Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-09-03 / 173. szám
II • HÍDLAP • 2005. szeptember 3., szombat hídlafmagazin Esztergom felfedezése Ki is volt Nagy Máté vitéz uram 1526-ból? Nem a kövek, a falak, hanem az elszánt emberek képesek megvédeni a várost, lelkesítette népét Dobó István Egerben. Ez persze csak nagyjából igaz. Legjobb, ha mindketten, vagyis a falak és a védők is a város oltalmára kelnek. így is lett 1526 szeptember 11-én Esztergomban. Történt, hogy II. Szulejmán hihetetlen győzelmet aratott a mohácsi - leánycsóki csatamezőn. Hihetetlen, maga sem hitte, hogy augusztus 29-én a Magyar Királyság főseregével ütközött meg. Két napig is várakozott még, hátha előbukkan az igazi ármádia. Nem volt mire várnia, a sereg szét- omlott, 20.000 halott, számtalan sebesült, halott főrendek és halott király maradt az ellenfeléből Baljóslatú előjel kísérte a csata előkészületét. II. Lajos, a 20 éves fiatal király a Duna jobb partján vonult az ország déli határa felé, hogy Budától, az ország szívétől minél távolabb ütközzön meg a szultáni sereggel. Ráczkeve magasságában elpusztult kedvenc paripája. Akit helyette kapott az egy ügyetlenebb ló volt, sírba is vitte gazdáját a Csele-patak medrében. Mi lett volna, ha?? Ez a történészek számára tilalmas kérdés. Én, nem lévén történész, megkérdezhetem: Mi lett volna, ha a király jó lován megmenekül, mi lett volna, ha Zápolya és Frangepan is megérkezik a csatamezőre a 40 000 vitézével? Mi lett volna, ha Budán, a kővárban várja be a király a török sereget, és nem csatamezőn mérkőzik a két ármádia? Nem tudjuk mi történt volna, de a mohácsi tragédiánál valószínűleg kisebb veszteség érte volna a nemzetet. Szulejmán pár napig maga is bizonytalankodott a történteken, majd szeptember elején útnak indultak a rabló, zsákmányoló, mindent felperzselő seregek. Ez a két nap - és a közben megeredt hatalmas zápor - sok ember életét mentette meg. Közéjük tartozott a csatából menekülők megtépázott regimentje, kik csoportosan vagy egyenként futottak, mentették puszta életüket. A hadfelszerelés, ágyúk, sátrak, hajók, lovak, mind odavesztek. A vereség híre gyors futárok útján másnapra Budára ért. A fiatal királynő (21), akit nálunk Habsburg Máriának, Európa szerte viszont Magyarországi Máriának neveztek, menekült Pozsony falai közé. Az udvar kincseit és az ország okmányait, iratait több bárka menekítette , velük együtt tartott az udvari nép jórésze. Esztergom vára alá érve bekövetkezett a máig arcpirító csúfság. A jellemtelen várkapitány, bizonyos Orbáncz András, a mohácsi vereségről értesülve gyáván megszökött a várból, védtelenül hagyva a királyvárost, a fellegvárat. Mi több, a menekülő királyné bárkáit kirabolta, megsarcolta, egyet el is süllyesztett. így aztán hiába álltak sértetlenül az esztergomi fellegvár falai, a várhegy védtelen volt, idő kérdése mikor tör be a prédáló had. Buda, Vác, a sok gazdag kisebb és nagyobb város mind-mind megakasztotta a kifosztásukkal, gyújtogatással elfoglalt szpáhiII. Lajos holttestének megtalálása (Székely Bertalan festménye) Miért égészséges amúgy a dinnye? A dinnyehús tisztítja a vért, a bélrendszert, a vesét. Segít az emésztési zavarokban, a gyomor a gyors telítéssel-ürüléssel visszanyeri rugalmasságát, serkenti a bélműködést. Felüdít, huzamosabb ideig fogyasztva pedig segít helyreállítani a vér sav-lúg egyensúlyát, gyógyítja az ízületi gyulladásokat, köszvényt. Gyulladáscsökkentő, méregtelenítő hatású. Akár kúraszerűen is alkalmazhatjuk: ilyenkor naponta kétszer-háromszor főétkezések után 1-2 órával fogyasszuk. A dinnye magjából készült tea a vesebajra is gyógyír lehet. Nevével ellentétben eredetileg Afrikából származik a görögdinnye. Hazánk dinnyenagyhatalom, talán épp ezért és az édes íze miatt lett ilyen népszerű. Még néhol látni „fekete dinnyét”, vagyis sötétzöld héjút - a fajta eltűnésének az oka, hogy külföldön inkább a sárga csíkosat kedvelik, ezért a termelők itthon is ezt az igényt igyekeznek kielégíteni. A görögdinnye több ásványi anyagot, vitamint is tartalmaz olyan összetételben, hogy egymás jótékony hatását kiegészítik, felszívódásukat segítik: A-, Bi-, B2-, C-vitamin, vas, kálium, kálcium, magnézium, cink, szelén. Augusztus 10-én Lőrinccel ünnepeljük a lassan beköszöntő őszt. A néprajztudomány azonban kimutatta, hogy a Lőrinc-napi szokások közül azok, melyek az őszszel függenek össze, csak amolyan „elcsúszások”, félreértések, amit a naptárcsinálók követtek el, összetévesztve ezt a napot a most, azaz szeptember 5-én ünnepelt másik Lőrinccel. Lőrinc amúgy III. Sixtus pápa szerpapja volt. A vértanú pápa, mielőtt üldözői elfogták, Lőrincre bízta az egyház kincseit azzal az óhajjal, hogy ossza ki a szegények között. Lőrinc volt ugyanis a szegények kijelölt gondozója is. A pápa elfogatása után, a harmadik napon Lőrinc is börtönbe került. Amikor a rabtartók a kincseket kérték tőle, ő a körülötte lévő szegényekre mutatott, így szólva: ezek az egyház kincsei. Kivégzése előtt utolsó felszólításként arra kérték, hogy áldozzon az isteneknek, mert ha nem teszi, egész éjjel kínozni fogják. O erre nem volt hajlandó, s így válaszolt: „az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik”. Erre tüzes rostélyra fektették, rábilincselték és elevenen megégették. A tűzoltók mellett a cukrászok, pékek hívták segítségül, elsősorban égési sebek gyógyulásáért fordultak hozzá. A népies regulák szerint szeptember ötödikén ismételten fordul az időjárás. Szerintük, ha ezen a napon esik, úgy bizony rossz lesz a dinnye, kát. Eközben Baranyán, Tolnán, Pilisen át kétszázötven kilométerről toronyiránt vágtatott haza az esztergomi káptalan serege, már aki maradt belőle. Élükön lovagolt az a kapitány, akiről e híradás szól! Korábbról tudjuk, hogy a kitartó, hősies spanyol testvérpár, Bajóti Simon és (talán) Bertrand íjászainak köszönhetően hogyan menekült meg 1241 telén az esztergomi fellegvár. Nem bírt a nyargaló pusztai tatár sereg a kővárakkal, így Esztergommal sem. Pontosan ugyanez ismétlődött meg, majd 300 év múlva, a mohácsi csata utáni hetekben. Megint megérkezett a nyargaló ellenség, felégette a vidéket, körbezárta, ostromgyűrűbe szorította a fellegvárat. Az áruló Orbáncz András helyén azonban már elszánt, új várkapitány őrizte a kaput, az előbb emlegetett Nagy Máté. Ha Brodarics István esztergomi kanonok, kancellár, szerémi püspök nem szán reá egy fél mondatot a leírásában, bizony soha hírét sem halljuk Máté hajdú vitézségének. így ír „a Brodarics”: „Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról” c. történelmi emlékiratában: „Esztergom városát azonban - bár a fent említett Orbáncz András elhagyta - egy alacsony származású ember, a ki azelőtt az esztergomi káptalan gyalogosainak vezére volt, név szerint Nagy Máté, a ki kevesed magával oda menekült, megvédte, valamint a parasztok és szerzetesek megvédték Viseg- rádot a korona helyét.” Mit kezdjünk immár Nagy Máté hősi helytállásával? Már maga a kérdés is kishitű, mondhatnám negatív. A megmentett város fél évezrede adósa a várkapitánynak. Példás emlékét nem hagyhatjuk tovább árnyékban enyészni! A vármentés évfordulójára a levéltár igazgató, dr. Csombor Erzsébet vezetésével tudományos ülésszak nyílik, míg a dunai fellegvári kis kapubástyán - a macskaút végén - a helyszínen színes megemlékezést tartunk. Szándékunk szerint emléktáblát, emlékágyút építünk, helyezünk el a jövő évi kerekebb évfordulón. Ha valaki nem értené, miért is töltjük ilyesmivel az időnket, az szavalja el végig magában a Nemzeti Dalt: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.” Mondjuk tehát együtt: Nagy Máté András káptalani hajdú volt az esztergomi fellegvár megmentő kapitánya az 1526 szept. 11-i ostromban! Aldassék szent neve haló poraiban! • Kolumbán György különösen a sárga, de „lőrinces”, azaz vizes lesz a körte és a döblec (sütőtök) is. A nép hite szerint Lőrinc napja után a fás növények megállnak fejlődésükben. Mivel augusztus a csillaghullás hava, Lőrinckor is lehet hulló csillagokat látni, amit az óangol hagyomány alapján a nép Lőrinc tüzes könnyeinek nevez. A néphagyomány szerint Lőrinc napja után a fás növények megállnak fejlő désükben, és a kígyó odvába bújik. • Dénes Lőrinc és a dinnye
