Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-08-06 / 154. szám
2005- augusztus 6., szombat Ä HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 30. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn Lehel története A nyugati császárságot 880-ban először Nagy Károly frank király újította föl a latin egyház fölötti befolyással együtt. O volt az, aki hatalmas frank császári birodalmát megalapítva, uralmának határait keleten az egykori római Pannóniáig tolta ki. Árpád seregei azonban a Kárpátok gerincén túljutva és a Dunántúlt is elfoglalva, megsemmisítették a Frank Birodalom ezen tartományát. Ha szerényebb keretek között is, mint Attila, de a Kárpát-medencében csakugyan „visszaállították” az egykori, félelmetes emlékű hun király örökségét. Azt pedig, hogy nem pusztán eszmék és álmok képzelgéseiről van szó, csakhamar erősen érezték a nyugati népek, akik a magyarok fergeteges, nyílzáporos lovasrohamait megismerve, még egy könyörgést csatoltak a templomi litániákhoz: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” A nyugati világ mindenesetre képtelen volt egységesen fellépni a hunokhoz minden tekintetben hasonlatosnak talált magyarok ellen. Nagy Károly birodalma három részre vált, kialakulóban volt nyugaton Franciaország, Németország a keleti részből, míg délen létrejött az itáliai királyság. Itália uralkodójával, a 899-ben fényesen legyőzött Berengárral a magyarok csakhamar szövetséget kötöttek, 907-től pedig adófizetőjükké tették a német, a cseh és a morva népet. Ma már tudjuk, hogy a magyaroknak ezek a „kalandozásai”, amik egyébként nem voltak mások, mint rablóportyák, korántsem voltak olyan értelmetlen gyökerű vad pusztítások, mint amilyennek azt a szenvedő felek feltüntették. A valóság az, hogy ezeket a hadjáratokat mindig körültekintő diplomáciai előkészítés előzte meg és a magyarok az egymás közt viszálykodó nyugati népek ellentéteit kihasználva, általában valamelyik fél szövetségeseként, annak hívására jelentek meg. 933-ban mutatkozott az első jele annak, hogy a nyugati szomszédság kezd önmagára találni. A német trónt elfoglaló új szász dinasztia megalapítója, I. Henrik király ugyanis, aki nemcsak energikus egyéniség volt, hanem uralkodásra termett hadvezéri tehetség is, gondosan tanulmányozta eleink harcmodorát. Észrevette a nehéz fegyverzetű, zárt sorokat közelharcban megbontani sem képes könnyű lovasság sebezhető oldalait. Amikor már elég erősnek érezte magát, megtagadta az adófizetést, és az akkor ellene támadó magyarokat Merse- burgnál legyőzte. A diadalhoz szokott magyarokat a váratlan vereség olyannyira megdöbbentette, hogy egy ideig nem látogatták a német területeket. A következő vereség is itt érte őket, 955-hen Augsburgnál, 1. Henrik fia, Nagy Ottó mért rájuk újabb vereséget. Ráadásul Bulcsú és Lél (másképpen Lehel) fogságba estek és kivégezték őket. Világossá vált, hogy a nyugati szomszédság nem csupán megerősödött, hanem fenyegetővé is vált. De az augsburgi csatavesztéshez kapcsolódik az egyik leghíresebb mondánk is. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Itt esett fogságba a kalandozó magyarok két vezére, Lehel és Bulcsu is, akiket mindjárt a császár elé vittek. A császár azt mondta nekik: „Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok.” Lehel erre így felelt: „Hozzátok ide kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok.” Odavitték a kürtjét, ő pedig mielőtt belefújt volna, közelebb lépett a császárhoz, és a kürttel olyan erősen homlokon vágta, hogy az azonnal meghalt. Lehel ekkor így szólt: „Előttem jársz és szolgám leszel a másvilágon!” A régi magyaroknak ugyanis az volt a hite, hogy akiket az életük folyamán megölnek, azok a másvilágon nekik szolgálni tartoznak. Lehel vezér mondája csak fokozatosan alakult ki. Egyes elemei már Anonymus-nál felbukkannak. Legkorábbi teljes megfogalmazásában pedig 1358-ban, a Bécsi Képes Krónikában szerepel. A krónika iniciáléja hosszú havasi kürttel illusztrálja Lehel vezér mondáját. Ebből arra következtethetünk, hogy a miniátor nem ismerhette a jászberényi kürtöt, vagy arra, hogy a XIV században Lehel vezér mondája még nem ehhez a kürthöz kapcsolódott. A tudományos kutatások adatai szerint Lehel vezér méltóságjelvénye a kürt volt, arra azonban nincsen határozott bizonyítékunk, hogy éppen a jászberényi kürt volt az. Ismereteink szerint a kürt a X-XI. században Bizáncban készült. A gazdagon díszített elefántagyar kürtöt eredetileg valószínűleg a bizánci cirkuszi játékok alkalmával használták. Erre utalnak a kürt felületének magas művészi értékű, gazdag faragványai is. A kürt Jászberénybe kerülésének idejéről, körülményeiről biztos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Eddig ismert legkorábbi ábrázolása, amelyet a jászberényi Református Egyházközösség egykori pecsétje őrzött meg, 1642-ből való. A török hódoltság után a kürt képe rákerült Jászberény város, a Jász-kun Kerület, valamint a jászsági községek címereire és pecsétjeire. Hatalmi jelvényként ünnepi alkalmakkor övén viselte a kürtöt a jászok kapitánya, de használták ivókürtként is, és jeles események alkalmával megszólaltatták. A kürtöt a XVIII. század elején még általában Jász-kürt néven emlegetik, majd egyre gyakrabban bukkan fel a Lehel-kürtje elnevezés. • Varga Péter Dénes Fesztiválok a Fesztivál fővárosban Mikor évekkel ezelőtt Esztergom a szó relatív értelmében fesztivál fővárossá kezdett alakulni, még annak megálmodói sem gondolták volna, hogy két évvel a Fesztivál Kht. megalakulása után a királyváros minden lakója számára magától értetődő és természetes lesz, hogy hétvégenként ünnepbe-kultúrába öltözik a Kis-Duna sétány. Mediterrán ételek, ősmagyar gyógyteák, szövőszékek, kosárfonók, rögtönzött kézműves táborok, és kürtös- kalácsok között sürögve-forogva emlékezetes nyarat tudhat magáénak mindaz, aki kilép a lakásból, és lesétál a folyópartra. Mediterrán-hétvége Nagyon meleg volt. Alighanem ez jut mindenkinek az eszébe a múlt hétvégéről. Kérdés persze, hogy egy fesztivál mennyire lehet sikeres, ha a létéhez szükséges alapfeltételeknek (jelenesetben: embereknek) a negyven fokos nap hevében kell szenvedniük, ahelyett, hogy a strandon vészelnék át az egészségtelen forróságot. Valószínűleg meg volt az oka, hogy Esztergomban a hőség ellenére mindent elleptek az érdeklődők és a csodálkozó, hotelből strandra, majd vissza-menekülő turisták. Jellemző persze, hogy a hangulat este, nem sokkal sötétedés előtt kezd felvillanyozódni: mikor a kulturálódni vagy esetleg ismerkedni vágyódok elindulnak élményekre vadászni az éjszakában. Az esztergomi hétvége tehát a csütörtök esti Jazztergommal kezdődik. Ott mindenki kipróbálhatja, milyen életfenntartási funkciókkal (lepény, fagyi, üdítő, óriáspalacsinta, sör, cigaretta helyett rágógumi) bír majd a Duna- parti hétvége. S mindez elegendő-e ahhoz, hogy péntek délután elkezdődjön a „szeánsz”: a délutáni műsorok, majd a mediterrán, a görög, a spanyol, mikor milyen táncok, zenék után az ember siethet a Várszínházba, hogy ne maradjon a hétvége színházi élmény nélkül, majd tizenegykor-éjfélkor vissza a Du- na-partra, ahol jellemzően még mindig tart, vagy kezdődik valami. Ha a mozgalmas este után valaki hajlandó vagy inkább képes korán felkelni, délelőtt tíz órától már a szombati fesztivál-nap első műsorát is elcsípheti, legyen szó klezmer-zenéről, flamenco-táncról, vagy gitárkoncertről, netán színházi előadásról. Az esetek többségében szombaton az Esztergomi Nyári Játékok feledhetetlen színpadi show-ira bejutni áhítozók állnak hosszú sorokban; most hétvégén Lajkó Félix koncertre, a következő hétvégén a Szegedi Musical Színház Evita című darabjára várva. A vasárnapi csúcsmelegben már csak kevesen bírták, ahogy a Dobogó Színpad „musicalhősei” a Várszínházban aratott sikerük után töretlen elánnal viszik a „Te édes, de jó vagy, légy más” hosszúcímű New York-i revüt fesztiválról-feszdválra. A hangulat ellenére határesetnek bizonyult a háromnegyed órás műsor, jöttekmentek a nézők, de a közönség nem apadt. A fiatalok augusztus 21 -én ismét előadják az anno nyár elején teljes terjedelmében bemutatott zenés színdarabot, ami már kétséget kizáróan messze túllépett az „iskolás-matiné” fogalmán. ✓ Es ami lesz... Hajalmosak vagyunk időnként megfeledkezni arról, mi mindenünk van: Gitárfesztivál, Monteverdi-kórus találkozó, csak hogy a legaktuálisabbakat említsük. Mindkettő nemzetközi szintű és hagyományos, mi több, híresebb a nagyvilágban, mint itthon. Eötvös József (a Gitárfesztivál főszervezője) nem győz szerénykedni, annak ellenére, hogy a Zeneakadémia gitártanszékének vezetőjeként Európa (talán) legrangosabb gitárfesztiválját rendezi-szervezi, immár huszonhatodik éve. A régi Vármegyeháza dísztermének páratlan akusztikáját és hangszerekre termett adottságait kihasználva Brazíliából, Svájcból, Törökországból, Spanyolországból, és még számtalan más helyről, sok ezer kilométeres távolból, csupán a kölcsönös, az évtizedekre visszanyúló barátságért jönnek el hozzánk a világ legjobb gitárművészei, hogy a rangos esemény a Bazilikában érjen véget a rendszeresen hatalmas ovációval fogadott zárógálán. Hunyadi Zoltán nem kevésbé lehet büszke az Esztergomi Monteverdi Kórusra, akik hírnevük csúcsán jelenleg többet szerepelnek az országhatáron kívül, mint városunkban. Az előbb említett alkotóemberek egyike sem büszke vagy fellengzős; megjárva a poklokat, kihívásokat, pontos értékítélettel, alázattal, szeretettel és szerényen viseltetnek sikereik iránt. Talán pont ezért ők maguk nem emlékeztetnének erre senkit, ezért tesszük meg mi most helyettük. A hétvégi karnevál technikai összehangolásáról és művészeti koncepciójáról nem eshet rossz szó. De ennél valami sokkal fontosabbat tett a szerve- zők-rendezők csapata: két év alatt hagyományt és minőséget teremtettek. • SZALAY ÁLMOS
