezését illetően. De vannak már olyan feltárásaink, amelyekből közvetlenül a sírokhoz tartozó egyéb leletek kerültek elő. Ilyenek például a halotti ing, a halotti öltözet egyéb részei, párizsi kapcsok, övcsatok, szíjbújtató övvégek. Azután előkerült két csatkarika, vannak már a ru- darabokból feltételezhetően kislány halottaink is, találtunk már gyűrűs halottat és így tovább.- Mindezek alapján lehet-e tudni, hogy mely társadalmi réteghez tartoztak azok, akik ide temetkeztek vagy temetkezhettek?- Ezt inkább az okleveles anyagból tudjuk. Az írott források említik, hogy ide a királyi udvarnoknépek temetkeztek, tehát a királyi udvartartásban szolgáló népek plébániatemploma és temetkezőhelye volt a Szent Lőrinc templomhoz tartozó temető.- Előkerült-e az az Árpád-kori, sőt mi több Szent István-kori, patkó alakú szentély, amelyet már a feltárás kezdetekor is nagyon kerestek?- Szerencsére már megtaláltuk. Jelenleg igyekszünk minél többet megtudni erről az első, román kori templomról. De előkerült az első kerítőfal csodálatosan épített egy szakasza is.- Lehet-e tudni, hogy mi lesz a feltárás sorsa? Marad-e nyitva vagy visszatemetik?- Ez még a jövő zenéje, de nagy valószínűséggel valamilyen módon bemutatásra kerül az újjávarázsolt Széchenyi téren. • Varga Péter
