Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-13 / 159. szám
Varga Péter jegyzete Új államfőnk van Valóban a teljesség igénye nélkül, Sólyom László köztársasági elnökké választása kapcsán elgondolkodtam Magyarország eddigi államfőiről. Ismert és kevésbé ismert királyaink mellett Hunyadi Jánost egykor kormányzóvá választották. Kossuth kormányzó-elnök lett, mert nem döntötték még el a tényleges államformát, Horthy szintén kormányzó volt, hiszen regnálása idején hazánk hivatalos államformája királyság volt, csak éppen király nem lévén kormányzót jelöltek ki az állam élére. A rendszerváltoztatás óta megszokhattuk, hogy Magyarország, - lévén államformája köztársaságköztársasági elnökkel rendelkezik. Mádl Ferenc lemondását követően felmerül a kérdés, vajon ki is az új elnök, Sólyom László? A rendszerváltás utáni Magyarország harmadik köztársasági elnöke 1942. január 3-án született Pécsen. Az Alkotmánybíróság első elnöke, akit a Védegylet nevű civil szervezet javasolt köztársasági elnöknek, 1964-ben végezte el a jogi egyetemet, majd bírósági fogalmazóként kezdett dolgozni. 1966-tól a jénai egyetem jogi fakultásán, a polgári jogi tanszéken tanársegéd. Kinttartózkodása alatt német polgári jogból is doktorált. 1969-83 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében, 1970-75 között az Országgyűlés Könyvtárában tudományos kutató - jogi diplomája mellett ugyanis könyvtárosi képesítést is szerzett. 1983-tól az ELTE-ÁJK polgári jogi tanszékének egyetemi tanára, 1996-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető professzora. 2002-től tanít az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen is. A politikával a nyolcvanas évek elején, a környezetvédő mozgalmakon keresztül találkozik. Alapító tagja a nagymarosi gátépítés megakadályozására létrehozott Duna Körnek, a nyolcvanas évek elejétől a nemhivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója. 1987-ben alapító tagja az MDF-nek, tevékeny résztvevője az Ellenzéki Kerekasztal munkájának. Megalakulásától visszavonulásáig tagja az Alkotmánybíróságnak. 1989-ben a frissen alakult szervezet alelnöke, 1990-98 között az Alkotmánybíróság első elnöke. Alkotmánybírói pályájának meghatározó alapelve a láthatatlan alkotmány, azaz az alaptörvényben explicit módon meg nem fogalmazott, de az alkotmány szelleméből levezethető ítélkezés volt. Aktivista hozzáállásának köszönhetően az AB elnöksége alatt több meghatározó döntést is hozott, többek között eltörölte a halálbüntetést. Alkotmánybírói karrierje végeztével 1999-2000-ben a Kölni Egyetem vendégprofesszora. Az intézmény 1999-ben díszdoktorává is avatta. Ugyanebben az évben megkapta a Humboldt-díjat is, 2003-ban pedig a Nagy Imre- érdemrendet. 1975-ben kandidált jogtudományokból, nagydoktori címét 1981-ben szerezte meg. 2001 óta az MTA levelező tagja. Két felnőtt gyermeke van tanárnő feleségétől. Kilenc unokája saját bevallása szerint is nyitottabbá, közösségcentrikusabbá tette. Németül és angolul is publikál, emellett még franciául is beszél. Mindenesetre ígéretes elnöke lehet a Magyar Köztársaságnak. hídlapmagazin 2005. augusztus 13., szombat • HÍDLAP • I Klára nővér A 12. század végére, 13. század elejére az Egyház elérte világi hatalmának csúcspontját. Ennek az úgynevezett „elvilágiasodásnak” számos oka volt. Hosszú ideje államvallás volt már a kereszténység Európában, így a tanítás követői legfőbb támaszaivá váltak a világi hatalomnak. Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy sorra alakultak a szerzetesrendek - elsőként a Nursiai Szent Benedek alapította bencés rend - amelyek mind azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy visz- szatérjenek az evangéliumi szegénységhez, Krisztus tényleges követéséhez úgy, amint azt a Mester egykor elvárta követőitől. A tökéletes szegénység megvalósítását elsőként Assisi Szent Ferenc tűzte ki célul. Rendje, a ferences rend máig a világ egyik legnépszerűbb közössége. Ferenc hamarosan követőkre talált. Közülük kiemelkedik Favorinoi Klára és az általa alapította klarisszák rendje. De ki is volt ez a fiatal lány, aki minden feltétel nélkül követte a „poverellót”, Isten szegénykéjét? Klára születésének pontos dátumát nem ismerjük, talán 1193 vagy 1194. Családja az ősi Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, és nagy gazdagságnak örvendett. Természetesen igen jó nevelést kapott, későbbi írásaiból kitűnik, hogy választékos latin- sággal tudott fogalmazni, de a háztartással kapcsolatos munkák és a hímzés is ismerős volt számára. Hosszú betegsége napjaiban, amikor már kolostorban élt, nagyon szép ol- tárterítőket és liturgikus ruhákat hímzett. Amikor elérkezett az ideje, kérők sokasága pályázott a kezére, nemcsak lénye kedvességéért, hanem nem utolsó sorban a várható hozomány reményében. 1210-ben történt, hogy Klára meghallotta Ferencet, amint Assisiben a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Csak éppen az nem volt világos számára, hogy mit is kell tennie? Ekkor Ferenchez fordult tanácsért. A régebbi legenda elmondja: „Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré." Klára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából. Maguk mögött hagyták a várost, és lefelé ereszkedtek a síkságon levő erdő felé, amelyben a Porciunkula nevű Szűzanya-kápolna állt. E kápolnában Klára letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. Ami ezen az éjszakán történt, az egy végsőkig elszánt lélek bátor tette volt. A rokonok teljesen elképedtek, amikor másnap kiderült, hogy mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elvitte őket. A rokonok minden módon, szépszerével és erőszakkal vissza akarták vinni őt a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától. Mikor már sokáig húzódott a meddő vita, Klára az egyik kezével megragadta az oltárte- rítőt ezzel a régi szokás szerint menedékjogot kért a templomtól, másik kezével pedig lekapta fejéről a kendőt, s a rokonok meglátták lenyírt haját. Ebből megtudhatták, hogy a lány visszavonhatatlanul Istennek szentelte magát. Az apácák azonban itt is féltek a további következményektől, ezért április végén útjukra bocsátották a „szökevényeket". Ferenc ekkor úgy határozott, hogy véglegesen az Assisi közelében lévő San Damianokápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora. Hamarosan számos követőjük akadt. Az Erdy-kódex utal Klára követőire, a nemesasszonyokra és királyleányokra, akik rendjébe léptek, annak ellenére, hogy regulája nagyon szigorú volt. A klarisszák rendjéhez tartozott több magyar királylány és hercegnő is, többek között Árpád-házi Boldog Kinga és Prágai Ágnes is. Rendje az egyik legnagyobb női rend korunkban is. Eredetileg a bencés szabályzatot fogadták el. Nem viseltek harisnyát és sarut, a földön aludtak (még Klára is csupán akkor használt vékony szalmazsákot, mikor ezt Szent Ferenc megparancsolta, állandó betegeskedései miatt). Csak akkor szólalhattak meg, ha nagyon szükséges volt, illetve ha vigasztalni kellett valakit. Önálló rendi szabályzatukat III. Ince pápa fogadta el. Nem lehetett magántulajdonuk, csak alamizsnából éltek. IX. Gergely pápa 1228-as rendeleté, a privilégium paupertatis (a szegénység előjoga) megtiltja, hogy a klarisszáknak bárki is erőszakkal adó mányozzon földeket vagy javakat Ennek ellenére néhány év alatt öt vennél több kolostort alapítottak csal Spanyolországban. Magyarországoi szintén a XIV század elején nyíl meg az első házuk Nagyszombatban A közösség hivatása: monasztikm kontemplativ, vagyis , szemlélődé Egyházjogi státusza: pápai jogú né szerzetes intézmény Ez a Klarissz Rend kezdete. Ma a világon kb. 15.00 klarissza él. Alapító Monostoru „Sión Ágacskája” lelkiségi sajátossí ga: remete-lelkülettel megélni Szer Klára Reguláját, nagyobb hangsúl) helyezve a magányra, a csöndre, 2 imádságra. Életük teljesen a Gondv seléstől függ. Nincs jövedelmet hoz munkájuk, napjaik imádsággal, cs( portok, személyek fogadásával, val: mint a házi, kerti munkával telik. Ji lenleg néhány nővér tehetsége szerii szobrászkodást, illetve ikonfestést t nul. Szent Klára 1244-től szinte fi lyamatosan ágyba fekvő beteg vol 1253-ban halt meg. Két évvel halá után az Egyház már a szentek sorál emelte. Ünnepe augusztus 12-én va • P. Rt A Szentháromság felszentelése 1900. augusztus 14-én nem mindennapi esemény szemtanúi lehettek az akkori esztergomiak. Ekkor szentelték fel ugyanis a Széchenyi téren ma is látható Szentháromság szobrot, ami - mögötte a Bottyán palotával - máig a város egyik legfőbb ékessége. A szoborcsoport a vélhetően esztergomi származású Kiss György, a maga korában igen jónevű szobrász- művész alkotása. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek ábrázolása az emlékmű oromzatán jelenik meg. Alatta, a három oszlop által közrezárt fülkében, a főhelyen a Magyarok Nagyasszonya látható, ölében a gyermek Jézussal, kétoldalt Szent Rókus és Szent Sebestyén. E fülke talapzatát, az oltárasztal felett domborművek díszítik, amelyek Vajk megkeresztelését, Pázmány Péter esztergomi érsek prédikációját és a magyar szentek hódolatát ábrázolják az Oltáriszent- ség előtt. A lépcsőkkel kiemelt oltáremlékművet három legendás magyar szent: Szent István, Szent László és Szent Erzsébet szobra kíséri. Természetesen a tér ezen része korábban sem volt üres. A ma látható szobor- csoport elődjét - amint Prokoppné Dr. Stengi Marianna írja - 1710-ben állíttatta a város a pestisjárvány elkerüléséért. Mivel ez lényegesen szerényebb volt a ma láthatónál és az idő is jócskán megrongálta, ezért került sor arra, hogy e díszesebbre cseréljék föl. A régi, barokk szoborcsoport egyes részei máig is fellelhetők a városban. Levéldíszes oszlopa például a Szent Anna (Kerek) templom oldalán látható, Szent Rozália szobra a belvárosi templom oldalán fedezhető fel és a tulajdonképpeni Szentháromság csoport a kertvárosi templom bejáratánál tekinthető meg. A szoborcsoport nem véletlenül került a város főterére. A 18. században az ilyen és hasonló műalkotások elengedhetetlen részét képezték minden városnak. • Pablo
