Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-30 / 149. szám
pmagazm 2005. július 30., szombat • HÍDLAP V Miért hagytuk, hogy így legyen?...- A szomorúság belefér a férfi bánat kategóriájába is. De szeretnénk szépen befejezni, mert csak szépen szabad. ***- Nem megmosolyogtató számodra, hogy lassan éltes korúvá váló hölgyek és urak párás tekintettel verik a lábukkal a ritmust több évtizedes számok hallatán? SZÖRÉNYI ÖRS- Én ebben nőttem fel. Inkább az volt először fura, amikor ott ültem a . koncerteken és tinik is énekelték az Illés-dalokat. De mi más miatt szeretjük ezeket a számokat, ugyanis azokat az érzéseket hívják elő, amelyek annak idején a Nagy Generációnak is segítettek.- De mi az az érték, ami átöröklődhet generációkon át? A zenéjük egyszerűsége, őszintesége, tisztasága?- Erről az a történet jut az eszembe, hogy amikor az első lemezemen dolgoztam, a kiadómnak leadtam a szövegeket és kíváncsi voltam, mi lesz a véleménye. Az a válasz jött, hogy ez itt nem jó, az ott Petőfis - ez nekem persze inkább dicséretnek számított de az általános elmarasztalás úgy szólt, hogy inkább divatos szövegek kellenének, olyan trendi- sek, bele kéne venni, hogy bulizni jó, meg jó a hamburger meg a coca cola is. Erre azt válaszoltam, hogy én ugyan bulizós vagyok, szeretek csa- jozni is, de ezekről írni nem tudok. Hülyéskedésre jók lehetnek, de dalszövegeknek Isten ments! Ez 10 évvel ezelőtt történt, azóta sokkal rosszabb lett a helyzet, mert ma már bele súlykolták az újabb generációkba ezt az életérzést. Hál'Istennek többeknek ez már sok, túlcsordul, valami mást szeretnének. Mondjuk az Illés zenéjét. Különben nagyon szívszorító látni, ahogy így utoljára együtt van a nagy csapat. Nyugdíjas emberek, unokákkal és mégis ott van bennük az a fiatalos hév, amit mi 30 évvel fiatalabbak megirigyelhetnénk.- Pásztori Zoli dobfelszerelése mögé beülni nem lehetett könnyű.- Az volt a legnehezebb, amikor el kellett hoznom. Egy pár napig nem is tudtam összeállítani, lent volt a garázsban. Aztán vettem egy nagy levegőt és összeraktam. Furcsán éreztem magam, amikor először mögé ültem. Olyanok jutottak eszembe, hogy ott van még az állványokon, a cintányéron a Zoli ujjlenyomata, az ütéseinek a nyoma. Ott van ő maga is. De nagyon sok erőt ad, hogy méltó tanítványa lehettem. ***- Mikor érezted először, hogy az Illésnek jelentése és jelentősége van? SZÖRÉNYI SZABOLCS- Az 1966-os T áncdalfesztivál- nál, a Még fáj minden csók sikerénél. Az elvtársak vért hánytak és levelekben háborodtak fel, valamelyik újságíró még azt is leírta, hogy a Szörényi Levente hátából szíjat kellene hasítani. Onnantól kezdve éreztük, hogy valami jelentősét csinálunk.-De azért a londoni szilenciumot kivéve nem mertek igazán hozzátok nyúlni-Persze, mert olaj lett volna a tűzre. Ha ők bekeményítenek, a közönség annál nagyobb erővel akar minket hallani. Az a tiltás 1970-ben volt, amikor állítólag rosszul viselkedtünk Londonban, csúnyákat mondtunk-Mit mondtatok? Búcsúzik az Illés, ennek ellenére örömkoncertre, vagy inkább koncertekre készül a legendás zenekar. Csíkszeredában augusztus 5- én, Budapesten a Sziget Fesztivál 0. napján pedig augusztus 9.-én.- Tényleg az utolsó? ILLÉS LAJOS:- Igen. Pásztori Zoli eldöntötte ezt a kérdést. Mivel ő elment, nincs mit tenni. Tudomásul kell venni, hogy 5- en kezdtük és 4-en fejezzük be.- Úgy emlegetnek már benneteket, mint a magyar kultúrtörténet része, milyen érzés mítosznak lenni?- Én egy kis közösségbe tartozom. A kisoroszi református gyülekezetbe. Ott olyan vagyok, mint bárki más. S mivel nem igen teszem ki a lábam onnan, így ez a legenda-kérdés nem foglalkoztat. Visszanézve, egy kicsit szolgálatnak tekintem azt, amit csináltunk. Csak akkor nem fogtuk még fel igazán.- Mi volt ez a szolgálat?- Idősebb emberek mondják, hogy mi tartottuk bennük a lelket és azt a hitet, hogy lesz még másképp is ezen a világon és ezt most nagyon köszönik. ***- M'a-azt lehet olvasni rólatok, hogy „a fényes szellők hitével akartátok megforgatni a világot". Tényleg így volt, vagy ez némi túlzás, amit a nosztalgia hoz elő? BRÓDYJÁNOS- Hangzatos, az biztos, de tény, hogy a 60-as évekre jellemző volt, hogy a fiatalok különféle földrészeken valami furcsa mozgásba kezdtek, közösségi élménykeresés korszaka volt ez, aminek a zene volt az adekvát kifejező eszköze. Az idősebbek így nálunk a fényes szelek időszakának hagyományait érezték feltámadni újra. De persze azért ez nem így volt.- Hogy volt?- Egy új műfaj született, és mi voltunk ennek az első hazai művelői. Azt is mondhatnám, hogy szerencsés időben voltunk a színpad közelében, a megfelelő helyen. Lehet, hogy érzékenyebbek, tehetségesebbek voltunk a többieknél, bár hamarosan sokan követtek minket ezen az úton. Kétségtelenül egy új műfaj születésénél még szabad a tér stílusban, formában egyaránt. Az Illés zenéjében ott volt a világzene, a heavy metal, a társadalmi töltésű protest songok gyökere. Ezek ma már nagyon különböző úton járnak.- Egy kollégám úgy fogalmazott, milyen szerencsés a mi korosztályunk, mert nekünk még volt egy Illésünk, de a maiaknak?- A 60-as évek egy különleges korszak volt, valamennyire felszínre juthatott sok minden, amit más műfajokban a kultúrpolitika gondosan ápolt kertjeiben nem engedtek virágba borulni, de mi afféle vadvirágok voltunk. Szerintem ma nincs olyan egynemű kultúra, ami ellen egyértelműen lehetne lázadni, mert sokféle dolog él együtt, ezért valójában a fiatalok nem tudnak olyasmit kitalálni, amivel ne csatlakoznának valamelyik eddig már kialakult vonulathoz. Nagyon nehéz manapság eredetivé válni.- Amikor itt a próbán hallgattalak benneteket, bevallom, fájt, hogy elmúlt ez a 40 év, de lehet, hogy csak a női szívek ilyen érzékenyek.- Emlékszel, amikor még a magyar Buddy Hollynak hívtak, és te azt sem tudtad ki is az valójában? SZÖRÉNYI LEVENTE- Fogalmam sem volt ki ő, a Lajosék mesélték, hogy olyan érzelmes szép rock arid roll számokat énekelt, de ennyi. Nekünk akkoriban a Beatles meg a többi külföldi zene egyfajta iránytű volt csak ahhoz, hogy megtaláljuk saját magunkat. De ez nem volt tudatos. Az igazi nagy dolog az volt, amikor ki mertünk állni saját dalokkal a közönség elé. Az akkori fiatalok, legalábbis, akiknek mi játszottunk élég rendszerkritikusok voltak. A gyerekek a beat zenén keresztül élték ki az ellenállást a politikával szemben. Ott ültek a Parlament előtt, mint a fecskék a dróton és hallgatták a Rádió Luxemburgot. Ok árulásnak vették volna, ha mi magyarul kezdünk el énekelni. Az ő ellenállásuk ebben nyilvánult meg. És amikor el kezdtünk játszani, a rossz hangosító berendezésnek köszönhettük, hogy nem értették jól a magyar szöveget és nem kergettek el minket.- Az utolsó koncertre készültök, habár lehet, hogy lesz még?- Biztos, hogy nem lesz több. És nemcsak a Zoli halála miatt, meg azért, mert ez az egyetlen csapat, amely ugyanolyan felállásban játszotta végig a 40 évet, hanem azért is, mert egy értelmes embernek, ha ad magára valamit fel kell fognia, azt, hogy a kivételes pillanatot szentté kell avatni, nem pedig egyre sikertelenebb próbálkozások után elkullogni. Most van az utolsó pillanat, amikor még együtt van minden, de már nem egészen minden. Ez az utolsó ajándék. És amit még sehol senkinek nem mondtam: nem biztos, hogy 1-2 év múlva képes leszek úgy teljesíteni, amit magamtól elvárok és jó a közönségnek is. Szembe kell nézni ezzel a helyzettel. És örülni annak, hogy egy nagyon sikeres korszak áll mögöttünk, ami után még jöhetnek újabb állomások. • SIKLÓSI BEATRIX Nagylemezek: 1967 - Ezek a fiatalok 1969 - Nehéz az út 1969 - Illések és pofonok 1971 - Human Rights 1972 - Add a kezed 1973 - Ne sírjatok lányok A történet évszámokban: 1962-63 középiskolai, egyetemi rendezvények - Hurricanes, Shadows számok 1963 Sportcsarnok - Koncz Zsuzsa csatlakozik, országos hírnév beindul 1964 első lemezfelvételek 1965 első saját szerzemények, magyar dalok, rádió, tv felvételek 1966 Ifjúsági Magazin Top 10 listáján az első 6 hely Illés nóta, Táncdalfesztivál győzelem 1967 külföldi utak 1968 Ezek a fiatalok - filmszerep, megnyílik az Illés klub 1970 London után tiltás 1971 Pepita Oroszlán díj- Számunkra sem derült ki, mi volt az, ami kiverte a biztosítékot. Valami hosszú hajjal meg itthoni meg nem értéssel vagdalkoztak akkor a hatóságok. A Művelődési Minisztériumban egy Barnáné elv- ^ társnő hallgatott ki min- két, azt vágta a fejünkhöz, hogy nem vagyunk hazafiak, bezzeg az Állami Népi Együttes kint volt 2 hónapig és nem mondott semmit maguk meg kimennek és máris hülyeségeket beszélnek. De mit mondtunk, kérdeztük, mutassák meg a szalagot. Tudtuk, hogy lehallgattak bennünket, de azt mondta Barnáné elvtársnő, azt nem lehet. Hát akkor miről beszélünk? Lényeg, hogy majdnem egy évig le voltunk tiltva. Az ŐRI akkori igazgatója szólt az érdekünkben, hogy valamiből csak élnünk kell, akkor már megvoltak a gyerekek, a családokat el kell tartani. Nagy nehezen belegyeztek, hogy vidéken játszhassunk, de Pesten nem. Se TV se rádió, se újságok. Aztán valaki kitalálta, hogy mi vagyunk a vidék legjobb zenekara.- Lennél ma 20 éves?- Ha egészségileg nézem, végtagok bütykök, köszvény meg reumailagj akkor lennék, mert ezek mind nem voltak. De olyan 20 éves, akik közül ma sokat látok, biztos nem lennék .Nem nézem le őket, de az a keserű tapasztalatom, hogy nincs igazán céljuk. Haverok, fanta, buli, vagyis, élj a mának, a multiplexnek a plázának. Hát ilyet soha!
