Hídlap, 2005. július-szeptember (3. évfolyam, 128-192. szám)
2005-07-16 / 139. szám
VII 2005. július 16., szombat • HÍDLAP • Szlovák neofasizmus, vagy szellemi folytonosság? - I. rész A minap ünnepeltük egyéves évfordulóját annak, hogy bekövetkezett az Európai Unió keleti bó'vítése és egyszerre három kárpát-medencei államalakulat: Szlovákia, Magyarország és Szlovénia az unió tagjává vált. Annak az Európai Uniónak gyarapodott így a tagsága, amelynek erkölcsi, szellemi és politikai alapjait a II. világháborút követő öt évben tették le az európai keresztény és konzervatív politikusok, okulva a fasizmus, a nácizmus és a háború borzalmaiból. Az alapeszme legfontosabb elemei a szolidaritás, a kölcsönös bizalom és tisztelet, a humán- és anyagi erőforrások békés célokra való felhasználása, a hagyományos ellenszenvek felszámolása, a kizárólagosság, a totalitarizmus és a diktatúra elutasítása voltak. Abban a hitben - vagy reményben - tették ezt, hogy gátat vethetnek az új veszélynek: a kommunizmusnak és világhatalmának, valamint nem térnek vissza azok az alantas eszmék sem, amelyek az európai történelem legsötétebb korszakának, a korábbi harminc-negyven éves időszaknak a mozgatórugói voltak. Ebben hittek, de némileg tévedtek. Annyiban tévedtek, hogy a szellemi és az erkölcsi gaz ugyanolyan nehezen irtható ki, mint a parlagfű. Mert a gyűlölet nem csupán az ember magánügye és nem csak a magán- f, jg kapcsolatokban nyilvánul meg a másik emberrel szemben, hanem társadalmi méretekben, szervezetten is. Miért ne! Ha a gyűlöletkeltés legitim pa litikai eszközként már egyszer-kétszer ki lett próbálva, és sikeres is volt, miért ne lehetne a politikai akarat és a törvények védelme alatt bevetni máskor is? Hiszen az I. világháborút lezáró ver- saillesi békerendszernek is a gyűlölet képezte az alapját, valamint ez volt a fűtőeleme a két világháború közötti kommunista, fasiszta és náci politikának. Visszafordíthatatlan eredményeket hozott a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a más nemzet gyűlölete mindazoknak, akik nemzeti vagy ideológiai alapon akartak teret és hatalmat szerezni, területi vagy etnikai előnyökhöz jutni. A II. Világháború befejezésének rendezési elvei között pedig a bosszú is polgárjogot nyert. A kommunista rendszerben a félelemkeltéssel alapozták meg a hatalmi szándékokat. A félelem azonban a társadalmi torzulás me- legágya, mindenképpen alkalmas társadalmi csoportok vagy egész népcsoportok megcsonkítására, megsemmisítésére, jogtalan hatalmi törekvések sikerre vitelére. Ezek olyan bogáncsszerű ragadós példák, amelyektől nehéz megszabadulni. Ezért nem kell csodálkozni azon, ha néhány évtizeddel az utolsó nagy háború után, a Krisztus utáni második ezredforduló idején Európa nyugati és keleti felében ismét felütik a fejüket a gyűlöletre, a kizárólagosságra, a nemzethatalomra alapozó szervezetek, tüntetéseket szerveznek, katonai jellegű osztagokat hoznak létre, rombolnak, politikai nyomást gyakorolnak, sőt politikai párttá alakulva akár kormányzati erővé is válnak. Az európai egység alapító atyáinak Adenauernak, De Gasperinek és Schumannak a hite és reménye ellenére sem mentes ettől Európa nyugati fele, hiszen a francia szélsőjobb, amelynek semmi köze a keresztény- konzervatív jobboldalhoz, ugyanazzal az idegen ellenes vagy külföldi-ellenes félelemkeltéssel igyekszik befolyásolni a társadalmat, amivel a kommunisták gyakoroltak és ma is gyakorolnak befolyást a választó polgárokra. A német szélsőségesek azoknak az odaköltözött törököknek verik szét a lakását, akik hajlandók voltak elvégezni olyan alantas munkákat, amilyeneket a németek már nem végeztek el. Sőt Németország egykori szovjet övezetében felütötte a fejét a MIJÉ 1990-es években a nagysurányi magyarellenes gyűléseket szervezték, legújabban pedig a Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitost), Szlovák Testvériség - Nemzeti Párt (Slovenská pospolitost - národná strana) és az Új Szabad Szlovákia (Nővé slobodné Slovensko) szervezet. Ez utóbbi három szervezet ugyan a világhálón megtalálható adataik szerint 1999-től működik, de 2005. júniusában és júliusában hallatott magáról oly módon - először Rozsnyón a trianoni évforduló alakalmából, majd Komáromban a Konstantin és Metód görög hittérítőknek szentelt szlovák nemzeti ünnepen - , hogy nyilvánvalóvá tette: nem a valódi szlovák érdeket védi, mert a szlovák kizárólagosságot hirdeti és fellépésük elsősorban magyar- ellenes, a sorok között olvasva pedig cigányellenes és antiszemita is. Ideológiájuk alapja pedig a pánszlávizmusnak az a változata, amely nem a szláv kul. it ★ * .eu neonáci szervezkedés is. De mindez elszigetelten, az állampolitikán kívül jelenik meg. A legszörnyűbb helyzet azonban Szlovákiában, Szerbiában és Romániában van. Szerbiában állampolitikává vált az 1990-es évek elején a tömeggyilkosságokba torkolló náci típusú fasizmus, amitől a mai napig nem tudtak megszabadulni. Dzsindzsics miniszterelnököt ezen kísérlete miatt gyilkolták meg. Romániában a volt kommunista, most szocialista párti politikusok és az újfasiszta Nagy Románia Pártja képviselik együttesen a demokratikus színekbe öltöztetett fasizmust. Szlovákiában ugyanezt jeleníti meg a néhány évig kormánypozícióban is díszelgett Szlovák Nemzeti Párt és azok a nemzetvédőnek kikiáltott szervezetek, amelyek a nemzetvédelem helyett a nemzeti gyűlöletet, elsősorban a magyarellenességet, de a cigányellenességet, zsidóellenességet is keltik. Ideológiai központja ennek a tevékenységnek a törvény által elnyert önálló jogállással rendelkező Matica Slovenská, a szellemi védnöksége alá tartozó, a „szlovák dél”-lel foglalkozó szervezetek, amelyek az túrák hasonlóságából indul ki, hanem egy szláv harci és dac szövetségből, amelyben a nemzetközileg is háborús bűnösnek ítélt személyek a példaképek, nem egy Danilo Kis, Lev Tolstoj vagy Jankó Král. Ennek kapcsán azonban nem az a nyugtalanító, hogy ezek a szervezetek gyűlöletkeltők, még az sem, hogy neonácik, mert a törvény adta eszközökkel korlátozni lehetne a tevékenységüket. A körülmények súlyát az adja meg, hogy a rendfenntartó erők, azaz a komáromi városi rendőrök, a járási közrendőrök, és a rohamrendőrség nem ezeket a fekete, katonai jellegű, Hlinka-gárdista egyenruhába öltözött hőzöngőket kergette szét, hanem az ellenük tüntetőket - ezt igazolja a szervezetek honlapján olvasható köszönet is. És azokat a polgárokat vádolta meg a fasizmus terjesztésével, akik a neonácikkal és az őket védő rendőrökkel szemben léptek fel. A helyzet érthetővé tétele érdekében tudni kell, hogy a közrendőrség komáromi járási parancsnoka Nagy- surányból származik, ahonnan indult a rendszerváltozás utáni összes magyarellenes tüntetés. Kérdés, hogy a megyei rendőrkapitány miért értett egyet alattvalója magatartásával? Keressünk választ minderre. • OURAY MIKLÓS Kultúrtörténeti kuriózum Az egyik legismertebb családnév a magyar történelemben és művelődés- történetben az Esterházyaké. Sokan hibásan „sz-”-szel ejtik, pedig valójában Esterházynak mondandó. A família eredendően csallóközi volt, ám tagjai már korán nemesekké lettek. Nevüket vélhetően Eszterháza községről kapták. Esterházy Fewenc édesanyja volt Galántai Bessenyei Ilona, egyik unokája pedig, Miklós már a nádori méltóságig és a bárói címig is eljutott 1613-ban. O kapta adományként Kismartont, majd 1626-ban ő és utódai Fraknó örökös és szabad grófjai lett. A család fraknói ága vitte a lemagasabb méltósá- ig, hiszen ezen ág tagja Esterházy Pál Pál, aki örökös és szabad grófjaként, a zólyomi birtokok ura. A család fraknói ága vitte a legmagasabb méltóságig, hiszen tőlük származott Pál nádor, aki I. Józsefnek királlyá koronázásakor római szent birodalmi rangra emeltetett s az elsőszülöttségi jogon őt illette a trón. O volt az, aki az egész hercegi méltóságot a szent birodalmi hercegek rangjára emelete, és 1712-ben az egész fraknói fiágra is kiterjesztette. Ezzel egyidőben a család pénzverési és nemesítési jogait is megerőtette. A család cseszneki ágához tartozó János 1683-ban lett gróffá, s az uralkodó még három alkalommal adományozott hasdonló méltóságot a család ezen ágának. A família további története nehezen követjhető nyomon, elég talán annyi, hogy az 1526 és az 1848 közötti időszakokban közülük 16.-an országbíró volt, mások bánok illetve országbírói tisztséget töltöttek be. Nevük ma sem ismereden az olvasó közönség ewlőtt, hiszen aki tévét néz, újságot olvas, vagy' regényt vesz a kezépbe, bizonyára találkozott Esterházy Péter nevével, aki hasonlóképpen e család sarja. • DÉNES Rejtvény Július 15-16-án kerül(t) színre a Várszínházban Rainer Lewandowski rendezésében német nyelven F. Schiller: Stuart Mária darabja. Rejtvényünk vízszintes 1., 45. és függőleges 9. soraiban az előadó színház nevét rejtettük el. A függőleges 11. és 41. sorok az Angliai Erzsébetet megszemélyesítő-, a függőleges i2.sor pedig Stuart Máriát alakító művésznők nevét rejtik. Vízszintes: 1. A megfejtés első része. 10. Őseinkig. 13. HL. 15. TR. 16.ZV. 17. Ilyen „hal” is van! 19. Páratlanul emelte! 21. Horony. 23. Ceruza (ék.h.). 24. Vadászeb. 26. Szlovákiai Hegység. 27. Irányít. 29. gyakori női név. 30. Elsompolyog. 32. És ura - de keverve! 33. Páratlanul réselőt! 34. ES. 36. Tiszadobi Karate Egylet. 37. A harmadik személyt is nem. 40. Orosz repülőgép típusjele. 41. Fél ekék! 42. Kicsi Mihály. 45. A vízsz. 1. folytatása. 47. Mondatrész. 49. Egyfajta ital kedvelője (első négyzetben két betű). 50. S és R kiejtve. 52. Kezdet nélkül hasadó! 54. LÍ. 55. ÓRN. 57. Tiltó szó. 58. Totó fele. 59. Kiejtett mássalhangzó. 60. Vagány. 62.-ben párja. 63. Latin kutya. 64 .......-Bán. 65. Balatoni üdülőhe ly. 66. Füzérvirágzat köznapian. Függőleges: 2. Latin é. 3. Emelet egynemtíi. 4. Svájc fővárosa. 5. El. 6. Páratlanul ránézett! 7. Gépkocsivezető röviden. 8. Római 2. 9. A vízsz. 1. befejező része. 11. Angliai Erzsébet megszemélyesítőjének neve. 12. Stuart Mária megszemélyesítője. 14. Élenjárók. 18. Becézett Borbála. 20. Készletezett. 22. Közterület része. 23. Imá- dásait - de páratlanul! 25. Vasúti vendéglő. 26. TMÉ. 28. LO. 31. NEN. 35. Eredménytelen. 38. SAF. 39. Tréfás csodálkozás (három szó). 41. A függ. 11. folytatása. 43. SNÁDE. 44. ...-ház - a vasútállomás régies neve. 45. félig hóekék! 46. Párizsi. 48I Kenőanyag. 51. Rómában lakik. 53. Sódar. 56. Ilyen kórság is van! 58. Páncélozott harci jármű. 61. Azonos mássalhangzók. 62. Éjszakai mulató. 63. Klór vegyjele. 64. -be párja.
