Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-13 / 159. szám
IV HÍDLAP • 2005. augusztus 13., szombat magazin Az első alkotó humanist 633 éve hunyt el Vitéz János esztergomi érsek A XV. század elején Magyarországon is tért hódított a humanista műveltség. Az új szellemű kultúrát kezdetben egy szűk réteg hordozta, mely leginkább letelepedett külföldiekből állt. Mátyás uralkodása idejére vált magyarrá ez a kis létszámú csoport, melynek tagjai főrangú egyházi személyiségek köréből kerültek ki. Közülük a legkiemelkedőbbek Vitéz János esztergomi érsek és Janus Pannonius voltak. Vitéz János a Körös megyei Zrednán született horvát köznemesi családból. Iskoláit Zágrábban végezte, majd - 1434-ben - a bécsi egyetemen tanult. Nem sokkal Zsigmond császár halála előtt bekerült a budai kancelláriára s itt dolgozott 1444-ig. O fogalmazta a legfontosabb diplomáciai leveleket. Érdemei jutalmául 1438-ban a zágrábi őrkanonokságot, 1443- ban pedig a gazdag váradi pré- postságot kapta. A várnai csatában elesett Ulászló halálával megindult az oligarchák harca a hatalomért, e harcban Vitéz nem akarván állást foglalni, visszavonult kódexei közé, s hogy magát a humanista tudományokban tovább képezze, „pro studio” Itáliába indult. De csak Zágrábig jutott el, onnét rablótámadások veszélye miatt visszafordult, s mint maga írja: „E szerencsétlen korban nem folytathattam az utat, amelyre lelkem vágyai indítottak el.” Mint a Hunyadi fiúk, László és Mátyás nevelőjének Hunyadi János felajánlotta és megszerezte neki az éppen megürült váradi püspökséget, s ezzel Vitézt maga mellé állította, ki a Hunyadi-házat diplomáciai ügyességével és tollával majdnem haláláig híven szolgálta. 1453-ban kancellár lett. 1458-ban nagy szerepet játszott Mátyás trónra juttatásában, majd a kancellárja és vezető főembere lett. 1465-ben elérte a legtöbbet, amit Magyarországon egy értelmiségi elérhetett: esztergomi érsek lett. A hatvanas évek végén unokaöccsével együtt háttérbe szorult, mert nem támogatta Mátyás Csehország elleni támadó törekvéseit és politikáját, sőt a király ellen szerveződő összeesküvés vezére lett. Mátyás az ösz- szeesküvést felszámolta, 1472 februárjában elfogatta egykori nevelőjét, majd háziőrizetben tartotta a főpapot egészen annak haláláig Esztergomban. Gyászos bukását, miként unokaöccse, Janus Pannonius, ő sem sokkal élte túl. 1472. augusztus 9-én halt meg Esztergomban. Pályafutása - bukása ellenére is - nagyívű reneszánsz életműnek tekinthető. Híres könyvtára mintául szolgált Mátyás számára a Bibliotheca Corviniana megteremtésében. A tudományok iránti elkötelezettsége tükröződik abban is, hogy oroszlánrésze volt a pozsonyi egyetem megalapításában. Külföldi humanistákkal állt kapcsolatban, mecénás- kodott, ezek több munkájukat neki ajánlották, s közülük néhányat udvarába is . meghívott. Itáliába, hová ő soha el nem jutott, ifjak sorát, főleg a rokonság gyerekeit küldte tanulni, köztük unokaöccsét, mint maga nevezi: „a mi Jánosunkat”, ki Janus Pannonius néven a magyar humanizmus legnagyobb alakja, poétája lett. E nagyszerű főpap sírfelirata máig olvasható a Bazilikában található emlékművén: „János fekszik itt, a haza atyja, a legjobb azok sorában, akiknek fejét díszítette az esztergomi főpapi süveg.” • Varga Péter Dénes Kultúrtörténeti kuriózum A Himnusz születése A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük. A döntéshozók azért választották ezt a napot össznemzeti ünnepnek, mert Kölcsey Ferenc 1823-ban épp január 22-én, ezen a napon tett pontot Hymnusának végére, melyet „a Magyar nép zivataros századaiból” kapott ihletésre írt. Kölcsey versét 1844 óta énekeljük himnuszunkként, nem állami felségjelként, hanem nemzeti dalként. Himnuszokat énekeltünk korábban is. A 19. században az osztrák himnuszt, a „Götter halte”-t, de korábban, a „zivataros századokban” a Boldogasszony Anyánkat. Visszatérő sorai: „Magyarországról, édes hazánkról, / Ne feledkezzél el szegény magyarokról.” Kölcsey, amikor megírta e nagyszerű versét, aligha gondolt arra, hogy ez lesz egykoron a nemzet himnusza. Verse dallá válásának évét sem érte meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810- 1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza. Érdekes azonban, hogy első ízben a nagy nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én hangzott el, a Széchenyi gőzös víz- rebocsátásakor. A kommunista uralom idején Rákosi Mátyás megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt, hogy: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről. Bizonyára nincs is olyan magyar, aki egy olimpiai aranyérem átadásakor, vág)' valamely ünnepség alkalmával meghatódottság nélkül tudná végighallgatni e nagyszerű nemzeti énekünket, amelynek nyilvános elhangzása épp a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István személyével hozható kapcsolatba. • Dénes Kalendárium A házasság mibenlétére próbált magyarázatot keresni az egyik, száz évvel ezelőtt megj'elent újság, több szakma szemszögéből megvilágítva e két ember közötti kapcsolatot. Ezenkívül egy ezres bankó miatt pórul járt cigánylegény esetével is megismerkedhet az olvasó az e heti összeállításban. Közeleg Szent István napja, amelynek méltó megünneplése már régóta foglalkoztatta a közvéleményt száz évvel ezelőtt. Az ügyről ekképpen ír az Esztergom és Vidéke augusztus 13-án. „Szent István napja. Első nagy királyunk emléknapjának méltó megÜ7ineplése iránt, műit lapunkban többször megemlékeztünk, nagyarányú mozgalmat indított a Nemzeti Szövetség. Folytak is az előkészületek ez ügyben, bizottságok is küldettek ki, de látható eredmény máig sincs. így csak a hagyományos ünnepi istentiszteletet tartják meg 20- án, d. e. 9 órakor a Bazilikában. ” Szóval össze sem lehet hasonlítani az ünnepséget a száz évvel későbbivel. Szintén ekkor a lap megírta a költekező legény esetét. „Gyanúsezresbankó. Csütörtök este vidám, de gyanús külsejű egyén állított be a Központi kávéházba. Mikor temérdek jóféle szeszes italt elfogyasztott, fizetés alkalmával egy jóképű ezer koronást tett le Vilmos főpincér elé. A szokatlan államadóssági jegy láttára a főpincér gyanút fogott, s azon ürügy alatt, hogy váltani küld, előhívta a téren álló rendőrőrszemet. A rendőrnek nem tudott számot adni a nagybankó tisztességes szerzési módjáról s azért letartóztatta. Bevallotta, hogy Holdas Antalnak hívják s foglalkozásnélküli cipészlegény. Átkisérték a kir. járásbírósághoz. ” Az ügynek nincs vége, az Esztergomi Lapok augusztus 17-i számában felfedi a bankó titkát „A költekező cigánylegény bűne” című írásban. „A gyanús emberről kiderült, hogy a Szabadkán elkövetett 4 rendbeli betörésnek valószínűleg ő a tettese. Holdas budapesti lakásán a fővárosi rendőrség házkutatást tartott és igen sok újdonatúj holmit találtak nála, melyekről nem tud bővebb magyarázatot adni. Holdas jelenleg a járásbirósági fogház lakója. ” A házasság esszenciájára az újságban a következő megoldások születtek: „Mi a házasság? Az orvosi vélemény szerint: váltóláz, mely forró hévvel kezdődik és fagyosságra változik. A vegyész véleménye szerint: egyszerű vegyrokon- ság. A matematikus szerint: egyenlet, amelyben a két adott beltaghoz hamar megtaláljuk a harmadik ismeretlent. A jogász véleménye szerint: egyszerű szerződés. A kereskedő szerint: rizikóra csinált üzlet, amely be is válhat, meg csődöt is mondhat. Az író véleménye szerint: regény, amely néha több kiadást is megér. Az énekes szerint: duett, melyben legalább az egyik fél hamisan énekel. A színházigazgató véleménye szerint: bérlet, valamelyik fél hűtlensége esetén pedig felmondott bérlet. A színház véleménye szerint: tragikomédia, melyet a közönség mindig megtapsol. A muzsikus véleménye szerint: hangverseny, melyben részt vesz egy banda rossz gyerek, de amelyen a szerelmet elhegedülte David, a szomszédok pedig verik hozzá a dobot. A katona szerint: hadjárat, mely hol a hét, hol a harminczéves háborúra változik. ” Az Esztergom is szellemeskedett augusztus 13-i számában. „Karcolatok" cím alatt a következő kis történet áll. „A rendkívüli megyegyülésen a névszerinti szavazást kérő kitöltetlen ivet körözték épen álairás végett. Egy úr, ki állandóan váltó-lázban szenved és meglátta a 20 jó aláirást, a közönség soraiban félhangosan felsóhajtott: A tamburá- ját! ha az én váltóimat ilyen lelkesedéssel Írnák alá ezek a hazafiak... ” És végül egy újabb írás az Esztergom és Vidéke ekkori számából, amelyből kiderül, hogy nem sok jóra vezet a mértéktelen ivás. „Részegség áldozata. Táthról Írják lapunknak: tegnap délután Horváth János munkás ember ottani lakás erősen borozott s ittas állapotban a Duna partjára kóborgott. Hogy történt, hogy nem a parton elbukott és pedig a vízbe olyan szerencsétlenül, hogy ott fuladt. ” • Gál Kata
