Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-06-18 / 119. szám
hídlajmagazM 2005. június IS., szombat • HÍDLAP • ü Itt a Fesztergom Sztárzenekarok az esztergomi popfesztiválon Egy- héttel a Fesztergom kezdete előtt nézem Gulya Pistit a Hír Tv- ben, a gyönyörűséges Pataki Györgyi moderátor faggatja éppen, hogy mikor és hogyan és főleg idén menynyire szervezték meg ők hárman fes- ztergomosok a „nagy bulit”. Pisti számát keresgélem a mobilomon, egy gyors és gonosz sms-t („Jól mutatsz a tv-ben Pisti!”) el kell most küldenem, hátha bemegy az adásba a pittyegés, de nem, Gulya már profi, nem lehet őt ilyen egyszerű trükkökkel megtréfálni. Na mert, hogy a Fesztergom országos hírű lett. És persze egy fiataloknak szóló zenecsatornán jobban mutatna ez a feszter- gomos interjú, de a Hír Tv kultúrával foglalkozó szekciója igen komoly értékeket mutat be hétről-hitre a képernyőn, így a dolog itt is rendben és rangban van. Ezen cikk megírásakor azon morfondíroztam, hogy mi a Fesztergomra legjobban jellemző dolog, amitől teljesen elüt a többitől, mert ma Magyarországon a nyár a szabadtéri fesztiváloké, ebben utazik az ország minden tehetősebb települése, és persze a nagyfalu, Buda-. pest is. A fesztivál, tegyük hozzá gyorsan, baromi jó üzlet. Amennyiben nem így lenne, nemhogy nem lenne érdemes, de egyenesen nem lenne szabad megcsinálni. A fesztiválok műfaja hosz- szú távú üzleti-, valamint kulturális (és persze mivel Magyarországon vagyunk, sajnos kihagyhatatlanul politikai is) ösz- szefonódás, a fonat legjobb értelmezésének használatával. Szóval mitől is Fesztergom a Fesztergom? Fiát jobbat, napok agyzömítő munkájával nem bírtam kipréselni a kutacs alól, így az maradt, hogy a Petrovics János-Kissík Szabolcs-Gulya István szervezőtrió immár hetedszer minden éves „Feszti-körképére” leginkább az „esztergomi” a legjellemzőbb. A Fesztergom, mint név és fogalom, teljesen (Nomen est Omen!) beteljesítette küldetését - egy olyan fesztivált kap a közönség, melyhez csak itt, Esztergomban juthat hozzá. Gulya Pisti is ezt emeli ki Pataki „Csodaszépségű” Györgyinél, hogy a Prímás-sziget földrajzi, közlekedési, turisztikai és infrastrukturális adottságai mellett a város, az esztergomi vár, illetve a Bazilika háttér látképéből fakadó miliőben jó ügy a programkupac megrendezése. Milyen tehát a fesztivál, ami esztergomi? A továbbgyűrűző kérdésre adott végső válasz: a pop. Ezért is adtam azt a címet írásomnak, mert a Fesztergom egy popfesztivál, melyben a pop = people, people = nép tehát népszerű, vagyis slágeres fordítási és magyarázati viszonylattal tudok szolgálni. Az említett szervezők látható célja mind a hét eddigi alkalommal tehát nem volt más, mint szórakoztatni azon a szektoron, vagy faktoron belül, amit a számukra megismert legmenőbb hazai könnyűzenei irányzatok és az azokat megjelenítő, a bevételt tekintve legkevésbé rizikós zenekarok és előadó szólisták képviselnek. Mondjuk, maradjunk a legismertebbeknél más fesztiválokkal (Sziget, Volt, Wan2) a Fesztergom összehasonlítva nem lázadó, nem extravagáns, nem non-kom- formista, nem globalista, nem multikulturális, nem orrvérzésig biznisz, nem „más”, nem liberális (persze nem is feltétlenül „jobbos" vagy politikus), nem nemzetközi és nem elvont. Az, hogy ezek miatt most jó vagy rossz a dolog, az kinek-kinek a vérmérsékletére van bízva. Az esztergomi kultforradalom, vagy forradalomkult, mindég)' fesztergomos tömege pusztán szórakozni, ellazulni és egy picit felvilágosulni jön és érkezik meg az Pézsa Tibor Városi Sportcsarnok melletti területre. Az országoshoz mérten az esztergomi popfesztivál verzió szerény, és a szerénység már a szponzoroknál kezdődik, ami az egész ügy gazdasági motorja, a támogatók nélkül ekkora show ma már elképzelhetetlen lenne. A Fesztergomot az említett országos hírű fesztekhez képest nagyságrendekkel kevesebb támogatói pénz segíti a sikerhez vezető úton. A fellép» együttesek is ennek megfelelően érkeznek. Ugyanakkor a Fesztergom erényei és hibái, kellő arányban állnak egymással ahhoz, hogy a hetedszeri megrendezést igazolják. A rendezvény helyszínéül szolgáló sportterületre lépő Fesztergom a helyi önkormányzattól kapta és kapja a pályára lépési engedélyt. Ez a kedvezmény szintén az évenkénti újranyitás lehetőségét erősíti. Popfesztivált írtam az előbb, fjedig a szintén esztergomi jelleget kihangsúlyozó „nulladik”, kezdő, behangoló napon fellépjő bandák nagy része Esztergomban és a környékbeli városokból, falvakból indult a világot jelentő skate board-ok felé. A fesztivál szervezősége ezzel támogatja az underground-ot. A Fesztergom amúgy az első pár évben kidolgozott séma alapján működik. Két nagyobb, illetve egy-egy kisebb színpadon hallhatók koncertek este 6 órától hajnalig. Másnap reggeltől a következő koncertsorozat kezdetéig (esetleg még azon túl is) ügyességet igénylő, vicces mozgást eredményező úgynevezett vízifoci, irodalmi kiselőadás, kiállítás, drogprevenciós, illetve antidrog- kampánv műsorok és a helyi diákságot, valamint a legkisebbeket érintő gyermekprogramok tarkítják a programot a hangfalerdők megszólaltáig, estig. Mert a Fesztergom azért mégiscsak kis fesztivál, a vidék hangulatának megfelelő, de kellő támogatói, sajáttőke és fesztiválkultúra komforttal. Az egyetlen igazán sajgó pont (mely elképzelhető, hogy csak nálam sajog?), hogy a Fesztergomon nincs progresszió, a hetedik évben sincs más, mint ami már az előző időszak médiaszektorban befuttatott sztárjai. Biztos, hogy sem Petrovics, sem Kissík, sem pedig Gulya nem biztos a dolgában ha valami új zenekar, netán feltörekvő tinédzserguru idol neve kerül szóba, amikor is eldől - ki jöjjön a következő alkalommal megtáncoltatni a közönséget. A Fesztergom menedzserei főként a bizton befutó csapatokra tesznek, azokra, akik már pólón és matricán is megjelennek. Nincs ebben a momentumban persze semmi elítélendő, ez egy magánvállalkozás, a Fesztergom nemcsak egy kulturális avagy popfest, hanem egy bolt is, és annak a bizonyos rolónak még fönt kell lennie. Ez az üzleti stratégia viszont azt eredményezte, hogy a Fesztergom több teret adhatott a kisebb tömeget vonzó, bár ugyanolyan színvonalas műsort produkáló helyi könnyűzenei szcéna, az említett underground, illetve az utánpótlás előadóinak. Az üzlet, a biznisz ezen a pjonton válik mecénássá, a tehetségek egyfajta támogatójává. És ez, jó üzenet. *** Az előadók között majd mindegyik figyelemre méltó munkássággal bír. Ezek közül, a Fesztergom honlapján olvasható „az idei fellépő sztárok, ahogy Oxi látja” című leporellóból íme néhány (a teljesség igéEvery Breath You Take feldolgozásában. Mit nekünk Fesztergomra Barry White, ha itt van Emilio, aki egymaga egy nagyon nagy világ! Ganxta Zolee és a Kartel A honi rapbűnözés elsőszámú fenegyereke és tettestársai, Big Daddy Lacáék először lépnek fel Esztergomban, idén a Fesztergom nagyszínpadán! Döglégy Zlotyiék eddig minden albuma vagy arany vagy platina lett, az ordenáré angyalföldi és „nyóck- eres” utcakölkökből kifejlődött ganx- ták vérlázító sikerszériájuk sokadik állomásán vannak túl. A magyar rap („hip-hop funky zene nepper” - by Dopeman) előadók esztergomi bemutatásának hiányát fedi le ez a fellépés. A legutóbbi „Szabad a gazda” című, ugyancsak aranylemezes munkájuk, vagy az azt megelőző „Greatest’s Hit” névre hallgató összegző albumuk dalainak felcsendülésekor a közönség átlag véralkoholszintje a Bazilika magosságát kell, hogy verje. A Kartel engem úgy segéljen, ómen. Hooligans Az elmúlt év pálmáját minden bizonnyal a Hooligans vitte haza, innen a Fesztergomról. A ’96-os start óta folyamatosan sikeres pop-rock csapat nemcsak a lányrajongók és a tetováló szalonok elsőszámú kedvence. „Királylány” című slágerüket a kereskedelmi rádiók segédletével gyakorlatilag ronggyá hallgatta a fél ország. A másik fele koncerteken is megbizonyosodhatott arról, hogy mit tudnak a huligánok. A platinalemezes és Arany Zsiráf-díjas együttes őrjöngést kiváltó sikere idén is megismétlődhet, kérjük a küzdőteret a 300 fős hölgykoszorúnak fenntartani! Irigy Hónaljmirigy A zenei fricskázások felülmúlhatatlan hőse, az Irigy Hónaljmirigy már 1993-as első albumával letarolta az akkori lemezeladási mezőnyt. A saját szerzeménnyel soha elő nem rukkoló banda főként rockelőadókat érintő paródiái mára már túllépték a műfaj határait. Gigászi showik, állandó televíziós műsoraik, és szinte évenkénti gyakorisággal megjelenő nagylemezeik egyszerre jelenítik meg a rock, a burleszk, a színházi-, és vásári komédia és a televíziós kultúra elemeit. A kínosan profi zenészeket és énekeseket tartalmazó „mirigyek” főként az idősebb generáció kedvencei, azokéi, akik nem szeretik annyira komolyan venni a dolgokat... Kispál és a Borz 12 lemezzel a háta mögött a magyar rock mélyebb és alternatív értelmezésének mondhatjuk Lovasi András zenekarát. Az együttes körüli kultikus hangulat a pályán eltöltött hosszú évek alatt sem kopott meg. Sem a főiskolás, egyetemista lányok, sem pedig a hétvégén különösen bevaduló placebo rockerek nem tagadták meg a „Napozz holddal” alkotóit. A hungarian Police-ként aposztrofált banda, minden évben kellemes, és még mindig új és saját hullámmal tudja ringásba hozni az „agyas-rock” rajongóit. Fesztergom még nem múlt el nélkülük. Köllenek, mint egy falat könyér. Kistehén Tánczenekar „A Kistehén végre felborítja az összes szürke hétköznapot, de ha kék, akkor is.” Imigyen reklámozták nemrég ezt a kurta-furcsa együttest. A csapat néhány éve bombázza már provokatív tánczenével a magyar közönséget, de csak az idei nagy slágerük, a „Szájbergyerek”. hozta meg a teljes pályás letámadást. Az együttes zenei csatornákon leadott klipjének hangulata vészesen emlékeztet egy Szőke András filmhez. Ez és az anti- giccs ellenparódiaként is értelmezhető „Szájbergyerek” mulatós dal bájos- bajos lüktetése, szövege ritka rövid idő alatt a csúcsra emelte a hivatalos botrányzenekart. Boban Markovié és a Bizottság együttes világának keresztezése ez, a Fesztergom egyik várva várt idei nagy premierfellépése. No Exit A Fesztergom szervezői minden évben külföldi előadókkal is gazdagították a fellépők névsorát. Az idei év egyik szenzációs bandája, a Németországból Berlinből érkező No Exit. Az ízig-vérig európai punk hagyományokat felvonultató csapatban természetesen magyarok is zenélnek. Az esztergominak számító és zenei pályafutásukat is itt kezdő Geletei testvérekről van szó, akik közül Süni, aki a No Exit alapító tagja, basszusgitárosa. A vendégszereplőként, dobosként játszó Gyurit pedig a Tűzkerék XT-ből ismerhetjük. Az említett urakat, a 80-as illetve a 90-es évekbeli IQ 80 nevű legendás punkformációból, valamint a Blame és a Mask zenekarokból is eredeztethetjük. A No Exit a lendületes, fésületlen punkzene forradalmi erejével, és a társadalom hibás működésének főként fiatalokat érintő témáiról írt szövegekkel rázza fel a pop-punkon nevelkedetteket. • Pöltl „Oxi” ZoltAn nye nélkül), akik miatt feltétlenül érdemes (volt/lesz) ellátogatni a Fesztergomra, az esztergomi pop- fesztiválra. Belga A csapat gyakorlatilag olyan jelentős, hogy már megalakulásuk előtt kultusszá váltak. A Fesztergom egyik eddigi legnagyobb szervezése volt, amikor tavaly felléptette az országosan és helyi viszonylatban is rendkívül népszerű „magyar nemzeti hip-hop”-ot játszó Belga-t. A kompromisszummentes szövegvilággal és provokatív zeneiséggel bíró rapperek fellépése visszaadta a Fesztergom kezdeti lázadó hangulatát, megtartva ugyanakkor a naprakész zenék és előadók iránti közönségigény jogosságát. A „Majd megszokod” és a „Jön a gólem” című albumainak dalaival fellépő együttes egyfajta aktuális gőzsíp, az ország túlnyomással küszködő közéletikönnyűzenei kazánján. Cool Head Clan Az 1999 óta (saját bevallásuk szerint) „lakossági purik”-ot játszó „hidegfejű zenészklán” tagok 2001-ben törték át az ismeretlenség üvegkalic- káját. Ekkor adaptálták ugyanis a nem éppen rockzenekarként jegyzett Baby Sisters lánycsapat „Szeresd a testem baby!” című opusát. A merész húzás kellő lendülettel lökte a CHC-t a közismeretség porondjára. A hatodik nagylemezén túllévő, rendkívül erős koncertzenekar hírében álló banda komoly bulizásra kényszerítő erő hírében áll. A csapat legújabb, „Karmolok, harapok” című nagylemeze nem is hagy sok kétséget efelől. Ezt és persze az elmúlt évek nagy CHC slágereit bizonyára hallani fogjuk a fesztiválbeli fellépésükön. Eleven Hold Még csak kétéves fennállását ünnepelte a zenekar, amikor 2000-ben szerződtette őket az EMI lemezkiadó hazai képviselete. Az akusztikus és elekto- mos/elektronikus hangszereket egyaránt használó együttes nem csak nevében képviseli egy letűnt kor alkímián alapuló és tökéletességre törekvő elméletrendszerét. A cizellált muzikalitás és a felsőbb szférákba elkalauzoló szövegvilág jócskán eltér a megszokott előadók csinnadrattájától. De pont ez a jó az Eleven Holdban! A leginkább irish pop-grunge-nak megnevezett stílusban játszó csapat harmadik, „Cserélnénk magunkkal” című albumának dalaival látogat el idén a Fesztergomra. Emilio Hatalmas sztárunk Emilio, akiről „Ne nézz vissza rám!” című első slágere megjelenéséig nem sokat tudhattunk. Aztán lassan kiderült róla, hogy korábban komoly jazztanulmá- nyokat folytatott és az éneklés mellett több hangszeren játszik. Muzsikustársaival a dzsessz klasszikusainak interpretálásában, majd pedig szólópályára lépve egy soulosabb, funkysabb zenei világ felé fordult. A siker tehát jogos, nem volt az sem véletlen, hogy Dopeman Lackót virtuozitást igénylő énektechnikájával egészítette ki nemrég a Police nagy slágerének, az
