Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)

2005-04-09 / 69. szám

HÍDLAP • 2005. április 9, szombat

Varga Péter

jegyzete

Októberi emlék

Soha nem fogom elfeledni 1978 október 16-át. Kispap voltam a ferenceseknél, amikor híre kelt, hogy rövid szolgálat után elhunyt I. János Pál pápa. A keresztény világot természetesen izgalomba hozta a történet, főként hogy sokan gyilkosságról beszéltek, pedig mai ismereteink szerint szívrohamban hunyt el. Mindenki izgatottan várta az új választást. P Barsi Balázs, aki akkor novicius magiszter volt itt Esztergomban, tehát az újoncok mestere, egész nap a vatikáni rádió adását hallgatta. Már akkor is „minden nyelven beszélt”. Épp vacsoráztunk a rendház ebédlőjében, amikor egyszerre kinyílt a bejárati ajtó, Balázs atya szinte berontott rajta mondván: „Hab- emus pápám!” (Van pápánk!) Mindenki kezében megállt a villa - gondolkodtunk. Ki lehet az?

De nem sokáig kellett várakoznunk, Balázs atya azonnal elmondta: lengyel a pápa! Csodálatos volt a mélyen katolikus Lengyelország megdicsőülése, nem is beszélve mindarról, amit Közép-Kelet-Európa érezhetett akkor. Tőlünk lett, innét, ebből a régióból, ahonnét még sosem származott egyházfő. Ünnepeltünk a rendház ebédlőjében, éltettük Karol Wojtylát. Már akkor szerettük! És az elmúlt 27 esztendő bebizonyította, hogy volt miért. Az egyház kétezer esztendős történetének ő volt az egyik legnagyobb pápája. O, aki érezte az idő múlását, fölfogta az eljö- vendő nemzedék vágyakozásait, álmait. Pedig megválasztásakor Magyarország még javában a Kádár-rendszer esztendeit élte. Mégis éreztük, hogy valami más, valami új van születőben. Úgy lett. Szent ember volt. Amennyiben az egyház valakiről kijelenti, hogy „szent”, akkor nem tesz mást, mint kinyilvánítja, hogy „minden bizonnyal üdvözölt”. Tegye ezt Róma II. János Pállal is, hiszen a huszadik század egyik legnagyobb emberét vesztettük el vele.

magazin

Strattmann Lászlót, Romzsa Tódort. A mai magyar püspökök szinte mindnyájan tőle kapták kinevezésüket. Néhányukat ő maga szentelte püspökké. Soha nem feledjük szere- tetének azt a gyönyörű jelét, amelyet tavaly pünkösd szombatján adott, amikor külön apostoli levélben és üzenetben köszöntötte és áldotta meg a csíksomlyói búcsú résztvevőit, Érdély hívő népét. Sokan, nagyon sokan vagyunk, akik nemcsak tiszteltük és csodáltuk, de szívből szerettük őt. Személye - írja Dr. Erdő Péter - útmutatás és példakép számunkra: egy Krisztusra bízott élet példája. O is elmondhatta Szent Pál apostollal: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr.” (2Tim 4,7-8). Az Európában tapasztalható, fokozódó érdektelenség láttán figyelme egyre inkább Afrika és Latin-Amerika felé irányult. A fiatalok rajongtak érte, a „fiatalok pápájának” hívták. Szentéletű egyházfőként, a szabadság szószólójaként nagy bölcsességgel vezette át az egyházat a harmadik évezredbe. Emberi nagyságáért, példamutató humánumáért a nem hívők is elfogadták. Utolsó szavai is lelki nagyságáról tanúskodnak: „Derűs vagyok, legyetek azok ti is!”

Az elmúlt 27 év arról is szólt, hogy a római pápa nem vitette magát többet trónuson, hanem - amíg ereje bírta - bejárta az egész világot, még a pápuák kunyhóiba is maga ment el, egy más isten hívőihez. „Évangelizá- ció” ez volt az egyházát a harmadik évezredbe átvezető pápa jelszava, aki tereken, stadionokban, mezőkön misézett, CD-re énekelt, e-mailen postázta enciklikáit, felismerte és kihasználta a televízión keresztüli hitterjesztés erejét. De nemet mondott az elváltaknak és a homoszexuálisok házasodásának. Nemet mondott a terhesség megelőzésére a Boszniában megerőszakolt nőknek és az AIDS-fertőzött Afrika népének is.

Holttestét a római Szent Péter bazilikában ravatalozták föl, tisztelői, hívei három napig látogathatták, hogy búcsút vegyenek Oszentségé- től. Temetésére április 8-án pénteken került sor a Vatikánban. A világot joggal rendítette meg az egyháztörténelem egyik legnagyobb, reformer pápájának a halálhíre. Becsukódott a Vatikán bronzkapuja, hogy megnyíljon egy másik, az örök élet felé vezető út II. János Pál pápa számára. Nyugodjék békében!

• Varga Péter Dénes

„Bocsásd el most szolgádat, Uraml

többet élt Rómában, mint maga Szent Péter apostol. 27 év, amely a berlini fal összeomlásáról szólt: '81 januárjában a Solidarnosc delegációja járt a Vatikánban, Jaruzelski tábornok 1987-ben érkezett, Gorbacsov pedig 1989 decemberében, a Szovjetunió és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok újraindításának szándékával. A lengyel pápa az összes volt kommunista országot megjárta. Zárt kapukra csak Oroszországban, Kínában és Észak-Koreában talált, de Fidel Castróval kétszer is találkozott. A kommunizmust rengető pápát megpróbálták megállítani, de megválasztása egyfajta üzenetként is felfogható volt Ke- let-Éurópa számára. Már 1979-ben egymillió ember előtt celebrált misét Lengyel- országban, ahol a vallásszabadságot hirdette. Fellépése hozzájárult a lengyel ellenzék megerősödéséhez és a pápa személye egyfajta szimbólummá vált szülőhazájában.

Tevékenysége a vallásszabadság, az erőszak elleni fellépés jegyében telt. 1981-ben Ali Agca merényletet követett el ellene, melynek politikai háttere máig tisztázatlan.

Hosszas gyógyulását követően, amikor elhagyhatta a kórházat, meglátogatta Agca-t a börtönben és feloldozta. „Utazó pápának” is hívták, több mint száz országot látogatott meg,- 279 embert avatott szentté és 80 3-at boldoggá. Több mint ezer találkozót és audienciát tartott politikusokkal, kormány- és államfőkkel. II. János Pál volt az első pápa, aki meglátogatott eg)' zsinagógát, és szintén elsőként látogatást tett az auschwitzi holokauszt emlékműnél. Jeruzsálem utcán sok ember siratta halálhírének hallatán. Az olasz RAI televízió tudósításában megszólaltatott izraeliek egy része odáig ment, hogy „a zsidók pápájának” nevezte a katolikus egyházfőt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.

De találkozott a keleti egyházszakadás óta elsőként a bizánci patriar- chával is. „A „létező szocializmus” idején, Magyarországon 1978-ban aggodalmat keltett az állami vezetésben az a tény, hogy Karol Wojtyla, mint lengyel főpap nemcsak a hírekből ismerte a szocializmust, így nem voltak illúziói arról, milyen az egyház helyzete egy pártállamban” - fogalmaz Gergely Jenő egyháztörténész, hozzátéve: „éppen ezért nagyon óvatosak és igazából semmitmondók voltak az akkori nyilatkozatok”. A pártállami vezetők bíztak benne, hogy folytatódik a Vatikán addigi kelet-európai politikája. VI. Pál idején ugyanis kellemes, konfliktusokat kerülő viszonya volt a magyar vezetésnek a Szentszékkel. Magyarországgal II. János Pál államtitkára, Casaroli bíboros tartott szorosabb kapcsolatot, ő a rendszerváltás előtt többször is járt nálunk. Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal akkori vezetőjét is fogadták a Vatikánban, Lázár György miniszterelnök pedig 1987- ben járt a pápánál.

A 70-es évektől a kis lépések politikája jellemezte Magyarország és a Szentszék viszonyát. Bár négy kivételével az összes szerzetesrendet betiltották, megengedték Lékai bíborosnak, hogy új rendet alapítson. A kisebb feszültségeket tárgyalásokkal oldották meg, az átfogó problémák

Nem volt váratlan, mégis meg- rendítöen hatott a hír, amikor április 2-án hivatalosan bejelentette a Vatikán, hogy 21 óra 37 perckor hosszú szenvedés után elhunyt II. jános Pál pápa. Ő volt a katolikus egyház történetében Szent Péter utódaként a 264. egyházfő, regnálását tekintve pedig a kétezer esztendő alatt a harmadik leghosszab- ban uralkodó pápa. Nála tovább csak maga Szent Péter, illetve IX. Pius álltak az egyház élén. Ő volt az első egyházfő, aki Közép-Kelet Európából származott és 1523 óta az első, aki nem olasz származású.

Karol Woytila nyugalmazott katonatiszt és Emilia Kaczorowka tanárnő két fia közül ő volt a fiatalabb. 1920. május 18-án született. Miután édesanyja 1929-ben meghalt, édesapja egyedül nevelte tovább két fiát, azonban nem sokkal később, 1931-ben huszonhat éves bátyja is meghalt. így csak ketten maradtak a családban. 9 évesen volt elsőáldozó és 18 éves korában bérmálkozott. Már az elemiben is kitűnő diák volt, szeretett focizni, de abba tudta hagyni, ha szólította a kötelesség. Nagy kedvvel ministrált, hamarosan főministráns lett, mindazonáltal nem lehet jámbornak mondani: szerette a tréfát, a játékot, a természetet.

Wadowicében járt gimnáziumba, majd érettségi után a krakkói Jagelló Egyetemre iratkozott be 1938-ban. Mikor a náci megszállók bezárták az egyetemet egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott, hogy megélhetését biztosítsa. Még egyetemista korában színész akart lenni, játszott is a titokban működő „Rabszodikus Színház” társulatában. Időközben teológiát tanult, 1946-ban szentelték pappá. Tanult Rómában, patronálta a Belgiumba, Hollandiába és Franciaországba menekült lengyel emigránsokat. Visz- szatérve Lengyelországba 1951-ig ő volt Krakkó egyetlen káplánja. 1964- ben VI. Pál pápa Krakkó érsekévé nevezte ki, a biDorosi rangot 1967-ben nyerte el. 1978. október 16-án I. János

Pál pápa hirtelen halálát követően a bí- borosi konklávé a katolikus egyház fejévé választotta. A Szent Péter téren hatalmas csend fogadta. „Messziről jöttem. Ha majd elhibázok valamit olaszul, ti kijavítotok!” - mondta tört olaszossággal és szavait üdvrivalgás fojtotta el. Róma rögtön befogadta az idegen pápát, aki azóta beszédeiben egyaránt szól lengyel és olasz „honfitársaihoz”. A bazilika lodzsáján ott állt Stefan Wyszynski bíboros és a vatikáni kihallgatásra jelentkezett első külföldi vendég, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. így kezdődött II. János Pál negyed évszázados pápasága. Megválasztásakor Carter elnök tanácsadója, a szintén lengyel Zbigniew Brzezin- ski azt jósolta: „Nagy pápa lesz belőle!” A jóslat bevált. II. János Pál 27 éves pápasága nagy történelmi fordulatokkal esett egybe, nagy léptekkel a vallási párbeszédben, nagy testi szenvedéssel most, az öregkor napjaiban.. Wojtyla

rendezése viszont elmaradt.

II. János Pál pápa többször is határozottabb fellépésre buzdította a magyar püspököket, ő ugyanis már akkor tudta: az államnak is fontos a jó viszony fenntartása. Itthon pedig a pártállam idején is világos volt: II. János Pál szavainak súlya van, számolni kell vele.

Ugyanakkor minden magyar-vatikáni találkozó csak informális volt a szocializmus idején, a második világháború után megszakadt diplomáciai kapcsolatokat csak 1990-ben állították helyre.

1991 augusztusában járt II. János Pál pápa először Magyarországon. Az ötnapos látogatás alatt Paskai László prímáson és a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjain kívül a szentatya többek között Göncz Árpád köztársasági elnökkel, valamint Antall József miniszterelnökkel is találkozott. Látogatása alatt szabadtéri szentmisét tartott Esztergomban, Pécsett, Mári- apócson és Budapesten. Szinte valamennyi alkalommal szólt a fiatalokhoz. Látogatása több százezer hívőt vonzott. Minden helyszínen ezrek hallgatták a pápát.

Legközelebb öt évvel később, 1996 szeptemberében jött Magyarországra a pápa, aki ekkor fogadta Horn Gyula miniszterelnököt is: a néhány perces megbeszélésen az egyházak finanszírozási gondjaira is kitértek, valamint Pannonhalmá és Győrött tartott szentmisét. Találkozott a későbbiek során Magyarország valamennyi miniszterelnökével, Medgyessy Péterrel. Orbán Viktorral, valamint legutóbb sor került a negatív visszhangú találkozóra Gyurcsány Ferenccel.

„Mi, magyarok is, hívők és minden jóakaratú ember, hálával és tisztelettel gondolunk rá” - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. Különösen közel állt hozzánk, Kelet-Kö- zép-Európa népeihez. Sok szentet és boldogot adott az Egyháznak, köztük a XX. század vértanúit és hitvallóit, így magyar boldogokat is: Apor Vilmost, Batthyány-