Hídlap, 2005. április-június (3. évfolyam, 63-127. szám)
2005-05-28 / 104. szám
2005. május 28., szombat A HÍDLAP hétvégi kulturális melléklete 20. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn és Váczy-H. István Május 28. - Gyereknap „Engedjétek hozzám a gyerekeket!'' - olvashatjuk a Szentírásban Jézus szavait, de ezen túl is számtalanszor beszélt a gyerekerői és a gyermeki tisztaságról. Gyermeknapkor - nem sokkal anyák napja után - az ártatlanságról, a tisztaságról és talán egy kicsit a kiszolgáltatottságról is megemlékezik a világ. Gyermekrajz-kiállítások jutnak az eszembe és gyermekded, tisztalelkű felnőttek, mint Weöres Sándor gyermekverseivel, vagy Halász Judit gyermekeknek énekelt dalaival. Meséljünk tőlük és énekeljünk velük, nekik, a gyerekeknek gyermeknapon! • Varga Péter Kalendárium Felélénkült a közélet Esztergom és környékén száz évvel ezelőtt, ezt bizonyítja a sok érdekes esetről, helyzetről szóló híradás a korabeli lapokban. Aki továbbra is az érdeklődés középpontjában áll, az a helyettes rendőrkapitány. Persze szokás szerint fura intézkedései miatt. És ha a kapitány szidalmazásáról van szó, a Szabadság az ügyben élenjáró lap. Május 31-én „Mucsa” címmel közlik az alábbi írást. „A rendőrség engedélyt adott egy kóklernek szerencsejáték űzésére. A kókler a város kellős közepén ütött sátort és valóságos csődületet gyűjtött maga körül s a nyertes mindig ő volt. A mucsai állapotnak a pénzügyérek vetettek véget, úgy, hogy lefoglalták a kókler cók-mókját és magukkal vitték. Szépséges állapotok. Az adófizetőknek, szórakozásból, tilos az átmentén csoportosulni, de a csepürágóknak szabadalmat ad a rendőrség és a pénzűgyéreknek kell a várost a mucsai állapottól megmentenie. ” A következő megmosolyogtató döntés sem vívta ki a lap publicistájának tetszését. „Kávéházi tulajdonosok ellen nagy fontosságú elvi jelentőségű döntvényt hozott a felső hatóság. Kimondotta, hogy felelősséggel tartoznak a náluk alkalmazásban lévő pincérleányok és kasziros frajlák pénzért való csábításáért és fogsággal büntetendők. A mi rendőrségünknek közvetlen tapasztalata van ilyen kihágásokról, de az orvoslásról még nem esett szó. ” Pedig sikerült egy bűnbarlangot leleplezniük, így a Szabadság kifogása jelen esetben nem helytálló. A fogásról, amely bizonyítja, hogy száz évvel ezelőtt virágzott a legősibb szakma a városban, az Esztergomi Lapok számol be. „Egy névtelen feljelentés folytán, a rendőrség már régóta figyelemmel kisér egy helybeli hivatalnokot, aki azon gyanúba keveredett, hogy lakásán mor- monn életet él. A névtelen levél Írója tudni véli, hogy a nevezett úr lakásán állandóan 4-5 sőt ennél több hölgy is tartózkodik. Sőt egy ízben tanúja is volt midőn egyszerre 15 hölgyet vitt be az illető úrhoz egy közismert keritő. A rendőrség már napok óta résen van és a tegnapi nap folyamán végre sikerült a kosaras férfit tetten érnie, amint éppen 4 hölgy társaságában hódolt szenvedélyének. Kihallgatása alkalmával előadta, hogy a hölgyeket állandóan a közeli trafikból szerzi be. ” Együtt írunk, nevetünk- Pesti Pisti rovata Kicsik a fókuszban (szívószál a kókuszban) Még itt az elején gyorsan tisztázni szeretném, hogy nem a bizonyos klubtévé műsoráról van (lesz) szó, ahol két tragédia közé békességgel elfér-be- ékelődik két cici - a szerkesztők szerint legalábbis jó az oda -, hanem hogy ezen a hét végén gyermekekre figyelünk. (Az aktuális pornósztár után lehet elérzékenyülnie Marsi Anikónak. Ha csak Palikra nem veszik. Hihi.) Na szóval. A gyermekről szól minden. Es ez így is van rendjén. Tulajdonképpen a májusi-júniusi - idén kilenc darab - vasárnapok jelentős része (harmada) az utódgondozás jegyében és érdek nélküli megünneplésében nyeri el értelmét. Miszerint a bikás hó, ami a szinonimája jelen esetben a májusnak, rögvest az anyák napjával kezdődik, amikor is a szülő nők felhívják tudatos énnel - és keresettel - rendelkező véreik figyelmét, hogy virágot-bonbont vegyenek és hozzanak az aktuális vasárnapi löncshöz (ami történetesen lehet éppen hétfőn is, ha akkor jön a nyugdíjhozó postás). Amit egyébként ők maguk már megvásároltak tegnap. Aztán június elején a gyermekvezetők, közismertebb nevükön pedagógusok tapsoltatnak - joggal - maguknak, valószínűleg (és most a tapasztalat beszél belőlem) azért, mert élnek, és jelentős mennyiségű cserfes kis gazember okítása után sem buknak zokogva a strandok pléhüzemű asztalára, ahol a kiloccsant filléres pálinka tócsájába tapicskolnak, hogy mégis csak péknek kellett volna menni. Ilyenkor persze a BMW-és A8-asos audista könyvtárosok összekacsintanak a háttérben, miközben a fukszukra fűzött valóságshow-s lányok pi- hegése hallik meg az, hogy „nédda, hülye tanárja”. Élni tudni kell. És - némi ránk erőszakolt amerikánus baromság, nevezzük kihívás napjának, kitérő után -eljőve és reánk ragyogá maga a gyereknap, ami ha vérveretes lokálpatrióta vagyok - már pedig az vagyok: bárbarát, más néven - jelentheti azt is, hogy hívunk egy esztergomi alpolgármestert. Haha. Na, tehát: szívünket a gyerekre fókuszáljuk, ami nem is nehéz (szív, ó, szál a kókuszba). Mert most meg a gyermekek napja van, és minden csatornán hemzseg a kis lurkó, és ha bizonyíthatóan - nem pusztán látensen - pedofil lennék, most egyébként azt gondolnám: meghaltam és a Mennyországban vagyok. Az ízetlenkedést azonban hagyjuk a másra, akad elég sok cudar helyben, aki a közéletben szerepelve folyton téveszti a szerepét és az arányokat, és (részben ebből kifolyólag) ízetlenkedik. Kanyarodjunk vissza a tipegő édes magzathoz, ami most átvitt értelemben használatos, hiszen a magzat tipegésre éppenséggel alkalmatlan, folyton pózol. Hehe. Az van, hogy a gyereket önzetlenül, őszintén és érdekmentesen szeretjük, kvázi az egyetlen olyan „izé” elszáradó, csoffadt életünkben, amiért érdemes élni, szenvedni, küzdeni stb. íme, egy moralizáló részhez értünk: értéktelen, vacak, rothadó világunkban az egyetlen megváltó remény a gyermek. Úgyhogy. Úgyhogy aki zsarolja, bántalmazza, kihasználja, az nem csupán egy aljas szemét, hanem oda-útra jogosult a pokolvonaton, és örökre elveszett, és La létezik a lélek vándorlása, és ha az élettelen kő (mint létezési forma) abban a legsúlyosabb büntetés, akkor a vétkesből „elmorzsadó” kátyú lesz, az hótziher. De csitt, szívem, csitt. A gyerekek napján az a jó, ha önfeledten kiszaladunk a rétre és elfekve a pokrócon nézdegéljük a csekély értelmű játszi kicsik játszását. A pokróc és az elfekvés pedig azért lényeges mozzanat, mert (saját tapasztalat) a lágy ölén a természetnek vízszintes elhelyezkedésben sokkal nagyobb mennyiségű piknikétel befogadására válunk alkalmasak. Otthon a húsleves és lapos- (vagy nyeles-) hús akkurátus majszolá- sa közben pedig büszkén nézhetünk csemetéinkre. Jó példát mutattunk. A vérvonalunk garantált. De térjünk vissza a rendőrségi kritikákhoz, mert még nincs vége. A Szabadság június 3-i számában újabb értelmetlen rendelkezésről ad hírt. „A járdán megállni tilos, igy rendeli és parancsolja a h. rendőrkapitány, a mi a polgárok egyéni szabadságának a korlátozása, tehát hivatalos hatalommal való visszaélése, mert csak a közforgalmat gátló csoportosulás nincs megengedve. De a h. rendőrkapitány, mivel okos dolgok művelésére nem alkalmas, hát az ellenkezőjét cselekszi. A járdák öntözésére s tisztántartására mindenki köteles, de alig egy-két rendszerető háztulajdonos tesz eleget ebbeli kötelességének, úgy, hogy a portól, piszoktól alig lát az ember, s a forró napok alatt düledezik a közönség. A h. rendőrkapitány ezt a mulasztást nem látja meg, vagy azért, mert ezen a téren nem bosszanthatja az embereket, vagy azért, mert nincs érzéke a közrend és köz- tisztaság iránt és csupán irnoki talentummal áldotta meg az Isten. ” Lenne pedig dolga a rendőrségnek, hiszen különös levelek ütötték fel fejüket a városban. Az Esztergom „Névtelen levelek” címmel az alábbi hírt közli. „Esztergom ezen speciális társadalmi betegsége újból felütötte fejét. Többen panaszkodnak, hogy a posta elferdített írást hoz, melyben alaptalan rágalmak és piszkosságok vannak a címzetten. Szerkesztőségünkben is őr- zünk egy ilyen kedves levélkét, melyben pláne egy kis zsarolási kísérlet van. A levélkék íróit figyelmeztetjük, hogy e játéknak komoly következményei is lehetnek a rendőrségénél. ” Persze ha a h. rendőrkapitány végre az igazán fontos ügyekkel foglalkozna. • GAl Kata
