Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-13 / 159. szám
HID LAP • 2005. augusztus 13., szombat pmagazin Egyszuszra Duray Miklós rovata A nemzetpolitika álcája I. Amikor 2002 tavaszutóján - a maradék Magyarországon - ismét a kommunisták (két párt színében) vették át a kormányzást, a nemzetpolitika, ha vállalkozás lett volna, azonnal csődöt jelenthetett volna. De mivel a nemzetpolitika nem gazdasági társaság, nem is magánosítható, sőt el sem adható, hanem a nemzet egész közösségét szolgáló eszme, ezért a kormány viszonylatában egyszerűen csak megbukott. Megbukott, mert megbuktatták a kormányfők - először Medgyessy, majd biztonság kedvéért még egyszer Gyurcsány. Úgy viszonyultak ehhez az ügyhöz mintha nem kormányfők lennének, hanem egy cég igazgatótanácsának az elnöke, amely tisztségben kötelességszerűen kell haszonnal felszámolni a cég fölöslegesnek ítélt üzemét. A kommunisták, ha magyarul beszélnek, úgy viszonyulnak a nemzethez - ehhez a nyakukba varrt melléküzemághoz -, mint patkány a patkányfogóhoz: utálják, főleg ha magyar. Első csörtéjükben a státustörvényt nyírták ki, leginkább a nemzeti összetartozásra utaló részét. Nem is említve a korábbi, még az ellenzéki padsorokból vezetett habzó szájú veszett támadásaikat, amikkel a magyarok ellen bőszítették Európa jelentős részét, és a nemzet felét. Amikor sikerült két vállra fektetniük a státustörvényt, néhány buzgó magyar, ki tudja, ki vagy kik által irányítva előrukkolt az állampolgárság ügyével, felkínálva a témát a komcsik, majd a neokomcsik kormányának. Ha még nem sikerült eléggé belegázolni a nemzet velejébe, akkor itt az alkalom és az idő, tobzódhatnak, szállítjuk hozzá a nyersanyagot. A templomi rendtartás nem működik oly hibátlanul, mint ahogy működni kezdett ez a kínálat-kereslet kapcsolatrendszer Patrubány és Gyurcsány között. Vélhetően nem a családnevük utolsó három betűjének furcsa ösz- szecsengése miatt. Az előbbi szerváit, az utóbbi leütötte: és a nemzet hálóját megrezegtette a labda. További pontveszteséget könyvelhettünk el. Vigyázat szurkolótársak, már mínuszban vagyunk! A veszteségsorozatot csak akkor állíthatjuk meg, ha az ellenfél piros lapot kap, - ha a bíró nem fütyül, „répát a bírónak”. Amikor az újdonsült kormányfő 2004 októberében a sportminiszteri lólengésből belehuppant a miniszterelnöki székbe, az így lett székből amúgy frissiben rugaszkodott neki az állampolgárság ügyének. Ha ő nem is, de tanácsadói közül valaki már hallhatott valamit a szónoklattanról, ezért írták meg számára a propaganda szamárvezetőjét olymódon, hogy az állampolgárságra ugyan kiáltson harsány nemet, és nem csupán magyargyűlölet bői, ha- j nem azért is, mert az elszakított magyarok zöme zsigerileg kommunista ellenes, és nem csak a proletár internacionalizmusból, de a nemzetközi tőkéből is elege van. De azonnal, szinte egyazon mondatban kínáljon fel nekik látszólag sokkal többet: a nemzeti elkötelezettség programját, amely a szülőföld j programból, szülőföld alapból, a schengeni határokon átívelő ki-be utazásról, a Magyarországon való letelepedés megkönnyítéséről szól. Ezen majd elrá- I godnak, talán majd össze is vesznek, ez lenne igazán nagggyon jó. Ez az őrület folyik hónapok óta Magyarországon és az elszakított nemzet- részek körében is, de talán 2006 tavaszán egy remélt kormányváltással véget ér. De addig is, amit egyszerűen lehetne megoldani - az állampolgárság ügyét - az megoldatlan marad, a pótmegoldások a pótcselekvés pedig egyre több teret és időt vesz igénybe. Emlékezzünk vissza röviden, hogy miként ellenezték a magyarországi kormánypártok a magyar állampolgárság jogfolytonosságának a helyreállítását? A legfőbb indok úgy szólt, hogy tömegesen indulnának el az elszakított magyarok Magyarországra, ott letelepednének, felvennék az összes szociális juttatást meg egyebeket, elfoglalnák a szabad munkahelyeket, ezáltal a nem elszakított, tehát maradék magyar munkanélküli mégmunkanélkülibbé válna, a nyugdíjasoknak kimerülne a nyugdíjalapja, a gyereknevelési segély és a temetkezési támogatás egy csapásra elfogyna. Noha kezdettől arról volt szó, hogy úgy válhasson az elszakított magyarországi állampolgárrá, hogy ne kellessen ott letelepednie. Kiszámították, ha mindez bekövetkezne, több mint ötszázmilliárd forintjába kerülne az adófizetőknek, miközben 2002 nyarától számítva a magyarországi kormány három év alatt ötezermilliárd forint adósággal terhelte meg a magyarországi adófizetőket. Látszólag tehát az nyugtalanította őket, hogy aki magyarországi állampolgárrá akar válni, az ott akar majd letelepedni. És ezek a félig szerbbé, románná, szlovákká vált magyarul beszélő valakik (senkik) majd zabálni fognak a tányérjukból és az orruk alá fognak büdösíteni, majd pedig a jobboldalra szavazni. Hát ezt nem! - mondta ki a szentenciát a havi nyugdíját két hét alatt elköltő kádár- jánosi magyar. De a véleményalkotásban nem ő hibáztatható, hanem a hangvillát kezében tartó, milliárdos miniszterelnök, aki miatt a havi nyugdíj is csak két hetet ér. Ugyanez a miniszterelnök, aki felpankálta a választókat a beözönlésre elszánt nyolcszázezer elszakított magyarral, meghirdette a magyarországi állam- polgárság megszerezhetőségének a megkönnyítését, aminek az a sajátossága, hogy kötve van a letelepedési engedélyhez, tehát a beözönléshez. Ha tehát egy otthonához és elődei sírjaihoz tíz körömmel kapaszkodó elszakított magyar meg akarja szerezni a maradék ország állampolgárságát, hagyja el szülőföldjét. Igaz, hogy még mindig vagy két évet kell várnia ügye elintézésére, de már nem kell letennie az állampolgári vizsgát. Lehet, hogy ez utóbbit a maradék-országiaknak kellene előírni, főleg a nemzetismereti kérdésekre kihegyezve. Ezzel egy időben indították be a nemzeti vízummal és a magyar útlevéllel kapcsolatos szemfényvesztést, még kormánymegbízottat is kinevezve erre a célra, noha minden épeszű és átlagosan informált ember számára világos volt, hogy ez is csak egy látszatmegoldáshoz vezethet. Ugyan megkönnyítheti a Magyarországra, azaz az Európai Unió tagországába való beutazást, de ha életbe lép a schengeni rendszer, azaz megszűnik az unió belső határain az útlevélvizsgálat, ez a megoldás is érvényét veszíti. Az utazás köny- nyítése, illetve szabaddá tétele is csak a szülőföld elhagyásának a kényszere nélkül megszerezhető magyarországi állampolgársággal oldható meg. Az állampolgársági és az idegenrendészeti törvény módosítása - annak ellenére, hogy csak látszatmegoldást jelent - csont nélkül ment át a parlamenten. Elsősorban azért, mert valóban megszüntetett néhány, emberi méltóságot sértő rendelkezést. De azért is, mert a nemzetileg elkötelezett pártok képviselői nem szavazhatnak a parlamentben olyan javaslat ellen - még ha szemfényvesztés is -, ami akár egy lépéssel is közelebb vihet a nemzet egységének a megteremtéséhez. De nézzük, mit műveltek még ezek a nemzetpolitikai álcák? (folytatás a következő heti jegyzetben) Esztergom felfedezése - két oroszlán egy pár Augusztus közepe, az oroszlán hava, ezért most az oroszlánokról lesz szó. Nyár van, mindenki Horvátországba, leginkább a tengerpartra igyekszik. Az Istriai-félsziget közelebb van, de Dalmácia szebb. Split, Spalato Dalmácia alján olyan távolságra fekszik Esztergomtól, mint Prága, Velence, Vargyas, hogy csak a szívünkhöz közelfekvő csodákat említsem. 700 kilométer, ennyit kell az új autópályán utazni Splitig. Split előtt, kint a tengerben, a látóhatáron is túl fekszik Vis szigete, pontosan a Keszthely-Ti- hany távolságra (52 km) a parttól. A szigetet a görögök Issa, a latinok Lissa néven ismerték, míg a horvá- toknak ma Vis. Hajdan néha-néha a magyar királyi korona fennhatósága alá, Magyarországhoz is tartozott! Jó, jó mondja a nyájas olvasó, de hol van az oroszlán. Most jön! 1866-ban, a kiegyezés előtti nyáron- és azzal történelmi összefüggésben- nagy tengeri csata tört ki Garibaldiék új Olaszországa és a Habsburg Birodalom között. Olaszország kereste hatalmi helyét a Földközi-tengeren, Ausztria pedig nem hagyta a sajátjátT' A hadi összecsaA tengerész hősök sírja fölött 1867 óta mérgesen figyelő kőroszlán hever, őrzi a nyugalmukat. Az oroszlánt minden esztergomi ismerősként üdvözli. Oka ennek, hogy a mi ’48-as temetőnkben álló emlékművet a lis- sai oroszlán szakasztott mása díszíti. Mérete, anyaga, formája, fekvése mindkét oroszlánnak centiméterre azonos. Bizonyára ugyanazon udvari szobrász keze alatt születtek a kiegyezés évében. Nem mindennapi meglepetésnek számít hogy 700 km utazás és tengeri út végén saját 1934-ben a spliti tengerészek vadászrepülőről, géppuskával űzték az egyiket. Növényzete csodálatos, citrom, narancs, füge, oliva, rukolla, kazalnagyságú rozmaring és kapri-bokor nő az útszéleken. Gránátalma, leander és levendula sövények mindenfelé. Ha feljön a nap és kicsit melegebbé válik a délelőtt, rázendít a milliós kórus, mindegyik repedt hangú, láthatatlan óriás énekes kabóca. Derékvastagságú tamariskusfák szegélyezik a sétányokat és a szokásos dalmát szamarak legelésznek a szúrós cserpásra július 18-án az akkor osztrák kézen lévő Lissa-sziget melletti tengeren került sor. Több, mint 50 hadihajó és kiszolgáló szállító vitorlás vett részt benne. Számszerint talán egyensúlyban voltak, de az olasz flotta sokkal erősebb volt. Vadonatúj páncélos fregattok, gőzmotorral, vontcsövű amerikai Amstrong ágyúkkal, hagyományos sorhajó hadrendbe felsorakozva várták a Polából érkező, menetből támadó osztrák hadiflottát. A két főparancsnok: Per- sano gróf a taljánoknál és Thegetoff admirális a császári flotta élén. Pár óra múlva mindkettőjük sorsa véglegesen megváltozott. Thegetoff főparancsnok felrúgva az évszázados tengeri tüzér hadviselési táncrendet, nem a szokások szerint viselkedett. Nem állította flottáját párhuzamos sorba, hogy egymás mellett oda-visz- sza elhajózva a két fél kedvére lője, ágyúzza egymást végpusztulásig. Thegetoff vezérhajójával menetből nekirontott az olasz zászlóshajónak és azt hajóorrának döfő sarkantyújával felnyársalta, meglékelte, elsü- lyesztette. A sokkal erősebb, modernebb és nagyobb tűzerejű olasz flotta megfutamodott, Persano grófot később hadbíróság gyávaságért elítélte. Thegetoff a bécsi Práterben díszteret, oszlopos emlékművet, bronzszobrot kapott. Az oszlopon hajójának sarkantyús orra a fő dísz. Ausztria nemzetközi tekintélye ettől olyannyira megnőtt, hogy ha azt a kőniggrátzi katasztrofális vereség azt nem tépázza meg, talán a kiegyezésre sem került volna sor. A lissai csatában elesett császári (osztrák és dalmát) tengerészeket a lissai öböl közepébe benyúló temetőben hántolták el. Most jön az oroszlán! oroszlánunk tökéletes párjával találkozunk. Aki nem hiszi járjon utána, vagy tekintse meg a mellékelt esztergomi - Vis-szigeti fényképeket. Az oroszlánok ürügyén magáról a szigetről is néhány szót: Vis szigete egy tengerből kinyúló 500 méter magas hegycsúcs, meredekebb, lanká- sabb lejtővel. Vis városka és Komizsa halászati központ a főbb települése, ezenkívül még pár erődítmény, tanyaközpont, faiskola található rajta. Éjjelente Dalmácia legerősebb világítótornya villog a szárazföld felé, fénye majd 40 km-re ellátszik. Az időszámítás előtt telepedtek meg rajta a Szicíliából továbbrajzó görögök. Krisztus előtt 140-ben már azt írják a szigetről: „Az egész világon itt terem a legjobb bor!” Magam láttam az egyik borospincében 2000 éves szőlőprés talpkövet. Ma is világhírű bort termelnek, melyet a gazdák saját pincéjükben árulnak. A sziget mindig fontos katonai bázis volt. A velenceiek tengerészeti térképe így ábrázolja 1400 körül. Angolok, franciák, magyarok, osztrákok, hor- vátok, jugoszlávok tartottak fenn hadikikötőket minden oldalon. Ismerőseim 14 tengeralattjárót láttak egy hadgyakorlaton a Szent György erőd alatti bázison. A sziget azonban nem Marsot, hanem Calliopét, Aeolust szolgálja. Vize kristálytiszta, repülőről 70 méter mélyre lelátni. A tengerben delfin, fóka, medúza, tengeri teknős, ezerfajta halászható hal és kagyló terem. Néha emberevő cápák is feltévednek a Szuezi csatornán át. jék között. A szabadon tenyésző avokádó kaktuszok virágszára 4-5 méter magas, évekig meredezik elvirágzás után is. Az egész szigetet virág, fűszer és gyantaillat borítja. Minden estére megtelnek a kikötők a vándorló vitorlásokkal, a világ minden tájáról. Nincs nap, hogy magyar ne lenne közöttük. Hajnalra beérkeznek a halászhajók, polip, szépia, kalamájó, félméteres rákok, tűnagyságú halcsapatok figyelnek a'jégkásá- ból. Ha a medúzáknak kedve támad többtucatos csapatban be, majd kilibegnek a hajók között. A kedvező klíma miatt az egész Dalmát partot a Vis-szigeti faiskolákban felnevelt pálmafákkal telepítik be. A part hol kavicsos, hol homokos, a nyaralók kényelmesen eloszlanak rajta. A szigetre csak az jut el, aki hajóra száll. Kompon lehet átjönni Splitből, némelyiken 3-4 belső lift is van, olyan hatalmas, 10 emelet magas kolosszus. Az autókat, kamionokat, postát, mentőt kétemelet- nyi fedélzetén hozza-viszi. Minden érkező, induló kompnál kinn áll egy-két rendőrautó, járműlopás, bűnözés nincs a szigeten. A megélhetést a szolgáltatások, közüzemi munkák, szőlő és olívaolaj termelés, halászat, hajójavítás, szállásadás, idegenforgalmi szolgáltatás nyújtása biztosítja a pár ezer fős őslakosságnak. A háború alatt Tito főhadiszállás és partizán-repülőtér rejtőzött a szigeten. A bunker mára turistalátványosság lett, a repülőteret pedig modernizálni kívánják. A sziget és a világítótorony áramot, ivóvizet, telefont tengeri vezetékeken keresztül HVAR szigetéről kap. A sziget történelmének, helyzetének, közlekedésének minden adata az interneten elérhető. Mindenkit óva intek a Vis szigetre utazástól, mert a gyanútlan kirándulót örökre rabul ejti, én magam már háromszor utaztam vissza pár év alatt. • Kolumbán György
