Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-27 / 168. szám
IV HÍDLAP • 2005. augusztus 27., szombat hídlapmagazin Szent István és a hagyomány Éppen ma egy hete, augusztus 20-án az egész ország és a határon túl élő magyarság Szent Istvánra, állam- alapító első királyunkra emlékezett, nyugodtan mondhatjuk, hogy méltó formában és keretek között. Túl a hivatalos megemlékezéseken vizsgáljuk meg most azt, miképpen is él a szent király hagyománya a krónikák és legendák tükrében. „...az említett Géza fejedelem feleségét, kihez már közeledett a szülés órája, az isteni kegyelem vigasztalni ilyen látomással akarta. Megjelent ugyanis boldog István levita és vértanú előtte, s így kezdett szólni hozzá: Bízz az Úrban asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá.” így írja le Szent István születésének csodás körülményeit Hartvik püspök, legendájában. Hartvik Könyves Kálmán idején volt győri főpap, és a király megbízásából írta meg István király csodás elemekben gazdag élettörténetét. Viszonylag könnyen tehette, hiszen munkája már a szenttéavatás után készült, így az ott fölhasznált dokumentumok is mind a rendelkezésére állottak. De kutakodjunk tovább Hartvik sorai között! „A boldog szent István király - akit megkeresztelkedése előtt a po- gányok Vajknak neveztek - Esztergom városában született s már gyermekkorában teljességgel áthatotta a grammatika tudománya. A kisdedévek elmúltával, miután a serdülőkor első lépcsőfokára lépett, apja összehívta Magyarország főembereit. A közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön megeskette. Ezután betelvén napjai, e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel...” Noha Hartvik szerint a főemberek esküt tettek István mellett, trónutódlása korántsem volt zökkenőmentes. Hogy a történetekben ellenlábasként fellépő Koppány pontosan milyen rokoni kapcsolatban állt az Árpádházzal, nem tudjuk. Annyi azonban a Géza által kicsikart esküből valószínűsíthető, hogy az ősi törvény szerint őt illette volna a fejedelmi cím. A csatából István került ki győztesen. ígéretéhez híven a győzelem emlékére monostort építtetett a Szent Márton hegyén, vagyis Pannonhalmán. Ezután megkezdte a pogányság drákói szigorral történő felszámolását. „Atyja halála után a negyedik évben elküldte hát Astrik püspököt a szent apostolok küszöbéhez, hogy Szent Péternek, az apostolok fejedelmének örökösét megkérje: a Pannónia tájain kivirult zsenge kereszténységnek bő áldását elküldje, az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével főegyházzá emelje és a többi püspökséget is áldásával erősítse. Érdemesítse őt is arra, hogy királyi diadémával izmosítsa, hogy e tisztségre támaszkodva, amit Isten kegyelméből elkezdett, még keményebbre szilárdítsa.” II. Szilveszter pápa mindenben eleget tett István kérésének, a kialakított püspökségeket megerősítette, neki pedig elküldte az eredetileg Mieszko lengyel fejedelemnek szánt koronát, amelyről tudjuk, hogy nem azonos a ma szentként tisztelt koronával. Mindezzel párhuzamosan folyt a feudális állam kialakítása. A sokáig barbárnak, kezdetlegesnek hitt királyi udvar szellemi életéről ma már tudjuk, hogy igen pezsgő volt. Bár István király oklevelei nem, vagy csak másolatban maradtak fenn, Gellért püspök munkái, István törvénykönyvei és nem utolsó sorban az Imre herceghez írott Intelmek csodálatos bizonyságai a fejlett szellemi életnek, ebben a jobbára még írástudatlan korban. István tudatosan nevelte egyetlen, a felnőtt kort megért fiát az uralkodásra. Az Intelmekben megfogalmazza Imre számára az eszményi uralkodó és a tökéletes ember alakját. „Ha becsületes akarsz lenni királyságodban, szeresd az igaz ítéletet. Ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül elé türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel ne erősködjél, hogy megbünteted. Bizony ez ingatag lenne és múlandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember. A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak... Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit ne Egy csodálatos természeti jelenségnek lehettek szemtanúi a lakosok Esztergom és környékén száz évvel ezelőtt, ugyanis csaknem teljesen eltűnt az égboltról a Nap. Ezenkívül egy idegenvezető néni borsos tarifájáról, valamint az iskolakezdésről is olvashatnak az e heti összeállításban. A csodás égi jelenségről az Esztergomi Lapok ír augusztus 31-i számában a következőképpen. „A tegnapi napfogyatkozás. Ritka természeti tüneményben volt részünk a tegnapi nap folyamán. Délután l óra 54 perczkor a hold tányérja a napkorong és földünk közé került és elvotiulása alatt a napot körülbelül hét tized részben elsötétítette. A legnagyobb terjedelmű elsótétülés városunkban 2 óra 33 pkor állott be, midőn is a napból sötét üvegen át tekintve csak egy C alakú részlet látszott. Közben irigy felbök borították el az eget és rendkívül megnehezítették a megfigyelést. Az elsötétülés alatt a hőmérséklet észrevehetőleg csökkent. Az érdekes tünemény 4 óra 10 pkor véget ért." Pár évvel ezelőtt még a mai ember is részese lehetett hasonló csodának, sajnos elég sokat kell várni a következőre. Szintén e lap hasábjain olvasható az idős idegenvezető esete. „Zsarolás a Bazilikában. Megbotránkozással győződtünk büntess vagy kárhoztass! Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess! Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűnét, valamint a halál ösztönzőjét!” Ám az öregedő István királyt súlyos csapás érte. 1031-ben meghalt Imre herceg. Hátralévő esztendeit ezután leginkább csak a keresztény erények gyakorlásával töltötte. A krónikás szerint: „Nem sok idő múltán betegségbe esett, melytől utóbb testében megfogyatkozott, s mivel a nyavalya hosz- szantartó gyöngeséggel nehezedett rá, már a lábára sem tudott állni... Az Úr megtestesülésének 1038. évében lelkét az Örök Szűz és a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék. Fehérvárra vitték el a testet, ahol az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték.” meg, ama tűrhetetlen állapotról mely a Bazilika nevezetességeit látnivágyó közönség megkoppasztása körülfolyik. Szent István napján a Szt. István kápolnának a felügyelete és a közönségnek a Bazilika kupolájába való felvezetése egy öreg anyókára volt bízva, aki - eltekintve attól, hogy egy kukkot se tudott magyarul - a közönségtől horribilis árakat követelt a kupolába való felvezetésért és csak akkor volt hajlandó a publicumot felvezetni, midőn neki az, általa önkényesen megszabott összeget előre lefizették. Ez az asszony azzal védekezett, midőn tőle a hihetetlen magas árfolyam okát megkérdezték, hogy ő nem bolond öreg lábaival olcsóbban felmászni a kupolába. Ilyenek után természetesen egy idegenekből álló nagy társaságnak teljesen elment a kedve attól, hogy a kupolába felmenjen. Ilyen intézkedésekkel van nálunk az idegenforgalom biztosítva!’' Végül is a néninek is igaza van, meg az írónak is. Ismerve a kupola magasságát, botorság volt egy öreg emberre bízni az idegenvezetést. A Szabadság rendületlenül a rendőrség ellen munkálkodik, az augusztus 27-i szám két cikkébe is belekeveri a lap a rend őreit. „Affektálás. A rendőrség affektálja a butaságot, hogy nem fordít figyelmet a járdára és nem üldözi azokat a naplopókat, a kik tele dobálják a gyalogjárót dinnyehéjjal. A rendőrség úgy tesz, mintha szándékosan A középkori krónikairodalom Szent István királyról meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik. A rövid említések mellett mindössze három legendája maradt fenn. Ellentmondás nincs e legendák között, amiből a történészek arra következtetnek, hogy szerzőik feltehetően egy és ugyanazon forrásra támaszkodtak, mégpedig a Szent László korából származó Gesta Hungarórumra, amelynek Szent Istvánról szóló részét legteljesebben a Budai Krónika és a Képes Krónika őrizte meg. A későbbi, Kézai Simon neve alatt korunkra maradt munka Szent István uralkodásának eseményeiről csak röviden, a legfontosabb tényeket összefoglalva emlékezik meg. Mindazonáltal a fennmaradt és rendelkezésre álló források épp elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy kirajzolódjék belőlük egy nagyformátumú, zseniális felismerései nyomán országot építő szent uralkodó alakja. • Varga Péter Dénes nem látná a dinnyehéjjakat, a melyek életveszélylyelfenyegetik a közönséget, pedig igazán nem látja, mert a mi rendőrségünk süket és vak minden iránt, a mi a közönség érdekében való. ” Még jó, hogy nem banánhéjakról van szó. A másik hír a paprikaárusítással kapcsolatos. „A paprika szabadon való árulása ellen számtalanszor felszólaltunk, mert szellős időben az emberek szemét-száját tele töltötte a csípős jószág. A rendőrség végre eltiltotta a szabadon való árusítást és elrendelte, hogy üveg tetejű alkotmányban kell a paprikát tartani, a mi célszerűnek is bizonyult. ” Micsoda óriási probléma... Végül egy szomorú hír, már ami a diákokat illeti az Esztergomi Lapokból. „Megnyílnak az iskolák. Vége az aranyos szabadságnak. A sok iskolás gyermeket újból a könyvek mellé terelik a gondos szülők - kiktiek keblében újabb remények kelnek a régiek nyomán. Minden szülő azt szeretné, hogy gyermekét az iskola tegye emberré, az nevelje az tanítsa és az adja meg a gyermek részére a képességeket egy hosszú életutra. Természetesen a tanítók és a tanárok szívesen megfelelnek ebbeli feladatuknak és csak arra kérik a szülőket, hogy velük egy szellemben folytassák a nevelés nagy munkáját. Mert mit ér az iskolai szigor, mit az iskolai rend, nevelési elv, hogyha a szülők elhanyagolják a gyermeket? Bizonyára értenek bennünket a tisztelt szülők. Es ha megértették, amire czéloztunk, hisszük, hogy követni is fogják intelmünket. ” A célzást manapság is magára vehetné egy-két szülő. • Gál Kata Művelődéstörténeti kuriózum KdUtldáviütn Tulajdonképpen nem is gondol- Jankovics Miklós híres könyvtára őr- nánk, hogy egy hamis oklevél a zött meg a történészek számára, de történész számára gyakran érdeke- ez csak 1. Ferdinánd koráig veszi sor- sebb, értékesebb, mint egy valódi, ra a végzéseket. Batthyány Ignác hiszen fölmerül a kérdés, kinek a gyulafehérvári könyvtárában őrizték hasznára hamisították. Hasonlóan a 16. század közepén íródott úgyne- érdekes tanulmányozni az elmúlt vezett „bártfai kisebb kódexet”, ben- ezer esztendő uralkodóinak törvé- ne Luxemburgi Zsigmond és II. nyeit is, hiszen a rendelkezések Ulászló törvényeivel. A nagyobb kó- mindig tükrözik az ország akkori dex Bártfa város levéltárába került, állapotát, társadalmi rétegződését, Jogi múltunk kiváló ismerője volt a gazdasági-politikai gondjait 18. században élt Kollár Ádám, aki három kódexet is meg tudott szerezMár 1439-ben törvényt bocsátottak ni munkájához, s ezeket az utókor ki az addigi királyi „rendelések” ősz- róla nevezte el. Időrendben a 16. szá- szegyűjtésére, ám ez a munka igen zadi Ilosvay-kódex következik, majd lassan haladt. Az egyik legkorábbi az Egyetemi Könyvtárban található ilyen gyűjtést az esztergomi káptalan két Nádasdy-kódex. Vele egyidős a kódexe őrizte meg, időben ezt követ- kassai, illetve az, amely Batthyány te a zágrábi, illetve Gregoriánczi Pál József bíboros tulajdonát képezte, győri püspök jegyzéke. 1538 táján író- Az Esterházy család nevét két tör- dott a váci, majd Mossóczi Zakariás vénygyűjtemény is őrzi, mindkettő nyitrai püspök kódexe, amely az ad- 1583 körül íródott és hercegi könyv- digi legteljesebb törvénygyűjtemény táruk dísze volt. E kódexeket - vala- volt. A Festetics család sághi levéltá- mint a később megjelent nyomtatott rában őrizték meg a családról elneve- kiadásokat - a 19. században zett kódexet, amelyet 1583 táján írtak. Kovanchich Márton György és Ezt később lemásolták - nyilván egy Kovanchich József évtizedeken át tamás ik főrangú család kérésére -, s az nulmányozta, s elsősorban a/ ő ma- a Szapáry grófok tulajdona lett. Ez a gyarázataik, „megfejtéseik” nyomán gyűjtemény I. (Szent) Istvántól készülhetett el 1896-ra a millennium Habsburg Miksáig sorolja fel az ad- tiszteletére az első teljes nyomtatott dig fellelt törvényeket. 1559 után ké- magyar törvénytár, szült a Fehérváry kódex, amelyet • Dénes
